Exclusive Military Hardware


2016. április 11. 20:07 - Harrdder

A magyar ejtőernyősök dobókése

Távolról is gyilkos puszta acél

 

  A katonák a modern háborúban sem nélkülözhetik a hideg- és szálfegyverek kategóriájába tartozó késeket. A szúrásra, vágásra használható eszközök több módon is szolgálhatják a tulajdonosukat. Lehet velük fúrni, faragni, konzervet nyitni, menedéket építeni. De ne kerülgessük a kényes témát, a történelem során a késeket leginkább embertársaink megölésre használták.

  A mai hadseregeknél már leginkább lőfegyverekkel gyilkolják az ellenség katonáit, de bizony előfordulhat, hogy előkerül a csupasz acélpenge. A különleges alakulatoknál létfontosságú lehet, hogy zajtalanul némítsanak el egy őrszemet, az ellenség ne értesüljön túl hamar a támadásukról.

  A magyar mélységi felderítőknél is rendszeresítettek egy kést a 80-as években, amely az alakulathoz méltóan igazán különlegesre sikeredett. Kifejezetten számukra tervezték, ezt igazolta a kés markolatán lévő ejtőernyős jelvény.

8662005282_0cc3a13df2_z.jpg

 

  Talán nem meglepő, hogy a speciális alakulat nem egy hagyományos eszközt kapott. Ugyanis alkalmas volt arra, hogy megfelelő módon eldobva beleálljon a célba!  Volt szerencsém a kiképzésem során kipróbálni, így szó szerint első kézből származó információkat oszthatok meg róla. Két különböző módon mutatták meg a használatát, az egyiknél a pengét a kinyújtott mutató és középső ujjakra fektettük, és a hegyét a befele fordított hüvelykujjal fogtuk meg. Így eldobva a kés fél fordulatot tesz meg a célig. Nem igazán tudtam ezt megfelelő módon kivitelezni, ráadásul a saját tenyeremre is veszélyesnek tűnt a fogás.

A másik módszer során a kés elejét egyszerűen a mutatóujjal és a hüvelykkel kellett megfogni, így másfél fordulat után állt bele a kívánt helyre.

  Az utóbbi módszert gyorsan elsajátítottam, egy adott távolságról szinte minden esetben heggyel előre érkezett a deszkába a kés. Egy szépséghibája volt a dolognak, hogy pontosan ki kellett mérnem a dobás helyét. Nekem 7 lépésről sikerült a célba juttatnom, de alig pár perces gyakorlással képes voltam erre. Ha valaki több időt áldozott a gyakorlásra, akkor biztosan tágabb keretek közt használhatta a kést.

 Elvileg a tokjából is el lehetett dobni, de a pontos technikáját nekünk nem mutatta be senki. A két részből álló tokot ehhez szét lehetett csatolni, a felső szekció így az övön maradhatott volna.

 Kizárólag éles harci helyzetekre tartogatták a késeket, a fegyverzeti anyagokhoz hasonlóan nagyon komolyan kezelték, a pengére sorszámokat gravíroztak, minden katona az aláírásával felelt érte, ha átvette. Nem is adták ki túl gyakran, csak ha tényleg ilyen célú kiképzésre került sor. Nagyon féltették, de nem attól, hogy eltörik, hanem a katonák enyves kezétől. Az ejtőernyősökről sok legenda kering, de azt nem igazán említik, hogy nagy zsiványok is bekerültek az alakulathoz, vagy ott váltak ügyeskedővé. Sokunknak lett volna kedve „hazakísérni”, de a kemény büntetés elrettentő ereje megvédte a kurrens tárgyak legtöbbjét. Nem volt 100%-os hatásfokú a kincstári tulajdon védelme, de az egy másik történet.

  Talán pont ennek köszönhető, hogy néhány darab gyűjtők tulajdonába került, akik nagy becsben tartják ezeket. A Magyar Honvédségnél elvileg még hadrenden van, néha bemutatókon is látható. A fenti kép is ilyen alkalomból készült, ahol nosztalgiával vettem kézbe.

 

 

A korabeli videón 10:02-től jól látszik, hogy szakértő mélységi felderítők kezéből dobva valóban halálos fegyverek voltak.

 

Címkék: Dobókés
9 komment
Exclusive Military Hardware
süti beállítások módosítása