Harci Vasak


2019. január 09. 19:17 - Harrdder

Mire lesznek jók a H225M helikopterek? 

Új forgószárnyasokat vesznek a Magyar Honvédségnek!

 

Vadonatúj, korszerű közepes helikopterek beszerzését jelentették be még tavaly decemberben. A 16 darab, közepes kategóriába tartozó helikopterrel közel fél évszázados korszak ér véget, a Mi-8-as és Mi-17-esek végleg kivonásra kerülnek.  

Először is tegyük helyre, melyik forgószárnyast fogják rendszeresíteni idehaza, mivel az Airbus H225M egy viszonylag új típusjel, ami némi zavart okozhat. Ez a gép lényegében nem más, mint a születésekor EC725-ösnek nevezett Caracal, amelyet a francia légierő igényei alapján hoztak létre, elsősorban harci kutató mentő feladatokra. A Puma család legújabb tagja lett, az alapváltozatból közvetlenül levezethető az evolúció. A macskaféleség a nevében is benne van, mivel az AS 352 Cougar közepes szállítóhelikopter után jött az újabb ragadozó vadcica, a karakál, más néven sivatagi hiúz. A hosszabb törzsében nagyobb lett a tehertér, és persze erősebb hajtóműveket is kapott, a hatótávolságot szintén megnövelték. Olyan extra berendezésekkel látták el, amelyek szükségesek az ellenséges területre történő behatoláshoz, és a túléléshez.

caracal.jpg

Az eredeti harci kutató mentő változatú EC725 a francia légierőben.  

Az így megszületett helikopternek létrehozták a polgári változatát is, aminek az EC225 típusjelet adták, és Super Pumaként reklámozták. Aztán a gyártó cég nevet váltott, Airbus Helicopterként folytatta a tevékenységet, és a katonai célú gépet átnevezték H225M-nek (Military/Militaire, kinek angol, kinek frankofón változatban), a civil verzió pedig az extrák nélkül H225-ös lett.

exph-1611-70_stephane_kervella_airbus_helicopters_2016_1.jpg

H225M (Airbus)

Egy rövid eszmefuttatás erejéig pedig álljunk meg a különböző változatok és nevek közötti kiigazodás végett. A Puma helikoptercsaládot előállító vállalatok esetében, és az alkalmazott típusjeleknél ez egyáltalán nem egyszerű, nagyon megvariálták a dolgokat. Hiszen az eredeti gyár még Sud Aviation ezért a gépei betűjelzése SA volt, majd Aéropatiale lett, vagyis AS, ezt követe az Eurocopter EC, jelenleg az Airbus Helicopternél tartunk. A legutolsó évek történéseit pedig tovább bonyolítja az, hogy a civil H225-ös esetében a Super Puma egy újrahasznosítás, ugyanis eredetileg a 70-es évek végén már így nevezték az alapváltozat megnövelt képességű, AS 332-es változatát.

Az EC725 az a Caracal, így elvileg a mi gépeink is azok lennének, de előfordul egyes helyeken a Super Cougar név is, és elképzelhető, hogy mire hazánkba ér, már máshogy hívják. A típusjel a biztos, vagyis H225M.

Azt is meg kell említeni, hogy az eredeti EC725-ösön az eltelt évek alatt elvégeztek pár fejlesztést is, így a nekünk gyártott forgószárnyasok azoktól némileg már eltérhetnek, a különböző felszerelések, berendezések a mi igényeink szerint kerülnek be a Magyar Honvédségnek szállított példányokba. A típusismertetőben viszont egyaránt fogok hivatkozni az EC725-ösről, és a H225M-ről szóló adatokra, információkra.

 Katonákat kell szállítani, biztonságosan célba juttatni  

 Először is vegyük alaposan górcső alá a szállítandó utasok szemszögéből, hiszen bokorugró lövészek, kutató mentők, vagy épp különleges műveletisek fognak repülni az új szerzemények teherterében. A közepes helikopterek legfontosabb feladata ugyanis a katonák harcterületre történő kijuttatása, és onnét a kiemelésük. 

c376b71e2cd6e69f1b0d0fb00c8681fe.jpg

Afganisztán felett (Armeé de l'Air)

A geometriai adatokat nézve a H225M teherterének hossza 5,95 m, szélessége 1,8 m, a belmagasság pedig 1,45 m. A hátsó üzemanyagtartály kiszerelése esetén felszabadul némi hely hátul, de oda inkább csak felszerelést lehet bepakolni. Elvileg akár 28 embert is bezsúfolhatnak a gépbe, de valljuk be, ez egy harcfeladatnál nem igazán ideális, így inkább számoljunk 20 felfegyverzett katonával, és két ablaklövésszel. Egy részről a szállított harcosok a felszerelésükkel nem tekinthetőek átlagos utasoknak. A sisakos, málhamellénybe öltözött, hátizsákkal rendelkező fegyveresek helyigénye és tömege meghaladja az átlagemberekét, ezt figyelembe kell venni. Más részről pedig az Airbus cég kiadványaiban 20 energiaelnyelő ülés szerepel, vagyis harci körülmények közt biztonságosan ennyi katonát szállíthatnak. Az viszont tény, hogy szükség esetén sok minden előfordulhat, több embert is a fedélzetre vehetnek. 

andre_bour3.jpg

(André Bour)

A gép mindkét oldalán elhúzható ajtók vannak, ezek mérete nagyobb, mint a Mi-8/17 esetében, vagyis kevesebb idő alatt lehet kiszállni, nem akad el a karabély csöve, a hátizsák, vagy egy méretesebb fegyver. 

A kétirányú ki és beszállást persze nem mindig használják ki, de mégis nagy előny lesz a jelenleg használt szovjet gyártmányú forgószárnyashoz képest. Nemcsak a kirakás/kiemelés időtartamát rövidíti le, de egy kényszerleszállás esetén sem ejti csapdába a bent lévőket, ha épp szerencsétlenül fordul az oldalára. Jó, tudom, a Mi-8-asoknak van hátul kinyitható, és levehető ajtaja, annak is megvan a maga előnye. Azonban az oldalán fekvő gépben azt belülről kinyitni nem egyszerű. Hátsó rámpa ezen a gépen nincs, mivel ez egyel kisebb kategória a Minyónál. Az oldalajtók viszont kétrészesek, vagyis ha az egyik szárny beszorul, akkor még mindig van mód a kiszállásra.

andre_bour5.jpg

(André Bour)

Az Airbus új helikopteréből van még egy lehetőség a távozásra, a padlón lévő ajtón keresztül kötélen csúszhatnak le a katonák. Ez a földetérési módszer természetesen oldalt is megoldható, a különleges műveletiek leszállás nélkül hagyhatják el így gyorsan a gépet, például egy épület tetejére ereszkedve.    

andre_bour4.jpg

(André Bour)

Nemcsak lefele, fölfelé is van út a lebegő helikopterbe, amikor csörlővel végzik a mentési feladatot, függeszkedés közben. A jobboldalon lévő rendszer teherbírása 272 kg, nemcsak egy embert bír el. Érdekes módon két külön csörlő van egymáshoz közel, de a kötelek hossza nem egyforma, 70 és 90 méteresek. 

A katonai helikoptereket úgy tervezik, hogy tudjanak sebesülteket szállítani. A tehertérben 12 hordágy beszerelésére van mód.

 Katonai követelményeknek megfelelően sérülésálló

A H225M kialakítása, és a különböző rendszerei közül sok minden szolgálja a harci területen bekövetkező sérülések túlélését, ennek egyik része a passzív védelem. Egy helikopternél persze mindig csak részleges páncélozásról beszélhetünk.

Elsősorban a hajózók üléseit, valamint a pilótafülkét páncéllemezek felszerelésével tehetik védettebbé. Szintén lehetséges kevlár bélés elhelyezése a padlón, vagy oldalt a tehertérnél, az ajtóknál. Természetesen ez sem nyújthat biztos védelmet. Az amerikai különleges műveleti típusok, de még a harci helikopterek esetében is jelentős veszteségi mutatók igazolják, hogy háborús területen repülni veszélyes.

airbus_5.jpg

(Airbus)

 A mi leendő helikoptereink törzskereteit a kabinnál megerősítették, így kényszerleszállásnál nyújt némi oltalmat a bent ülőknek. Ha az anyafölddel való találkozás nem tervezett módon történik, akkor a legfontosabb szerep a tricikli elrendezésű futóműre hárul. A kettős hidropneumatikus lengéscsillapító mérsékli a durvább földetérés hatásait. A futók behúzhatóak, de a kerekek egy része kint marad, vagyis üzemzavar esetén is letehető a gép.

A pilóták, és a lövészek ülése energiaelnyelő kialakítású, ez egy bizonyos szintig garantálja azt, hogy nagyobb sérülés nélkül megússzák a becsapódást. Fentebb már utaltam rá, hogy a tehertérben lévő ülőalkalmatosságok szintén adnak némi védelmet nagyobb sebességű landoláskor.

A H225M képes vízre leszállni felfújható úszóballonokkal, ami esetleg jól jöhet a Balaton, vagy egyéb hazai vizeinken történő kényszerleszállásnál.

Ha lőni kell, lesz mivel!

A harcterületen a megközelítés, kirakás és felszállás alatt védelmet nyújthatnak az önvédelmi fegyverek, erre az FN MAG géppuskát használják. Kérdés, hogy megvesszük-e ezt, vagy esetleg a kis számban már meglévő M240-esek kerülnek az ablakokba.

A leszállási terület lefogására már lehetősége is van, ugyanis a H225M elég komoly fegyverzettel indulhat bevetésre. A szintén rendszeresítésre kerülő H145M-eknél meglévő HForce rendszer a közepes helikoptereinkben is benne lesz, ennek köszönhetően az oldalt felszerelhető egy-egy csomópontra gyorsan előkészíthetőek a különböző fegyverek. A tűzvezető rendszernek köszönhetően lehetséges sisakcélzó használata.

ec725_4_airbus.jpg

(Airbus)

Már a korábbi EC725 esetében szerepelt az ismertetőkben, hogy 68 vagy 70-mm-es nem irányított rakétákat tartalmazó blokkok, 12,7 mm-es géppuskát, vagy 20 mm-es gépágyút tartalmazó konténerek függeszthetőek fel.

andre_bour.jpg

(André Bour)

andre_bour2.jpg

(André Bour)

Tovább növelhető a tűzerő a tehertérbe szerelt, oldalra tüzelő 20 mm-es gépágyúval. Aki ezekből magára kapja az áldást, az a vakondokok szintjére kaparná le magát legszívesebben.

cceap4xw4aqay55.jpg

(Airbus)

A H225M esetében opcióként irányított páncéltörő rakéták bevetését említi a gyár, bár ilyen konfigurációban még csak kiállításon volt látható. Elvileg a Hellfire jöhet szóba, ez szerepel az ismertetőkben, de a teljes integrációra még várni kell. A harckocsik és egyéb kemény célok elleni fegyvereknél meg kell oldani a célravezetést, amihez kellene saját célmegjelölő. Vagyis egyelőre nem számolhatunk páncéltörő képességgel jelenlegi állásnál. A jövőben valóban sor kerülhet erre, hiszen a HForce rendszer bővíthető, így akár egyes esetekben a közepes helikopterrel harckocsik ellen is lehet küzdeni. Azt viszont le kell szögezni, hogy még így sem lesz igazi harci helikopter.

Az AM 39-es Exocet hajó elleni rakéta beszerzésére nem igazán lesz szükség számunkra, még akkor sem, ha ezt is indíthatja a H225M. A balatoni vízi csatákra még a legelvetemültebb jövő kutatók sem látnak sok esélyt.

A lényeg az, hogy a többi, már kipróbált fegyverrel rá lehet venni az ellenséges katonákat, hogy önző módon saját testi épségükkel foglalkozzanak, ne pedig a közeledő forgószárnyasokkal.

Természetesen a fegyverzet a teherbírás és a hatótávolság rovására megy, ezért a körülményeknek megfelelőn állítják össze az adott konfigurációt.   

A veszélyt felismerni, és tenni ellene!

Az ellenséges területeken a légvédelem különböző rakéták bevetésével mindent el fog követni, hogy lelője a helikoptereket. Ezek kivédésére az első lépés az, hogy a személyzet idejében értesüljön a fenyegetésről, és a körülményeknek megfelelő döntést hozzanak. Kitérő manővert végezzenek, és működésbe lépjen az aktív önvédelem. Már az EC725-ösnél szériatartozék volt a Sherloc SF radarbesugárzás-jelző, az MWS-20 Damien rakétaközeledésre figyelmezető, és a RALM lézerbesugárzás-jelző.

ec725-330sb-2549-5.jpg

 (André Bour)

A szenzorokat az orron és futógondolák hátsó részén helyezték el, így a környező légtér nagy részét lefedik a figyelési zónák.

arme_d_aleir.jpg

(Armeé de l'Air)

Az ellentevékenységet az ELIPS-NG infra és dipólszóró berendezés végzi, automatikus üzemmódban. Vagyis az emberi reakcióidő nem lassítja a folyamatot, a töltetek azonnal kivetésre kerülnek.

A gép manőverező-képessége is besegíthet a támadás elhárításában, egy gyors kitérés életet menthet. Habár a helikopter a tömege miatt a közepes kategóriába tartozik, mégis a kisebb típusokhoz hasonlóan képes fordulózni. Gyorsan leszállhat, nagy sebességről kifékezhet, eközben 45°-ig húzhatják az orrát. Több bemutatón is demonstrálták ezt a képességet.

Bejutni észrevétlenül a tervezett helyre

A túlélés egyik záloga lehet az, ha észrevétlenek maradnak, helikopterrel erre természetesen a földközeli repülés a megoldás. A vizuális észlelést elkerülhetik, ha nem a napvilágnál, hanem sötétben érkeznek meg a célterületre. A franciák Afganisztánban kipróbálták ezt, éjszaka is biztonságosan repültek 15 méteres magasságon, 200-240 km/h sebességgel.

bg15327h_anre_bour.jpg

(André Bour)

Ilyen körülmények közt korszerű berendezések együttes alkalmazása segíti a személyzetet, a kabin műszerezettsége megfelel a 21. század követelményeknek. Az avionikai berendezésekhez tartozik az Advanced Helicopter Cockpit and Avionics System (AHCAS), ami integrálja a repülési, navigációs és harcászati adatokat. Az pedig már természetese, hogy fülke éjjellátó kompatibilis.

A H225M helymeghatározását több berendezés teszi lehetővé, mégpedig akkor is, ha épp az éjszakában, ködben, vagy épp a felhőben alig látni valamit. A VOR/DME/TACAN földi adóin kívül a műholdakat is felhasználja, és a saját inerciális navigációs berendezéssel még akkor is tudnak tájékozódni a pilóták, amikor a többi valamilyen ok miatt nem használható.

A navigációs berendezésekkel együtt dolgozik a négycsatornás APM-2000 típusú robotpilóta, mely az előre programozott manővereket adott időben végrehajtja. Az útvonalrepülés így automata üzemmódban kerül végrehajtásra. Rossz látási körülmények közt jól jöhet, hogy a leszálláshoz történő bejövetelnél, vagy a függeszkedésnél is rá lehet bízni a gépet. Az utóbbinál alig fél méteres ilyenkor a legnagyobb eltérés. A csörlővel való mentésnél, vagy gyorsköteles kirakásnál igen hasznos lehetőség.

A gép helyét a digitális térképen követhetik, megjelenik a magassági információ is, amelyet figyelve elkerülhetik a földdel való ütközést. A rendszer egyébként rögzíti a memóriájában a megtett útvonalat, így az alapján a robotpilóta képes visszavezetni a gépet arra, amely már egyszer biztonságosnak bizonyult. Ez a hegyek közti völgyekben jöhet jól.   

A radar is megérdemel pár sort, amely már az EC725-ösnél szériatartozék volt. A brazilok a saját H225M kutató mentő helikopteriek orrába az RDR-1600-as meteorológiai kutató radarját rendelték meg. A személyzetnek életbevágóan fontos lehet az, hogy tudják, milyen és mennyi csapadékra számítsanak repülés közben maguk előtt, és amennyiben az veszélyes számukra, akkor módosíthatják az útvonalat.

Térképező üzemmódja szintén van a berendezésnek, így a nagyobb tereptárgyakat időben észlelhetik, elkerülhetik a domborzatot, vagy feljebb emelkedhetnek. Víz felett repülve észlelhetik a partvonalakat, és megtalálhatnak csónakokat, hajókat, vagy akár embereket. 

Szintén lényeges, hogy a rossz látási viszonyok között a megközelítésnél hagyatkozhatnak a radar információira. Így 60 méteres függőleges és 600 méteres vízszintes távolságig lehetséges a biztonságos bejövetel a segítségével.

A H225M-hez megvan a lehetőség, hogy az orr alá infravörös kamerát szereljenek. A forgatható gömbbe építve ez nemcsak a biztonságos repülést teszi lehetővé, de egyben felderítő, hírszerző vagy épp előretolt légi irányító bevetések is végrehajthatóak vele.

A helikopter kommunikációja során a hagyományos UHF és VHF, valamint nagyfrekvenciás rádiókkal titkosítva végezhetik az adást, frekvencia-ugratással, így kerülve el a lehallgatást.

A kutató-mentő feladatoknál jól jöhet a rádióiránymérő rávezető rendszer, amely több frekvencia tartományban működik. A segélykérő rádió pozícióját meghatározzák, majd azt folyamatosan figyeli. Digitális térképen megjeleníti a számított koordinátáit, és annak megfelelően dolgozzák ki az útvonalat a mentéshez. Az infravörös kamera automatikus módon a megadott területet figyeli.

Erőemelésben, gyorsaságban is jól teljesít

A H225M sárkányát megvizsgálva látszik, hogy egy modern gépről van szó. A sárkányának nagy része hagyományosnak mondható, de a könnyűfémeken kívül kompozit anyagokat is tartalmaz, és nemcsak nyomokban. A törzs hátsó része, az orrburkolat egyes elemei, a futómű gondola, és a hajtóműburkolat készült kompozitból. Ez egyébként segít a radarvisszaverő felület csökkentésében is.

Az üres tömeg 5330 kg, a legnagyobb felszállótömeg pedig 11000 kg. A maximális terhelést ritkán használják ki, hiszen 20 katona a felszerelésével meg sem közelíti azt. Külső függesztményként viszont már el lehet menni a határokig, ugyanis 4,7 tonna terhelhetőséget adnak meg. Így például szállíthat járműveket, ezzel ellensúlyozva, hogy a tehertérbe azok nem férnek be. Árvízi védekezésnél pedig a Mi-8-ashoz hasonlóan majd homokzsákokat vihet a gátak megerősítésére. A Bambi Bucket szerkezettel képes lesz tűzoltásra a levegőből.

Amennyiben a haderőfejlesztés során veszünk M777 tarackokat, vagy más könnyű lövegeket, (mondjuk 105 mm-eseket), akkor azokat is a kívánt helyre viheti függesztményként, növelve ezzel egy hadművelet sikerének esélyét.

És akkor számolgassunk is egy kicsit, ha már nagyobb légiszállítású művelet került szóba. 7-8 helikopter egy fordulóval egy egész századot, míg egy zászlóalj erejű deszantot kb. 400 katonával négy hullámban képes kirakni ugyanennyi gép. Ha több gépet osztanak be, akkor a fordulók száma értelemszerűen csökken.   

airbus.jpg

(Airbus)

A forgószárnyasunk mozgatására két darab Safran Makila 2A hajtóművet építettek be, ezekkel a Caracal 14%-al lett erősebb az előző nagymacskához képest. Normál üzemmódban 1800 Le teljesítményt adnak le, felszállásnál ez az érték 5 percig 2100 Le. Ugyanakkor vészhelyzetben 30 másodpercig 2300 Le is kicsiholható belőlük.

 A beömlőnyílások kialakításával elkerülhető, hogy idegen tárgyak megrongálják a forgórészeket. A repülésbiztonságot, a túlélést az segíti, hogy mindegyik hajtómű saját segédberendezéssel rendelkezik. Szintén hasznos tulajdonság egy katonai helikopternél, hogy félóránál is tovább képesek tovább működni a forgórészek az olajnyomás nullára esése után, így a gép hazatérhet, vagy legalább a veszélyes zónát elhagyhatja.

A hőkép csökkentése érdekében a kiömlőkre árnyékolót lehet felszerelni, ez megnehezíti az infrafejes rakétákkal a befogást.  

A H225M egyik újdonsága az elődeihez képest hogy négy helyett ötlapátos lett a főrotor, ezek kompozitból készülnek. A vibráció és zajszint jóval alacsonyabb, ami a személyzet munkakörülményeit javítja, és az utasoknak is kedvezőbb. A Mi-8-ashoz képest biztos felüdülés lesz, érezni fogják a különbséget.

A kettős teljes körű digitális szabályozással rendelkező gázturbinák kevesebb üzemanyagot igényelnek azonos teljesítmény mellett, vagyis a fajlagos fogyasztás csökkent a Makila 1-eshez képest. A régi Cougar és Puma helikopterek egy óra alatt 660 liter kerozint égettek el átlagosan, ez a H225M esetében 650 liter a nagyobb teljesítmény ellenére.  

Lehet, kissé unalmas, de azért most menjünk át néhány számszerű adaton is.

A legnagyobb sebesség 324 km/h, ez a felső korlátozás, míg az utazósebesség 262 km/h, a csúcsmagasság 6090 m, az emelkedőképesség tengerszinten 5,4 m/s.

A helikopter legnagyobb hatótávolságát a cég 1300 kilométerben adja meg, de ez csak üresen, katonák, és terhelés nélkül, valamint a kiegészítő póttartályokkal lehetséges. A harci hatótávolság esetén jóval kisebb szám a reális, de a 360 km-re történő elrepülés, majd onnét visszatérés katonákkal a fedélzeten még mindig egész jó érték.

 A padló alatt lévő fő üzemanyagtartálya 2539 literes, és a törzs hátsó részében is elhelyezhető egy 990 literes tartály. Mindezeken két oldalt is felszerelhető egy-egy póttartály, melyekkel összesen 3750 literre nő a maximális kapacitás, ami már 5 órányi repülésre elegendő. A hátsó tartályt egyébként kiszerelhetik, valamint a piropatronokkal a levegőben kidobható.

Légi utántöltéssel a hatótávolság tovább növelhető, ugyanis a gép alkalmas erre, kérdés, hogy veszünk-e néhány utántöltő csonkot. Ki tudja mikor lesz ennek haszna. Habár nekünk erre alkalmas tankergépünk (jelenleg) nincs, de ki tudja, mit hoz a jövő, és ugye a szövetségesek besegíthetnek, ha épp úgy adódik.

usaf_1.jpg

 Utántöltés amerikai Herculesből (USAF)

Az utántöltő cső benti helyzetben 4 méter, de tankolás közben teleszkópos kialakításnak köszönhetően 7 méter hosszúságúra nyúlik, hogy jobban kilógjon a rotor alól. 3 tonna üzemanyag 10 perc alatt vehető át a repülőgépről, de persze csak hajlékony-csöves típusokról. A tankolócsőnek nem szükséges mindig a gépen lenni, az gyorsan le, illetve felszerelhető.

Mi lesz mindebből?

Sokszor leírták már mások is, de nem árt elismételni, hogy egy modern helikopter csak platform, alapgép, amelynél az „extrák”, vagyis a nem alapfelszereltséghez tartozó különböző fedélzeti berendezések igény szerint állíthatóak össze. Egyelőre még nem tudjuk, hogy a magyar közepes helikopterekbe mi kerül bele az eddig bemutatott rendszerek közül. Reméljük, hogy minél több! Ugyanakkor elképzelhető, hogy nem lesz egyforma az összes gép, hiszen lehet olyan, amelyhez rendelnek utántöltő-csövet, a többséghez nem, és ez igaz lehet a fegyverzetre is, és persze az önvédelmi rendszerekre, vagy épp az elektrooptikai eszközökre. Hiszen dedikálhatnak néhány gépet kizárólag csak típusátképzésre, és hazai békebeli szállító feladatokra, és lennének olyanok, amelyek mindenben megfelelnek a harci követelményeknek. Ez teljesen logikus, az így megtakarított pénz másra fordítható.

1735103_main_victor_barreira.jpg

Brazil kutató mentő H225M (Victor Barreria)

A beépítendő berendezéseknél azt is meg kell említeni, hogy csomagban azokat több cégtől is rendelhetik, így eltérhetnek a mások által használt gépektől. Érdemes például megnézni a brazil gépek önvédelmi berendezéseit, azok eltérnek a franciákétól. A dél-amerikai ország a SAAB cég RWS-300-as radar-besugárzásjelzőjét, az RWS-310 lézer-besugárzóját, a MAW-300-as rakétaközeledésre figyelmezető rendszereket választotta, és a svédektől vették a nálunk már használt BOP-L zavaró-töltetszóró eszközt is. A kimentendő személyek felkutatásra szolgáló berendezést pedig a Cubic cégtől választották melynek típusa AN/ARS-6 (V12). Ez képes együtt dolgozni a NATO-ban használt vészjeladó rádiókkal. Nemcsak hang alapú kommunikáció lehetséges, de a keresett személy rádiójának GPS jelei alapján képes nagyon pontos helymeghatározásra.

 bg15325h_andre.jpg

 Két különböző FLIR toronnyal kiállítva (André Bour)

Az infravörös kamera is több szállítótól rendelhető. A francia Safran cég Euroflir 350-es eszközét használják a saját EC725-öseikhez.  A brazil haditengerészet kutató mentő H255M helikopterihez viszont a FLIR Systems Star Safire III típust vásárolták meg.  Az MX-15-ös berendezés szintén már integrálva lett, és egy üzembentartó országban ezt használják. Mindhárom esetben opcionálisan lehet megrendelni, hogy pontosan milyen elektrooptikai berendezéseket építsenek be. A hőkamerán kívül nappali kamera, lézer-távolságmérő és célmegjelölő is kerülhet bele. Az utóbbi azért lehet érdekes, mert az szükséges az irányított páncéltörő rakéták célravezetéséhez. 

Ezek után nagy érdeklődéssel várjuk a további információkat is, bár lehet, majd csak az érkezéskor tudjuk meg, milyen konfigurációban repülnek majd idehaza. A több száz oldalas szerződés oldalain vannak leírva azok a nyalánkságok, amelyek pontos választ adnának mindenre, mert ugye az ördög a részletekben lakozik.

 Egy kis összegzés

A technikai paramétereket, harcászat-technikai adatokat nézve is már belátható, hogy egy igazán korszerű forgószárnyas kerül majd hadrendbe. A hajtóművek és a sárkány terén nagy előrelépés lesz a jelenleg használt, a 60-as évek színvonalát képviselő Mi-8/Mi-17-es gépekhez képest. A fedélzeti berendezések, a navigáció, a radar, az infravörös kamera a segítségével éjszaka is végrehajthatóvá válnak a harcfeladatok. A fegyverzettel pedig képes lesz saját magát megvédeni, és a földön harcoló katonákat támogatni.

bg15340h_anre_bour.jpg

20 mm-es gépágyú konténere (André Bour) 

Persze egy légiroham művelet biztosítása nemcsak a szállító eszközre hárul, ott vannak a különleges műveleti felderítők, akik már korábban megérkeznek, és megfigyelik a területet, drónnal is szemügyre veszik felülről a környéket, és persze a támogató repülőeszközök, így a harci helikopterek, vagy vadászgépek. Az együttes jelenlétük, az általuk begyűjtött információk értékelése és a közös tűztámogatás növelik a siker esélyét. Ennek a képességnek egy szeletét láthattuk Szolnokon tavaly december 13-án. Egy nagy rendszer részei lesznek a helikopterek, egy olyané, amelyben egyre több komponens dolgozik együtt.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez a gép volt-e a legjobb választás. A 16 közepes helikopter vásárlása ugyanis hosszú évtizedekre meghatározza majd a Magyar Honvédség képességeit.

Mindenkép szükség volt új helikopterekre, az egész ország érdekeit szolgálja ez a beszerzés. A H225M esetében egyáltalán nem kell fegyverkezési mániától, az ország militarizálódásától félni, ugyanis itt csak pótlásról van szó. Korábban ennél jóval nagyobb Mi-8/Mi-17 flottánk volt, csak azokat fokozatosan le kellett állítani, mivel elfogyott az üzemidejük. Az Airbus helikopterekkel csak helyreállítjuk azt a képességet, amelyre egy ekkora ország védelméhez, és katasztrófa-helyzetek elhárításához szükség lehet. Mert előfordulhat olyan esemény, amikor már csak a légi úton történő szállítás marad az egyetlen opció.

Szóval egy olyan közepes szállító helikoptert kapunk, amelyet nevezhetünk többcélúnak is. Alkalmas lesz a csapatszállításra, különleges műveleti feladatokra, harci kutató mentésre, sebesültek evakuálására, és a fegyverzetével pusztíthatja az ellenséges erőket. Egyébként ez sem lesz újdonság, hiszen a Mi-17-eseink is képesek erre, azokhoz is vannak nem irányított rakéták.

Az új helikopterek egyébként békésebb célra is használhatóak lesznek, az itthoni elődeihez hasonlóan. Emelhetnek templom tetejére keresztet, vagy jó pénzért elvállalhatják telekommunikációs cégek számára a berendezéseik épületekre, tornyokra helyezését.  

A típus kiválasztásában politikai, pénzügyi és szakmai szempontok egyaránt szerepet játszottak. Az Airbus konzorciummal a szállító-repülőgépek, és a H145M-ek beszerzése, után komoly partneri helyzetbe került az országunk, majd következett az újabb szerződés. Így logisztikai, pénzügyi előnyöket lehetett kialkudni. Ellentételezést is kapunk, hiszen alkatrészeket előállító üzemet létesít a repülőipari cég, ez még szorosabbá fűzi az együttműködést. Bekapcsolódunk a termelésbe, és jobban megismerhetjük a gyártási technológiát is. Ez pedig a karbantartásban, javításban is visszaköszön majd.

Biztosan szóba került más típus is, például az UH-60/S-70, amely nagyjából hasonló berendezésekkel, felszereltséggel elérhető a piacon. Kiforrott, bevált katonai helikopter, de a miénkkel kapcsolatban van egy hátránya, ami a politikai, pénzügyi szempontokon túl kedvezőtlen helyzetbe hozta, ez pedig a szállító kapacitás. A Blackhawkban csak 8-12 katona fér el a személyzeten kívül, és a teherbírása is kisebb.

Itt most abszolút személyes vélemény következik. Nekem nagyon kedves az UH-60-as, ez tűnt számomra igazán katonai helikopternek. Ha egyszerű Cougart választottak volna helyette, akkor nem örültem volna. A H225M viszont már tényleg egy olyan gép, ami azt jelzi, hogy a típusválasztást előkészítő szakemberek jó munkát végeztek, amikor a javaslataikat letették a döntést meghozók asztalára.  

Persze a helikopter csak egy élettelen szerkezet a pilóták és üzemeltető emberek nélkül. Szükség lesz a megfelelő számú hajózószemélyzetre és a műszakiakra egyaránt, akinek a kiképzéséről, az utánpótlásáról már most gondoskodni kell.  Ezeket a katonákat meg kell becsülni emberileg és anyagilag, mert a hadseregben is tudomásul kell venni, hogy manapság már a munkaadók versenyeznek a képezett munkavállalókért.  

 

Címkék: EC725 Caracal H225M
52 komment
Harci Vasak