A blogposztok megírása előtt hosszadalmas, de mégis kellemes feladat, hogy a látogatások során készült több száz felvételből kiválogassam a legjobbakat. Habár sok képpel illusztráltam tavaly az írásaimat, még mindig rengeteg érdekes maradt. A 2021-es év elmúltával végigböngésztem az albumokat, és kiválogattam néhányat, amit eddig nem posztoltam itt. Ez egyben kiváló alkalmat teremt arra is, hogy áttekinthessük, milyen fejlesztések, és hadgyakorlatok voltak Magyarországon. Szólok előre, hogy kattintásvadász módon a régebbi cikkeket belinkelem. Megkérek mindenkit, ne gondoljon arra, hogy megnyitja! Aki már olvasta, megteheti újra, de dönthet úgy is, hogy nem. 

Szeptember végén rendezték meg a "0" ponti lőtéren a Breakthrough 2021 hadgyakorlatot, melynek a fő célja az volt, hogy a politikai vezetésnek, a szakmai közönségnek, és közvetve az egész országnak bemutassa a haderőfejlesztés eddigi eredményeit. Egy új szervezeti struktúrát, a Szittya gyalogos zászlóalj koncepcióját is szemléltetni akarták.  

Mi-24-esből kikönyökölni vagányság! 

Az első 10 Ejder Yalcin harcjármű már tavaly novemberben megérkezett Magyarországra, de csak ezen a héten kapta meg hivatalosan a tatai lövészdandár. Az új szerzemények ünnepélyes átadóján részt vett a török Nurol Makina gyár vezérigazgatója, Benkő Tibor honvédelmi miniszter, és Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka is. 

Mint ahogy azt már korábban bejelentették, ez egy hosszabb, és igencsak grandiózus program kezdete. A török tervezésű járműveket ugyanis néhány év múlva már idehaza, Kaposváron fogják gyártani. Az Ejder Yalcin a Magyar Honvédségnél Gidrán néven került hadrendbe. Az első 10 után további 40-et kapunk még Törökországból, ezt követően a magyar gyártmányú példányokat rendszeresítik majd. Mint elmondták, ez egy harctámogató páncélozott harcjármű, vagyis nem arra szolgál, hogy intenzív harctevékenységet vívjanak vele. Nem a BTR-80-asokat váltják le, ugyanis járőr, felderítő, őrzés-védelmi feladatokra fogják használni. A hivatalos ismertetőben szerepel, hogy különleges műveleti célokra is alkalmazható. A múltkori posztomban arról találgattam, hogy esetleg tüzérségi vontató lesz. Nos ez nagy tévedés volt a részemről, erre nem fogják használni. 

A további példányok megérkezése után Tatán más alegységek is kapnak majd belőle, utána pedig a többi alakulatnál is használatba veszik. 

A Leopard 2A4HU ünnepélyes átadási ceremóniáján júliusban még csak 4 példányt láthattunk, azóta viszont folyamatosan érkeztek Németországból az újabb trélerek a lánctalpasokkal. December első napjaiban pedig az utolsót is átvehették Tatán. A katonák kiképzése ezzel párhuzamosan zajlott, amihez jelentős segítséget kaptunk a szomszédból. Ausztriában toronyszimulátorban oktátták a parancsnokokat, irányzókat. A virtuális világnak, a számítógépeknek köszönhetően a tűzvezető rendszer használata már azelőtt megtanulható volt, hogy mindegyik harckocsi megérkezett volna. Így a személyzet felkészülten ülhetett be az új lánctalpasokba. Ezzel időt, és persze pénzt is megspóroltak. Néhány hónap alatt olyannyira megtanulták a techika kezelését, hogy végrehajthatták az első éleslövészetet. November végén, majd december elején nappal és éjjel egyaránt dörögtek a harckocsiágyúk.

A kiképzés utolsó napjára kaptunk meghívót a Tata melletti szomódi lőtérre, ahol nemcsak az eddig megérkezett harckocsikat tekinthettük meg, de saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy a 120 mm-es ágyúkkal igazán félelmetes a Leopard. (A látogatásunk idején természetesen mindenki betartotta a maszkviselés szabályait.) 

Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe bennünket, de az eső nem szegte a kedvünket. És mint ahogy a katonáknál ismert mondás is tartja, ha az eső nem zuhog, a kiképzés tulok. 

Eljött a pillanat, amire azóta vártunk, hogy bejelentették a német Leopard 2-es harckocsik beszerzését, megérkezett az első négy példány a híres német nagymacskákból. Habár még csak a 12 régebbi, A4-es változatból kaptunk 4 darabot, de így is hatalmas minőségi ugrás történt, amire már nagyon ki volt éhezve a szárazföldi haderő. Egy nagyon hosszú, hét évtizedes időszak ér véget, amely még a T-34-essel kezdődött, és a T-72-essel fejeződik be.

 Leo 2A4 és a T-34-85 között több mint fél évszázadnyi korkülönbség van. 

A szovjet haditechnikát a harckocsizóknál felváltja a Leopard 2A4, amely azonban még mindig csak egy átmeneti állapotot jelent, hiszen ezeket azért rendszeresítik, hogy a legmodernebb, A7+ változatokra már fel legyen készítve az állomány. 

Megérte egy kissé erőlködni, hogy ebből szögből is legyen egy fotó. 

E sorok írója gyerekkorában még olyan szakkönyveket olvasott, amelyek szerint ezekre a szögletes tornyú lánctalpasokra ellenségként kell tekinteni. A Leopard 2-esek a béketábor ellen acsarkodó NATO-t szimbolizálták. Azóta sokat változott a világ, és most itt vannak Magyarországon, a tatai laktanyában, hamarosan a magyar katonák dagasztják velük a sarat. Ahogy a gyártó cég vezérigazgatója megemlítette, a Leopard 2-es egy európai típus standardizálást is jelképez, hiszen rajtunk kívül 13 országban vannak hadrendben a kontinensen.   

Magyarosított Leopard 2A4HU harckocsi, a dandár, a zászlólaj és persze az egyéni azonosító jelzésekkel. 

Az 55 tonnás A4-esek közúton érkeztek, a szerelvény együttes tömege 100 tonna körül volt, így nagy szervezést igényelt a mozgatás. Ez egyébként előrevetíti, hogy idehaza is problémásabb lehet a szállítás Tatáról a gyakorlóterekre, vagy mondjuk Budapestre, egy rendezvényre.

Felmászhattunk a kocsikra, amiért külön köszönet a szervezőknek!  

A Leopard 2-es A4-es változata 1985-tól 1991-ig volt gyártásban, így már azt biztosan kijelenthetjük, hogy a mi 1979-ben rendszeresített T-72-esekeinknél korszerűbb technológiai színvonalat képvisel. Talán az a legfontosabb, hogy az éjjellátója közel kétszer nagyobb távolságban biztosítja a célok felderítését, és a tűzvezetést.

A parancsnok által használt PERI-R 17 elektropotikai rendszer. Mint látható, teljesen körbeforgatható, vagyis minden irányban megfigyelhető vele a harcterület nappal és éjjel egyaránt. 

Az stabilizátoros EMES-15-ös tűzvezető rendszer hőkamerával, lézeres távolságmérővel. 2000 méteres távolságig alkalmazható hatékonyan éjjel. 

A védettség terén érdemes megemlíteni, hogy homlokpáncélzatnál titánt és wolframot is felhasználtak, bár a különleges, réteges páncélzat a mai napig titkosnak számít. Így annak a vastagságát, és a szerkezetét talán csak a gyári szakemberek ismerik igazán. A mozgékonysága az 55 tonnája ellenére kiváló, az 1500 lovas motor egy autóhoz hasonlóan gyorsítja fel a lánctalpast álló helyzetből 70 km/h-ra.  Erről mi is meggyőződhettünk később. 

A harckocsiba is beülhettünk, már magyar feliratozások voltak a kezelőszervek többségén. A küzdőtér tágasabb, mint a T-72-esé. A személyzetnél amúgy már nincsen magasságkorlátozás, régebben ugyanis csak a 175 cm alattiak lehettek harckocsizók. Úgyhogy akit ez tartott vissza, nyugodtan jelentkezzen! 

Nyomokban lánctalpakat tartalmaz! 

Egyes vélemények szerint a T-72-esről olyan nagy ugrás átképezni a személyzetet az A4-esre, mint majd az A7+ esetében lesz. 2023-ban érkező, a világ legmodernebb típusai közé tartozó kocsik jelenleg csak Németországban és Dániában állnak szolgálatban.

Az átmenethez van szükség a 12 darab használt, de alapos felújításon átesett harckocsira, amelynek pontos típusjele Leopard 2A4HU. Az utolsó két betű azt jelenti, hogy hazánk igényei alapján kisebb módosításokat is végrehajtottak. Az magyar katonák átképzése szeptemberben kezdődik, és decemberig tart majd. Ehhez szimulátort vehetnek majd igénybe, és osztrák katonák segítenek, akik szintén ezt a változatot üzemeltetik.  

Az átadási ceremónián a honvédelmi miniszter, az MH parancsnoka, a KMW gyár vezérigazgatója és sok más prominens személy nyomatékosította az esemény jelentősségét. A dandár személyi állománya is felsorakozott.

A nyári melegben a közel egyórás ünnepélyen derekasan helytálltak, szó szerint. Amíg mi fotóztunk, mozogtunk, esetleg árnyékba vonulhattunk, addig a katonák helyben maradtak, vigyázzban, vagy pihenjben álltak, majd díszmenetet hajtottak végre. A sajtó így ízelítőt kapott abból, miből áll a katonaélet. Amúgy egy ilyen dandársorakozót általában hetente egyszer hasonlóan végrehajtanak.   

A dandár elvonulása után kellemes meglepetésben volt részünk, laktanyában egy fantasztikus bemutatót nézhettünk meg, amelynek során a T-72-esek ellopták a show-t. Harckocsi-balettet mutattak be, a személyzetek a tudásukkal lenyűgözték a politikusokat, civileket egyaránt.

Harchoz! 

Motorindítás egyszerre. 

 Az alakulótér körül a 4 Leopardon kívül 15 különböző T-72-es, 1 VT-72-es vontató, 1 BLG-60 hídvető, 1 T-34-es, és 1 T-54-es volt kiállítva! 

132 tonna egy képen. A látványos koreográfiához hatásos zenéket választottak: Brahms 5. magyar tánc, O Fortuna, a Walkürők lovaglása. Azért az alakulótéren Motörhead feldolgozás is megütötte a fülemet, az Ace of Spades nagy klasszikus. 

If you like to gamble, I tell you I'm your man
You win some, lose some, all the same to me.

A dramaturgia szabályai szerint ha a harckocsi bemutatóra kitesznek egy roncsautót, akkor azon át is fognak menni. Az autót az első T-72-es kivégezte, a többi már csak hullagyalázást követett el!  

A végén a T-72-esek egymás mellé álltak, és füstöt fejlesztve leplezték....

... ahogy az új szerzemény belopakodott a közönség elé! 

 A BLG-60M hídvető harckocsi is bemutatta a képességét. 

A harckocsizók új egyenruhát kapnak, bőrdzsekivel.