A tavalyi év nagy meglepetése volt a hazai Gestamen kézifegyverek bemutatása. A kutatás-fejlesztést végző csongrádi cégnél nemrégen első kézből kaphattam új információkat a különböző kategóriájú típusokról. A sorozatgyártással és rendszeresítéssel kapcsolatban nagyon sok még a kérdés, amire csak a jövőben kapunk választ. Ezen cikk a fejlesztésre, és a fegyverek bemutatására szorítkozik leginkább.

Ami igazán egyedi a pisztoly esetében, hogy két különböző elsütőszerkezettel szerelhető fel, ami egy magyar szabadalom. Saját ötlet volt, nem igény alapján fejlesztették, de a Magyar Honvédség elfogadta a lehetőséget. Így egy típussal lehet megvalósítani a kétféle működést. A pisztoly jelenlegi típusjele is erre utal, a G9HSP-ben a Hammer a kakas, a Striker pedig az ütőszeges rendszer angol nyelvű megfelelője. A két konfiguráció 90%-ban megegyezik, csak az elsütőszerkezet különbözik. A pisztolyokhoz mindkét készletet legyártják, így szállítják le majd a megrendelő számára. A felhasználó döntheti el, melyiket alkalmazza éppen. Bár az kérdés, hogy a katona, vagy rendőr egyénileg dönthet-e erről, vagy központi utasításba adják a konfigurációt.
A kakasos rendszer az ismertebb, ezt szokták meg idehaza hadifegyverként. Előnye, hogy azonnal látható, mikor fel van húzva, és a fesztelenítés is egyszerűen, biztonságosan elvégezhető. Ugyanakkor az ütőszegest is úgy alakították már ki, hogy a szán hátulján lehessen látni, és tapintani, ha előfeszített állapotban van. Szolgálati fegyvernek megfelelőbb lehet esetleg az ütőszeges, mert kevésbé akad el az elővételnél. Mindkettő esetében az elsütési erő nagyjából megegyezik, nincs nagy különbség.
Maximálisan figyelembe vették, hogy jobb és balkezesek egyaránt megfelelő módon tudják kezelni a pisztolyt. A hüvelykivetés irányát ugyan nem lehet változtatni, de a tárkioldó mindkét oldalra átszerelhető. A biztosító pedig alapból megtalálható a jobb és baloldalon. Három helyzete van, a felsőben biztosított, középsőnél lehet lövést leadni, az alsóba állítva fesztelenítést hajt végre a mechanizmus, a kakast, vagy az ütőszeget. Ilyenkor a csőre töltött fegyvert biztonságosan lehet hordani, szükség esetén kibiztosítást követően az elsütőbillentyűvel rárevolverezéssel lehet elsütni, nem kell ismét a szánt hátrahúzni. (A csőre töltött, fesztelenített fegyver viselése idehaza a seregben és rendőrségnél az érvényben lévő jogszabályok miatt nem engedélyezett.)
A pisztoly 3+1 biztosítással rendelkezik. A felhúzott, csőre töltött fegyvernél blokkolja az elsütőbillentyűt, az ütőszeget, és magát az elsütőmechanizmust, abban egy kis alkatrészt felemel, így nem történhet véletlen lövés. A plusz egy pedig azt jelenti, hogy bebiztosítva a szán maga is rögzítésre kerül, vagyis nem lehet felhúzni, töltést végrehajtani.
A pisztoly fejlesztése már előrehaladott szakaszban van, nem csak egy prototípusról van szó. Három példánnyal a Haditechnikai Intézet végzett teszteket, és nyúzópróbát, NATO előírások alapján. A cégnek erre nem volt ráhatása. Ledobták, különböző terheléseknek tették ki, és mindegyikkel 5000-5000 lövést adtak le, külön a kakasos, és külön a másik rendszerrel. Vagyis minden pisztolynál a tok, és a cső 10000 lövésen van túl, de eggyel már ennél is többet lőttek. A tesztek során 1000 lövésenként voltak tisztítva a fegyverek.
Ha a fődarabok, vagyis a cső, szán, tok nem károsodik, akkor sikeres próbának számít. Kisebb alkatrészek, mint egy csap, vagy rugó eltörhet. Akadálynak 5 ezrelék alatt kell maradnia, de ebben benne van a lőszer elcsettenése is. Az 5000 lövésre számítva 25 alatt volt az akadályok száma, mindhárom példány kiállta a próbákat.
A tesztekről több oldalas jelentést írtak, de már korábban is kaptak észrevételt tapasztalt rendőröktől és katonáktól. Többek közt javasolták, hogy legyen bordázott az elsütőbillentyű, és máshol is csúszásmenetes felületeket igényeltek. A szánakasztón szintén javasoltak módosítást. Azt már elhatározták, hogy szíjtartót alakítanak ki, amelyet egyben üvegtörésre is lehet majd használni.
Mivel a próbákon sikeresen átment a típus, ezért a Magyar Honvédség megrendelt 50 darabot, ezek csapatpróbára kerülnek. A katonák jelentései alapján amit lehet módosítanak, így alakulhat ki a végleges változat, az kerülhet sorozatgyártásra. Az első 50 pisztoly legyártása folyamatban van, ezek alkatrészeit láthattam is.
A jövőben az elsütőerőt is lehet majd állítani, ezzel természetesen a civil felhasználóknak, a sportlövőknek kedveznének. A hadi változaton ugyanis a nagyobb erő van előírva. Még azzal az opcióval, is számolnak, hogy kisebb átalakítás után sorozatlövésre alkalmas legyen, ha arra lenne igény. Később tervezik kompakt, vagyis rövidebb, valamint más űrméretű változatok fejlesztését.
A csőgyártás teljes folyamata egyelőre még nem megoldott. A nyers csövet megvásárolják, majd méretre vágják, és a forgácsolást az üzemükben végzik. Természetesen a termék teljes előállítását meg fogják oldani. A sorozatgyártásra viszont nem Csongrádon fog sor kerülni.
A G224AR gépkarabély
A fegyver gázelvételes, rövid gázdugattyút alkalmaznak, amely nincs közvetlenül összekapcsolva a zárkerettel. A lövést követően a kiáramló lőporgázok a gázátömlő furaton keresztül nyomást fejtenek ki a dugattyúra, amely így hátrafele mozdulva megtolja a zárkeretet egy szakaszon, de egy ponton szétválnak, a rugója visszanyomja az eredeti pozícióba, a zárkeret tovább halad, majd külön indul vissza. A hátramozgás során megtörténik a hüvelykivetés, előrehaladva pedig a következő lőszer betöltése, a forgó zárfej pedig elvégzi a reteszelést.
A rövid gázdugattyú (angolul short stroke) ma már jobban elterjedt, szinte követelmény. Az egész rendszer könnyebb, és kisebb. Kevesebb gáz és szennyeződés jut hátra a zárszerkezetbe, mint az AK rendszerű karabélyoknál, ahol a dugattyú egybe van építve a zárkerettel.
Felhúzókarnál előírás volt, hogy ne mozogjon együtt a zárral, vagyis szétkapcsolódnak a felhúzás után. Viszont már dolgoznak azon, hogy kialakítsanak olyan mechanizmust, amellyel el lehet hárítani az akadályt, ha a zár elakad, nem tér vissza a reteszelt helyzetbe.
A gépkarabély is tesztelési fázisban van, de még nem tart ott a program, mint a 3 pisztollyal. A műanyag alkatrészek nem fröccsöntöttek, hanem 3D nyomtatóval készültek. Ez ebben az esetben nem előny, hiába hangzik modernebb megoldásnak, ugyanis kevésbé strapabíró. A tok felső részén teljes hosszúságban, valamint alul és oldalt rövidebb szereléksíneket alakítottak ki. A válltámasz behajtható, a hossza állítható. A szétszerelésnél praktikus megoldás, hogy a csapszegek átnyomós kialakításúak, nem esnek ki, így nem lehet elveszteni.
Sorozatlövő golyószórók – Light Machine Gun tárral és hevederrel

A Gestamennél a táras golyószórónál nem álltak meg, mert egy hevederes adagolásút is kifejlesztettek, ami még nagyobb tűzerőt biztosíthat. A Honvédség illetékeseinek az érdeklődését a hírek szerint nagyon felkeltette a fegyver, jelenleg ezt a projekt a prioritás, mivel a karabélylőszerrel tüzelő támogató fegyver nagyon hiányzik a fegyverzetből, amely a behevederezett lőszer-javadalmazásával hosszabb ideig tüzelhet. Az M249-es golyószóró csak kis számban van rendszeresítve a különleges rendeltetésűeknél. A lövészeknél viszont jelenleg a PKM géppuskát használják a raj sorozatlövő fegyvereként, ezek lecseréléséről pedig gondoskodni kell előbb-utóbb. Biztosan sokan kétségbe vonják, hogy egy 5,56-os golyószóró alkalmas-e a 7,62X54R lőszert tüzelő leváltására, de pár száz méteren belül bőven megfelel az élőerő ellen.

A hevederes szerkezete, felépítése már jelentősen eltér a gépkarabélytól. A gázdugattyú félhosszú kialakítású, már majdnem egy egységet képez a zárkerettel. A cső és gázátömlő között nincs közvetlen kapcsolat, úgynevezett csúszós csatlakozás van, így nem terheli meg nagyon a csövet. A gázmennyiség szabályozható, 2 vagy később 3 állásban. Ez az adott lőszerhez, vagy a szennyeződés mértékéhez állítható be. Akár gyengébb lőszerrel is biztosítható a működés. A zárszerkezet is más, a reteszelése ékes rendszerű, hasonlóan a DSK géppuskához. Így nagyobb a reteszelési felület, a megnövekedett terhelésnek megfelelően.
A csőcsere talán a hevederes fegyvernél a legfontosabb, hiszen a sorozatlövésekkel nagyon felmelegedhet. A Honvédségnél az előírás szerint a csövet 200 lövéses folyamatos tűz után cserélni kell. Egy fokkal bonyolultabb cserélni a csövet, mint a tárasnál. Ugyanis egy biztonsági kapcsolót is be kell nyomni, a reteszelés így kiiktatható, hogy ne történhessen véletlen lövés kivett csővel. A töltéshez nem kell az egész tokfedelet felnyitni, ami nagy előny, hiszen azon van az irányzék, vagy a célzáshoz használt optika. Így ezek nem mozdulhatnak el, a célzás pontosságát nem befolyásolják. A hevederes adagolás csak egyfelől lehetséges, mégpedig jobbról. Ez ellentétes az 5,56-osnál használt széteső heveder kialakításának logikájával, mint a Minimi esetében. De az MH azt kérte, hogy az irány a PKM-el megegyezzen, a katonák így szokták meg, és az adagolás így is működik.

A golyószóróval viszonylag keveset lőttek, de hamarosan ezzel is elkezdik a komolyabb teszteket. A cégnél a fegyver a Mantis munkanevet kapta, ugyanis a csőszájfékkel és az előre felhajtott villaállvánnyal hasonlít az imádkozó sáskára.
Természetesen sem a golyószóró, sem a gépkarabély esetében nincs szó arról még, hogy döntés született volna a rendszeresítésről. Hiszen ezeknek még át kell menni ugyanazon próbákon, teszteken, mint ami a pisztolynál ismertetésre került. Mindegyik lőfegyver, még a pisztoly is csak a fejlesztés különböző stádiumában van, a jövőben dől el, hogyan folytatódik a program.
G9SMG – Submachine Gun és gránátvetők
Az eddig leírtakból kiderülhetett, hogy nagy munkát végeztek a Gestamen cég mérnökei a fegyvercsalád kifejlesztése során. Egyelőre még egy hosszú út elején járnak, de ez elvezethet oda, hogy ismét saját tervezésű kézifegyverek kerülhetnek sorozatgyártásra a hazai, és talán a külföldi igényeknek megfelelően. Olyan fegyverek, amelyeket valóban szabadon módosíthatnak az igényeknek megfelelően, akár a gyártás megkezdése után is. Ezek a sajátjaink lesznek minden tekintetben, akárcsak a termelés. Ez adja az igazi önállóságot. Az pedig talán még fontosabb, hogy kialakul egy szakember gárda, és képzés, amely biztos alapot jelent majd a további fejlesztésekhez, és a termeléshez egyaránt.
Szeretném megköszönni a szervezőknek, és a szakembereknek is, hogy ez a cikk létrejöhetett. Nem volt olyan kérdés, amelyre a közel kétórás beszélgetés során ne kaptam volna választ.
További képeket itt lehet megnézni.