Harci Vasak

2020. július 20. 22:19 - Harrdder

Magyar katonai ejtőernyős dalok

A bátrak összetartoznak

Az általam ismert katonai ejtőernyős dalok közül elsőként egy klasszikus szöveget írok le, melyet mélyégi felderítők több generációja énekelt a bevonulás után. 

dscn0183.JPG

 1. Felderítők mennek hosszú éjen át,

kíséri útjukat az arató halál.

De ők messze tűnnek ködként,

egy szebb egy jobb jövőért,

Csak küzdenek, csak küzdenek tovább.

 

Refrén: Hogy éljen fényben örökké szép hazánk,

hogy büszkén nézzen fiára jó anyánk.

Egy kedvesért egy csókért,

egy barna hajú lányért, nem érdekel bennünket a halál.

 2. Ott vagyunk mi mindig hol golyó süvít,

Az ellenség körülöttünk, nincs ki bátorít.

S ha elesett egy testvér,

örökké senki sem él,

Ki visszatér helyette bosszút áll.

Refrén.

3. Vállt a vállhoz bajtárs, úgy megyünk tovább,

A felderítő mindig készen áll.

S ha indulni kell tovább egy búcsúcsókot babám,

Mi jól tudjuk, hogy vár valaki ránk. 

 Refrén.

dsc_0196_1.JPG

 Már a menetdalokat zengve is át lehetett érezni az összetartozást, amikor egy századnyian énekeltünk együtt.

Később, amikor divatba jöttek a futódalok, azok sokkal népszerűbbek lettek. Igazán katonásnak, férfiasnak hatott, amikor a futás ütemére jöttek ki a rímek. A csapatszellem a tetőfokára hágott, ahogy lépést tartva dübörgött az aszfalt a bakancsok alatt. A tüdő tágult, és egy idő után már a torkokban érezhető volt a fájdalom.

dscn0186.JPG

 A következő, még a 90-es évekből származó dalok tudomásom szerint nem szerepelnek semmilyen hivatalos kiadványban. Azóta persze sok víz lefolyt a Tiszán, talán már el is felejtették ezeket, és újabbakat zengenek a régi diverek utódai.

 Az ismeretlen költők műveiből kihallatszik az ejteőrnyős fegyvernemi büszkesége!

 A világon senki sincsen oly kemény,

mint a tengerészgyalogos közlegény!

Csak egyetlen egy katona jobb mint ő,

a magyar mélységi felderítő.

Nem írok én senkinek levelet,

virágot senkinek nem veszek.

Haza sem telefonálgatok,

és rendszerint tök kopasz tök kopasz vagyok!

Mégis engem szeret valahány,

szőke barna hajú csacska lány.

Ellenállhatatlan vonzerő

ha valaki mélységi felderítő!

 dscn0219.JPG

A sorköteleseknek még mond valamit az augusztus, és február, vagyis a leszerelés időpontja.

Bevonult az állomány,

soha nem lesz Február.

Kora reggel futkosunk,

gyakran visszagondolunk.

 

Érezzük még szívünkben

milyen volt a civilben.

Tök kopasz a fejem,

diver a fedőnevem.

Szolnok ezt kell szeretni,

ez fog a sírba tenni.

 

 20200520_140348.jpg

Az ejtőernyős katona különös állatfajta mindenhol a világon. Büszkén vállalja a megpróbáltatásokat. Azt is tudja, hogy életveszélyes feladatra vállalkozik, amikor gépbe száll.

 dscn0184.JPG

Ejtőernyős akartam lenni,

fellegekben szárnyra kelni.

Most nyitva a gépajtó vár reám,

megyek felé, pedig tele a gatyám.

A bevetés hív, megyek felé,

földet érve rúgom a veséd!

mf3.jpg

A végére pedig egy szomorú dalt hagytam, az ejtőernyős siratót. Szerencsére nem voltam érintett, a baráti összejöveteleken mégis gyakran énekeltük, tisztelegve azok előtt, akik mellől végleg elpártolt a szerencse.

dscn0173_1.JPG

Ha volna nékem tintám tollam,

ha volna nékem papírom

Le is írnám mindazokat,
Mi a szívnek fájdalom.

Este van már, késő este,
Minden ernyős alszik már,
Csak egy ernyős van még ébren,
Kinek szíve nagyon fáj.

Reggel van már, kora reggel,
Minden ernyős gépbe száll,
Az ugrató parancsára,
Elhagyják a gépmadárt.

Hat kupola már belobbant,
Hetedikkel mi lehet?
Azt a bátor ejtőernyőst,
Visszahozni nem lehet.

Új sír van a temetőben,
Rajta virág s koszorú,
Mellette egy barna kislány,
Kinek szíve szomorú.

Ne sírj, ne sírj barna kislány,
Hisz Te is jól tudod,
Azt a bátor ejtőernyőst,
Visszahozni nem tudod.

Este van már, késő este,
Minden ernyős együtt már,
Kezükben a búcsúpohár,
Szemükből könny csordogál.

Volt egy bajtárs, igaz pajtás,
Ki nem ugrik többé már,
Ki nem ugrik velünk már,
Reánk is ilyen sors vár.

Van már nékem tintám, tollam,
Van már nékem papírom,
Le is írom mindazokat,
Mi a szívnek fájdalom.

10446290_743535245720870_8686389303996944612_o.jpg

Azóta persze sok víz lefolyt a Tiszán, talán már el is felejtették ezeket, és újabbakat zengenek a régi diverek utódai.

dscn5506.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://killermetals.blog.hu/api/trackback/id/tr3916039684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Harci Vasak