30 éve, 1991 január 17-én vette kezdetét a Sivatagi Vihar hadművelet, melynek célja az volt, hogy Szaddám Huszeint rákényszerítse csapatainak kivonására Kuvaitból. Az ENSZ által megszavazott ultimátum határideje január 15-én lejárt, a következő éjjelen támadásba lendült a szövetséges légi haderő. Először csak a győzelemi jelentésekről szóltak a hírek, de kiderült, hogy már az első hullám során volt veszteség. Az amerikai haditengerészet F/A-18C gépe nem tért vissza a bevetésről. 

Évekkel később eljutottam iraki repterekre, ahol saját szememmel láthattam az légierő roncsait, és a háború pusztításának nyomait. Addigra az is kiderült, hogyan zajlottak az első légiharcok. A saját fotóimmal illusztrálva most megpróbálom összegezni az eseményeket a hozzáférhető információk alapján.  

Az R-40RD légiharc-rakéta kiképző változata, amelynek méret- és tömegadatai megegyeznek a harciéval.  Mindkettő 6,29 m hosszú, és 475 kg volt! A háttérben egy 6 méteres szabvány konténer látható. Amit egy ilyen rakéta eltalált....

Zuhair Davud századost az iraki légierő 84. századából január 16-án éjjel harckészültségi szolgálatba vezényelték az al-Kadisszija, más néven al-Aszad repülőtéren. Három másik társával együtt várta a bevetési parancsot. Tudták, hogy sokszoros túlerővel kell hamarosan szembeszállniuk. A MiG-25PD vadászgépeik indításra készen álltak, rakétákkal felfegyverezve. 

A pilóták, és más szakmabeliek gyakran emlegetik a repülőgépeket vasként, pedig a szerkezetükben a Fe vegyjelű elemből, vagyis annak ötvözetéből elég keveset találhatunk. Az üres tömeg legnagyobb részét leginkább az alumínium alkatrészek teszik ki, a modernebb típusoknál pedig kompozitot is felhasználnak.

Így amikor megláttam egy roncsot, amelyet teljesen beborított a rozsda, egyből gyanút fogtam, hogy nem mindennapi madarat találtam. Habár nem maradt meg a repülőgép teljesen, de még így is kivehető volt a fotókról jól ismert forma. A nagy méret, a két hajtómű elhelyezése, a szárnyak negatív beállítása, és a kifelé dőlő függőleges vezérsíkok tartói mind azt sugallták, hogy ez hajdan egy MiG-25-ös volt.

 Természetesen a rozsdára tudtam a magyarázatot. A Mikoján-Gurjevics konstruktőri irodában a légvédelmi elfogó-vadásznak, és felderítőnek megálmodott 25-ös változatokat arra tervezték, hogy egyes esetekben a hangsebesség háromszorosára is felgyorsuljanak. Erre persze ritkán került sor, sok korlátozás volt érvényben, de azért képesek voltak 2,5-3 Mach sebességgel száguldani. A levegő súrlódása miatt viszont ilyen tempónál a belépőélek, és a borítás több száz C°-ra melegszik fel, ennek elviselésére különleges, hőálló anyagokat kell alkalmazni. A szovjetek erre a célra a könnyebb, de nehezen megmunkálható és drágább titánból csak keveset használtak, helyette főleg a nehezebb acélötvözetet preferálták a MiG-25-ösöknél, ez az oka a roncsnál tapasztalható korróziónak. Kézzel is kitapinthattam, a fémlemezekről az ujjaimra tapadt a barnás, porladó anyag.

 A hajtóművek fúvócsövei. 

Ott volt előttem az a repülőgép, amelyet valaha az egyik leggyorsabb vadásznak tartottak. Bár azt nem tudhattam, hogy valóban elfogó feladatú MiG-25PDSz, vagy egy felderítő MiG-25RB feküdt-e a gödörben. Az volt csak biztos, hogy a szovjet gazdaságot egykoron igencsak megterhelő projekt során létrehozott, sokak által megcsodált gépmadár volt valaha. A Gorkij gyárban biztos nem így gondolták, hogy az akkori csúcstermékük így végzi, egy sivatagi reptér szélén lévő roncstelepen.

A MiG-25-ösről még egy érdekes információt megosztanék, amely egyszerre mutatja, hogy milyen technikai kihívásokkal kellett megküzdeniük a tervezőknek, és hogy milyen anyagi ráfordításba került azokat megoldani. A sorozatgyártott gépekben kábé 5 kg ezüstöt használtak fel, hogy a hajtóművek hőjétől megóvják a sárkányszerkezetet. Persze ez vékony rétegben borította be az acéllemezeket. A korai példányokban még aranybevonattal is kísérleteztek. Ha jól emlékszem, az Aurumból elég volt 2 kg is a hővédelemre, de az a 3 kg különbség már nem számított, és az olcsóbb megoldást választották. 

Én elfelejtettem megnézni, hogy maradt-e a nemesfémből valami a roncsban.