A legújabb, nem éppen rövid posztom főszereplője az M113-as páncélozott szállító harcjármű lesz. Talán nem tűnhet túl izgalmasnak, hiszen már több mint 60 éves a konstrukció. Azonban a Defender 21 hadgyakorlatra hazánkba érkezett néhány különleges változatú példány. Az M113 OSV (OPFOR Surrogate Vehicle) harcjárművek az Egyesült Államok hadseregében az ellenerőt játszó alakulatoknál lettek rendszeresítve. Az 1. Lövészezred 4. zászlóalja ezek közé tartozik, tőlük érkezett egy század Magyarországra, rövid nyaralásra. Azt a feladatot kapták, hogy a többi résztvevő alakulat harcképességét tesztelgessék.

Különböző kivitelű M113-asokat szállítottak a Bakony Harckiképző Központba, ezeknek mind jellemzőjük, hogy fel vannak szerelve a valós körülményeket szimuláló rendszerekkel. A legérdekesebbek persze azok, amelyekre az első generációs Bradley harcjármű tornyát építették. A gépágyút eltávolították, helyette egy nagyobb átmérőjű, ágyúcsőnek látszó tárgyat applikáltak. Viszont ellátták olyan lézeres berendezéssel, amellyel a fegyverek használatát tudják szimulálni. Géppuska, gépágyú, vagy TOW irányított páncéltörő rakéta alkalmazását gyakorolhatják. Természetesen ehhez szükséges az, hogy a gyakorlaton résztvevő járművek el legyenek látva a megfelelő szenzorokkal, melyek érzékelik a találatot. Két eltérő rendszert használhatnak, az egyik a SAAB cég terméke a DISE, a másik az ismertebb MILES. 

Lehetőséget kaptam, hogy beüljek egy ilyen „tanknak látszó tárgyba”. A búvónyílásból nézve ezt láttam. 

A tűzvezető rendszer nappali és hőkamerája 60-szoros nagyításra képes. A rendszer ugyanaz, mint ami az OH-58-as felderítő helikopter gömbjében volt. 

A tornyot botkormánnyal lehet forgatni, nagy szögsebességgel. A kezelés egyszerűnek tűnt, a "fegyvereket" nyomógombokkal gyorsan lehet váltani.   Torony nélküli változatok is vannak, ezeken egy kisméretű, fegyvernek látszó eszközzel „lőhetik” ki a lézersugarakat. Ugyanolyan veszélyesek a gyakorlat többi résztvevőjére, ugyanolyan "sérüléseket" okozhatnak. 

Az ellenség szerepét játszó járművek önmagukban még nem elegendőek arra, hogy élethű gyakorlatokat hajtsanak végre a többi saját alakulattal. Megfelelően képzett és motivált katonákra is szükség van ehhez. A fekete egyenruhát viselő OPFOR-osok jól ismerik a többiek által megtanultakat, a járművek kezelői pedig megfelelő tapasztalattal rendelkeznek. Mindent megtesznek, hogy meglepjék az ellenfelet, úgy, és akkor támadjanak, amikor azt nem várják. Mindezek együtt azt predesztinálják, hogy kellemetlen meglepetéseket okozzanak nekik.

Egy ilyen Force on Force gyakorlatot nézhettünk meg a napokban, amikor egymásnak engedték az alakulatokat. Teljesen más volt, mint amit eddig láthattunk. Mert ugye a látogatókat általában felviszik a lőtér lelátójára, ahol bemutatják laboratóriumi körülmények közt, ahogy szépen egyenesen elindulnak az harcjárművek, szinte párhuzamosan egymással, szétlövik a kihelyezett célokat, majd visszavonulnak. 

Most nem ezt történt. Az OPFOR század M113-asai, a 2-8-as zászlóalj Bradley harcjárművei, és a magyar ellenerő BTR-80-asai nem ezzel a módszerrel éltek. Azt a feladatot kapták, hogy teszteljék a gyakorlaton résztvevő 2 CR (Páncélos Felderítő Ezred) zászlóalját, valamint a többi nemzet alegységeit. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: Ide senki nem úgy érkezett, hogy veszítsen.  Igazi harcra lehetett számítani, mindenki győzni akart. Az M113-asok megindulását a hajnali óráktól kezdve követhettük. Az OPFOR század nagy dádára készült. 

Árkon-bokron át csörtettek. 

Az eltérő csőhosszúságú változatok más-más harcjárműveket imitálnak. 

Az utakat gondosan elkerülték, azokon csak átvágtak gyorsan. Az M88-asok azért követték őket, hogy elvontathassák a járműveket, ha meghibásodnak. Figyelve, biztosítva, száguldva, megbújva. A dombon felfelé nyomultak, megkerülték az ellenséget. Nagyjából tudták, hogy merre lehet a 2 CR zászlóalja, és honnét várják őket. De nem onnét akartak érkezni! Ez a tipikus esete annak, hogy várni ütés jobbról, de kapni ütés balról.   A század szakaszai szétváltak. Külön, de összehangoltan tevékenykedtek.  Megállás eligazításra. Hiába volt beálcázva ez a gépágyús XM1296 Stryker, el lett kapva. Csak úgy mellékesen, egy Avanger légvédelmi rendszer bújt meg a fák tövében. 

A győzelmi jelzések a korábbi gyakorlatokról elég sokatmondóak. Itt egy másik gépágyús Stryker bújt elő rejtekéből.  Az egyedi álcafestés sokkal jobban megfelelt a magyar gyakorlótérre.  Minden terep adta lehetőséget kihasználtak, hogy elbújjanak. Egy érdekes tény az őskövület M113-asról: Még mindig gyártják, a század nemrégen kapott egy vadonatúj járművet! A magaslatra érve egy kis időre megálltak, de a manőverezés folyamatos volt, eltérő irányokban, gyorsan mozogtak. A külső szemlélőnek nem volt egészen világos, mi miért történik.  Sokkal több képpel illusztrálom ezt a posztot, nagyon mozgalmas volt a nap. A járművön lévő berendezésekkel a lövés füstje, és a hangja is szimulálható.

Nem tudom, milyen okból választották az M113-ast OPFOR feladatra. De az biztos, hogy ezek a kisméretű, fürge harcjárművek nagyon gyorsan tudnak manőverezni, ha egyszer megindulnak. Talán érezhető a képekből, hogy mi sem voltunk statikusak, a lehetőségekhez képest követtük a járműveket. Így jobban meg lehetett érteni a tevkenységet, amihez persze kaptam némi szakkomemtet is. A járművek tetején lévő lámpa villogva jelzi a találatot. A "sérülésnek" vannak fokozatai, lehet kisebb mértékű, vagy teljes harcképtelenséget okozó. Arra is képes a rendszer, hogy több találat után jelezzen „halált” Épp nem villog a lámpa, de a tornyost kilőtték. A századparancsnok járműve ezért bújik be mögé. A 2-8-as zászlóalj századának Bradley harcjárművei szintén OPFOR szerepben kapcsolódtak be, az erdőből bújtak elő. A Humvee terepjárókkal a döntnökök figyelték az eseményeket, ítélkeztek, ha egy helyzet nem volt egyértelmű. Ezt a képet talán más nem tenné ki, mert nincs rajta semmi. Mégis valahogy érzékeltetnem kell a távolságot. Teleobjektívvel még így is sokkal közelebb látszanak a vonuló Strykerek, mint szabad szemmel.Itt is egy találat, senki sem halhatatlan. Ez a harc nagy távolsából zajlott, keveset értettünk meg belőle. Ugyanakkor mellettem elég obszcén kifejezéseket hallottam, hogy melyik alakulat mit csinált a másikkal. Maradjunk annyiban, hogy az egyik jóval nagyobb veszteséget szenvedett, mint a másik. Pedig drón is figyelte felülről a csatát.
Bradley próbál elbújni. 

Csata után egy kis szünet, folyt. köv. Felkészül a többnemzetiségű zászlóalj. 

Közben Mi-24-esek köröztek a gyaktér felett, átnéztünk Újmajorba, láttunk H145M-et. Ezen kívül megnéztünk egy drónokat üzemeltető szakaszt. Erről majd máskor írok. 

A szárazföldi ütközet következő része pedig már készülőben volt. 

Az OPFOR század parancsnoka ismét harcba vezeti az alegységét. A magyar-amerikai kettős állampolgárságú Habsburg-Fortier százados büszkén viseli a piros-fehér-zöld címert. 

Magyar BTR-80-asok oszlopban várakoztak. Elsőnek a szlovákok indultak meg. Félelmetes volt, ahogy a BVP-1-es (BMP-1) balról előzött. Északi szomszédaink egy századdal indultak harcba. A BVP-1 terepjáróképessége nosztalgiát ébreszthet azokban, akik még ismerték a BMP-t idehaza. No comment című képünket láthatják. A döntnök próbál igazságot tenni. 
Bármely bokor rejthetett M113-ast. 

Vadász elrejtőzve. Jöttek a magyar BTR-ek. A 30-as gépágyún szintén látható a lézeres berendezés, oldalt pedig a szenzorok. A magyar század megállt az emelkedőnél lévő úton. A találatjelző lámpa nem villogott. A dombon egy M113-as látható. 

Lengyel Rosomakok következtek. 

A csata végeredményének nem mindenki örült, a férfiegó nehezen viseli el a vereséget. Azonban az a tapasztalat aranyat ér, amit itt szereztek a katonák. A hibákból tanulni kell, ezek tesznek bölcsebbé, és óvatosabbá. A tapasztalat pedig jó döntéseket eredményezhet a jövőben.  

Végezetül ellátogattunk a magyar-amerikai OPFOR táborba. Ott készültek az M113-aról a belső képek, és ott kaphattunk egy kis betekintést a közös munkába. Kb. hajnali fél hattól követtem figyelemmel az eseményeket, ekkor már délután egy óra környékén jártunk. A katonák még persze nem pihenhettek meg, a technikai eszközök rövid karbantartása következett. Természetesen a tevékenységet értékelni is kellett.   

Nekem nem mindennapi élmény volt egy ex-Ranger Habsburggal egy asztalnál kaposvári szalámis zsömlét enni. Nagyon szépen köszönöm a magyar katonáknak, hogy megkínáltak, életet mentettek vele! 

Igazán sajnálom, hogy a magyar ellenerő alakulatot a tevékenysége közben nem tudtam fotózni. Ahogy hallottam, odatették magukat ők is. Motivált és lelkes katonák. Róluk is nagyon szívesen írnék egy külön posztot, ha kapnék rá lehetőséget. A parancsnokuk megmutatta a zászlójukat, minden kis részletnek megvan a maga jelentése. Természetesen legfontosabb a jelszavuk: Jaj a legyőzötteknek!  
Ez pedig a magyar OPFOR BTR-80 harcjárműve. A címer ezen is látható, de még érdekesebb a 14.5-es KPVT csövén a lézeres berendezés, valamint a két ablak között a rendszer szenzora. 

A 3:30-as ébresztőmet, az utazást, és a közel 8 órás program időtartamát nem magam miatt említem meg, hanem azért, mert a katonáknak ennél biztosan jóval hosszabb, és megterhelőbb volt a napjuk. Róluk, magyarokról, amerikaiakról, szlovákokról és lengyelekről szólt ez a poszt.  Nagy köszönet azoknak, akik segítségével a látogatásom létrejöhetett.