Annyira száraz és tényszerű információnak hagzik, amikor a sajtóban megjelenik a hír, hogy a Magyar Honvédség vadászrepülői miatt fokozott hanghatás várható az ország egyes helyein. A Gripenek viszont nemcsak akkor repülnek, amikor azt bejelentik, Kecskeméten folyamatosan zajlik a kiképzés. Ez csak az ország más pontjain megy ez ritkaságszámba. Egy ilyen, mondhatni átlagos üzemnapot nézhettünk meg. 

Nincs nemesebb, felemelőbb feladat a vadászpilóták számára, mint a haza légterének védelme. Lélekben mindig arra készülnek, hogy a lehető leghamarabb felszálljanak, és harcba induljanak a behatoló elfogására, ha a készültségi szolgálat ideje alatt megtörténik a riasztás.  

Január 23-án a Magyar Honvédség Gripenjei a főváros feletti áthúzásukkal egy olyan vadászpilótának tisztelegtek, aki a II. világháborús Puma repülőezred tagjaként számos alaklommal bocsátkozott harcba a behatolókkal. A 97 éves korában elhunyt Frankó Endre nyugállományú főhadnagynak szerencséje volt, élve megúszta a bevetéseket. Azért is szerencséje volt, mert csak a repülés lehetőségétől fosztották meg a háború után. Alakulatából másokat koncepciós perben halálra ítéltek, vagy bebörtönöztek, csak azért, hogy megfélemlítsék a régi hadsereg katonáit, és példát statuáljanak az új rendszerben mindenkinek. 

Ha megkésve is, de a rendszerváltáskor a még életben lévők megkapták az elismerést az utódoktól. Gyakran látták vendégül őket, meghallgatták a történeteiket, és átvették a jelvényeiket, hagyományaikat.