Fojtatatva az előző posztokat, ismét egy szovjet "lánctalpas teherautót" mutatunk be. A különböző lövegek és nagyobb űrméretű aknavetők, valamint a szükséges lőszer mozgatásához tervezték meg az ötvenes évek végén az ATSz-59-est. A típusjel az Артиллерийский Тягач, Средний - Artillerszkij Tyagacs Szrednij szavak kezdőbetűiből áll össze, és persze hozzábiggyesztették a gyártás kezdetének évét is. Az orosz szavak jelentése egyben megadja a feladatkört is, vagyis ez egy közepes tüzérségi vontató. 

Az első változat még csőrös vezetőfülkével készült, de ebbe kevesen fértek el, így a későbbi módosításnál már úgy gondolták, hogy a kezelők közül többen melegedhessenek bent, ne hátul a platón kelljen fagyoskodniuk, vagy bőrig ázniuk. Ebből, a nem éppen áramvonalas változatból gyártottak többet, a világ számos pontjára kerültek a baráti segítségnyújtásnak, vagy éppen a szövetségesi erőltetett eladásoknak köszönhetően. A gyártást egyébként Lengyelországban is zajlott, szocialista "irrelációban" (Markos poént idézve). Az csak természetes, hogy hazánkba is kerültek ATSz-ek, a légvédelmi csapatoknál használták ezeket. 

A kialakításánál a már bevált módszert követték, vagyis a T-54-es harckocsi motorját, és erőátviteli rendszerét alkalmazták, de a futóművet "megfordították" a koronás, vagy meghajtókerék elöl található. Jó terepjáróképességű tyagacs után akár 14 tonnás vontatmányt is köthettek, vagy a platón vihetett katonákat, lőszert, kaját, vagy bármi mást, amit felraktak.

Mint minden katonai járműből, többet polgári célokra is átadtak, a nagy Szovjetunióban szükség volt a távoli, úttalan helyeken az ellátásra, terhek szállítására. A külföldi alkalmazók közül pedig többen láttak fantáziát az átalakításban, Kínában és Egyiptomban sorozatvetőket építettek rá. 

A plató is elbírt 4 tonnányi rakományt.