Harci Vasak


2018. szeptember 26. 21:02 - Harrdder

Szétbombázott bombázók

Izrael ellen vett Tu-22-esek

  

Tavaly decemberben már írtam iraki bombázókról, de akkor nem tértem ki arra, hogy a közelükben voltak más nagyvasak is, melyek mellett az Il-28-asok szinte eltörpültek. A bázison már az első napon, a bejáráson találkoztam a nagy hatótávolságú gépek maradványaival. Kisteherautóval hajtottam le a repülőtérről a tó felé vezető útra, a különleges hely egyből felkeltette a figyelmemet. A lejtős utat a homokba vájták, oldalról a falak magassága fokozatosan növekedett, majd egy nagyobb területre, útelágazódáshoz értem, többfelé is lehetett fordulni. Azonnal látszott, hogy ezek betonból készült állóhelyek voltak, melyeknek a terep adta lehetőségeket kihasználva biztosítottak relatív védettséget. A homokfalak oldalról eltakarták a repülőgépeket, így csak felülről voltak támadhatóak. Mivel a nagyobb méretű gépeknek nem tudtak betonbunkert építeni, ezért így akartak oltalmat nyújtani nekik. A bázison csak pókhálónak hívták ezt a területet.

 p1010076.JPG

Az egyik állóhelyen Tu-22-est, vagyis a roncsát pillantottam meg, némileg hiányos állapotban. Furcsa érzés töltött el, testközelbe került a történelem, szinte láttam magam előtt, ahogy évekkel korábban a bombatámadás következtében lángra kap a zöld színű nagyvas, majd a betonra rogy.

 p1010078.JPG

Később többször is visszatértem, és fényképeket készítettem. Az állóhelyeken csak egy Tu-22-es maradt felismerhető, kissé távolabb viszont találtam még jellegzetes Tupoljev futóművet. A fotózásnál nem mentem túl közel, mert sok éles fémdarab feküdt mindenfelé. Azonban hiába próbáltam elővigyázatos lenni, mégis ráfaragtam a kíváncsiságom miatt. Az autóm abroncsa defektes lett, bajlódhattam a kerékcserével.

 p1010077.JPG

 A bázis másik felén szintén látható volt egy Tu-22-es, vagyis csak az oldalán fekvő törzse, szárnyak nélkül. Viszonylag épen maradt, legalábbis nem viselte háborús pusztítás nyomait. A körülötte lévő Il-28-asokhoz hasonlóan valószínűleg ezt is csalinak helyezték ki, hogy magára vonja a figyelmet, értékesebb célok helyett hátha ezt támadják meg. A szándék nem érte el a célját, a bunkereken és a futópályán látszott a becsapódások nyoma.  

 p1010287.JPG

A bombakamra 

 p1010288.JPG

A hatalmas hajtóműveket persze kiszerelték, mint a farokgépágyút is.

p1010289.JPG

 

A nagyvas néha elcsépelt szleng repülős körökben, de a Tu-22-es hossza 41 méter volt! 

 

42625078_1329971530478194_2162412030902927360_n.jpg

Az első fotókat még hagyományos géppel készítettem. Papírkép, nem beszkennelve. 

Eddig tartott a személyes élmények leírása, következzen az iraki Tu-22-esek történetének rövid összefoglalója, hátha valaki nem ismeri azt. A 70-es évek elején rendelték meg a bombázókat a Szovjetuniótól, Líbiához hasonlóan. Izrael ellen akarták bevetni azokat, Egyiptomnak és Szíriának nyújtottak volna segítséget. A két országban a Tu-22-esek Izraeltől messzebb állomásoztak, úgy gondolták, náluk nincsenek kitéve a megelőző csapások veszélyeinek. A nagyméretű, 5000 km hatótávolságú gépekkel lehetővé vált, hogy elérjék Izraelt. A tervezett eljárás ingabombázás lett volna, vagyis Irakból és Líbiából felszállva a feladat végrehajtását követően nem térnek haza egyből, hanem a másik üzemeltetőhöz repülnek, majd üzemanyag-feltöltés és a felfegyverzést követően megismétlik a bombázást.

 p1010286.JPG

A Tu-22-est egy szempontból baromi hülyén tervezték meg. A személyzet három tagja alulról szállt be a gépbe, a katapultüléseket síneken eresztették le, és ott ültek be, majd egyenként felcsörlőzték a hajózókat.  

Az átvett 12 gép közül 2 darab a pilótaképzésre szolgáló Tu-22U változat volt, 10 pedig Tu-22B jelzést kapott. Valójában ezek Tu-22R felderítők voltak, melyek hordozhattak bombákat, de eltávolították belőlük a kamerákat. Természetesen az Irán elleni háborúban bevetésre kerültek, de a légvédelmi rakéták, és a vadászgépek okozta veszteségek miatt azért nem volt ez mindennapos esemény. A berepüléseket hol kisebb, hol nagyobb intenzitással folytatták, félelmetes pusztító kapacitásukat ki akarták használni. A törzsben lévő kamrába 12 darab 500 kg-os bombákat függeszthettek, de használtak 1, 3, 5 és 9 tonnásakat is. Az utóbbi igencsak preferálták, mert a frontvonalban lévő iráni csapat-összevonásokra ledobva brutális eredményt értek el. 75 méteres távolságon belül mindenki és minden megsemmisült, de még 1 km-re sem érezhette magát biztonságban senki, egészen addig sérüléseket okozhattak. Kidolgozták a megfelelő eljárást a hajítóbombáshoz is. Az RSZBN rádiónavigációs berendezés adatai alapján nagy magasságban szuperszonikus sebességre gyorsítottak, majd emelkedésből történt az oldás, így nem kellett az ellenséges vonalak közelébe repülni. A FAB-9000-eseket olyan intenzitással használták fel, hogy ki is fogytak belőle, de megoldották a hazai gyártását.

 

p1010290_1.JPG

A háború alatt hadrendbe állt még 4 darab Tu-22K változat is, amelyek a H-22-es rakétát hordozhatták. A kombinált irányítású fegyverrel felszerelt gépekkel több, jól megtervezett támadást hajtottak végre, például Tu-16-ossal együtt 4 Tu-22-est küldtek Irán fölé. Az iráni F-14-esek felbukkanásakor az első géppár emelkedő fordulót hajtott végre, és a bombakamrából nagy mennyiségű dipólköteget szórtak ki, a vadászok radarképernyőjén elveszettek minden jelet. Mire átrepültek a fémfólia felhőn, addigra a két másik Tu-22-es alacsonyabbra süllyedt, felgyorsultak, majd így ugrásból indították a rakétáikat. A H-22-eseknek menet közben adtak radarral korrekciókat, majd kifordultak, és elhúztak, a fegyverek pedig becsapódtak egy repülőtérre. A Tu-16-os ezalatt aktív rádió-elektronikai zavarást végzett, mellyel lehetetlenné tette az iráni vadászoknak az elfogást, és azok üzemanyaguk fogytán kénytelenek voltak leszállni. A bombázókkal támadtak még tankereket, ipari létesítményeket, és a városokat is.

 p1010291_2.JPG

A pilótafülkében a repülőgép-vezető egyedül ült, mint egy vadászgépben. 

 Természetesen a nagy gépek nem úszták meg a háborút veszteség nélkül, összesen négyet szedtek le közülük, többet pedig olyan súlyosan megrongáltak, hogy azokat selejtezni kellett.

 1991-re már csak 5 maradt bevethető, de gyakorlatilag már nem számoltak velük, hiszen a modernebb Szu-24-eseket már hadrendbe állították, hogy azok vegyék át a feladatukat. Mindez persze nem tartotta vissza a szövetségeseket attól, hogy a szabadon álló gépeket szétbombázzák. A különlegesen kialakított állóhelyek nem mentették meg egyiket sem.

Folyt köv!!!!

Címkék: Tu-22
2 komment
Harci Vasak