Harci Vasak


2019. február 19. 18:56 - Harrdder

A nagy helikopteres mentőakció

20 éve történt az ausztriai lavinakatasztrófa

Ebben az évben eddig a helikopteres cikkek dominálnak a blogomon, és egy évforduló kapcsán folytatom a dicséretüket. Próbáltam egy rövid, alig 20 soros szösszenetben összefoglalni a sztorit, de írás közben rájöttem, hogy amit a mentésben résztvevők tettek, arról illik bővebb ismertetőt publikálni.

A történet pár héttel korábban kezdődött, 1999 januárjától február közepéig nagyon sok hó esett Ausztria nyugati felében. Tirol tartományban sok helyen leszakadtak az elektromos vezetékek, némely terület pedig megközelíthetetlenné vált, az utak járhatatlanok voltak. A hegyoldalakon a sok hó lavinaveszélyt idézett elő, így volt ez Galtür esetében is. Az 1584 méter magasan fekvő hegyi település ráadásul már február 6-a óta el volt vágva a külvilágtól. A 850 fős helyi lakosságon kívül mintegy 5000 turista tartózkodott ott, akik ekkor már nem érezték magukat kellemesen a gyönyörű, de izolált környezetben. Az ellátásukat megpróbálták helikopterekkel megoldani, de ezt az időjárás, és a rendelkezésre álló gépek mérete, teherbírása behatárolta. Egy magáncég felajánlotta, hogy a forgószárnyasaival evakuálja a bent rekedteket, természetesen jó pénzért. Ezzel a lehetőséggel nem sokan éltek.

dscn7570.JPG

dscn7545.JPG

Az AB212-eseket sok feladatra használják, például Magyarországon különleges műveleti gyakorlaton vettek részt. 

 Február 19-től mozgósították az osztrák hadsereg helikopteres alakulatait, hogy az elzárt területeken mentési, és más szállító feladatokat hajtsanak végre. A rossz időjárás nehezítette dolgukat, és előfordult, hogy a le és felszállásnál a felkavart hóban semmit sem láttak. A következő néhány napon az időjárási viszonyok még inkább lavinaveszélyes helyzetet idéztek elő.

sca13_alun.jpg

Az Alouette III-as nagyon jól érzi magát a hegyekben, de tömeges evakuációra nem alkalmas. (Régen készítettem a képet, a minőségért elnézést kérek, de látszik, mire használható).  

 Az osztrák állam felkészült egy nagyobb evakuációs műveletre, hogy légi úton hozza ki az embereket. A hadsereg 16 AB 212, 2 AB 204-es és 7 Aloutte III-as helikoptert tudott a feladatra vezényelni. Igénybe akarták venni még a belügyminisztérium 6 helikopterét (AS 350, Bell 206), az autóklub 2 EC135-ösét, valamint magáncégek 9 különböző típusával szintén számoltak.  A rossz időjárás miatt azonban alig 350 embert hoztak le összesen a néhány nap alatt.

3.jpg

Az osztrák helikopterpilóták jól ismerték a környéket. (Bundesheer)

Február 23-ára tovább romlottak körülmények, délutánra a repüléseket fel kellett függeszteni. 16 órakor pedig bekövetkezett az igazi katasztrófa, a Galtür melletti hegyoldalon felhalmozódott, és instabillá vált hatalmas hótömeg nagy sebességgel lezúdult a völgybe. A település legbelső, biztonságosnak tartott részét is elérte a lavina, ez teljesen meglepte az ott lévőket. Sok embert maga alá temetett a hó, az épületekben jelentős károk keletkeztek. Az elzárt helyen önerőből megkezdték a kutatást, sok embert ki tudtak ásni időben, de már ekkor tucatnyi halottról szóltak a jelentések. Sürgősen szükség lett volna külső segítségre, de a sötétség, és a mostoha időjárás miatt szóba sem jöhetett a légi úton történő mentés.

Az éjszaka folyamán a válságstáb számára nyilvánvalóvá vált, hogy az országuk összes helikopterével sem lesznek képesek megbirkózni az előttük álló kihívásokkal. Sem a gépek száma, sem a kapacitása nem volt elegendő. Az osztrákok emiatt úgy döntöttek, hogy nemzetközi segítséget kérnek. Az országba akkreditált katonai attasék éppen a hadsereg által szervezett közös síelésen vettek részt. Nemcsak a szomszédok, hanem minden közelebbi NATO tagállam diplomatájával ismertették a helyzetet. A telefonvonalak izzani kezdtek, még a Pentagonba is továbbították a kérelmet. Több helyről nagyon gyorsan visszajeleztek, és segítséget ajánlottak fel, az adott országokban beindult a mozgósítás. 

Az osztrák hadsereg pilótái persze mindent el akartak követni, nem aludtak nyugodtan, többször felkeltek, de látták, hogy nem érdemes kísérteni a sorsot. 

24-én hajnalban valamit javult a helyzet, de éppen csak jobb volt a repülési minimumnál. A szükséghelyzetben természetesen felszálltak, pedig a látótávolság alig 200 m volt helyenként, a pilóták nagyon figyeltek, hogy meglássák a szembejövő helikoptert. A helyismeretük feljogosította őket a repülésre, a különböző akadályok helyét fejből tudták, így például el tudták kerülni a sífelvonókat.

2_1.jpg

A gyerekek élvezték, nekik jó játéknak tűnt. (Budesheer)

Galtür és Ischgl településekre eljutottak, az ottani viszonyokat jól ismerők jelölték ki a megfelelő leszállóterületet, erről rádión tájékozatták a művelet irányítóit. A pilótáknak persze itt is nagyon óvatosnak kellett lenniük, hiszen 20 centi friss hó borította a területet, a futók néha elsüllyedtek. A leszállásoknál később sok helyen előfordult, hogy a rotorlapátok vége egy méterre volt a házaktól.

Néhány óra alatt 400 főnyi mentőcsapatot juttattak el a kritikus helyekre, kifele pedig sérülteket hoztak. Ekkora már lehetett tudni, hogy Galtürben 31-en vesztették életüket.

A gépek folyamatosan repültek, az osztrák pilóták közül volt, aki 10 órát töltött el a levegőben aznap. A fáradtságon kívül a jegesedés is veszélyforrás volt.

Délután négykor ismét sűrű havazás vette kezdetét, a repüléseket felfüggesztették.  A helyzetet tovább súlyosbította, hogy több helyen újabb lavinaomlás történt. A közeli Valzurban volt a legsúlyosabb eset, ott ugyanis embereket temetett maga alá. A rendőrség egyik pilótája Galtürből nem ért vissza a bázisra a hóvihar előtt, fennrekedt, de elvállalta, hogy az újabb katasztrófa helyére repül.

Kissé nehezen hihető, de ingázva 100-nál több embert szállított az alig 5 kilométerre lévő Valzurba. A kutatásban részt vettek nagy számának köszönhetően 4 embert még időben kiástak a hó alól. Azonban hét eltűntet már későn találtak meg, ennyivel nőtt a lavina áldozatainak száma.   

A külföldi gépek aznap folyamatosan szálltak le Tirolba, szép kis nemzetközi flotta gyűlt össze. Németország hadseregétől 5 darab CH-53G, és 5 UH-1D, a határőrségüktől 2 AS332 Super Puma, az Egyesült Államok hadseregétől 10 UH-60L, Svájcból pedig 1 AS332 Super Puma helikopter érkezett. Franciaországból 3 AS332 Super Puma-t és 2 AS532 Cougart a következő napra vártak. Németország további gépeket is készenlétbe helyezett, hogy szükség esetén elindulhassanak. 

* A helikopterek típusáról és más adatokról megjegyzés a poszt végén található! 

A külföldiek többsége azonban a rossz idő miatt még nem tudott bekapcsolódni, Innsbruckban maradtak. A hegyekből érkező saját helikopterek a Landeckben lévő laktanyában szálltak le, de ez már nem volt elegendő a megnövekedett flottának. Emiatt a 12-es autópálya egy szakaszát lezárták Immstnél, és azt leszállóhelynek használták. Innét már közúton tudták elszállítani az evakuáltakat. A nemzetközi segítők gépeinek, személyzetének elhelyezését is gyorsan megoldották. Az érkező és induló leszállóhelyeken egyébként szintén tökéletes szervezés volt, gyorsan ki és beszálltak az emberek, a földön minimális időt töltöttek a helikopterek, hogy érkezhessen a következő.

16.jpg

Egy kis hó nem akadály, repülni kellett! (Bundesheer)

1.jpg

CH-53G és UH-60-as helikopterek az autópályán. (Budesheer)

Szerencsére 25-re az időjárás végre megjavult, így a mentőakció teljes kapacitással beindult. A több mint félszáz gép folyamatosan repült, aminek a koordinációja nagy odafigyelést igényelt, hiszen időnként alig fél perces időközzel követték egymást. A gépek útvonalánál arra is ügyeltek, hogy ne okozzanak újabb lavinát, emiatt nem emelkedtek feljebb az erdők szintjénél. Arra is nagyon kellett ügyelni, hogy ne zavarják egymást, ne ütközzenek össze a szűk völgyekben. A repülések időtartama viszont rövid volt, Landeck és Galtür között 20 km-es távolságot gyorsan megtették, az autópálya is csak pár perccel volt messzebb. Visszafele ugyanez volt a helyzet, pörgött a körhinta.  Ezeken a napokon is több pilóta túlteljesítette azt a megengedett időt, amit elvileg a levegőben tölthetett volna.

 5_1.jpg

Nagyüzem! Indulnak az UH-60-asok. (Budesheer)

ch53evakischgl2klein.jpg

CH-53G Galtürben (Budesheer)

A legtöbb embert a német CH-53G gépek vehették a fedélzetükre, de a 10 amerikai Blackhawk is nagy segítségnek bizonyult. Az UH-60-asok szintén németországi bázisokról érkeztek, a szárnyaikon póttartályokkal repültek. Oldalukon SFOR feliratot viseltek, mert korábban a boszniai békefenntartó műveleteket támogatták. Természetesen minden egyes helikopter nagy szolgálatot tett, a bajban mindenki odatette magát. A francia és svájci Super Puma, Cougar pilóták elég tapasztaltak voltak a hegyek közti repülésben.

 
8_1.jpg

Nem mindenhol volt ideális leszállóhely. (Bundesheer)

Csak ezen a napon, vagyis 25-én összesen 277 órát repültek, ennek során majdnem 6000 embert szállítottak. Ebből persze nem mindenki volt evakuált, mert odafele is vittek embereket. Újabb mentőcsapatokra volt szükség a lavina sújtotta helyeken. Szondákkal és kutyákkal keresték a még eltűnteket.

Sok más embert is bevittek Galtürbe, vagy más helyekre légi úton. A katasztrófa elhárító munkát irányítóknak érkeztek segítők. Pontos beosztást kellett készíteni a több ezer embert evakuálásának sorrendjére, és a végrehajtást is felügyelték. További orvosokra és ápolókat vittek, akik szükségkórházban látták el a sérülteket az evakuálásukig. Pszichológusok pedig a több hete csapdába esett emberekkel foglalkoztak, hogy megnyugtassák őket. Nekik is köszönhető volt, hogy az emberek kivárták, míg rájuk kerül sor.

Felállítottak egy 150 fős médiaközpontot, hogy híreket szolgáltassanak a mentőakció részleteiről a külvilágnak, ők mutatták be, milyen nagy erőfeszítéseket végzett a nemzetközi helikopterflotta. A gépek egyébként ezen a napon 115 tonna rakományt is szállítottak. Élelmiszert vittek a civileknek, és a mentőalakulatoknak, orvosi felszerelést, és a kutatáshoz szükséges eszközöket szintén bepakoltak a forgószárnyasokba.  

cougar3.jpg

A francia gyártmányú Super Puma és Cougar gépek, valamint svájci és német típustestvéreik is keményen dolgoztak. (Bundesheer)

Február 26-án már sütött a nap, az időjárás kedvezőre fordul, nem volt zavaró tényező. A civilek evakuálását február 27-ére befejezték, a külföldi kontingens ezt követően távozott. Az osztrák helikopterek viszont egészen március végéig dolgoztak a nagy téli katasztrófa elhárításán.

Sokféle statisztika elérhető a mentőakcióról, ezek általában hosszabb időszakra vonatkoznak, február 19-től március 22-ig. Én inkább azonban csak azt a három napot ragadnám ki, amelyen a külföldiek és az osztrákok együtt a legnagyobb fordulatszámon pörögtek.   

Ebben az összeállításban 53 helikopterrel számolnak, melyek 858 órát repültek, ebből 40%-ot a 29 külföldi. 2907 feladatra került sor, a megoszlásból az derül ki, hogy 78% volt a hazaiak részaránya.  A 17537 szállított személy 57%-át a külföldi gépek vették a fedélzetükre, vagyis azok egy fordulóval átlagosan jóval több embert vihettek el. A 237 tonna rakományból viszont csak 27% jutott ki a vendégeknek. Az osztrákok jóval több teherszállító feladatot repültek a lavinaveszélyes helyeken.

dscn7519.JPG

Az UH-60-asok képességei megtetszettek az osztrákoknak, ezért ezt a típust választották. A kép idehaza készült 2017-ben, 

Az események után a figyelem fókuszába került Ausztria helikopteres képessége. Az ország semlegességével általában minden állampolgár egyetért, de akkor azért elgondolkodtak azon, hogy Európa egyik leggazdagabbjának számítanak, mégis a kontinensen a legkevesebbet költenek a védelemre. A helikoptereik mennyisége és kapacitása elégtelennek bizonyult, és idősebbek voltak, mint a rajtuk repülő pilóták. Mindezek miatt Ausztria 9 darab S-70 helikoptert rendelt, amelyek végül 2002-ben érkeztek meg.

A végére pedig beillesztek két videót is a mentőakcióról, zanzásítva mindarról, amit írtam. Néhány másodperces vágások a lavina által megrongált házakról, roncs autókról, szondákkal eltűnteket kereső katonákról, áldozatot cipelő emberekről. Mentéshez sorban álló emberekről, autópályán álló gépekről, és felszálló helikopterekről. 

 

A videó végén az UH-60-asokról takarítják a havat, nem is keveset. A háttérben egy repülőgép is felszáll. Valószínűsítem, hogy ez 25-én készülhetett, és talán Innsbruck repterén. Vagyis először ide repültek át Németországból, majd innét mentek tovább az autópályára. 

Az amerikai Blackhawk gépek közül 7 a 158. repülőezred 5. zászlóaljába, 3 pedig az 59. légimentő századba tartozott.

 

 Forráskritika! Ez lebegjen mindig a szeme előtt annak, aki kutakodni kezd! A statisztikák nem mindenhol egyértelműek,  ha a felsorolt gépek számát összeadjuk, akkor a matek nem igazán jön ki, eltérő számokat kapunk.     

Szintén meglepő a francia helikopterek képeit nézegetni. A felsorolásban Super Puma és Cougar szerepel, de az egyik becsatolt képen is jól látszik, hogy a faroktartó alján nincs pótvezérsík. Ember legyen a talpán, aki a Puma család összes változatát azonnal felismeri. De elvileg a Super Puma, vagyis az AS332 változattól kezdve ez a jellegzetesség az egyik ismertetőjel. Találtam olyant is, amelyiken volt, de a többségen nincs. 

 A szállított személyek statisztikáinál is eltérő adatokat kapunk, de azért mégis próbáltam egy megbízhatónak tűnő összesítést idecitálni, nagyságrendileg megfelelő tájékoztatást nyújt a mentőakcióról. 

Mindezen bizonytalanságok persze semmit sem vonnak le a mentőakcióban résztvevők teljesítményéből! 

 

 

2 komment
Harci Vasak