Nemrégiben Taszáron jártam, ahol a bázis 2005-ben ugyan bezárt, de a több évtizedes történetének bemutatására létrehozott múzeum bárki számára látogatható. Már többször is megnéztem a tárlatot, de hasznos volt újra betérni, ugyanis a gyűjtemény további ereklyékkel gazdagodott. A kiállítás alapját a hajdani csapatmúzeum adta, de az évek folyamán egyre több adományt kaptak magánszemélyektől. Itt szolgált katonák, polgári alkalmazottak, családtagok adták át a féltve őrzött kincseiket. Így még inkább kibővült a kiállítás, amely emléket állít a magyar katonai repülés dicső múltjának. Nemcsak a pilóták, hanem minden taszári szakember munkájából ízelítőt kaphat a látogató.  

Nagy újdonság Taszáron, hogy a volt laktanya már nyitott, szabadon be lehet járni. Az újrahasznosítása megkezdődött, több cég telephelyeket alakított ki, némelyik épületet fel is újították. Ez a repülőtérre nem vonatkozik, az továbbra is zárt terület. 

A volt laktanya nyitottságának nagy előnye, hogy bármikor meg lehet tekinteni a repülőgépeket. A MiG-15-ös, MiG-19PM, MiG-21F-13 és MiG-21PF gépekből egy-egy van kiállítva Taszáron.

A múzeum épületében lévő tárlat viszont csak előzetes egyeztetés után tekinthető meg. Kontsagh Sándor úr készséggel körbevezeti az érdeklődőket, és sok információval egészíti ki a látottakat. 

Már az előtér is eléggé zsúfolt. Rakétaindító sínek oktató metszete, és egyéb rendszerek láthatóak itt. Az Sz-5-ös nem irányított rakéták indítására szolgáló blokkok közül nem egy megszokott típust őriznek, hanem a lengyel gyártmányú Mars-2-est.Beljebb még szembetűnőbb, mennyire ki van használva a hely, a falak tele vannak fotókkal, tablókkal. Közepén is szinte egymásba ér minden. A plafonról makettek, fékernyők lógnak le. A különböző korokból származó csapatzászlók jól szemléltetik a magyar történelmet.  A fényképekről kiderül, hogy már egy évszázada, hogy elkezdődött „dél védőbástyájának” története. Az 1920-as években azonban még a vasútállomás környékén létesítettek polgári repteret, ezt később a Somogyi Bugylibicska század közelfelderítői vették használatba. A világháborúban pedig a német, majd a szovjetek repültek innét, de a reptér 1945 után megszűnt.  Taszáron azonban hamarosan még hangosabb gépek kezdek dübörögni az 50-es évek elején, de ehhez egy új repteret építettek, a falutól keletre. Az újjászületést beárnyékolta a kor egyik jellemzője, hogy a rendszer által megbízhatatlannak minősített emberek, katonai szolgálat helyett munkára kötelezettek is dolgoztak az építkezésnél. A MiG-15-ös volt a sztálini sólymok első „hőlégsugaras" típusa. Három gépágyúval volt felszerelve, ebből az egyik a 37 mm-es N-37-es volt. 

A 15-ösök mellé MiG-17PF vadászok is érkeztek, a lokátorukkal már képesek voltak bonyolult időjárási körülmények közt, és éjszaka is az elfogásra. 

A MiG-19-esekkel pedig beköszöntött szuperszonikus korszak, majd következett a a MiG-21-es. A deltasszárnyú gép különböző típusváltozatai egészen 1996-ig üzemeltek Taszáron.
A MiG-21bisz műszarfala nappal, és az éjszakai világítással. 

A MiG-21UM célzókészüléke új szerzemény. A kivetített szimbólum sötétben jobban látható. A 21-es lokátorának antennája. Várhelyi Gyula alezredes 1986-ban katapultált az 502-es számú MiG-21PF-ből. Az ülést és a kabintetőt megőrizték. Mellette a katapultülésben lévő rendszerek, és a túlélőkészlet látható. Szintén MiG-21PF előtt több később Szuhojon repült pilóta lett lefényképezve. A Sky Hussars bemutató csapat a 90-es években kijutott Nagy-Britanniába. A speciális festésű Cápeti makettje mögötti poszteren a pilóták aláírása látható.  
Térképek, fotók, és az egyéni használati tárgyak igazán személyessé teszik a kiállítást.A 21-esek alkatrészeiből sok mindent megőriztek. A műszakiakat a kor szellemének megfelelően próbálták motiválni. Az áldozatos munkájuk valóban nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a gépek a levegőbe emelkedhessenek. Kiállított tankönyvek, szabályzatok bizonyítják, mennyi mindent kellett megtanulniuk. A repülések során sajnos számos katasztrófa történt. Szerencsére voltak olyan veszélyhelyzetek, amelyek nem végződtek tragédiával. A vadászrepülők a haza légterének védelmére készültek fel. A 80-as években félelmetes tömegpusztító fegyverek fenyegetésére kellett felkészülniük. A manőverező robotrepülőgépek elfogásának gyakorlásához Taszáron is építettek egy makettet. A barkácsolt utánzatot 1996-ban illendőségből megpróbálták eldugni a bázisra érkező amerikaiak szeme elől.   1984-től a Szu-22M3 vadászbombázó állt hadrendbe Taszáron. A felderítő század tablójának részlete. A beosztáosokat érdemes tanulmányozni egy kicsit. A Szuhoj képet egy korabeli újságból vágták ki.A Szuhoj fegyverzete még ma is félelmetes potenciállal bírna.A repülőtérről készült képet a KKR-1 felderítőkonténer AFA-39-es fényképezőgépével készült felvételekből állították össze. A 16-os számú Szuhoj 1995-ben MiG-23-assal ütközött, és lezuhant. 

A repülés biztosításhoz az ejtőernyősökre is szükség volt. Ők hajtogatták be a mentőernyőket, és a fékernyőket. 

A kiállításon szinte minden szakágat bemutatnak, sajnos a posztommal nem tudtam ugyanezt megtenni, a bázis történetét is csak felületesen ismertethettem. A múzeum megtekintése viszont kitűnő lehetőséget ad erre,  emiatt is érdemes ellátogatni Taszárra. Arra bíztatok mindenkit, hogy menjenek el megnézni a múzeumot, ha Somogyban járnak. A bejelentkezéshez az elérhetőségek itt találhatóak.