A mostani posztban keveset írok, annál több lesz a kép. Kizárólag az iraki hadsereg egykori T-72-eseiről készített felvételeket adok közre, melyeket még 2008-ban készítettem Tádzsiban. Nem a harcokban megsérült, vagy kilőtt példányok voltak ezek, hanem valószínűleg alkatrészhiány miatt kerültek leállításra. Akkor kezdődjön a harckocsi nekrofília!
T-72M1 változat
A torony baloldalán látható optikai távolságmérő mutatja, hogy ez az egyik első változat, a T-72 Ural
Nézzük csak meg közelebbről!
Csak nekem jut eszembe erről az Alien?
Egy további páncéllemezt kapott példány
Alul az önbeásó, ami igazából csak egy leereszthető tolólap
Bajtársak. Ez a szó motoszkált a fejemben, amikor április 14-én Taszáron a volt HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon) előtt gyülekező embereket nézegettem. A 101. Felderítőrepülő Század megalakulásának 35. évfordulójára gyűlt össze 130-nál is több nő és férfi, egykori pilóták, műszakiak, polgári alkalmazottak. Kikerülve a rendszerből, nyugdíjazva is fontosnak tartották, hogy megemlékezzenek életük meghatározó szakaszáról, a szép és kevésbé szép eseményekről, a fiatalságukról. Sok tanulás után kemény munka várta őket, hajnali ébresztőkkel, éjszakai repülésekkel. Azért dolgoztak, hogy a Szu-22-esek hangos dübörgéssel felszállhassanak, végrehajthassák feladataikat. A szeretett és csodált gépek üzemeltetésének szentelték az életüket, amelyek ha utánégetőt kapcsolva szálltak fel, akkor megremegtek a lakótelepen az ablaküvegek, de még a fűtőtestek is. A betonon dolgoztak nyáron a közel negyven fokban, télen pedig a csontig hatoló hidegben. Sok mindent feláldoztak, a közös munka összekovácsolta az személyi állományt.
Szu-22M3 2013-ban Kecskeméten
Ugyanez a gép 2002-ben még Taszáron
Az alakulathoz kiváló szakembereket gyűjtöttek össze 1983-ban, hiszen az új típus üzembe állításánál szükség volt a tapasztalatra. A pilóták már mind tapasztaltak voltak, és a műszakiak egy része is már több éves szolgálati idővel rendelkezett, de azért pályakezdőket is vezényeltek hozzájuk.
Néhány évvel később a taszári ezredbe beolvadt a század, és a parancsnokukból lett az ezred első embere, majd a légierő vezetőjének nevezték ki. Magától értetődő, hogy ő maga, Balog Imre nyugállományú altábornagy köszöntötte a megjelenteket elsőként. A beszédében méltatta a személyi állomány egykori munkáját, szerinte a század még mindig képes lenne működni, ha a megjelent embereken múlna. De sajnos magasabb szinten úgy döntöttek 1997-ben, hogy a Szu-22-eseket kivonják a hadrendből.
Utána Pataki Sándor, Taszár polgármester kapott szót, aki szintén a században szolgált egykoron. A beszédében nagy tervet jelentett be, miszerint a 61-es út körforgalmának közepére szeretnének egy Szu-22-est kiállítani. Nem lesz egyszerű, és olcsó, de mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön.
A találkozón a volt parancsnok és a szervezők kedves meglepetéssel vártak néhány olyan embert, akik sokat tettek az alakulatért. Többek közt a Taszári repülőmúzeum létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Kontsagh Sándornak és Tarlósi Józsefnek adták át a befogadó dokumentumot, tiszteletbeli század taggá nyilvánították őket. Katonák, más alakulatnál repült pilóták, valamint néhány újságíró is kapott a szépen elkészített oklevelekből, így már ők is a Szuhojos közösséghez tartoznak.
Máté László nyugállományú alezredes röviden ismertette a század történetét, hogyan is került a 101. Felderítőrepülő Század Taszárra, és hogyan kapták meg az akkor titkosnak és kuriózumnak számító 15 repülőgépet, a Szu-22M3-asokat valamint a kétüléses Szu-22UM3-asokat. A variaszárnyú gépeket felderítőnek nevezték, de a vadászbombázó, vagy csatarepülőgép besorolás jobban illik rájuk. A század nem a légvédelmi parancsnokság alá, hanem a csapatrepülőkhöz tartozott, ugyanis az volt a feladatuk, hogy a szárazföldi erőket támogassák. Több új képességet hoztak a légierőnkbe. Fotó és rádió-felderítő, valamint rádióelektronikai zavaró bevetéseket hajthattak végre. Emellett a két 30 mm-es gépágyúval, a nem irányított és irányított rakétákkal, az aknaszóró konténerekkel, valamint a bombákkal addig nem látott csapásmérő potenciálhoz jutott hozzá a Magyar Néphadsereg. Akár 4 tonna fegyverzettel is bevetésre indulhattak. A képességeiket a hazai és külföldi lövészeteken egyaránt jól demonstrálták. A visszaemlékezésében külön kiemelte az NDK-ban végrehajtott kiképzést, melynek során a Balti-tenger felett repültek. Előfordult, hogy az előttük felbukkanó hajók láttán emelkedniük kellett, mivel alig 20-30 méteres magasságban száguldottak a hullámok felett.
Ismét összejöttek
A szervezők ismét gondoskodtak arról, hogy legyen vas a levegőben, bár szabadkoztak, hogy nem merevszárnyú gép látványa emelte a hangulatot. Egy Robinson R22 Beta II helikopter repült el többször felettünk. Szerintem egyáltalán nem kellett szabadkozni, hiszen a Szu-22M3 sem volt merevszárnyú, a félszárnyak kétharmadának szárnynyilazása változtatható volt.
A volt HEMO ma már az önkormányzat tulajdona
A következő napirendi pont a laktanyában lévő múzeum megtekintése volt, ahol is elsősorban a századdal kapcsolatos fotókra, emléktárgyakra volt kíváncsi mindenki.
Vámos József őrnagy katapultülésébe már nem rakták vissza a földi biztosítékokat, mivel el kellett hagynia a levegőben. A Szuhoj pont a Dombóvár-Kaposvár vasútvonal töltésére zuhant, a síneket eldeformálta. Az külön szerencse volt, hogy a közeledő vonatot még időben meg tudta állítani egy vasúti dolgozó hölgy, a kendőjét lobogtatva.
A 07-es gép 1995-ben zuhant le közvetlenül a felszállás után. A két hajózó másodpercekkel a becsapódás előtt katapultált, a K-36-os ülések tökéletes működésének köszönhetően ha sérülésekkel is, de megúszták az alig pár méteren bekövetkezett eseményt. Néhány megolvadt fémdarab és egy turbinalapát látható a múzeumban.
Katona István őrnagy 16-es Szuhojának oldalszáma kivágva. A pilóta most doktoriján dolgozik, a század történetét írja meg alaposan részletezve.
A K-36-os katapultülés fejtámlája
Az alakulat története röviden.
Taszár repülőtér a Szu-22-eshez rendszeresített KKR-1-es konténerében lévő AFA-39-es fényképezőgéppel készült felvételen.
A felderítő konténer az egyik gépre függesztve
Az NDK-ban végrehajtott kiképzés emléklapja
A később Fürkészdarázs nevet kapott század aranykoszorús pilótái. Pintér Zoltán természetesen nem Szuhojos volt. Sőt, Katona István mellett a sajnos már elhunyt Nagy Sándor főtörzszászlós fotója látható, aki az alakulat ejtőernyős szolgálatát vezette, még az ezredbe olvadás előtt.
A múzeumlátogatás után megebédeltünk. Az orosz etikett szerint a kiürült tányértól balra illik lehelyezni a PTAB-2M harckocsik elleni légibombát. A kisméretű bombát az RBK-250-275-ös bombakazettába lehetett betölteni. Az azonosítás Vándor Károly érdeme! A képen természetesen múzeumi, hatástalanított példány látható.
Van, aki még mindig büszkén viseli a Szu-22-es kitűzőt a ruháján
És matricaként az autóján!
Végezetül egy régi, rossz minőségű fotó 1995-ből, amikor a még nagyon is aktív Szuhoj század egyik gépébe beülhettem. Akkor, huszonévesen abban reménykedtem, hogy talán én is repülhetek a vadászbombázóval. Sajnos sem a század sorsa, sem az én pályafutásom nem úgy alakult, hogy ez megvalósulhasson. Velem talán nem sokat vesztett a légierő, de a Szuhojok kivonásával nagy anyagi és felbecsülhetetlen humán értéktől váltak meg!
A cikkben csak általánosan írtam a Szu-22-esekről és a századról. De azon leszek, hogy az alakulat néhány tagjával való beszélgetés után közreadjak olyan információkat, amelyek eddig máshol nem jelentek meg.
A március végi különleges műveleti gyakorlat kapcsán még egy posztot meg kell írnom. Azon a napon olyan sok információt és bemutatót zúdítottak ránk rövid idő alatt (aminek én nagyon örültem), hogy az első beszámolóban nem lehetett minden részletre kitérni.
Habár megemlítettem a Magyar Honvédség új járművének rendszeresítését, de mindössze két fotót mellékeltem, pedig többet készítettem a 12 példányból álló flottáról. Most akkor pár fényképet még beillesztek illusztrációnak, és ennek apropóján több részletet is közre adnék. Bizonyára sokan fanyalognak, hogy miért van szükség ezekre a kisméretű, ultrakönnyű harcászati terepjárókra, miért nem valamilyen páncélozott harcjárművet vettünk. Persze kellenek a modern nagyobb vasak, ez igaz. Ugyanakkor a világon sok különleges alakulatnál használnak ilyen könnyű és gyors szállítójárműveket, ami azt bizonyítja, hogy szükség van rájuk. A szolnoki dandárnál sem véletlenül kerültek hadrendbe, szóval ezek beszerzésének is örülhetünk.
Minden bizonnyal sokaknak feltűnik, hogy hasonló típusok kereskedelmi forgalomban is kaphatóak, az új szerzemények azonban eltérnek a civilek által hozzáférhetőektől. Ezek speciális katonai változatok, amelyeken rádiók és fegyverek rögzítése is lehetséges. Szintén felszerelhetőek infravörös eszközökkel, így közlekedhetnek éjszaka a fényszórók nélkül.
A Polaris MRZR-4-eseket több célra használhatják, így felderítésre, kisebb csoportok ellenséges területre való bejuttatására, illetve kivonására, sebesültek szállítására, és persze határvédelemre. A géppuskákon, gránátvetőkön kívül irányított páncéltörő rakétákkal szintén felszerelhetőek, így harctámogató szerepben vethetőek be.
A Polaris négy katonát szállíthat az üléseken, hátul pedig a felszerelést málházhatják. A csomagok helyett még két további ember számára biztosítható hely. Sebesültszállító konfigurációban pedig hordágyon fekvő embert vihetnek biztonságba. Mint látható, vontatható trélereket vettek hozzájuk.
Az alakulat parancsnokától megkérdeztem, hogy tervezik-e a Mi-8/17-es helikopterekkel való légiszállítást, erre határozott igen volt a válasz. A közepes forgószárnyasok deszantterébe befér, így ezzel valóban nem lehet gond. A fémgyűrűknek köszönhetően pedig megoldható a külső felfüggesztés.
A múlt heti posztban már írtam a Magyar Honvédségnél rendszeresítésre kerülő új lőfegyverekről, de akkor nem igazán volt mód kitérni több fontos részletre. Valahogy a sajtóban sem durrant akkorát a hír, nem lett kivesézve a téma, pedig már több konkrétumot is elmondtak Szolnokon. Ezért érdemes visszatérni a kézifegyverek ügyére, hiszen olyan döntés született, amely több évtizedig meghatározó lesz. Azért is fontos ez a beszerezés, mivel a Magyar Honvédség minden jelenlegi és jövőbeni katonáját érinti.
5.56-os űrméretű BREN 2 EOTech optikával, lézeres célmegjelölővel és lámpával
Na de kezdjük elölről! Azt már tudjuk, hogy BREN 2-es, Scorpion Evo 3-as, P-07-es, és P-09-es fegyvereket fognak gyártani idehaza licenc alapján. Szakkönyvbe illő típusismertetésre most ne számítson senki, általánosságokat, háttér-információkat írok inkább. A legtöbb honfitársunknak talán nem mondanak sokat a fenti típusjelek, így messzebbről kezdem, mivel érdemes pár mondatban a cseh lőfegyvergyártásra kitérni. A mostani Ceska Zbrojovka cég nagy hagyományokkal rendelkezik, jelentős nemzetközi sikereket értek el, hiszen a II. világháborús brit Bren a vz. 26-os könnyű géppuska/golyószóró alapján készült. A típusnévben szereplő első két betű a cseh gyár székhelyére, Brno városra vezethető vissza. Az izraeli Uzi szintén cseh eredetű, a vz. 23-as géppisztoly alapos tanulmányozása után alkották meg, még ha ez nem is látszik a megjelenésén. Már ezekből is levonható az a következtetés, hogy csehekről inkább másoltak, nem pedig ők vették át a külföldi megoldásokat. Erre még egy jó példát lehet felhozni, a szocialista táboron belül szintén saját utat jártak az egyéni lőfegyverek terén. A vz. 58-as gépkarabélyuk hiába hasonlít az AK-47-esre, a működési elve és belül a szerkezete attól jelentősen eltér.
A Ceska Zbrojovka híresebb termékei közé tartozik még vz. 61-es Scorpion géppisztoly, valamint a CZ 75-ös pisztoly, és persze a továbbfejlesztett változataik.
A különleges műveleti katonák és a területvédelmi tartalékosok is kipróbálhatták már a BREN 2-est
Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a már NATO tag Csehországban a régi vz. 58-as leváltására megint csak egy hazai fejlesztésű gépkarabély gyártására indítottak programot, melynek az 5.56-os CZ 805-ös BREN lett az eredménye. Számos különböző változatát is elkészítették, kisebb nagyobb módosításokkal.
A szakirodalomban nagyon kedvező ismertetőket találhatunk, igazi 21. századi fegyverről van szó, a tok alumíniumból készült, és sok a műanyag alkatrész. Kiváló ergonómia jellemzi, jól kézre esik minden, a tűzváltókar könnyen kezelhető mindkét oldalon. A felhúzókar gyorsan átszerelhető jobb vagy balkezes használatra, a behajtható válltámasz hossza pedig négy helyzetben állítható. A tok felső részén végig szereléksín van, amire az optikai irányzékok felszerelhetőek, de oldalt és alul is vannak sínek az egyéb tartozékoknak.
Az újabb BREN 2 változatot gyártják NATO 5.56-os űrméretben, de van olyan variánsa, amely a 7,62x39 mm-es 43M lőszerrel működik. A képen ez utóbbi látható.
Láthattuk mindkettő űrméretben, ráadásul rövidebb és hosszabb csövű variánsokat is bemutattak.Az íveltebb tárról könnyen felismerhetőek a 7.62-esek.
A csehek már begyűjtöttek néhány külföldi megrendelést a magyar döntés előtt is, öt országban rendszeresítették több-kevesebb darabszámban. A francia csendőrség terrorelhárító alakulata, a GIGN is vett egy kisebb tételt.
A négy fegyver ismertetőjén már az "Assembled in Hungary" felirat látható
A BREN 2-est rendszeresítése után egy régen várt folyamat indulhat el, megkezdődhet a régi gépkarabélyok kivonása. Tudom, az AK még minidg nagyon népszerű, én is sok előnyét fel tudom sorolni. Jómagam szintén az AK-63D használatával szocializálódtam bele a felnőttkorba, és ezt nehéz nem figyelembe venni, de itt az ideje továbblépni. Az 5.56x45 mm kontra 7.62x39 mm vita talán soha nem fog véget érni.
A döntés azon része is nagyon fontos, hogy idehaza kerül sor a gyártásra, amely több előnnyel jár. Az ország védelmi képességét növeli, ha nem függünk a külföldi szállításoktól, és saját magunk bármikor annyit állíthatunk elő, amennyire szükség van. Létrehozhatjuk a saját logisztikai, javító bázist, és ami a jövő zenéje, a hazai igényeknek megfelelően esetleg kisebb módosítások is elképzelhetőek. Gondoljunk csak arra, hogy az AKM-63, az AK-63D, az AMD-65, és persze az AMP-69 is magyar mérnökök ötletei alapján készültek el a szovjet alapváltozatból. Ki tudja, akár hosszabb csővel távcsöves puskát, vagy sorozatokkal operáló, a rajok támogatására alkalmas golyószórót is gyárthatunk valamikor.
Majdnem minden itt van: Scorpion Evo 3, 5.56-os gépkarabély, P-09-es pisztoly, 7.62-es gépkarabély.
A bemutatón egyébként nagyon dicsérték az összes típust. A gépkarabélyról egy különleges műveleti tiszt beszélt, miszerint meg volt vele elégedve a lövészetek során.
A P-09-as, és a rövidebb P-07-es pisztolyokról a tesztelést és nyúzópróbákat végző szakember azt mondta, hogy a pályafutása alatt soha nem találkozott olyan fegyverrel, amellyel egyetlen akadály sem fordult elő a lövések leadása során. A P-09-essel viszont ez megtörtént. Kiemelte azt is, hogy a pisztolyhoz egy nagyon jó tokot terveztek, melyből a használója gyorsan elő tudja venni, de egy védőkengyellel megakadályozza, hogy illetéktelen személy hozzáférjen, és kirántsa.
A Scorpion Evo 3-as tűzváltókarján látható, hogy egyeslövésen és sorozaton kívül 3-as rögzített sorozatlövés leadásra is képes. Lányos zavaromban a BREN 2-esen ezt nem néztem meg. A szakirodalom szerint a BREN 2 változatokon nincs rögzített sorozat. Majd kiderül ez is hamarosan.
Az előző posztban már szerepelt ez a videó, de most ismét beillesztem.
A bemutató után sok kérdés merült fel, de ezek megválaszolására még várnunk kell. Egyelőre nem lehetünk biztosak abban, hogy melyik űrméretű gépkarabély lesz rendszeresítve a Honvédégnél, megtörténik-e a teljes átállás a NATO 5.56x45 mm-es lőszerre, vagy maradunk a réginél, esetleg vegyesen kerül sor a hadrendbe állításra. Szintén a levegőben lebeg a bejelentett 200000-es darabszám. A MH állományának létszámát kerekítve vegyük 30000-nek, mindenkinek kell gépkarabély, és hozzá talán ugyanennyi pisztolyt is rendelnek. A területvédelmi és műveleti tartalékosoknak is kell majd, és persze megfelelő M zárolt készletet is fel kell halmozni.
Ugyanakkor most egy teória következik, amely kizárólag a szerző spekulációja, de talán mégis elképzelhető. Teljesen logikusnak tűnhet, hogy a katonákon kívül a fegyveres testületeknél is lecserélik a jelenleg rendszerben lévő fegyvereket. Hiszen ha a rendőrségnél rendszeresítik a pisztolyokat, gépkarabélyokat, géppisztolyokat, akkor máris 100000 feletti darabszámnál járunk, és ezen felül még ott van a NAV, valamint a Büntetés Végrehajtás személyi állománya.
A lényeget megismétlem: Nagy horderejű döntés született, amelyről előbb-utóbb még több információt tudhatunk meg. A sajtó munkatársai örömmel vesznek minden meghívást az ilyen tájékoztatókra! Egyelőre itt befejezem az írást, remélem ismét sikerül értelmes kommentháborút kirobbantanom!
Frissítés:
A pontos típusjel ügyében van egy kis zavar. A hivatalos ismertetőben a BREN 2 megnevezést használták. Így ez talán nem CZ 805, hanem inkább a CZ 806-os gépkarabély. Ha tévedtem, elnézést kérek. A posztból kitöröltem a típusjeleket, csak a BREN 2 maradt bent. Remélem hamarosan kiderül, mi is a pontos megnevezés.