Exclusive Military Hardware

2019. március 31. 19:19 - Harrdder

A Bradley harcjármű hegyi változata

Különleges futómű meredek lejtőkre

A méltán népszerű M2A3 gyalogsági harcjárműnek egy vadonatúj, talán még kísérleti stádiumban lévő példányát sikerült lecsevégre kapnom. A speciális kialakítású, aszimmetrikus lánctalpas futómű lehetővé teszi, hogy hegyek lejtőin is közlekedhessen a Bradley. Természetesen a lehetőségek korlátozottak, hiszen minden esetben a jármű balodalának kell a hegyoldal felé mutatnia. Epekedve várjuk az újabb híreket eme forradalmi megoldással kirukkoló változatról! dscn6840.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fényképet több éve készítettem, de április első napja alkalmából most már fel lehet oldani a titkosítást. 

Ínyenceknek pedig még egy nyalánksággal szolgálnék. Az alábbi kép nyomokban lánctalpat tartalmaz. 

20190227_172522.jpg

 

 

 

Címkék: Bradley
komment
2019. március 19. 13:32 - Harrdder

100 tonna robbanóanyag nagyon nagyot durran!

Bombák mellett autózva

Kezdhetném a posztot az Oscar díjas Hurt Locker film magyarországi címét idézve, talán megalapozottan nevezhetném a bombák földjének, ahol jártam. Az al-Takkadum repülőtéren nem sokkal Szaddám bukása után hosszú hónapokat töltöttem el. Az iraki légierő fontos bázisa volt valaha, több századnyi harci gépet állomásoztattak ott, köztük az egyik korábbi posztban bemutatott Tu-22-eseket, de vadászbombázókat, csatarepülőgépeket is üzemeltettek itt. Hatalmas mennyiségű hadianyagot halmoztak fel a gépekhez, légiharc-rakétákat, és persze légibombákat. A reptéren járva hamar szembesültem ezekkel. Néha elcsépeltnek érzem a korábban leírt mondataimat, miszerint megdöbbentem a látványtól, de csak ismételni tudom magam. Leesett az állam attól, ami a szemem elé került, és persze némi aggodalom is eltöltött, amikor az autómmal alig pár méterre haladtam el mellettük. A tóparti út mentén faládákban, vagy csak úgy magukban kisebb homokdombokból látszódtak ki a különböző tömegű bombák, helyenként pedig szanaszét hevertek. 


p1010085_1.JPG

Máshol kisebbeket találtam, ezek a szovjet gyártmányokra jellemző, fából készült védőburkolatban voltak még. De láttam a szabad ég alatt Franciaországból vásárolt Matra Magic R.550-eseket is. A légiharc-rakéták tárolási állapotban voltak, vagyis két részre szerelve, műanyag ládákban vártak a sorsukra. Épp akkor nem volt nálam a fényképezőgépem, másnap pedig hiába tértem vissza, már eltűntek.

p1010071.JPG

 p1010083.JPG

A nagyobb bombákon nem voltak rajta a stabilizátorok, azokat külön tárolták, ezeket a reptér új üzemeltetői érdekesen használtak fel később. Az egyik út mentén ásták be félig a homokba azokat, majd a Stabilizer Road feliratú táblát helyezték ki. A sivatagos környezetben egy kis változatosságot varázsoltak velük a bázisra.

p1010311_1.JPG

 p1010312.JPG

A sok hadianyag persze nem véletlenül került az utak mellé, az irakiak a háború alatt széttelepítették, és álcázták a készleteiket, hogy a közelgő légitámadások következtében ne semmisüljenek meg. Hogy ez pontosan mikor történt, azt persze nem tudni.

 8_2.jpg

Aztán persze ráleltem azon vasbeton épületekre is, amelyek a bombaraktárak lehettek. Nem földalatti konstrukciók voltak, mégis viszonylag jó védelmet nyújtottak. A reptér üzemi területe magasabban helyezkedett el, mint a teljes objektum, a lejjebb fekvő tó partjára utak vezettek le. A nyomvonalat talán a víz mosta ki valaha, és utána mesterségesen áshatták ki teljes szélességében. Némelyik út falába viszont oldalra beszögelléseket vájtak, ezekben raktárakat építettek. A homok így három oldalról vette körül, csak a bejáratuk előtt volt egy kis előtér az útig. A 80-as években a perzsa szomszéddal vívott háborúban még megfelelőnek tűnt ez a kialakítás, vagyis nehezen felderíthetőek voltak, és a levegőből való támadás nagy pontosságot, telitalálatot igényelt volna. 1991-ben az iraki katonai vezetők persze rájöttek, hogy a modern precíziós bombák képesek felülről eltalálni ezeket a raktárakat, ezért adtak parancsot a bennük tárolt hadianyagok széttelepítésre.

p1010081.JPG

A megszállóknak ez később gondot okozott, hiszen a szétszórt robbanótestek nagy veszélyt jelentettek egy aktív repülőtéren. Emiatt megszervezték az elszállításukat, több helyen elkezdték megsemmisíteni a bombákat és rakétákat. A munkát civil cégekre bízták, mivel a katonai tűzszerészek le voltak terhelve a házilagos készítésű robbanóeszközök felkutatásával, hatástalanításával. 

Egyszer eljutottam egy olyan telephelyre, ahol saját szememmel nézhettem meg a hegyekben felhalmozott, megsemmisítésre kijelölt hadianyagokat. Sajnos ott nem fotózhattam, pedig lett volna mit. Légvédelmi és légiharc-rakéták, bombák, tüzérségi gránátok alkotta halmok között autózva gondolkodtam el azon, mennyi pénzbe került a háború és a fegyverkezés az iraki népnek valaha. Az agyam alig bírta feldolgozni a látványt, volt ott minden, még MiG-25-öshöz rendszeresítet R-40-es rakéta is.

Mint megtudtam, a megsemmisítésre gondos tervezés után került sort. Soknak tűnik, de nekem azt mondták, hogy általában 100 tonnát küldtek el egyszerre az égbe. Még így is hónapokig tartott a teljes készlet megsemmisítése. A robbantások időpontját előre bejelentették egy nemzetközi fórumon, hogy az egész világon tudják az illetések, mit érzékelnek a szeizmikus műszerek. Még véletlenül se gyanakodjanak, hogy földrengés, ipari vagy egyéb szerencsétlenség, esetleg egy titkos kísérlet történt valahol. (Csak úgy mellékesen írom le, hogy anno a Kurszk tengeralattjárón történt robbanásokat több szeizmikus berendezés érzékelte Norvégiában és más észak-európai országokban. A második detonációt pedig még Alaszkában is észlelték. Az erősségen kívül a robbanások földrajzi koordinátáit is meg tudták határozni.)

 p1010098.JPG

A bázisunktól az egyik ilyen megsemmisítő telephely kb. 12 km-re volt. Annak ellenére, hogy nem a közelünkben történt a detonáció, mégis a saját testemmel éreztem, ahogy a talajban eljutott hozzám a lökéshullám, majd meghallottam a detonáció hangját. Ha épp abba az irányba néztem, akkor a magasba emelkedő gombafelhőt hamarabb megláttam, a hang késett néhány másodpercet. A dörejből éreztem azt a hatalmas energiát, ami felszabadult, a konténerek falát minta megütötték volna. Más filmen látni egy detonációt, és más átélni személyesen, amikor több érzékszervre hatnak ezek az ingerek. Ha jól számolom, akkor ez egyébként 0,1 kilotonna hatóerejű nukleáris bombának felel meg. 

Általában 14 órakor robbantottak, így ha meghallottuk a dörrenést, az órára nézve megnyugodhattunk, hogy nem támadás történt, csak a tűzszerészek dolgoztak. Később, amikor más bázisokon jártam, ott hangszórókon bemondva készítették fel az embereket, ha valamilyen robbanóeszközt hatástalanítottak. Így tudatták, hogy mi következik, nem kell megijedni, és bunkerbe futni.

 p1010364.JPG

A fotón jól látszik a távolban felszálló gombafelhő. Igen, ez egy MiG-29-es az előtérben. Egyszer majd erről a vadászgépről, és a sorstársairól is fogok írni.

 

1 komment
2019. március 12. 15:08 - Harrdder

Kémek szállította vadászgépből agresszor  

F-21-es vadászgép? De az már volt egyszer!

 

A repülőgép típusjelzések kiosztásának elvét, és logikáját már régóta próbálom megfejteni. Nem mindig találom meg a magyarázatokat, de ebben szerepet játszik az is, hogy a gyártók olyan döntést is hoznak időnként, amely a kívülállóknak nehezen érthető. Még napjainkban is meg tudnak lepni.   

India vadászrepülőgép beszerzési programja már régóta húzódik, az egyik legfrissebb fejlemény, hogy a Lockheed Martin cég a továbbfejlesztett F-16-osát új típusjellel, F-21-esként ajánlja a tenderen. Értem én, hogy 21. század, és az ős-Falconhoz képest tényleg sokkal modernebb berendezésekkel rendelkezik a gép. De ilyen típusjel már volt az Egyesült Államokban, igaz alig néhány F-21-es repült a csillagos felségjellel, és a pályafutásuk sem volt túl hosszú.   

dscn9479.JPG

A tengerészgyalogságnál az eredeti izraeli sivatagi színű festést meghagyták, a flottánál viszont a szürke árnyalataiban pompáztak a Kfirek. A kiállított gépen az összes üzemeltető, és a gyár jelzése egyaránt látható. 

Rossz szokásom szerint megint az elejétől kezdem. Az illusztációként használt képeket pár éve készítettem erről izraeli gyártmányú Kfir C1-esről. Nem véletlenül hasonlít a Mirage III-asra, ugyanis ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor lemásolták a francia deltaszárnyút. Ennél mégis bonyolultabb a sztori. Izrael ellen fegyverembargót léptetett érvénybe sok ország 1967-ben, így többé nem kaphattak harci repülőgépeket, még akkor sem, ha már azokat korábban megrendelték. Mit csinál ilyenkor egy olyan ország, amely éppen a saját hadiiparát építi ki, és hatékony hírszerző szolgálattal rendelkezik? Felkészül a náluk (is) már bevált Mirage IIICJ vadászgép hazai előállítására. Nehéz eldönteni, hogy az Izraelben 1975-ben szolgálatba állt Kfir C1-es létrehozásában kiket illet nagyobb érdem, a saját mérnökeiket, vagy a Moszad ügynökeit. Az biztos, hogy Svájcban több éves börtönre ítéltek egy ottani repülőmérnököt azért, mert 2 tonna tervdokumentációt adott át a náluk licenc alapján gyártott Mirage III-asról. Az általuk elvégzett fejlesztéseket is tartalmazták az iratok. Az izraeli Kfir (oroszlánkölyök) emiatt eltért némileg az eredeti francia géptől, de még inkább azért, mert amerikai hajtóművet építettek be.

dscn9318.JPG

A J79-es hajtómű miatt a beömlőnyílások nagyobbak lettek. 

A saját gyártású vadászbombázó mégsem futott be nagy karriert a zsidó légierőben, mivel alig pár évvel később megkapták az F-15-ösöket, és F-16-osokat. Így a későbbi C2 és C7 változatokat leginkább földi célok elleni feladatkörre tartogatták.  

dscn9320.JPG

Kfir az Israeli Aircraft Industries emblémájával, Dávid csillagos, és amerikai felségjellel. 

Megpróbálták exportálni is, de ez sem volt túl sikeres, többek között azért, mert a J79-es hajtómű miatt amerikai jóváhagyásra lett volna szükség. Csak néhány megrendelést tudtak begyűjteni, de meglepő módon az USA is köztük volt, ezzel ha kis mértékben is, de kompenzáltak. A tengerészgyalogság VMFT-401-es, és a haditengerészet VF-43-as százada vett át összesen 25 darab korai, de modernizált Kfir C1-est. A gépeket csak lízingelték, mégis amerikai típusjelet, és külön nevet kaptak. Az agresszor feladatú alakulatoknál az F-21A Lion (jaj de ötletes!) vadászok az ellenség szerepét játszották az eltérő típusokkal végrehajtott légiharc gyakorlatok során a flotta és a tengerészgyalogság pilótáinak nagy örömére. Nemcsak az eredeti Mirage III-ast, és annak utódait, de szovjet vadászokat, elsősorban a MiG-23-ast is tudták szimulálni, mivel hasonlóan jól gyorsult, és képes volt a M2 sebesség elérésre. Ugyanakkor a manőverező légiharc szintén szerepelt a kiképzési tervekben az izraeli eredetű deltaszárnyúval. Ha a Top Gun filmet kicsit később forgatják, talán abban is láthattuk volna. 

dscn9379.JPG

A nagyobb teljesítményű amerikai hajtómű miatt a törzs hátsó része szélesebb lett, és a vezérsík tövében egy kisebb beömlőnyílást alakítottak ki. 

dscn9379rr.JPG

A VMFT-401-es és a VF-43-as századok emblémájában egyaránt látható vörös csillag, az utóbbiban egy szovjet gépet roppant össze a vasmarok. A ma is aktív tengerészgyalogos alakulat emblémájában a Kfirt meghagyták, pedig azóta már mással repülnek. 

 A Kfirek többségét 1989-ben, alig négy év után visszaadták Izraelnek, ezalatt alaposan megtépték azokat. A manőverező légiharcok alatt belehúzott G-k biztosan okoztak egy kis szerkezeti változást. Azért maradt belőlük az USA-ban, egy F-21A mai is megtekinthető New Yorkban, a múzeumhajó fedélzetén.    

A lényeg viszont az, hogyha lesz is indiai F-21-es, akkor az már akkor is csak a szerény második lehet a Kfir/Lion után! 

dscn9394.JPG

Különleges átalakítás, egy kisebb beömlőnyílás alul is látható, amelyre megtévesztés szándékával az F-16-os feliratot helyezték el. 

 

 

 

4 komment
2019. március 07. 20:52 - Harrdder

A svédek kísérleti repülőgépe

Ez most rókabéka, vagy békaróka?

 

Próbálok itt abban a szerepben tetszelegni, hogy nagyon értek a repülőgépekhez, és a haditechnikához. Pedig gyakran szembesülök olyasmivel, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda és mire való. Így voltam ezzel a repülőgéppel is még 2012-ben.

dscn3410.JPG

Amikor megláttam, még a típusát sem ismertem fel, arról meg aztán lövésem sem volt, milyen célt szolgál. Szerencsére a nézelődők segítéségre kihelyeztek egy svéd nyelvű táblát, amivel valamit azért segítettek. Gugli néha tényleg a barátom, a Tp 86-is típusjel alapján már el lehetett indulni. 

dscn3781.JPG

 A kiállított repülőgépet eredetileg a North American cég gyártotta Sabreliner néven, és amolyan igazi business jet lett. (Na ez szépen hangzik gyorsan kimondva.) Nemcsak civil színekben repült, de katonai megrendelések is érkeztek szép számmal.

dscn3779.JPG

Aztán a céget megvette a Rockwell, de a gyártás tovább folyt, a svéd légierő már tőlük vásárolt kettő darabot. Jó szokásuk szerint saját típusjelet adtak neki, a Tp 86-ost náluk a szállítógépeknek kijáró Transport két betűjéből képezték, a szám meg talán a rendszeresítés évére utal.

dscn3780.JPG

 A 861-es oldalszámú gépet viszont a Linköpingben lévő kísérleti központ kapta meg, és különböző fedélzeti rendszerek próbáira használták. Az egyik ilyen a CARABAS volt, amelynek a radarja a fák lombjai alá lát be, földi célpontokat deríthet fel. Később pedig GPS navigáció tesztelésére használták ugyanezt a repcsit. Hogy ez a két előremeredő rúd melyikhez tartozott, azt nem tudom. Az ilyen kísérleti gépekről elég keveset árulnak el általában.

dscn3782.JPG

 Azt biztos, hogy elég keveset látni nyilvánosan a gépet. Itt most viszont közszemlére teszem, talán valaki többet tud róla, és megosztja kommentben.      

Címkék: Tp 86 Sabreliner
1 komment
Exclusive Military Hardware
süti beállítások módosítása