Exclusive Military Hardware

2021. január 26. 22:19 - Harrdder

Tisztelgés a vadászpilótáknak

A Pumák így búcsúznak

Nincs nemesebb, felemelőbb feladat a vadászpilóták számára, mint a haza légterének védelme. Lélekben mindig arra készülnek, hogy a lehető leghamarabb felszálljanak, és harcba induljanak a behatoló elfogására, ha a készültségi szolgálat ideje alatt megtörténik a riasztás.  dsc_0489.JPG

Január 23-án a Magyar Honvédség Gripenjei a főváros feletti áthúzásukkal egy olyan vadászpilótának tisztelegtek, aki a II. világháborús Puma repülőezred tagjaként számos alaklommal bocsátkozott harcba a behatolókkal. A 97 éves korában elhunyt Frankó Endre nyugállományú főhadnagynak szerencséje volt, élve megúszta a bevetéseket. Azért is szerencséje volt, mert csak a repülés lehetőségétől fosztották meg a háború után. Alakulatából másokat koncepciós perben halálra ítéltek, vagy bebörtönöztek, csak azért, hogy megfélemlítsék a régi hadsereg katonáit, és példát statuáljanak az új rendszerben mindenkinek. 

Ha megkésve is, de a rendszerváltáskor a még életben lévők megkapták az elismerést az utódoktól. Gyakran látták vendégül őket, meghallgatták a történeteiket, és átvették a jelvényeiket, hagyományaikat.

dsc_0491.JPGMa már minden Gripen oldalán ott van a Puma századjelvény. 

Az évek teltével a számuk sajnos egyre fogyatkozott, utoljára Frankó Endre távozott az élők sorából, és csatlakozott a bajtársaihoz. A mai Puma század hajózói pedig repülőhöz méltó módon vettek búcsút egy olyan embertől, aki egykor ugyanolyan fiatal vadászpilóta volt, mint ők. dsc_0493.JPG

Ez a tiszteletadás nemcsak Frankó Endrének, vagyis Bandi bácsinak szólt, hanem az összes vadászpilótának, aki valaha a magyar légierőben szolgált.

Számomra egyben a megbékélést is jelképezi, mert eszembe juttatott régebbi veterántalálkozókat. A II. világháborút követően számos alkalommal hoztak össze olyan embereket, akik korábban életre-halálra harcoltak egymással a levegőben. Képesek voltak felülkerekedni az ellenségeskedésen, a sérelmeken, még baráti kapcsolatok is kialakultak. 1992-ben Magyarországon is sor került egy ilyen eseményre, ahol a világháborús magyar pilótákon kívül a régi ellenfelek, amerikaiak, britek, oroszok és románok egyaránt részt vettek. 150-en gyűltek össze, egymás szemébe néztek, és kezet nyújtottak.

img_20210123_122950_028.jpg

Hazánk, fővárosunk, légierőnk. Így együtt. 

De még tovább megyek, és visszakanyarodok a nyitógondolathoz. A hazájukat védő vadászpilóták mind egyformák valahol. Ugyanaz az ember rohant az angliai légicsata idején Spitfire gépéhez, mint aki 1941 december 7-én a P-36-oshoz, 1991-ben a MiG-25-öshöz, 1999-ben a MiG-29-eshez, és még sorolhatnám a példákat a világ más tájékáról. Ugyanilyen ember szállt fel idehaza gyakorló, vagy éles riasztáskor a MiG-15-ösön, és MiG-21-esen. És ugyanilyen katona van készültségi szolgálatban most is Kecskeméten a felfegyverzett Gripen közelében.

img_20210123_122950_010.jpg

A végtelenbe, és tovább. 

A Magyar Honvédségnek, a szervezőknek, és a végrehajtóknak nagy köszönet jár a látványos búcsúért. Az ötletért, az engedélyezésért, és persze azért, hogy jó előre meghirdették a programot, annak pontos menetrendjét. Így több ezer ember tudott kimenni időben, hogy a Gellérthegyről, a Duna partjáról, és a hidakról nézhesse meg a köteléket.

A Margithídról lőtt fotókat köszönöm szépen a készítőjének! 

2 komment
Exclusive Military Hardware
süti beállítások módosítása