A Kecskeméten állomásozó vadászgépek idén májusban ideiglenesen Pápára költöztek, mert az alföldi bázison felújítási munkákat kellett elvégezni. A fejlesztések egyik fő célja az volt, hogy a katonai gépeken kívül polgári gépek is használhassák a repteret. A felszállópálya, és a gurulóutak egyaránt megújultak, az üzemi területeken nagy volumenű fejlesztéseket hajtottak végre. Modernizálták a repülőtér fénytechnikai eszközeit, és feltűnt, hogy a régi, szovjet gyártmányú meteorológiai radart lecserélték. Helyette egy sokkal korszerűbb típus áll már a több évtizede erre a célra épített dombon. Az ASR (repülőtéri légtérellenőrző) radart áttelepítették, új helyre került. Megújult kerítéssel védik az objektumot, ami nagyon fontos az ország egyik legfontosabb katonai létesítményénél. Az M és a J állóhelyeken a térvilágítás jól jön majd az éjszakai kiszolgálás biztonságosabb elvégzéséhez. A munkák egyébként nem fejeződtek még be, hiszen a rádiótechnika eszközöket is lecserélik majd, és az 1/A zónán lehetővé válik a nagyméretű szállító repülőgépek elhelyezése, és ott elvégezhetik a jégtelenítésüket is. Az munkálatokat magunk is láthattuk. 

A legfontosabb természetesen a beton, és a gurulóutak megújulása volt, így amikor ez megtörtént, a repülőgépek hazatelepülhettek, a Gripenek a mai napon indultak Kecskemétre. Kedd reggel a Puma század mind a 14 gépe felszállt Pápáról, és szép napsütéses időben érkeztek meg az igazi otthonuknak számító bázisra. 

Elsőként a 31-es számú Gripen szált le, így avatta fel a pályát.

 Decemberi napfény a beömlőnyílásokban. 

Il-28-as, MiG-15-ös és Gripen konstelláció. 

Kis lépés a pilótának, de nagy ugrás a repülőalakulatnak. 

A műszakiaknak jár a köszöntés ökölpacsival! 

Természetesen mindent dokumentálni kell.  

A gépek szólóban, vagy párban érkeztek a reptér fölé, majd az áthúzás után besoroltak a leszálláshoz. Az utasszállító utasai ha épp figyeltek, talán még láttak is ebből valamit. 

A készültségi gépek éles rakétákkal települtek vissza. 

A felfegyverzett Titánok nem gurultak el előttünk, egyből elfoglalták az őrhelyüket. A szolgálatot Pápán kezdték, és Kecskeméten folytatták. 

Bejövetel, a madaraktól szerencsére jól elkülönítve. 

Reménykedtünk, hogy mind a 14 Gripen összeáll egy kötelékbe, hiszen már volt példa erre. Sajnos most nem került sor ismét a csúcsbeállításra, de a puszta ötös újragondolt koreográfiája azért így is elismerést váltott ki a nézőkből. 

 A bal kísérő kiválik. 

 A leszállás után visszagurultak. 

Gurul ez kézrátétel nélkül is! 

Több gépen is volt függesztmény. 

Egyszerűbb volt így a "szállítás", de más oka is volt ennek. Az átrepülés alig 20 perc lett volna, de volt aki 47 percet töltött a levegőben, mert ha már felszálltak, kiképzési feladatot is végrehajtottak közben. 

 Nagyüzem

Újra itthon! 

 A felújítás idején az érintett állomány megtapasztalta az ingázás szépségeit ismét. Májustól decemberig csak hétvégén aludhattak a saját ágyukban. 

Lassan itt az év vége, de utána ismét jöhetnek a dolgos hétköznapok! 

Az első H145M helikopterek már novemberben megérkeztek, azóta két újabb gép szintén Magyarországra repült a gyárból. Így már négy többcélú könnyű forgószárnyas sorakozott fel december 13-án a szolnoki repülőtér hangárjában, hogy hivatalos átadási ünnepélyt tarthassanak az alakulatnál. A Magyar Honvédség vezérkari főnöke, a honvédelmi államtitkár, és az Airbus Helicopters cég képviselői is megjelentek a rendezvényen, ezzel demonstrálták, hogy milyen fontos ez az esemény az országnak, és a Magyar Honvédségnek.  

A négy helikopterhez jövőre további 12 csatlakozik, majd 2021-ben az utolsó négy darabot szállítják le, hogy 20 gépből álljon majd a H145M flotta.  A folyamatosan beérkező gépeket az elején leginkább kiképzésre használják, hiszen nagyon sok pilótára lesz szükség. Természetesen a műszakiak átképzéséről, oktatásáról se feledkezzünk el, hiszen az áldozatos munkájuk nélkül nem emelkedhetnek a levegőbe az új szerzemények.  

Impozáns látvány volt a 4 gép a hangárban. 

Az épületet még a II. világháborúban építették, de mára jelentős felújításon esett át. Összesen legalább egy tucatnyi H145M helikoptert helyezhetnek itt el. A fűtött épület nemcsak a műszakiak életét könnyíti meg, de a gépek állapotára, élettartamára szintén kedvező hatással lesz. Nem kell a szabadban nyűgözni, ponyvázni a gépeket, nem kell havat, jeget eltávolítani. És ne jöjjünk a "jajj, a szovjet gépek bezzeg jól bírták kint a hideget" szöveggel! Semmilyen repülőeszköznek nem tesz jót a ridegtartás, az orosz technikának sem! A 21. században minden repülőeszközt már fedett, és fűtött helyen kell tárolni.  

Engem a faroktartó és a Fenestron a szépemlékű RAH-66-osra emlékeztet ebből a szögből. 

A két új H145M nem viselte az MH színes címerét, de az infracsapda és dipólkivetők sem voltak rájuk felszerelve. Ezek egyelőre szükségtelenek. Még épp csak elkezdődött a hadrendbe állítás. Hosszú időt vesz igénybe a pilóták átképzése, addig fölösleges a drága és érzékeny berendezések használata, azok üzemidejének fogyasztása. Majd ha áttérnek a szakkiképzésre, akkor lesz szükség az önvédelmi, és egyéb berendezésekre. 

A felhőzeten helyenként folytonossági hiány keletkezett, a decemberi napsugarak foltos árnyalatokat varázsoltak a helikopterekre. 

Amennyiben az üléseket kiszerelik, akkor hordágyon fekvő sebesültet helyezhetnek el a fedélzeten.

A faroktartón, a faroklégcsavar házán előre néző kamera van, ez a műszerfal képernyőjére továbbít élőképet, így a pilóták figyelhetik, mi folyik a törzs mögött, befejeződött-e a berakodás. 

Szép vonalvezetés, érdekes formák mindenütt. Végigtapogatva nagyon szép munkának tűnik a gép felülete, több helyen fém helyett kompozitot használtak a sárkányszerkezetnél. 

A Fenestron rendszerű farokrotor biztonságosabbá teszi a gép megközelítését oldalról, és hátulról, ugyanakkor a zajszintet is csökkenti. 

Energialnyelő ülések. A helikopter belsejének kellemes, új illata volt.

Ez itt a műszarfal fotójának a helye. Megkérték, hogy azt ne fotózzuk. Sajnos ezt nem hallottam legutóbb, ezért azt a képet most törlöm, utólag. A szabályokat betartjuk. 

Az ajtó mellett látható lyukas panelek kihajthatóak, a csúszótalpon álló személyek ezekhez rögzíthetik magukat. A különleges műveleti katonákat így rakhatják ki egy épület tetejére rajtaütés során. A barna barettesek már biztosan epekedve várják ennek gyakorlását. 

A csörlő rögzítési csomópontjai a hajtóművek alatt. A 20 gépből 5 lesz kutató-mentő feledatú, ezeket biztosan ellátják a berendezéssel, így függeszkedve is fedélzetre emelhetnek embereket.  Néhány információ volt olvasható angolul a kabin mennyezetén a csörlő adatairól: A kötelének hossza 295 láb, vagyis 90 m, a teherbírása 550 font, azaz 250 kg. Tehát két embert is ki tudnak emelni egyszerre. 

Még májusban, Budaörsön készült kép. A kiállított német helikopteren fel volt szerelve a csörlő. 

A kabin belsejében a csörlő használatára, és a gyorsköteles ereszkedésre vonatkozóan találhatóak figyelmeztetések. A kötélen szintén a különleges műveleti katonák, vagy a kutató mentők csúszhatnak le a függeszkedő helikopterből. Természetesen a H145M kizárólag nemdohányzó utasokat szállít. 

A Budaörsre elhozott gép másik oldalán ott volt a lecsúszásra használt kötél is. 

Tovább folytatva a flotta megoszlásának ismertetését, 5 lesz felfegyverzett, vagyis tűztámogató változat. (A HM Sajtó által biztosított ismertetőben szerepelt így a megnevezés, vagyis én sem használom a harci helikopter meghatározást.) Az HForce rendszernek köszönhetően nem irányított rakétákat tartalmazó blokk, és 12,7 mm-es géppuska konténer szerelhető fel az ilyen feladatra dedikált H145M gépekre. A variáns képességeit egy makett demonstrálta. Irányított páncéltörő rakéta integrálásáról egyelőre nincs információ. 

Az HForce tűzvezető rendszerének fontos eleme az orr alá szerelhető forgatható torony, melyben nappali és éjszakai kamerák lesznek, valamint a lézeres távolságmérő/célmegjelölő is helyet kap benne. Az elektrooptikai berendezések lehetővé teszik felderítő, megfigyelő bevetések végrehajtását is. 

A HM államtitkára jelképesen átvette az újonnan beszerzett forgószárnyasokat az Airbus Helicopters vezetőitől. 

Az infracsapda és dipólkivetők egyike, ezekben 30 töltet számára van hely. 

 Ugyanilyen eszköz felülről. 

A 04-es oldalszámú MBB-BK117 D-2-es gép adattáblája. Hogy miért szerepel rajta ez a típusjel, arról itt lehet olvasni. 

A helikoptereket az ünnepély végén tábori lelkész áldotta meg. Érdekes módon igazán repülős kifejezést tőle hallottunk: A vasnak a levegőben a helye! 

Az év végéhez közeledve oly távolinak tűnik a nyár, amely igencsak mozgalmas volt a Bakonyban lévő gyakorlótereken. Most néhány olyan képpel emlékezem, amelyeket akkor nem publikáltam.

Idén olyan kategóriájú  haditechnikai eszközök is részt vettek az egyik lövészeten, amelyek újdonságnak számítottak. Az amerikai hadsereg HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System) sorozatvetői jól demonstrálták, miért is kapták a nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer nevet. A kerekes járműre telepített M142-es indítójárművek lábon, vagyis önerőből léptek be hazánkba közúton, és alig pár órával később már a gyakorlótérre értek. Ezalatt persze sok magyar autós találkozhatott velük, hiszen egy úgynevezett nagy láthatóságú hadgyakorlatra érkeztek. 

Ha nem lenne páncélozott fülkéje, zöld festése, és a csőköteget leponyváznák, talán nem is tűnne fel, hogy egy félelmetes harci eszközről van szó. A jelző nem túlzás, az M142-es ugyanis nagy pusztításra képes, a rakétáit 30-80 km távolságban lévő célok ellen vetheti be.

Ezek többségét az elődjétől, a lánctalpas M270-estől örökölte. Többfajta rakétát tölthetnek a 6 csőbe, az M26-os például 644 kettős rendeltetésű töltetet szórhat ki, így nagy területen fejti ki a hatását. A legújabb M30-as rakéta pedig már GPS vezérléssel rendelkezik, vagyis ha egy felderítő dróntól infomációt kapnak az ellenségről, akkor nagy pontossággal tudják a támadást végrehajtani. A HIMARS alakulatoknál egyébként rendszerben van tüzérfelderítő radar, vagyis képesek az ellenséges lövegekből kilőtt gránátok, illetve a rakéták röppályája alaján meghatározni  településük pozícióját, így ennek alapján csapást mérnek rájuk.

A vezető ablaka nagyobb, mint a parancsnoké.

A HIMARS sorozatvetők nagy előnye, hogy a csőkötegek a rakétákkal rövid idő alatt felkerülhetnek a járművekre, és gyorsan elfoglalhatják a tüzelőállásukat. A tűzcsapás után pedig sipirc üzemmódban eltűnhetnek a helyszínről, vagyis ha az ellenség beméri a rakéták röppályája alapján a tüzelőállásuk helyét, akkor ott pár perccel később már nem találnak semmit. 

A képek a gyakorlat végén készültek, amikor vasúton kerültek elszállításra. 

 Az M142-es jármű 6-os csőkötegét egyébként le lehet cserélni, hogy a nagyobb  M140 ATACMS rakétát hordozhassa, és indíthassa. Ez még messzebbre, 300 km-es távolságig vethető be, műholdas navigációs irányítással nagyon pontosan érhet célba.

Idehaza azonban ezek közül egyiket sem indították a lövészeten. Kizárólag gyakorló reaktív eszközöket használtak fel, amelyek hatótávolsága jóval kevesebb, és harci töltetet sem tartalmaznak.

Üres tárolócsövek az alakulat járművén. 

A HIMARS lőtéri rakétái egyébként nem a sorozatvetők csöveiben érkeztek Magyarországra, hanem külön kerültek leszállításra. A hazai előírásoknak megfelelően az utakon közlekedő magyar és szövetséges harcjárművek fegyverei nem lehetnek töltve.

Végezetül pedig egy igazán meggyőző példa arra, hogy mire alkalmasak a sorozatvetők. Az Ukrajnában zajló háború kezdetekor a kormányerőket gyakran támadták ezekkel. Az egyik alkalommal ukrán csapatösszevonást szórtak meg Tornado-G sorozatvetővel (a régebben nálunk is használt BM-21-es modernizált változatával). A gyors tűzcsapás során legalább 37 katona életét vesztette, 90-nél többen  megsebesültek, és a járművek többsége megsemmisült.

Már a BM-21-est is nagyon veszélyesnek tartották a NATO elemzői. Ez is szerepet játszott abban, hogy  repeszálló mellényeket rendszeresítettek a katonáik számára a 80-as években. Többek közt az amerikai PASGT védőeszköznek kellett volna oltalmat adni a nagy területet repeszekkel beterítő rakétáktól. Nem véletlenük adták a szovjetek a BM-21-esnek a Grad, vagyis jégeső nevet.