Harci Vasak

2018. július 30. 22:53 - Harrdder

Hajtóműtesztre használt Super Tomcat

F-14B, a bivalyerős kandúr

 Az F-14-es még ma is egy legendás vadászgép, igazi ikonná vált a mozifilmek miatt. A legtöbb hazánkfia azonban nem nagyon láthatta az aktív évei alatt. Nekem is csak pár másodpercre adatott meg ez a szerencse, amikor az ezredfordulón Taszárra érkeztek egy gyakorlatra. Mivel nem tudtam előre arról, hogy ellátogatnak hozzánk, ezért megdöbbenve néztem a hangosan dübörgő variaszárnyú gépeket a város felett.

dscn9354.JPG

Az újabb alkalomra elég sokat kellett várnom, de akkor már csak egy kivont példányt nézhettem meg közelről. New Yorkban, a 86-os mólónál látogatható az Intrepid repülőgép-hordozó, amely ma már múzeumhajó.  A fedélzetén van kiállítva 157986-os gyári számú F-14-es, amely azonban soha repült a haditengerészet állományában. Az előszéria hetediknek elkészült példánya ugyanis a Grumman cég tulajdonában maradt, hajtóműtesztekre kívánták használni. Habár a haditengerészet F-14-es hajófedélzeti vadászgépét a kezdetektől fogva TF30-asokkal akarták felszerelni, de más opciót is megvizsgáltak. A kísérleti gép két Pratt and Whitney F401-PW-400-assal repült, ez tulajdonképpen a jól ismert F100-as hajtómű, amelynek létrehozása a haditengerészet és a légierő közös projektje volt. A gyár által F-14B-nek nevezett tesztgép 1973-ban emelkedett először a levegőbe, de az eredményekkel nem voltak elégedettek, és Tomcatet konzerválták, leállították. A Navy ezután döntött, TF30-asokkal kerültek ki a szerelőüzemből a variaszárnyú kandúrok (a névre a végén visszatérek még). Ma már tudjuk, hogy finoman fogalmazva nem voltak elégedettek ezzel az üzemeltetők.

dscn9356.JPG

1981-ben újra repülőképessé tették a 157986-ost, melybe az F101DFE hajtóműveket építettek be. A tolóerő-tömeg viszony ezekkel elérte az 1:1-et, ami nagyon jó manőverező-képességet, és gyorsulást produkált.

A kísérletek során a berepülő pilóták arról számoltak be, hogy 0,8 Mach sebességről alig másfél perc alatt gyorsultak fel 1,8 M-re. A nagyobb teljesítmény miatt az is lehetővé vált, hogy a hajófedélzetről történő katapultos indításnál utánégető nélkül szállhattak fel. A haditengerészet mégsem kezdett hajtóműcserébe, pedig az eredményeket jónak ítélték, mint az F401-as esetében.

20170912_125115.jpg

A nagy hatótávolságú, aktív radaros irányítású AIM-54A légiharc-rakéta

A hetesnek is nevezett F-14-est másodszor is leállították, de 3 évvel később, 1984-ben kikonzerválták, mert egy újabb hajtóművet akartak tesztelni a levegőben. A General Electric F110-GE-400-asból építettek be kettőt, a gépet pedig elnevezték Super Tomcatnek. A Navy számára ez a konfiguráció már valóban jó választásnak tűnt, és 1987-től új gépek gyártása vette kezdetét a korszerűbb hajtóművekkel, és a meglévő állományból is történtek átalakítások. A megnövelt tolóerejű gépek az F-14A (Plus) jelölést kaptak, majd 1991-ben átnevezték F-14B-nek ezeket, vagyis az 1973-ban már a gyár által egyszer használt típusjelet kapták. Végül a jóval korszerűbb F-14D-be is ezek a hajtóművek kerültek.

Visszatérve a Tomcat névre, érdemes megemlíteni, hogy én bizony nemcsak egy kedves kis cicára asszociálok ha leírva látom. Rendben, tudom nagyon jól, hogy a Grumman gyárnak sok macskás repcsije volt, és a szótár szerint a kandúr az egyetlen, vagy elsődleges jelentése. Azonban a szlengben van ennek még macsósabb jelentése, nőket hajkurászó, szexuálisan nagyon aktív férfiakat nevezik így. Régiesen lehetne ez szoknyavadász, de talán találóbb az Üvegtigrisben a „Latin lever lover” Csoki által magyarított változata.

20170912_125117.jpg

Közelebbi célok ellen AIM-9 Sidewinder és AIM-7 Sparrow rakéták  

dscn9358.JPG

A General Electric cég emblémája a gépen dscn9361.JPG

A 157987-es Super Tomcat 

Szóval ha a Tomcat nagy nőcsábász, milyen férfi a Super Tomcat? :-) 

 

dscn9370.JPG

A futóaknába szívesen betekintettem volna alaposabban

dscn9368.JPG

A radar bekapcsolása, vagyis annak árulkodó kisugárzása nélkül is kutathattak célok után az infra-vörös detektorral. 

5 komment
2018. július 20. 19:32 - Harrdder

Úszó Erőd 2018

A Balaton-átúszás katonai támogatása, és egy igazi vizes beszámoló

 

Megvolt az idei Balaton-átúszás, végre kegyes volt az időjárás a múlt hétvégén! Sok ezer ember teljesítette a több mint 5 kilométeres távot a vízben. A szervezésben sokan vettek részt, a Magyar Honvédség szintén támogatta a sportrendezvényt. Több teherautóval szállították a helyszínekre például azokat a sátrakat, melyekben az úszók csomagjait őrizték, és ezek adtak árnyat a helyszínen nevezőknek, az orvosi vizsgálaton lévőknek. Az álcahálók pedig a tűző naptól óvták a sorban állókat.

 20180714_132035.jpg

20180714_134348.jpg

PLS rakodórendszer raklapja 20180714_134407.jpg

Konténer oldalrakodó rendszer

Támogató persze kihasználta az alkalmat, hogy népszerűsítse saját magát. Zenekarral, toborzósátorral mutatták meg magukat a katonák, és persze külön csapattal is indultak, kb. 250 fő vette fel az összetartozást jelentő fehér úszósapkát.

 

Sajnos idén nem volt olyan közelharc-bemutató, amelyet a Rammstein zenéjére láttam még pár éve az érkezési oldalon. Pedig a pusztakezes, vagy fegyveres test-test elleni összecsapás, és a koreografált közös formagyakorlat talán az egyik legjobb toborzó produkció.

Eddig tartott a hivatalos beszámolóm, innét már a saját szubjektív élményeimet írom meg. Talán mégis illik ide, hiszen az egészséges, sportos emberek nélkül nem működik a legkorszerűbb gép sem.

5200 métert leúszni elsősorban egyéni teljesítmény, annak ellenére, hogy az ember tudja, komoly támogatást kap, és számíthat segítségre. Ez már elkezdődik akkor, amikor a gyöngéd női kezek alaposan bekenik naptejjel, hogy le ne égjen a tűző napon. Mert a víz bizony nem sokat véd felülről úszás közben! Szintén bíztató, hogy tudom, várnak majd a túlparton, energiapótló finomságokkal, elismeréssel. Azonban a két esemény között mégis magára marad az ember, egyedül kell megküzdenie minden megpróbáltatással.

Idén szerencsére nem kellett sokat sorba állni. A hajóra a karszalagot azonnal megkaptam, a 9-kor induló katamaránra is percek alatt feljutottam, majd közel félóra múlva már az északi partra lépve siettem, hogy időben ott legyek az eligazításon. A formaságokkal hamar végeztem, az előzetes regisztrációm rendben volt, majd a hozott papírt leadtam, már mehetem is a következő sátorba, ahol megkaptam a chipes karszalagot.

Rövid bemelegítés, majd még egy kis naptejezést követően újabb fontos dolgot kellett megtennem. Az úszószemüveget már a hajón bekentem páramentesítővel, de ezt biztos, ami biztos alapon megismételtem. Közben felnéztem a fejem felett alacsonyan elhúzó rendőrségi MD 902-es helikopterre. A csónakokon kívül a levegőből is figyelték az úszókat.

 

Tovább már nem akartam húzni az időt, a starthely felé vettem az irányt. Itt sem kellett sorban állni, nem úgy, mint tavaly. A karkötőt leolvasták, majd a zuhany alá álltam, hogy végre a lépcsőről a vízbe ereszkedhessek. A korai ébresztő, az autópályán a forgalom miatti szitkozódás, és a fentebb már leírtak után mindig itt szoktam azzal szembesülni, hogy miért is jöttem valójában.

A 23 fokosnak mondott vízhőmérséklettől nem húzódott szélesre a mosolyom, a hátamon, a derekamon éreztem, hogy elég hideg, de ez van, ezt vállaltam. Szép lassan megindultam a déli part felé. Az iránytartáshoz a két szemben lévő hegyet szoktam használni, de közben figyeltem az 500 méterenként kihelyezett bójákat, és persze a vitorlásokat. Ezek kb. 50 méterenként horgonyoztak egymástól, jó támpontot, és biztonságérzetet is adtak. Hiszen bármikor odaúszhat az ember, és megkapaszkodhat, ha pihenni akar.

20180714_195113.jpg

A biztosításban persze részt vettek a vízi rendőrök is, róluk este készítettem egy képet. 

Ahogy az elmúlt öt alkalommal, az első kilométert gyorsan letudtam, az órámra nézve nagyon jó részidőt láttam. Abban persze nem voltam biztos, hogy az áramlásnak volt ez köszönhető, vagy tényleg gyorsabb lettem tavaly óta. A hullámok miatt nem volt ideális tó felszíne, időnként a számba jött egy adag víz, de menni kellett tovább. 1,5 km-nél már azzal álltattam magam, hogy majdnem leúsztam a harmadát, persze ez nem volt teljesen igaz. De legalább továbbra is kedvező volt az időeredményem, és az is elégedettséggel töltött el, hogy a felszín alatt már láttam a számjegyeket az órámon, vagyis sokkal tisztább a víz, mint a partoknál. Az viszont aggasztó volt, hogy egyre inkább fáztam. Láttam a libabőrt a felkarom belső felén, ami azért volt furcsa, mert ennél hidegebb vízben úsztam át pár éve.

 20180715_114633.jpg

Nem aznap, és nem ott, de a rendőrségi MD 902-es azt teszi, amit az átúszásnál: figyeli fentről a vízben lévőket. 

2600 méternél elvégeztem a szokásos rituálémat, vagyis megálltam, hátrafordultam, megnéztem az északi part hegyeit, és vigyorogva hangosan megjegyeztem, hogy a felét elértem, innét már tényleg nem érdemes visszamenni.

A hideg azonban továbbra is zavart, egészen negyedik kilométert jelző bójáig nagyon fáztam. A kezemen az ujjaim zsibbadtak, ezért többször átmozgattam azokat, és meg is dörzsölgettem mindet. A derekam, és a hasam már annyira libabőrös volt, hogy sajtot lehetett volna reszelni rajtuk.

Az energiaszintem viszont jól állt, nem éreztem, hogy meg kéne állnom szőlőcukorért, nem akartam kiúszni valamelyik vitorláshoz. Ha csak egy kicsit is leálltam volna, biztos még jobba fáztam volna, és a tempómból is kizökkenek. A reggel hatkor elfogyasztott reggelim, és a három nagy Turó Rudi még egyelőre tolt előre a Balatonban. A páramentesítő is jól szuperált, tisztán láttam a szemüvegen keresztül, igazítgatni sem kellett. Bíztató volt, ahogy a hegyen lévő Gömbkilátó egyre nagyobb lett, és már láttam a rácsszerkezetét, sőt, már a célkaput is! Ráadásul a déli vizeken már nem volt olyan hideg, elmúlt a zsibbadás. Innét már tényleg robotként üzemelt a testem, a karjaim gépiesen dolgoztak, és már azt figyeltem, hol látom az utolsó vitorlás árbócát. Elérkezett végre az 5. kilométer, itt már alig vártam, hogy letehessem a lábam, pedig az általában a lehető legtovább szoktam úszni.   

Egyszer a leghosszabb táv is véget ér, fellélegeztem, amikor kényelmes vízi sétává változott az úszás. A parttól pár méterre felfedeztem a rám várókat, hangosan kértem az energiaszeletemet, és pózoltam néhányat a fényképekhez. Ezt nem kellett volna, mert a part menti szikláknál kis baleset ért, és vérző lábujjal léptem fel a lépcsőn, de azért vigyorogtam a célban a fotózásnál. Új egyéni csúcsot úsztam, ennek nagyon örültem, de még nem volt vége az egésznek, hiszen a szokásos gyűjtögetés következett. A pólót, és egyéb dolgokat hamar összeszedtem, ezekkel is percek alatt végeztem.

Jöhetett végre a büszkeség, hogy most sem a könnyebb utat választottam. Habár nagyon amatőrnek tartom magam, de az elmúlt évben alig volt olyan hét, hogy ne mentem volna uszodába. Visszanéztem az északi partra, és elégedettség töltött el, hogy átkeltem a magyar tengeren. Elfeledtem a hajnali kelést, a kapkodást, az autópálya forgalmát, és a többi járulékos macerát.

Maradt a boldogság, az eufória. Ezért persze alaposan megdolgoztam, az utólagos számolgatás szerint elégettem 1950 kcal energiát. A pótlásként persze jól esett a sok finomság, és a naplementét már pezsgőzve ünnepeltük meg. 

 20180714_202910_1.jpg

Habár most még nem kívánok hosszabb távot úszni, de jövőre ismét vár a Balaton, hogy Révfülöpről Balatonboglárra evickéljek valahogy. 

Szólj hozzá!
2018. július 02. 21:35 - Harrdder

Sétahajózás az aknamentesítő naszádon!

Hadihajósok ünnepe

 

A Honvédség és a civilek kapcsolatának építésére talán egyik legjobb mód az, ha az embereknek megmutatják a haditechnikai eszközöket, közelebbről megnézhetik azokat. Még ennél is jobb, ha egy kis utazásra is lehetőséget biztosítanak a járműveiken. Ilyen alkalomra nyílt lehetőség június 30-án, a hazai folyami hadihajózás 170. évfordulójának ünnepén. Az előzetes programban szereplő sétahajózást kissé szkeptikusan fogadtam, de a helyszínen meggyőződtem arról, hogy valóban ezzel kedveskedtek a civil látogatóknak.  

dscn9949.JPG

 

Aki kivárta azt a félórányi sorban állást, az bizony feljuthatott az aknamentesítőkre, vagy a csónakokra, és szelhette a hullámokat!  

 

dscn9891_2.JPG

 Minden bizonnyal maradandó élménnyel gazdagodott mindenki a hajóúton. 

dscn9880.JPG

 Az AM-31-esen pedig alaposan szemügyre lehetett venni a jugoszláv gyártmányú hajó minden szegletét. 

FRISSÍTÉS! Az egyik naszád ma délelőtt, július 3-án már éles bevetésen van! Részt vesz a II. világháborús szovjet légibomba kiemelési műveleteiben.  

dscn9940.JPG

 A négycsövű, 20 mm-es űrméretű PAV-4-es gépágyú.

dscn9911.JPG

 

A tatnál két darab PAV-1-es gépágyú van. Természetesen egy ilyen eseményen nem nagyon lehet olyan képet készíteni, ahol ne lennének gyerekek a fegyvereknél. De ez így van rendjén! 

dscn9898.JPG

 A célzókészülék.

dscn9920.JPG

 A parancsnok kabinja.

dscn9933_1.JPG

 A főgépész alsóágyas a négyfős kabinban.

dscn9926_1.JPG

 Az alacsonyabb beosztásúak elhelyezési körlete. Az alsó kabinokban nagyon meleg volt a júniusi napon. 

dscn9925.JPG

A mosdó pont annyit nyújt, amennyit kell.  

dscn9893_1.JPG

 

A kisebb, magyar gyártmányú AN-2-es aknásznaszádokat felújították, hiszen nagyon régiek. 

 

dscn9886.JPG

dscn9885.JPG

AZ AN-2-eseken is van hely a pihenésre.

dscn9883.JPG

Az ősrégi típuskönyvem szerint két Csepel D-613-as dízelmotor hajtotta az AN-2-eseket. Hamut szórok a fejemre, de nem néztem meg alaposabban, és nem kérdeztem meg a katonáktól sem, hogy ezek azok-e? Ha kommentben valaki megírja, hogy a felújítás során ezek maradtak-e az eredetiek, azt megköszönöm!  

 

dscn9846_1.JPG

 

A hadihajósok és a tűzszerészek egy ezredben szolgálnak, így magától értetődik, hogy az utóbbiak is tartottak bemutatót. A 35 kg-os védőruhába öltözött katona egy jármű ajtajának távolról nyitásához készíti elő a kötelet. 

dscn9851.JPG

 A járműben ezt követően a robot végzi el a veszélyes munkát. 

dscn9866.JPG

Számos haditechnika eszközt is kiállítottak, köztük a lőgyakorlatokhoz használt, vontatható talpra szerelt PAV-1-es gépágyút. 

Szólj hozzá!
Harci Vasak