Harci Vasak

2019. június 03. 22:53 - Harrdder

Black Hawk helikopterek a pláza mögött

Szélvihart kavaró leszállások

Itt a nyár, így menetrendszerűen elkezdődtek a közös NATO hadgyakorlatok hazánkban. Több ország katonái, így amerikai alakulatok is részt vesznek a kiképzési célú eseményeken. A US Army helikopterei közül néhány szintén magyar bázisokra települt át ideiglenesen, köztük olyanok is, amelyek egészségügyi biztosítást végeznek. A kiképzés során felkészültek arra is, hogy sérült katonákat juttassanak gyorsan az erre a célra kijelölt kórházakba. Emiatt a mai napon Budapesten hajtottak végre leszállást a Duna Pláza mögött kijelölt leszálló területen. 

dsc_0114.JPG

HM sajtóosztálya szerencsére előre közleményt adott ki az eseményről, hogy a lakosságot tájékoztassák, mindössze gyakorlatról van szó. A hír viszont elért a katonai fotósokhoz is, szpotterekhez, így több ismerős gyűlt össze délután a megadott helyen. 

dsc_0010.JPG

Az UH-60-as gépek közül az első megközelítette a leszállóhelyet. A kép baloldalán látszik a második helikopter, és egy madár is ott kotnyeleskedik még. 

dsc_0020.JPG

Csak úgy érdekes a városban a leszállás, ha a fedélzetről is videózzák! A Duna feletti átrepülés, a környező lakóparkok biztosan jól néztek ki felülről. A gépek látványa odacsalta a járókelőket, szép kis tömeg gyűlt össze. A bejövetelt nagyon pontosan kellett végrehajtani. A Népsziget melletti öböl, és az épületek közvetlen közelében volt a leszállóhely. 

dsc_0028.JPG

Hatalmas szélvihart kavart a 004-es Black Hawk. A közönség egy része ekkor hátrébb húzódott. Sajnos a fotós kollégák nem hatalmaztak fel, hogy közzétegyem az arcukon látható örömöt, amit a túl közeli élmény nyújtott nekik! :-) 

dsc_0029.JPG

Na ezért kapták a mentőhelikopterek a Dust Off nevet.  

dsc_0032.JPG

Az oszlopokkal határolt leszálló terület nem volt túl nagy, de akár kicsinek is nevezhetném. Kb 15x15 m-es négyszögre kellett letenni a helikoptereket. Nagy odafigyelést igényelt ilyen területen a leszállás, és még a nézelődő emberekre is ügyelni kellett.   

dsc_0050.JPG

Saját fotósuk szállt ki, hogy fényképezze a le és felszállásokat. (Az ott tényleg egy pláza? Visszajönnétek értem kicsit  később?) 

dsc_0054.JPG

 Az első Black Hawk elrepült. A 0-26004-es számú helikopter eredetileg 87-26004-es volt, vagyis 1987-ben rendelték meg. Később átépítették, emiatt módosították a számozását, eltűnt az eredeti évszámra utalás. Azt nem tudom, mit jelent a 0, ha az ezredfordulóhoz kapcsolódna, akkor duplán szerepelne a zéró a régi jelzés előtt. dsc_0061.JPG

Jöhet a következő bejövetel. 

 dsc_0074.JPG

 A 936-os számú gép másik irányból közelítette meg a placcot, így már nem kaptunk annyi homokot az arcunkba. 

 dsc_0092.JPG

Az alakulat jelvénye szerint a helikopterek a Németországban állomásozó 12th CAB (Combat Aviation Brigade) állományába tartoznak. A combat szó alapján akár harci helikopter dandárnak is lehetne fordítani az alakulat nevét. Ugyanakkor az angol repülős nyelvben az attack helicopter kifejezést használják, ha valódi harci helikopterekről van szó, pl. az AH-64-esek, és az AH-1-esek esetében.  A 12th CAB-nél valóban repülnek Apache forgószárnyasok, de UH-60A+/L, és CH-47F típusokat szintén rendszeresítettek náluk. Talán a vegyes, vagy légiroham helikopter dandár név jobb fordítás lenne, de ha valakinek van jobb ötlete, írja meg!  

dsc_0104_1.JPG

Az oldalszám alapján hamar kideríthető, hogy az eredeti száma 84-23936 volt, a gyári szám pedig 70761. Vagyis még 1984-ben rendelték meg, és a 004-eshez hasonlóan UH-60A változatként építették meg. Később mindkettőt modernizálták az UH-60A+ szintre, vagyis az UH-60L-nél alkalmazott megoldásokat kapták meg: Erősebb hajtóművet, és reduktort építettek be, valamint korszerűsítették a fedélzeti berendezéseit is.  A modernizálás lehetővé tette, hogy még sokáig repülhessenek. 

dsc_0094_2.JPG

 Akar még jönni valaki? 

dsc_0095_1.JPG

A fedélzeti technikusok (crew chief) sisakjához egy arcvédő is csatlakoztatható. Az ülés kialakításán látszik, hogy energiaelnyelő a szerkezete. Durvább leszállásoknál csökkenti a benne ülőkre ható erők hatását. 

 dsc_0084_1.JPG

A gép balodalán a FLIR, vagyis az infrakamera háza látható. A mentőhelikopterek ezekkel éjszaka nagyobb biztonságban repülhetnek.   

dsc_0120.JPG

Felszáll a 936-os is. 

dsc_0144.JPG

Tettek még néhány kört, majd elrepültek a következő leszállóhelyre. Később még visszatértek az első helyszínre.  

Hazaérkezve zuhany, és hajmosás következett, még a fülemből is sok homokot kellett eltávolítani. A HM sajtóosztályának még egyszer köszönjük a tájékoztatást. Ha magyar helikopter végezne hasonló gyakorlatot, arról is ugyanilyen lelkesedéssel számolnánk be!   

1 komment
2019. május 22. 22:59 - Harrdder

Lövészszakasz támadásban

Nyúlharcászat testközelben

A magyar szárazföldi alakulatokról keveset publikálok, de végre jó lehetőségem adódott, hogy némileg pótoljam ezt a mulasztást. Rajtam kívül több tízezernyi embernek adódott lehetősége múlt hétvégén megtekinteni a dinamikus bemutatókat a Honvédelem Napján. A legtöbb beszámoló elsősorban a repülőgépekre, és a jövőben rendszeresítésre kerülő eszközökre fókuszált. Azonban a tűzszerészek, katonai rendészek, és a gépesített lövészek szintén megvillantották a képességeiket a nagyérdeműnek. Megragadnám tehát az alkalmat, hogy a lövészek harcászati bemutatójáról is közzé tegyek néhány fotót. Nevezhetjük őket nyulaknak, bokorugrónak, gyalogságnak, de a lényeg az, hogy nagyon fontos fegyvernemről van szó, minden hadsereg fő erejét ők alkotják. Nekik kell a sárban, hóban, porban végrehajtani a védelmi, vagy épp támadó harcfeladatokat. 

dsc_0148222.jpg

A bemutatóra a hódmezővásárhelyi 5. Bocskai István Lövészdandárból érkeztek a BTR-80-as harcjárművek, és a katonák. A szimulált harcfeladatra egy szakasz négy harcjárműve indult el, melyek közül egy a parancsnoki nyuszibusz.

 dsc_0094_1.JPG

3 jármű oszlopban mozgott előre, a toronyverekkel több irányba céloztak, 360°-os figyelést végeztek. A képen nem látható negyedik BTR-80-as terepkutatóként előrébb, és oldalt haladt.

  dsc_0105.JPG

Az ellenség lesben álló harcjárműve, és egy lövészraj megtámadta az előremozgó szakaszt. Természetesen ilyen sík terepen ez előnytelen helyzet lenne számukra, és szemből sem a legjobb ötlet az ilyen harctevékenység. A bemutató során viszont a nézőknek megrendezett változatnál a képességbemutatón volt a hangsúly. 

dsc_0096_1.JPG

 Az ellenség katonái más egyenruhát viseltek

dsc_0113_1.JPG

A terepkutató BTR-80-asból kiszálltak a katonák, a többi nyolckerekes pedig szétnyitódott, és előrébb nyomultak. A bemutatón csak a 14,5 mm-es nehézgéppuskával rendelkező BTR-80-asok vettek részt, a gépágyús BTR-80A harcjárművek nem, pedig azoknak nagyobb a tűzerejük. Talán a hangerőt akarták alacsonyabb szinten tartani a nézők miatt.  

dsc_0124.JPG

A szakasz három harci rajból áll, mindegyikben két géppuskás van. 

dsc_0127.JPG

A KPVT mellett egy 7,62 mm-es PKT géppuska is van a BTR-80-as tornyában. 

dsc_0142.JPG

A többi BTR is beérkezett, egy vonalba rendeződtek, a kiszállt katonák harchoz vágták magukat.  

dsc_0143_2.JPG

Az egyik géppuskás épp hevedert cserél.

dsc_0145.JPG

Újabb BTR-80-asból szálltak ki a lövészek. 

dsc_0148_1.JPG

 A fekvő tüzelési helyzetből a rajparancsnok utasítására folyamatosan szökelltek előre. 

dsc_0157.JPG

A rövidtávú futás után újra a "harchoz" testhelyzet felvétele javallott a tankönyvek szerint.

 dsc_0164.JPG

A támadás során folyamatosan lőttek a PKM géppuskákkal, a gépkarabélyokkal, és a toronyfegyverekkel. A torkolattüzek, a lövések döreje, és az üvöltve kiadott parancsok ízelítőt adtak a nézőknek, milyen egy harcászati gyakorlat. Az AK-63-asokból egyaránt használták a fatusás F, és a behajtható válltámaszos D változatokat. Ezeket nemsokára lecserélik az új BREN 2-es gépkarabélyra.  

dsc_0166_2.JPG

A géppuskás tartalék rakasza a málhamellényhez volt rögzítve. A nézőktől ugyan távolabb voltak a katonák, de néhány hüvely azért a kordonon túlra repült. 

dsc_0170_1.JPG

 A katonák mozgása során nagy figyelemre van szükség. Egy vonalban kell maradniuk, hogy szemmel tarthassák egymást. Itt vaklőszereket használtak, de élessel tüzelve ha valaki a másik elé kerül, abból nagy baj lehet.  A harcjármű vezetőjének és a katonáknak egyaránt figyelniük kell, nehogy a kerekek alá kerüljön valaki. A szakaszban egyébként hölgyek is voltak. 

dsc_0172.JPG

Egyre közelebb kerültek az ellenséghez. 

dsc_0175_1.JPG

dsc_0176.JPGEgy katona megsebesült, a társai megkezdték az ellátását.  

dsc_0177.JPG

Az ellenséges rajt megsemmisítették, elérték az állásaikat. A katonákat átvizsgálták.  

dsc_0178.JPG

A sebesült ellátása folytatódott, később a harcjárműbe vitték.  

dsc_0182.JPG

A támadásnak vége. A katonák beszálltak, majd távoztak. 

A bemutató persze csak egy ízelítő volt a lövészharcászatból, mindezt a nézők kedvéért rendezték meg így. A valóságban teljesen másként alakulhat egy szakasz tevékenysége. Ráadásul nem magukban, hanem század, zászlóalj-kötelékben harcolnak. Az aknavetők, páncéltörő rakéták, tüzérség, és harckocsik támogatása is szükséges a sikerhez. A repülőgépek, harci helikopterek támogatása szintén elengedhetetlen.     

Címkék: lövész BTR-80
36 komment
2019. május 18. 19:12 - Harrdder

Képes beszámoló a Honvédelem Napjáról

Gripen, Falcon, Airbus, Zlin, Minyó, Mihu Budaörsön

Mint már arról tegnap írtam, a Honvédelem Napja alkalmából nagyszabású bemutatóra készült fel a Magyar Honvédség. A nagyközönség számára az első nyilvános nap a szombati volt, erről adok közre néhány fotót. 

 A hivatalos megnyitó legalább negyedórát csúszott, de ennek néhányan örülhettek, mert így nem késtek le a repülőprogramról. Hiába indultak el nagy tömegek már korábban, sajnos a reptérre a kijutás elég lassú volt. Így nemcsak a megnyitó beszédet mondó személyiség ragadt bent a dugóban, de a közönség egy része is.  

dsc_0060_1.JPG

 A nyitóformáció, Mi-17, Mi-24P, Zlin 242L kötelék.

dsc_0014.JPG

Vasárnapi kép. Módosított Zlin 242L, a szárnyai alá aszimmetrikusan a Sturm-V rendszer rakétaindítóit szerelték! (Kéretik erős forráskritikával olvasni ezen képaláírást!)

dsc_0143_1.JPG

A Gripen trió is megérkezik, szerencsére volt üzemanyag a várakozásra. 

 

dsc_0087_1.JPG

A Falcon 7X szállító repülőgépet sokan most láthatták először. 

dsc_0092_1.JPG

Szép vonalvezetésű, kecses madár. 

dsc_0037.JPG

Vasárnap készült fotó. Sajnos felhős volt a repülőbemutató kezdetén az idő.

 dsc_0100_1.JPG

Az A319 alacsony áthúzása is impozáns volt.  

dsc_0166_1.JPG

És visszajöttek a Gripenek, többször is újra áthúztak. 

dsc_0170.JPG

dsc_0187.JPG

Hm, a hátsó ülés üresen maradt! 

dsc_0191.JPG

És a Gripenekről is következzen néhány vasárnap készült fotó: 

dsc_0082.JPG

Szerencsére a kép csalóka, a madár jóval előrébb keresztezte a Gripen útját, volt ideje elrepülni. 

dsc_0083.JPG

A kép pontosan 2 másodperccel később készült. A madár szárnyát felcsapva szerencsére már messzebb van. 

 

dsc_0096.JPG

A futót már behúzta, de a következő Gripen még leszállókonfigurációban fordul be a pálya tengelyébe. Vasárnap megérte a reptér végéről fotózni. 

dsc_0099_1.JPG

A pálya végén a fejünk felett elég alacsonyan repültek át. Habár általában leszólják a Gripen teljesítményét, de ilyen közelről az utánégető mégis mellkasremegtető, dobhártyaszaggató hatással volt.  

Majd következett egy különleges műveleti bemutató, amihez szinte hadászati fontosságú forgatókönyvet írtak: A hírszerzés információt kapott az ellenség egyik rakétaegységéről. Egy "közepes hatótávolságú" rakétát áttelepítenek, feltehetőleg be akarják vetni. A saját különleges erőknek emiatt azt a feladatot adták, hogy találják meg, és semmisítsék meg.   

dsc_0204.JPG

Mi-24P géppár a spec katonákkal a deszanttérben bevetésre indul. 

 dsc_0215_1.JPG

Az első Mi-24-es egy mesterlövészt, és a biztosítóját teszi ki, a feladata felderítés, megfigyelés. 

dsc_0141.JPG

Vasárnap készült fotó, közelebbről. A nap szerencsére már kisütött. A második katonánál BREN 2-es gépkarabély van. 


dsc_0216_1.JPG

A másik harci helikopter távolabb ugyanezt teszi, de egy harmadik katona is a csoport részét képezi. A JTAC specialista, vagyis előretolt repülés-irányító feladata megszervezni a közvetlen légitámogatást, és összehangolni a földi erők tevékenységét a helikopterekkel. (De az is lehet, hogy akciós hétvége van a közelben lévő áruházban.)

dsc_0223.JPG

 

Megérkezik az ellenséges rakéta, amelyet két járművel kísérnek, biztosítanak. (A kiszuperált Volhov légvédelmi komplexum rakétáját vették igénybe a bemutatóra. Bár a hátsó vezérsíkok nem voltak rajta az indító fokozaton. Még a régi, Magyar Néphadsereg idejében használt felségjel volt a vontatón. A tréler egyébként csak szállításra szolgál, indításra nem alkalmas.)

dsc_0231.JPG

Az oldalsó ablakokban lévő géppuskával is lőttek. 

 dsc_0261.JPG

 A Mi-24-es megtámadja a konvojt. 

dsc_0290.JPG

Hiába lőttek vissza a konvojt biztosítók, inkább megpihentek. Majd jött a Mi-17-es, és kötélen lecsúsztak belőle a különlegesek. 

dsc_0200.JPGLeveszik a kesztyűt, vagyis nem akarnak kesztyűs kézzel  bánni ellenséggel! 

dsc_0204_1.JPG

dsc_0293_1.JPG

A rakéta immáron szabad préda. Talán még a titkos indítókódot is meg lehet szerezni. 

dsc_0299_1.JPG

A földi lépcső is megérkezik Humvee és Polaris terepjárókkal, hogy biztosítsák a terepet. És újra el kell mondani, hogy a valóságban a biztosítók, a felderítő mesterlövészek, és persze a főerők egymástól jóval távolabb lennének. A bemutatón viszont így látható, hogyan dolgozik együtt a több csoport. 

dsc_0313_1.JPG

Az ellenség gyorsreagálású csoportja beérkezik, a csatazaj, vagy egy kétségbeesett FB poszt riaszthatta őket. Az egyik katona frissíthette állapotát, megtámadott státuszra. A biztosítók persze felveszik velük a harcot.  

dsc_0323.JPG

Vége a műveletnek, kezdődhet a kiemelés. 

dsc_0327.JPG

A Mi-17-es köteles módszerrel emeli ki a légi úton kirakott állományt. A többiek a járművekkel száguldanak el nagy sebességgel. 

dsc_0260.JPG

Amikor valóban fürtökben lógnak az emberek a helikopteren.  

dsc_0339.JPG

Az ellenség szerepét játszók feltámadnak, és elvonulnak. A rakétaszállító pedig egy közepes méretű Mi-24-es makettet is magával visz. 

dsc_0360.JPG

 A Mi-17-es helikopterrel nagyon látványos programot mutattak be. A gép szinte alig repült szokványos módon.  Mozgott hátrafele, oldalazva süllyedt. A bottal, a HVK-val és a pedálokkal bűvészkedett a pilóta, megmutatta, hogy a forgószárnyas nemcsak előre tud haladni. A Mi-17-esből sok mindent ki lehet hozni, ha elég repórát kap a hajózó.  

 dsc_0357.JPG

dsc_0361.JPG

A Kő-hegy mindegyik repülőeszköz mögött jól mutat. A fotózás pontjától kb. 2 km a távolság a kápolnáig. 

dsc_0365.JPG

Mindenki integet. Ebben az évben már megérkezik az első H-145M Szolnokra, de most még egy német gép repült bemutatót. A mai napon egy katonát is szállított a csúszótalpon. A különleges műveletiek biztosan ki fogják használni ezt a lehetőséget. 

dsc_0379.JPG

Amikor a fotósokat is fotózzák. A gép orrán a rakétaközeledésre figyelmeztető szenzorok láthatóak. 

dsc_0281.JPG

Vasárnap kiderült, nem különleges műveleti katona, hanem egy harmadik német pilóta vállalta, hogy kiáll a csúszótalpra.

dsc_0286.JPG

Ez a bedöntési szög többnek tűnik 45°-nál. 

 

4 komment
2019. május 17. 13:18 - Harrdder

Emberek, gyertek Leopardot simogatni!

A rózsabimbó szép szó, de a Panzerkampfwagen még szebb!

 

Aki még nem tudná, ezen a hétvégén a Honvédelem Napja alkalmából a Budaörsi Repülőtéren haditechnikai bemutató lesz. Nemcsak a jelenleg használt eszközöket, járműveket, fegyvereket lehet megnézni, hanem sokat azok közül is, amelyeket a következő években fognak szolgálatba állítani. A repülőtérre ingyenes buszjáratokkal is ki lehet jutni majd a Széll Kálmán térről, és az Etele térről. A belépés is díjtalan!  Akit érdekel, és teheti, jöjjön! Ha jók az értesüléseim, akkor lesz Gripen áthúzás, meg minden, amit a levegőbe tudnak emelni. Mi-17-es műrepülő bemutatójának próbáját ma már láthattam, jól sikerült. Mi-24-esek is álltak a reptér túlsó szélén. 

 Természetesen legtöbben az új Leopard 2A7+ harckocsira lesznek kíváncsiak. 

60308827_679474799174324_293473143945691136_n.jpg

A KMW gyár munkatársa egy magyar harckocsizónak mutatja be a vezetőfülkét. 

60313280_2263778733940432_2435185159058751488_n.jpg

A HHKmeme FB csoport elsődleges célközönségének néhány tagja, vagyis honvéd tisztjelöltek várakoznak, hogy megnézhessék a harckocsit. 

 

 

60523207_311662509714438_8647783978956226560_n.jpg

 

Egy megfontolandó tanács: sok helyen sáros talajra kell számítani, a magassarkút, a szép új fehér cipőt hagyjuk otthon!  

60753790_661664064256784_514119903297404928_n.jpg

Az oldalán már ott van a magyar zászló. Reméljük, hogy az új, igazán korszerű haditechnikai eszközök sok fiatalt vonzanak majd a seregbe. 

Azért írtam Leopardokat, mert egy osztrák A4-es változatot is elhoztak tréleren Budaörsre. Mint az már köztudott, előbb ilyen harckocsikat kapunk, hogy a kiképzés és az átállás megkezdődhessen a szupermodern Leopard 2 A7+ változatra. 

Azt most itt gyorsan megjegyezném, hogy a lánctalpasok Magyarországra szállítása nem volt egyszerű. Nagyon sok ember dolgozott azon, hogy mindegyik, 100 tonnát meghaladó vontató+tréler+rakomány alkotta kombó időben eljuthasson Budaörsre!  

60345823_588076664935583_3021373015855202304_n.jpg

 

60510099_2691221254284875_3837452231280427008_n.jpg

A PzH 2000 önjáró löveg is megtekinthető. 

60584131_370608616894621_3363703487262097408_n.jpg

 

Leguan hídvető harckocsi. 

60306234_855692744817905_424680314619559936_n.jpg

 

Wisent Annex B03.2  páncélozott harckocsi vontató.

60634588_399572663967109_4917313868281151488_n.jpg

 

60755953_288138082066295_6087927163518976_n.jpg

A török NMS könnyű páncélozott terepjáró jármű. 

 20190519_092015.jpg

Az Ejder Yalcin páncélozott terepjáró jármű is ki volt állítva. Lehet, hamarosan ez a nevet meg kell tanulnunk?  

 

20190519_091905.jpg

 

20190519_091755.jpg

A műszerfalak. A jobb ülés előtt is van képernyő. 

20190519_091809.jpg

A tetőablak belülről. 

20190519_091720.jpg

 

 

odvas_hegy.JPG

Mi 17-es, háttérben a budaörsi Kő-hegy és az Odvas-hegy. 

minyo_hungary.JPG

 

60507948_393695217902712_4888120107986845696_n.jpg

A H145M kiállítva.... 

mi-24_h-145m.JPG

 

... egy másik H145M száll fel a bemutatóra. A reptér túlsó szélén két Mi-24-es áll.

h-145m.JPG

A demo során a pilóták elengedték a botkormányokat, integettek az ablakon keresztül, miközben az előre beprogramozott robotpilóta vezette a gépet, a függőleges tengely körül forgatta a helikoptert. 

eje.JPG

Ejtőernyős ugratás, éppen a felhőalap alját karcolgatva. 

dsc_0215.JPG

 Vitézek, mi lehet szebb az ejénél? 

Ezen kívül bemutatják a Magyar Honvédség sok más járművét és fegyverét. Mindegyik fegyvernem képviselteti magát.  Érdemes kijönni! 

9 komment
2019. április 18. 00:25 - Harrdder

Mi-24-es lövészeten jártam, torkolattüzet láttam!

Harci helikopterek éleslövészete

A filmeket nézve az ember nem élheti át valójában azt érzést, amikor egy igazi tűzfegyverrel lőnek. A mai napon erre lehetőséget kaptunk, közelről tekinthettük meg a Magyar Honvédség nagyjavításon átesett Mi-24P harci helikoptereit, és azt, hogy mire képesek a GS-30-2-es gépágyúkkal éleslövészeten.   

 

dsc_0075.JPG

A fegyverzeti technikusok betöltik a lőszert a gépágyúba. 

dsc_0095.JPG

A 30 mm-es gépágyút nagyon szeretik a hajózók, mivel messzebbről is célba találhatnak, mint a Mi-24D/V géppuskájával, és nagyobb a pusztító ereje a lövedékeknek. A célzást a helikopter kormányzásával végzik el, de a pilótán kívül az operátor is vezetheti a gépet. 

dsc_0137.JPG

Az AN/AVS-9-es éjjellátó használatával indultak később feladatra a hajózók, így a sötétben is hatékonyan célozhattak a gépágyúval. 20-30 óra gyakorlással már nagy biztonságban repülhetnek vele éjszaka. A szerkezetet a Gentex SPH-4AF sisakra szerelik fel, az energiaellátást 4 darab ceruzaelem biztosítja, minden felszállás előtt újakat tesznek be. Egyszerre csak kettőre van szükség, de ha mégis lemerül, akkor átkapcsolnak a másik kettőre.

Történelmi esemény volt az éjszaki lövészet végrehajtása a héten, egy új képességgel gyarapodott a Magyar Honvédség. Így a harci helikoptereink a sötétség védelmében hajthatnák végre a közvetlen légitámogató feladatokat szükség esetén. Így az ellenfél nem láthatja meg őket, nem sok esélye van annak, hogy a kézifegyverekkel célzott lövést adjanak le. 

dsc_0175.JPG

A legkisebb egység a géppár, így növelik a harctéren a túlélési esélyeiket. Egy a célokra dolgozik rá, a másik kissé távolabb biztosítja a területet. Ha bármelyikkel baj történik, a társa a segítségére tud sietni, jelenti a helyszínt, és védelmet nyújt, míg segítség érkezik.  

dsc_0180_2.JPG

dsc_0194.JPG

Négy Mi-24P települt át Újmajorba Szolnokról. 

 

dsc_0263.JPG

 Az előretolt repülésirányítók (JTAC) vezették rá a célokra a gépeket. A valóságban ilyenkor a szárazföldi alakulat parancsnokával együtt dogoznak, annak igényei szerint kijelölik a célt, és meghatározzák a fenyegetettséget, milyen fegyverekkel rendelkezik az ellenség. Ilyen helyzeteket szimulálták, ennek alapján hajtották végre a rácsapásokat, és a lövészeteket. A helikopterek eltérő profillal támadtak. A kézi csapatlégvédelmi rakéták meglétét feltételezve alacsonyan repültek, majd a célterület közelébe érve ugrást hajtottak végre, felemelkedve a rácsapást kb. 2 km távolságról kezdték, és a céltól 800 méterre kiváltak a támadásból. Minden esetben a kézifegyverek hatómagasságán is figyelembe vették. 

A JTAC a sötétben besugározta a célt, amelyet a pilóták az éjjellátóval jól láttak, arra céloztak. Egy különleges eljárással lehet azonosítani fentről, hogy a rávezető zöld vonal melyik végén van a JTAC, és melyiken a cél: A besugárzót oldalirányú mozgással folyamatosan viszik előre a földön, így egy kígyózó vonal látszik fentről. Amikor az kiegyenesedik, és a JTAC jelent, akkor már egyértelmű, hova kell lőni. Így az ellenség későn észleli, mit fognak támadni a Mi-24-esek.    

Az alkalmazott eljárásokat folyamatosan finomítják. Gyakran dolgoznak együtt a győri légvédelmi alakulattal. Ilyenkor bekapcsolt besugárzásjelzővel figyelik azok tevékenységét, megtanulják, hogyan kerüljék el a befogást. A Mistral estében is sokat tanulnak, miként tegyék lehetetlenné az infravörös keresőfejű rakétáknak azt, hogy összehozzák az indításhoz szükséges feltételeket

 

dsc_0306_1.JPG

Lövés után potyognak ki az üres hüvelyek, és némi füst is látszik még. 

dsc_0332_1.JPG

Torkolattűz és egy nyomjelzős 30 mm-es lövedék. A gépágyúnak a tűzgyorsasága állítható, kiképzés során a "lassabb" változatot használják. 

dsc_0353_1.JPG

Félelmetes egy jószág vagy, Mi-24P! 

dsc_0358.JPG 

A lövedékek többször is felgyújtották a száraz füvet a lőtéren. Az oltás idejéig egy kis szünet következett. 

dsc_0372_2.JPG

A célokat folyamatosan változtatták, újakat jelöltek ki. Elmúltak azok az idők, amikor csak egy irányból repültek rá a különböző célokra, ez bizony megnehezítette a személyzet dolgát. 

dsc_0397_1.JPG

Repül a cél felé a nyomjelzős lövedék. A lövések döreje 3-4 másodperccel később volt hallható, majd kis idő múlva a visszhang is jött a dombokról. Elrettentő ereje van a dörejnek, még a nagyobb távolságból is érezni, milyen energiák szabadulnak fel. 

dsc_0411_1.JPG

Itt egyértelmű volt, hova lőttek. 

 

dsc_0432.JPG

Becsapódik a lövedék. 

dsc_0443_1.JPG

Egy ritka kép, amikor a sötétben láttuk a Mi-24P-t. A gépek az elején még bekapcsolt helyzetfényekkel repültek, de a későbbi rácsapásoknál már kikapcsolták. Utána már csak a nagy sötétségben vártuk a torkolattüzeket, és a nyomjelzőket. Valós helyzetben is így tevékenykednének, az ellen is csak a hang alapján retteghetne odalent. 

dsc_0440.JPG

 

6 komment
2019. április 15. 21:03 - Harrdder

A légcsavaros szállítógépeink dicsősége  

45 éve állították hadrendbe az An-26-osokat  

 

Ismét jeles évforduló alkalmából írok dicsérő sorokat egy repülőgéphez. Bár a kezdet kissé magyarázkodós lesz. A Mi-8-as helikopterek fél évszázadához képest lehet, hogy kevesebbnek tűnik az An-26-osok rendszeresítése óta eltelt 45 év, de ez némileg megtévesztő. Ugyanis Te, a 406-os oldalszámú Ancsa immáron 44 éve folyamatosan repülsz. Míg a közepes helikoptereinknél az első gépek érkezésétől számítják a fél évszázadot, egyik forgószárnyas sem volt aktív még három évtizedig sem, hamarabb kivonásra kerültek, és újabbak vették át a helyüket. Nem kisebbítem a helikoptereink érdemeit, de az An-26-osok karrierje valóban páratlan sztori!

13775911_1090468067702933_6091272035762784868_n.jpg

Sajnos az idei találkozón nem képviseltethetted magad, ezért az 2014-es tisztelgő áthúzásodról készült fotót használom újra.  

Szóval Te, 406-os nem tartoztál az első fecskék közé, néhány típustestvéred már 1974-ben Magyarországra érkezett, Te egy évvel később szálltál le idehaza. A flotta folyamatosan bővült Szentkirályszabadján, Veled együtt 10 gépre került fel a magyar piros-fehér-zöld csillag felségjel. Természetesen azonnal munkába fogtak titeket, a műszakiak pedig megtanulták, hogyan ápoljanak, javítsanak, mit kell ahhoz tenniük, hogy minél kevesebbet álljatok a földön. A hajózóid hamar megszerettek, különleges kasztot alkottak a Magyar Néphadseregben, hiszen nekik már akkor a nemzetközi rádiózási nyelvet, az angolt kellett megtanulniuk, és elsajátították a közforgalmi repülési eljárásokat is. Olyan navigációs és rádiókészülékeket is kaptatok, amelyeket az utasszállítókon is használtak.  

Ugyanis Téged, akárcsak társaidat nemcsak katonai feladatokra vettek igénybe, Európában szinte mindenhova repültetek, sok mindent szállítottatok, éppen amire szükség volt. Gyakran hozzák fel példának a bábolnai naposcsibéket, akkoriban népgazdaságunk egyik sikeres exportcikkének számítottak.

Persze amikor a beszerzésetekről döntöttek, akkor leginkább azt tartották szem előtt, hogy az An-26-ost a nagy (bolsoj) Szovjetunióban harcászati szállító-repülőgépnek tervezték. A követelmények közt szerepelt, hogy olyan repülőtéren is üzemelhessél, ahol senki és semmi nem segíti majd a felszállást, csak az ötfős saját személyzeted. Nincs szükség külső áramfejlesztőre, a segédhajtóműved elegendő energiát termel a fedélzeti rendszerekhez, és beindítja a fő hajtóműveidet is. A sárkányszerkezeted úgy alakították ki a rámpáddal együtt, hogy a raktér magassága pont megegyezzen egy ZiL teherautóéval. Vagyis csak odatolat hozzád, és kézzel át lehet pakolni, vagy a saját, erre a célra kialakított szállítószalagoddal mozgatják beljebb az árut. Szintén az ötletesen megtervezett rámpád segít abban, hogy járművek gördülhessenek be a rakteredbe. Mint például az Volga személygépkocsi is tette, amelyet valamelyik An-26-os vitt ki a nagy földre. Mivel a szülőhazádban nehezebb volt ilyen autóhoz jutni, mint nálunk. És itt újra megérkeztünk ahhoz, hogy mi mindent szállítottatok. Hiszen vittetek ki facsemetéket a barátság park létrehozáshoz, rakétákat az éleslövészetekhez, és minden mást, amit a külföldi gyakorlatokhoz szükségesnek tartottak. Elképzelhetetlen volt egy külföldi kitelepülés a támogatásotok nélkül. 

Természetesen sok esetben utaztattál katonákat, akiket a gyakorlatokra, vagy az utóbbi évtizedekben inkább missziókba vittetek. Leginkább ilyen feladatokat osztottak ki rátok mostanában, amely nagyon bonyolult végrehajtást jelentett. Hiszen olyan messzi helyekre kellett eljutnotok, amelyekhez két közbenső leszállásra volt szükség. Nem arra terveztek titeket, hogy Afganisztánig, vagy Irakig repüljetek egy feltöltéssel, ráadásul a sebességetek sem igazán megfelelő ehhez, sokáig tart egy ilyen út, de mégis megoldottátok. A veszélyes helyeken, háborús zónában néha különleges módon szálltatok le. Zuhanva fordultatok rá a betonra, majd a felszállást követően kis magasságban száguldottak el a települések felett. Utólag szereltek rátok infracsapda-kivetőket, hogy megvédhessétek magatokat a rakétáktól.

57388248_310073852995256_2214828026531676160_n.jpg

A katonánkon kívül polgári személyeket is szállítottatok köztük minisztereket, kormányfőket, köztársasági elnököket. Ők is átélhették a hosszú és zajos utak örömét a fedélzeten.

 Sokszor nagyon szomorú feladatokra küldtek ki, hősi halott katonákat hoztatok haza. Akkor is csak rátok számíthattak, amikor külföldön balesetben elhunyt, vagy sérült honfitársainknak kellett szállítóeszközt találni.

Mindenképpen meg kell említeni, hogy amikor rendszeresítésre kerültetek, ott lapultak a páncélszekrényekben a tervek a tényleges háborús bevetésetekre. A Magyar Néphadsereg mélységi felderítőinek kijuttatását kellett volna végrehajtanotok, több száz kilométeres távolságban a frontvonaltól. A diverek a különleges műveleti bevetések során nagyon sok kárt tudtak volna okozni a NATO haderejének.

dsc_0068.JPG

Rég nem látott bajtársak köszönthették egymást a jubileumi találkozón. 

Az elmúlt 45 évben több ezer hivatásos és sorkatona ugorhatott belőletek, de civil sportolóknak is biztosítottátok a lehetőséget erre. Nagyon hasznos volt, hogy a rámpát teljesen be tudod húzni a törzsed alá. Habár az utazósebességed viszonylag csekély, de az ejtőernyősök dobásánál más szállító gépekhez képest sokkal gyorsabban szoktál repülni. 340 km/h-nál nem is lehet bekötött módon elhagyni Téged, csak stabilizátoros, vagy kézi nyitású ernyőkkel van engedélyezve az ugrás, különben elég vékony hangon beszélne a férfiember a földetérés után. 

dsc_0091_1.JPG

A légierő parancsnokság zenekara szórakoztatta az aktív és nyugállományú Ancsás közösséget. 

Nemcsak embereket, teherárut is deszantoltatok utánpótlásként, amihez ismét csak jól jött a szállítószalagos rendszered, így nem kell az orrodat megemelni. Egyszerűen csak megindul a szalag, és már ki is pottyan a rakomány, a programozható vezérlés miatt pont annyi, mint amit a személyzet akar, mert ezt be lehet állítani. Bezzeg az amerikaiaknál mind a mai napig a repülőgépek állásszögét növelni kell dobás előtt, majd egy késes rendszer elvágja a rögzítést, hogy kiessen a cucc a gravitáció hathatós közreműködésével.

Nagy szolgálatot tettetek az országnak, sok mindent köszönhetünk nektek. Nemcsak egyszerűen szállítottatok, de képviseltétek is a magyar hont, ahol leszálltatok. Ott egy kis darab Magyarország voltatok. A repülőnapokon minden esetben nagy népszerűségnek örvendettetek. Ez egyáltalán nem túlzás, már külön módszereket kellett kidolgozni a látogató tömegek kezelésére.

dsc_0109.JPG

A 45 éves történelmetek során három reptéren is állomásoztatok, Szentkirályszabadjáról először Szolnokra költöztetek, majd Kecskemétre települtetek. Sajnos volt egy katasztrófa, amely négy ember életét követelte. Az élet viszont nem állhatott meg, repülni kellett. A flotta egy idő után fogyni kezdett, több példányt kivontak. Az új évezredben a feladatok száma miatt viszont vásároltak egy Ancsát pótlásként, a hosszútávú repülések falták az üzemidőt. Habár a képességetekre égető szükség volt, az utóbbi években mégis fokozatosan leálltak a légcsavaros tevék, végezetül csak Te maradtál hírmondónak. Szerencsére az utódlási program már javában zajlik, de úgy azért ameddig csak lehet, Téged megtartanak.

dsc_0104.JPG

A 11 An-26-os története röviden. A sor elején az An-24-eseket is feltüntették. 

A 45 éves évforduló kapcsán egy kis számvetést lehetne készíteni. Nem érhető el hivatalos statisztika, hányan repülték a típust, de nagyon sokan lehetnek, márcsak azért is, mert 5 főre volt szükség a kiszolgálásodhoz a levegőben. A vadászrepülőknek visszavonulási lehetőség, aranyhíd voltatok, hogy folytathassák hivatásukat, ha már nem alkalmasak a szuperszonikus gépekre. A műszaki állomány száma sem ismert, akik rajtad dolgoztak, pedig jó lenne tudni, mennyi ember szolgált a szállítórepülő században. Arról sincs pontos adat, hogy mennyit repültetek összesen. Csak közelítő becslések vannak, 90-100 ezer óra lehet az az idő, amit a levegőben töltöttetek összesen. 

dsc_0099.JPG

Ötvös Lajos őrnagy, a Szállítórepülőgép Üzembentartó Század parancsnoka adott tájékoztatót az An-26-osok történetéről, és a jelenlegi munkájukról. 

Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a műszaki állomány nagyon sokat dolgozott rajtatok. Hajnalban keltek, éjszakáig maradtak, hogy előkészítsenek a repülésekre, vagy épp kijavítsák a hibákat. Mindent elkövettek, hogy repülőképes állapotba hozzanak titeket. Előfordult, hogy a futómű egy kicsiny alkatrészének hiánya miatt ragadt földön egy An-26-os. A találékony műszaki tisztnek eszébe jutott, hogy némi cserekereskedelmet lehetne folytatni a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulattal. Ott meghallgatták a kérést, de éppen nekik sem volt éppen belőle, viszont felajánlottak egy teljes futóművet, ha az megfelel. 

dsc_0139.JPG

Popelyák Péter alezredes a Szállítórepülő Század parancsnoka mondott sok érdekes dolgot az Ancsáról.

A lényeg, hogy Te velünk vagy, de nem kegyelemkenyéren, hanem még mindig dolgozol. Néhány évig biztosan hadrendben maradhatsz, és még utána is repülhetnél, ha elvégeznének egy újabb nagyjavítást. Nem tudjuk, meddig számíthatunk rád, de a karriered nem kéne, hogy véget érjen. A hajózók és műszakiak nem szeretnék, ha leállnál, szívesen vennék, ha máshol folytathatnád még a munkát. Gondolatban már meg is fogalmazták a hirdetést a lehetséges vevők felé: Első tulajdonostól, megkímélt állapotban Ancsa eladó! Egy valamit viszont sajnos nem írhatnak be a hirdetésbe. Nem garázsban tartottak.

 Zárógondolatként én is megköszönöm, hogy repülhettem An-26-oson. Soha nem felejtem el, sem az itthoni reptérbejárásokat, sem a külföldi utazásokat. Olyan élményekkel lettem gazdagabb, amit itt sajnos nem részletezhetek, csak baráti körben, már emelkedettebb hangulatban mesélhetnék róla. Elmondhatom magamról szerencsére, hogy megcsapott a légcsavarod szele (vagy inkább tornádója), éreztem a benned rejlő erőt. A fedélzeten nem számított az a kis hánykolódás, hiába dobált a légörvény, akkor is örültem, hogy az üléseden ülhetek.

Ancsa! Nagyon szépen köszönök Neked mindent. Mindig élmény volt Veled az együttlét!

Címkék: An-26 Ancsa
16 komment
2019. április 03. 22:42 - Harrdder

Ez a T-34-85 nem szovjet gyártmány

Harckocsi a Budai Várnegyedben

Amikor a Budai Várnegyedben sétálgatva lefényképeztem a kiállított T-34-85-öst, eszembe nem jutott, hogy a blogomon írjak róla. Hazaérve viszont elhatároztam, utánajárok, mikor és melyik szovjet gyárban készíthették.

56177040_2180164078708450_7921649908514291712_n.jpg

A Facebookon van egy T-34-esek iránt érdeklődő csoport, hozzájuk fordultam segítségért. Feltöltöttem a képeket, a kérdéseimmel együtt. Elég sokat kellett várnom, úgy 20 perc múlva valaki megírta Finnországból, hogy ez a harckocsi Csehszlovákiában készült, majd egy orosz kommentelő megerősítette az állítást. Persze tudni akartam, miből is lehet ezt tudni. Uruguayból már az egyik saját képemet csatolták a válaszba, amelyben bejelölték, mire kell figyelni. 

56248070_10217673853214040_5656096827863203840_n_1.jpg

Talán a legszembetűnőbb jel, hogy a torony baloldalán egy dudort látni. A másik fontos eltérés, hogy szintén baloldalon a döntött páncéllemez hátulján egy páncélozott burkolatban van valami, amire azt írták, hogy infantry call button, vagyis hívógomb. Na ez nekem nem igazán volt hihető, így ennek jobban utánanéztem, egyes források azt írják, hogy az a telefonkábel csatlakozója (infantry telephone port), amellyel a gyalogság tudott kommunikálni a harckocsi parancsnokával. Máshol viszont a horn, és buzzer kifejezéseket találtam, vagyis jelződuda lenne. Nekem valahogy a telefon csatlakozó tűnik logikusabbnak, de a lényeg, hogy ez is egy fontos ismertetőjel.

56344439_2180164425375082_5005357188860870656_n.jpg

A csehszlovák gyártmány főbb jellegzetessége még, hogy baloldalon vontatókábel tartókat alakítottak ki, ennek rögzítői láthatóak is. A kipufogók, és azok páncélozott burkolatai hiányoznak, pedig az szintén egy jellegzetessége a licenc alapján készült harckocsinak. A kipufogók ugyanis másként íveltek.

56262374_2180164212041770_7874886862941192192_n.jpg

Sok más különbséget is találtam még, amikor jobban belemélyedtem. A fényszórók védőrácsa, vagy a parancsnoki kupola is más volt, amelyet még inkább a torony széle felé "toltak el". 

A lényeg, hogy ez a T-34-85-ös (nem T-34/85!) a hajdani Csehszlovákiában készült. 1951-ben még csak a Szovjetunióból hozott elemek összeszerelése kezdődött meg, majd 1952-től már mindent maguk állítottak elő, a prágai Szokolovo gyárból gördültek ki a kész példányok. A motor, a löveg és az öntött torony mind külön helyen készültek, a teknőt a szlovákiai Túrócszentmártonban (Martin) lévő üzemben gyártották.  Később áthelyezték ide a végszerelést, és a kezdeti minőségi problémákat megoldották. Az öntési eljárás miatt sokkal simább volt a torony felülete. Az első szériás T-34-esekkel sok meghibásodás történt a csapatoknál, később ezek is megszűntek, hála a megbízható, "csehszlovák" minőségnek.  

 55613054_2180163925375132_8275925800662859776_n.jpg

Sokat másztam fel gyerekkoromban T-34-esre, most is szerettem volna. De nem akartam szabálysértő lenni a múzeum mellett. 

56229278_2180163522041839_1880670572946391040_n.jpg

A futógörgök közül az egyik eltér a többitől. Általában Csehszlovákiában a tárcsás, "tele" változatokat gyártották, de később áttértek a "pókhálós" kialakításúakra. Mivel két gyárban is folyt a termelés, ez lehetett az oka a futóművek eme elemeinek különbségére.  

A Szovjetunióban a "pókhálós" volt a jellemzőbb a T-34-esre, a másikat pedig inkább a Szu-100-asnál használták. Viszont sok esetben vannak ilyen vegyes megoldások, amikor másik példány tartozékát tették fel. 

55591717_2180164722041719_5950529583466938368_n.jpg

Na mi lehet ez a lyuk a torony oldalán? Ez egy lőnyílás, amelyen keresztül a személyzet a közelben lévő ellenségre tüzelhetett, ha a szükség úgy hozta. Egy dugóval lehet lezárni, ami innét hiányzik.    

55842713_2180164565375068_8544430289672208384_n.jpg

A kipufogó nyílásán bekukkantva látható, hogy a motort kiszerelték. Így biztos nem lehet beindítani. 

Címkék: T-34-85
8 komment
2019. március 31. 19:19 - Harrdder

A Bradley harcjármű hegyi változata

Különleges futómű meredek lejtőkre

A méltán népszerű M2A3 gyalogsági harcjárműnek egy vadonatúj, talán még kísérleti stádiumban lévő példányát sikerült lecsevégre kapnom. A speciális kialakítású, aszimmetrikus lánctalpas futómű lehetővé teszi, hogy hegyek lejtőin is közlekedhessen a Bradley. Természetesen a lehetőségek korlátozottak, hiszen minden esetben a jármű balodalának kell a hegyoldal felé mutatnia. Epekedve várjuk az újabb híreket eme forradalmi megoldással kirukkoló változatról! dscn6840.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fényképet több éve készítettem, de április első napja alkalmából most már fel lehet oldani a titkosítást. 

Ínyenceknek pedig még egy nyalánksággal szolgálnék. Az alábbi kép nyomokban lánctalpat tartalmaz. 

20190227_172522.jpg

 

 

 

Címkék: Bradley
Szólj hozzá!
2019. március 19. 13:32 - Harrdder

100 tonna robbanóanyag nagyon nagyot durran!

Bombák mellett autózva

Kezdhetném a posztot az Oscar díjas Hurt Locker film magyarországi címét idézve, talán megalapozottan nevezhetném a bombák földjének, ahol jártam. Az al-Takkadum repülőtéren nem sokkal Szaddám bukása után hosszú hónapokat töltöttem el. Az iraki légierő fontos bázisa volt valaha, több századnyi harci gépet állomásoztattak ott, köztük az egyik korábbi posztban bemutatott Tu-22-eseket, de vadászbombázókat, csatarepülőgépeket is üzemeltettek itt. Hatalmas mennyiségű hadianyagot halmoztak fel a gépekhez, légiharc-rakétákat, és persze légibombákat. A reptéren járva hamar szembesültem ezekkel. Néha elcsépeltnek érzem a korábban leírt mondataimat, miszerint megdöbbentem a látványtól, de csak ismételni tudom magam. Leesett az állam attól, ami a szemem elé került, és persze némi aggodalom is eltöltött, amikor az autómmal alig pár méterre haladtam el mellettük. A tóparti út mentén faládákban, vagy csak úgy magukban kisebb homokdombokból látszódtak ki a különböző tömegű bombák, helyenként pedig szanaszét hevertek. 


p1010085_1.JPG

Máshol kisebbeket találtam, ezek a szovjet gyártmányokra jellemző, fából készült védőburkolatban voltak még. De láttam a szabad ég alatt Franciaországból vásárolt Matra Magic R.550-eseket is. A légiharc-rakéták tárolási állapotban voltak, vagyis két részre szerelve, műanyag ládákban vártak a sorsukra. Épp akkor nem volt nálam a fényképezőgépem, másnap pedig hiába tértem vissza, már eltűntek.

p1010071.JPG

 p1010083.JPG

A nagyobb bombákon nem voltak rajta a stabilizátorok, azokat külön tárolták, ezeket a reptér új üzemeltetői érdekesen használtak fel később. Az egyik út mentén ásták be félig a homokba azokat, majd a Stabilizer Road feliratú táblát helyezték ki. A sivatagos környezetben egy kis változatosságot varázsoltak velük a bázisra.

p1010311_1.JPG

 p1010312.JPG

A sok hadianyag persze nem véletlenül került az utak mellé, az irakiak a háború alatt széttelepítették, és álcázták a készleteiket, hogy a közelgő légitámadások következtében ne semmisüljenek meg. Hogy ez pontosan mikor történt, azt persze nem tudni.

 8_2.jpg

Aztán persze ráleltem azon vasbeton épületekre is, amelyek a bombaraktárak lehettek. Nem földalatti konstrukciók voltak, mégis viszonylag jó védelmet nyújtottak. A reptér üzemi területe magasabban helyezkedett el, mint a teljes objektum, a lejjebb fekvő tó partjára utak vezettek le. A nyomvonalat talán a víz mosta ki valaha, és utána mesterségesen áshatták ki teljes szélességében. Némelyik út falába viszont oldalra beszögelléseket vájtak, ezekben raktárakat építettek. A homok így három oldalról vette körül, csak a bejáratuk előtt volt egy kis előtér az útig. A 80-as években a perzsa szomszéddal vívott háborúban még megfelelőnek tűnt ez a kialakítás, vagyis nehezen felderíthetőek voltak, és a levegőből való támadás nagy pontosságot, telitalálatot igényelt volna. 1991-ben az iraki katonai vezetők persze rájöttek, hogy a modern precíziós bombák képesek felülről eltalálni ezeket a raktárakat, ezért adtak parancsot a bennük tárolt hadianyagok széttelepítésre.

p1010081.JPG

A megszállóknak ez később gondot okozott, hiszen a szétszórt robbanótestek nagy veszélyt jelentettek egy aktív repülőtéren. Emiatt megszervezték az elszállításukat, több helyen elkezdték megsemmisíteni a bombákat és rakétákat. A munkát civil cégekre bízták, mivel a katonai tűzszerészek le voltak terhelve a házilagos készítésű robbanóeszközök felkutatásával, hatástalanításával. 

Egyszer eljutottam egy olyan telephelyre, ahol saját szememmel nézhettem meg a hegyekben felhalmozott, megsemmisítésre kijelölt hadianyagokat. Sajnos ott nem fotózhattam, pedig lett volna mit. Légvédelmi és légiharc-rakéták, bombák, tüzérségi gránátok alkotta halmok között autózva gondolkodtam el azon, mennyi pénzbe került a háború és a fegyverkezés az iraki népnek valaha. Az agyam alig bírta feldolgozni a látványt, volt ott minden, még MiG-25-öshöz rendszeresítet R-40-es rakéta is.

Mint megtudtam, a megsemmisítésre gondos tervezés után került sort. Soknak tűnik, de nekem azt mondták, hogy általában 100 tonnát küldtek el egyszerre az égbe. Még így is hónapokig tartott a teljes készlet megsemmisítése. A robbantások időpontját előre bejelentették egy nemzetközi fórumon, hogy az egész világon tudják az illetések, mit érzékelnek a szeizmikus műszerek. Még véletlenül se gyanakodjanak, hogy földrengés, ipari vagy egyéb szerencsétlenség, esetleg egy titkos kísérlet történt valahol. (Csak úgy mellékesen írom le, hogy anno a Kurszk tengeralattjárón történt robbanásokat több szeizmikus berendezés érzékelte Norvégiában és más észak-európai országokban. A második detonációt pedig még Alaszkában is észlelték. Az erősségen kívül a robbanások földrajzi koordinátáit is meg tudták határozni.)

 p1010098.JPG

A bázisunktól az egyik ilyen megsemmisítő telephely kb. 12 km-re volt. Annak ellenére, hogy nem a közelünkben történt a detonáció, mégis a saját testemmel éreztem, ahogy a talajban eljutott hozzám a lökéshullám, majd meghallottam a detonáció hangját. Ha épp abba az irányba néztem, akkor a magasba emelkedő gombafelhőt hamarabb megláttam, a hang késett néhány másodpercet. A dörejből éreztem azt a hatalmas energiát, ami felszabadult, a konténerek falát minta megütötték volna. Más filmen látni egy detonációt, és más átélni személyesen, amikor több érzékszervre hatnak ezek az ingerek. Ha jól számolom, akkor ez egyébként 0,1 kilotonna hatóerejű nukleáris bombának felel meg. 

Általában 14 órakor robbantottak, így ha meghallottuk a dörrenést, az órára nézve megnyugodhattunk, hogy nem támadás történt, csak a tűzszerészek dolgoztak. Később, amikor más bázisokon jártam, ott hangszórókon bemondva készítették fel az embereket, ha valamilyen robbanóeszközt hatástalanítottak. Így tudatták, hogy mi következik, nem kell megijedni, és bunkerbe futni.

 p1010364.JPG

A fotón jól látszik a távolban felszálló gombafelhő. Igen, ez egy MiG-29-es az előtérben. Egyszer majd erről a vadászgépről, és a sorstársairól is fogok írni.

 

1 komment
2019. március 12. 15:08 - Harrdder

Kémek szállította vadászgépből agresszor  

F-21-es vadászgép? De az már volt egyszer!

 

A repülőgép típusjelzések kiosztásának elvét, és logikáját már régóta próbálom megfejteni. Nem mindig találom meg a magyarázatokat, de ebben szerepet játszik az is, hogy a gyártók olyan döntést is hoznak időnként, amely a kívülállóknak nehezen érthető. Még napjainkban is meg tudnak lepni.   

India vadászrepülőgép beszerzési programja már régóta húzódik, az egyik legfrissebb fejlemény, hogy a Lockheed Martin cég a továbbfejlesztett F-16-osát új típusjellel, F-21-esként ajánlja a tenderen. Értem én, hogy 21. század, és az ős-Falconhoz képest tényleg sokkal modernebb berendezésekkel rendelkezik a gép. De ilyen típusjel már volt az Egyesült Államokban, igaz alig néhány F-21-es repült a csillagos felségjellel, és a pályafutásuk sem volt túl hosszú.   

dscn9479.JPG

A tengerészgyalogságnál az eredeti izraeli sivatagi színű festést meghagyták, a flottánál viszont a szürke árnyalataiban pompáztak a Kfirek. A kiállított gépen az összes üzemeltető, és a gyár jelzése egyaránt látható. 

Rossz szokásom szerint megint az elejétől kezdem. Az illusztációként használt képeket pár éve készítettem erről izraeli gyártmányú Kfir C1-esről. Nem véletlenül hasonlít a Mirage III-asra, ugyanis ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor lemásolták a francia deltaszárnyút. Ennél mégis bonyolultabb a sztori. Izrael ellen fegyverembargót léptetett érvénybe sok ország 1967-ben, így többé nem kaphattak harci repülőgépeket, még akkor sem, ha már azokat korábban megrendelték. Mit csinál ilyenkor egy olyan ország, amely éppen a saját hadiiparát építi ki, és hatékony hírszerző szolgálattal rendelkezik? Felkészül a náluk (is) már bevált Mirage IIICJ vadászgép hazai előállítására. Nehéz eldönteni, hogy az Izraelben 1975-ben szolgálatba állt Kfir C1-es létrehozásában kiket illet nagyobb érdem, a saját mérnökeiket, vagy a Moszad ügynökeit. Az biztos, hogy Svájcban több éves börtönre ítéltek egy ottani repülőmérnököt azért, mert 2 tonna tervdokumentációt adott át a náluk licenc alapján gyártott Mirage III-asról. Az általuk elvégzett fejlesztéseket is tartalmazták az iratok. Az izraeli Kfir (oroszlánkölyök) emiatt eltért némileg az eredeti francia géptől, de még inkább azért, mert amerikai hajtóművet építettek be.

dscn9318.JPG

A J79-es hajtómű miatt a beömlőnyílások nagyobbak lettek. 

A saját gyártású vadászbombázó mégsem futott be nagy karriert a zsidó légierőben, mivel alig pár évvel később megkapták az F-15-ösöket, és F-16-osokat. Így a későbbi C2 és C7 változatokat leginkább földi célok elleni feladatkörre tartogatták.  

dscn9320.JPG

Kfir az Israeli Aircraft Industries emblémájával, Dávid csillagos, és amerikai felségjellel. 

Megpróbálták exportálni is, de ez sem volt túl sikeres, többek között azért, mert a J79-es hajtómű miatt amerikai jóváhagyásra lett volna szükség. Csak néhány megrendelést tudtak begyűjteni, de meglepő módon az USA is köztük volt, ezzel ha kis mértékben is, de kompenzáltak. A tengerészgyalogság VMFT-401-es, és a haditengerészet VF-43-as százada vett át összesen 25 darab korai, de modernizált Kfir C1-est. A gépeket csak lízingelték, mégis amerikai típusjelet, és külön nevet kaptak. Az agresszor feladatú alakulatoknál az F-21A Lion (jaj de ötletes!) vadászok az ellenség szerepét játszották az eltérő típusokkal végrehajtott légiharc gyakorlatok során a flotta és a tengerészgyalogság pilótáinak nagy örömére. Nemcsak az eredeti Mirage III-ast, és annak utódait, de szovjet vadászokat, elsősorban a MiG-23-ast is tudták szimulálni, mivel hasonlóan jól gyorsult, és képes volt a M2 sebesség elérésre. Ugyanakkor a manőverező légiharc szintén szerepelt a kiképzési tervekben az izraeli eredetű deltaszárnyúval. Ha a Top Gun filmet kicsit később forgatják, talán abban is láthattuk volna. 

dscn9379.JPG

A nagyobb teljesítményű amerikai hajtómű miatt a törzs hátsó része szélesebb lett, és a vezérsík tövében egy kisebb beömlőnyílást alakítottak ki. 

dscn9379rr.JPG

A VMFT-401-es és a VF-43-as századok emblémájában egyaránt látható vörös csillag, az utóbbiban egy szovjet gépet roppant össze a vasmarok. A ma is aktív tengerészgyalogos alakulat emblémájában a Kfirt meghagyták, pedig azóta már mással repülnek. 

 A Kfirek többségét 1989-ben, alig négy év után visszaadták Izraelnek, ezalatt alaposan megtépték azokat. A manőverező légiharcok alatt belehúzott G-k biztosan okoztak egy kis szerkezeti változást. Azért maradt belőlük az USA-ban, egy F-21A mai is megtekinthető New Yorkban, a múzeumhajó fedélzetén.    

A lényeg viszont az, hogyha lesz is indiai F-21-es, akkor az már akkor is csak a szerény második lehet a Kfir/Lion után! 

dscn9394.JPG

Különleges átalakítás, egy kisebb beömlőnyílás alul is látható, amelyre megtévesztés szándékával az F-16-os feliratot helyezték el. 

 

 

 

4 komment
Harci Vasak