A Kedves Olvsóknak ebben a bejegyzésben én, a hazai 14 gépes Gripen flotta egyik gépe fogja elmondani, hogyan éljük meg azon napokat, mikor a rendeltetésünknek megfelelően a levegőt hasíthatjuk. Oldalszámot nem írok, a szóvivő nem a népszerűséget hajszolja, sokkal fontosabb a megfelelő tájékoztatás, meg persze a repórák gyűjtögetése. 

Végre ismét repülhetünk! Nappali kezdéssel, de a tervtáblára éjszakai feladatok is felkerültek. Megint híresek lehetünk, mert fotósokat hívtak a kerítésen kívülről. Nem mondom, hogy ez nem töltött el egy kis izgalommal. A civilek előtt szerepelni egy kicsit más, hiszen minden mozdulatunkat megörökítik, vigyázni kell velük, nagyon rafkós csapat szokott körülzsizsegni bennünket.  A lefedésekből való mozgás a zónába is érdekes számunkra. Itt éppen egy teherautót tol egyik társam maga előtt.

 A műszakiak számunkra olyanok, mint embereknek az orvos. A belsőnket tökéletesen ismerik, ők tudják, hogyan kell bánni velünk, hogy tökéletesen működjünk. Mint sportolót verseny előtt, úgy vizsgálnak át, gondoskodva, törődéssel, hogy biztonságosan indulhassunk el a feladatra. Kizárólag csúcsformában lehet repülni, ehhez minden feltételt biztosítanak. Öt Gripent készítettek fel az üzemre, ebből most csak négy látszik. Viszont több képre is odatrollkodta magát otthonunk új lakója. A társbérlőnk később is felbukkan majd a háttérben. Hiába mi vadászok vagyunk a sztárok, a még nagyobb vasak néha elvonják rólunk a figyelmet. Itt éppen egy Airbus A319-es leszállása hozta izgalomba a fotósokat. 
Na végre, megjöttek a pilótáink! Nem kapkodták el. Azt mondják, ők sem veszik félvállról a felkészülést, már órákkal a felszállás előtt összegyűlnek, felelevenítik a megfelelő ismereteket, és gondosan tanulmányozzák a kijelölt légtereket, az időjárási körülményeket. Nincs helye rögtönzésnek, előírt terv szerint dolgoznak. És még ki is kérdezgetik egymást, mintha nem bíznának egymásban. Nem véletlen a vigyorgás, hiszen nemsokára felszállunk. Azt fogjuk csinálni, amire születtünk. Életünk értelme, hogy minél kevesebbet érje a futónk a betont! A legdrágább repülő az, ami áll a földön, mert akkor nincs kihasználva. Átnéznek, bekapcsolnak minket, leellenőriznek mindent, többször is. Mi pedig már mennénk, indulnánk. A bennünk szunnyadó erőt enegdjük már végre szabadon! A vízszintes vezérsík ilyen állásban kedvenc témája a fotósoknak, pedig nem értük pózolunk. A kormányfelületek teljes kitérítése koppanásig része a teljes ellenőrzésünknek. Na végre! Fékoldás, gurulás a betonra.  Griffmadár testvér a levegőben. A fotósok ugyan nem voltak túl vidámak a felhőzet okozta fényviszonyok miatt. Minket viszont mindig boldoggá tesz a repülés, nem számít, süt-e a nap, vagy zuhog az eső. Ráadásul mi szeretünk beleszürkülni a háttérbe. A vadászgépet harcra tervezték, nem fotomodellnek. Mégha az utóbbi szerepben is nagyon jók vagyunk. 

Szóval itt látható repterünk legújabb lakója, a KC-390-es. Nem igazán szoktunk foglalkozni a teherszállító repülőgépekkel, csak néha kisérgetjük őket. A brazil gép viszont más, vele szorosabb lesz a viszonyunk, hiszen a tevek szerint a levegőben itathat minket. Kerozin bármikor jöhet, szóval alig várjuk. Hogy egy klsszikust idézzek: "This is the beginning of a beautiful friendship."Itt pedig már az utánégetőm tolja a testemet, az pedig továbbdja a gyorsulást a bennem ülő hajózónak. Az ember eggyé válik velem! 

A 43-as Delta kétüléses foltos külsejét lehet kritizálni. Akik szeretnek bennünket, azoknak viszont a történelmi hős elődök jutnak eszébe. A Puma század Messzereinek festése volt hasonló, mikor a háborúban a hazát védték a bombázóktól. Erről beszéltem már fentebb. Rendszerellőrzéskor ki kell téríteni a kormányfelületeket. A törzsféklapot is. 

A 43-as a felszállása után meglepett bennünket, mert műrepülést végzett a pont, vagyis a reptér területe felett. De nem a fotósoknak illegette magát, nem jött túl alacsonyra. Habár nem volt sötét még, a feladatról visszaérkező társunkat a műszaki mégis zseblápával vizsgálta, hogy a legkiseb rendellenességet is észrevegye. Érdekes együttállás a KC-390-es és  leszálló 43-as Gripennel. Egy kis aerodinamikai érdekesség. A szárny alsó és felső részén lévő légnyomáskülönbségből adódó indukált ellenállás örvényeket generál, ami láthatóvá válik, ahogy a főfutó abroncsaim füstölnek a betonfogás után. Ennél szebben, modorosabban, és persze szakszerűtlenebbül nem tudtam volna elmagyarázni. 

Itt van  tartálykocsi. Meghozta a friss éltető Jet A1 nedűt! Köznapibb nevén a kerozint. A tűzoltók is mindig ugrásra készen állnak, hogy segítséget nyújtsanak.  

Mi vadászgépek tényleg olyanok vagyunk, mint az élsportolók. Az átlag feletti teljesítményünkhöz nagy étvágy párosul, és ügyelünk arra, hogy meglegyen a kellő folyadékpótlás. A pilóták is láthatják, mekkora mennyiséget pótolnak, ha már közösen olyan sokat elégettünk. Az első kör leszállása után sötétedni kezdett. Az alkonyat fura színeket varázsolt a KC-390-eshez. A lefedésben pihenő típustársamat is hirtelen újra felfedezték a fotósok. Akárhogy vizsgálgattak, sehol egy rozsdafolt, sehol egy ránc! Az éjszakaai repülés előtti gépátvételhez az öreg róka, azaz a pilóta zseblámpát is használt. A kabintetőmet rázárom a hajózóra, eggyé válunk ismét, egy külön világban, az éj sötétjében.  

Már mind az öt gép járó hajtóművel áll a zónában. 5 hajtómű süvít a reptéren. De még ennél is nagyobb lesz az üzem. A két felfegyverzett készültségi társunkat is a levegőbe emelik majd. Az első 4 gép gurul az éjszakai repülésre. 5+2, vagyis a flottánk fele a levegőben volt. 50%-os bevethetőség egy átlagos üzemnapon. 

Az éjszakai felszállás jobb, ha inkább egy videóval van szemléltetve.