A tízezres nagyságrendben gyártott T-54/55-ös harckocsik leváltására már a rendszeresítésük idején tervezni kezdték az új típust. A koncepció és az irányvonal hasonló maradt, mint ez elődöknél, csak egy kicsit jobbat akartak mindenből. A T-62-est egy laikus hirtelen alig tudja megkülönböztetni. Némileg ugyan nagyobb lett, vagyis a védettsége nőtt, és persze korszerűbb tűzvezető berendezéseket is beépítettek, de a forma, a megjelenés nagyon emlékeztetett a korábbi típusokhoz.

A formavilág, az elrendezés nem sok újat hozott

  Ami igazán előrelépésnek számított, az a fegyverzet, pont erről lehet egyből megállapítani, hogy már újabb harckocsiról van szó. A toronyba ugyanis egy 115 mm-es ágyút építettek, mégpedig simacsövűt. Persze ezzel nem arra utaltak hogy kívül lett az, hiszen addig is az volt. Belül elhagyták az addig megszokott huzagolást, és pont ezért, valamint a nagyobb lőszer miatt tudott a rajzfilmbeli simabőrűhöz hasonlóan nagyot marni már messzebbről is. A szovjetek elsőként vezették be az ilyen fegyvereket a harckocsiknál, ezzel a megoldással a lövedék kezdősebessége megnövekedett a korábbiakhoz képest, vagyis távolabbról is vastag páncélt tudott átütni. A kétsíkú stabilizátornak köszönhetően pedig lassú menetben is képes volt 70 % valószínűséggel eltalálni a célt.  

 Hátulról, de  a torony elölről 

Na de vissza ismét az azonosíthatósághoz, amit az előbb felvezettem, mert nem a simacsövűség miatt lehet egyből felismerni, hanem azért, mert a füstelszívó nagyjából a cső közepére került. Ez a csőnél némileg nagyobb átmérőjű szerkezet a T-54/55-ös harckocsiknál még a torkolat közelében volt. A feladata benne van a nevében, a lövésnél keletkező lőporfüstöt távolítja el a külvilágba, hogy az ne jusson vissza a küzdőtérbe. Nem valami ventilátorról van szó, a passzív működési elve nagyon egyszerű. A vastagabb részben furatok vannak, amelyekbe a lövedék előtt „tolt” levegő behatol, ott megnő a nyomása, majd amikor a lövedék elhagyja a csövet, akkor kiáramlik, és kitolja az előtte lévő füstöt, majd a többit is kiszívja.

A cső közepére került a füstelszívó 

Az ágyúhoz terveztek egy automata hüvelykivető berendezést is. A torony hátsó részén lévő kis ajtón dobja ki a rendszer a lőszer elhasznált részét, így az abban lévő lőporgáz sem mérgezi bent tovább a légkört, és helyet sem foglal többé.

A nyitott hüvelykivető nyílás a torony hátulján

 És a hüvelykivető működés közben.