A tavalyi vendégeskedést követően múlt héten ismét hazánkba érkezett a 7. Lovassági Ezred egyik alakulata az Egyesült Államok Hadseregéből, hogy részt vegyenek egy közös hadgyakorlaton a Magyar Honvédség katonáival. Ebben az évben többen jöttek, egy zászlóalj járművei kerültek leszállításra vasúton Hajmáskérre.

A cavalry (lovasság) szót hagyománytiszteletből használják ma is a nevükben, ugyanakkor más alakulatoknál is felbukkan, nem véletlenül. A cavalry a US Army-nál egy külön fegyvernem, amelynek leginkább a páncélos felderítő a helyes magyar megfelelője, ami így már a jellegét is, és a feladatkörét is megadja.

  A 7. Ezred 5. Zászlóaljánál az M3A3-as felderítő harcjárművek vannak hadrendben, ezekből érkezett meg egy nagyobb mennyiség az első vonattal. A 25 tonnás Bradley-k szállítása előtt kiszerelték a 25 mm-es gépágyúk csövét, azok csak a gyakorlótéren kerültek vissza.

  Talán nem tűnik izgalmasnak egy vasúti kirakodás, de ha valaki saját szemével közelről nézi végig, akkor biztosan megváltozik a véleménye. A kocsikról nem egyszerű lehajtani már az M3A3-asokal sem, hiszen csak egyik oldalt van rámpa. Elég egy rossz mozdulat, máris borul az ebéd időpontja, és persze az egész jármű.   

  Az egyik M88A2-es műszaki mentő járműnek mindjárt az elején dolga akadt, nem is akármilyen. A vonatról ugyanis egy típustársát kellett levontatni, valószínűleg már így is álltak fel. Igazán érdekes látvány volt közelről, hiszen ívben kanyarodott le a pőrekocsiról, ráadásul utána meg kellett fordulnia a vontatmánnyal együtt, ami nem volt egyszerű. 

 Kétszer 65, az ugye 130 tonna.

A rakodórámpa méretének korlátozott volta miatt még tolatni is kellett egy kicsit, hogy végre sikerüljön a mutatvány. Az enyhe emelkedőn a lánctalp ki is pörgött időnként, de csak összejött a 180 fokos irányváltás. A betonon szép nyomot hagytak a lánctalpak gumibetétei.

A vezetőnek nem véletlenül gratulált utána az irányítást végző katona. Ilyenkor ugyanis csak a kézjelekre figyelve kormányoznak, nem néznek máshova. Ugyanez vonatkozik a „mindössze” 25 tonnás Bradley-kre is, a lánctalpasok vezetői a vasúti kocsikon a fordulókat, az apró korrekciókat, a tolatást kizárólag az irányítóra összpontosítva hajtották végre.

  A lerakodás viszonylag gyorsan befejeződött, alig egy órát vett igénybe, és hármas oszlopban várakoztak az indulásra. A 600 Le teljesítményű motorokat nem állították le, de még így együtt sem voltak hangosak alapjáraton. 

Lehet számolgatni

Végül kiadták a parancsot az oszlopmenet végrehajtásra, felvezető jármű után indultak el a gyakorlótérre. Alig pár percet vett igénybe, hogy kiürüljön a vasútállomás. A gyorsaság azért is fontos volt, hogy a közúti forgalmat nem zavarják sokáig, azt ugyanis természetesen leállították, a biztonság kedvéért.  

 Gondosan elterveztem, hogy majd szuper fotókat készetek a hadiúton közlekedő oszlopról. A járművek által felkavart por viszont keresztülhúzta a számításom. Mesterséges álca alatt tűntek el a szemem elől az M3A3-asok, és az M88A2-esek. Remélem, hogy a gyakorlaton még lesz lehetőségem újra, és immáron teljes harci díszben fotózhatom a lánctalpasokat.

  Utoljára egy találós kérdés: Miért áthallásos a teljes harci dísz kifejezés az alakulattal kapcsolatban?

 A fotózás megszervezésében nyújtott segítséget szeretném megköszönni a 5-7 Cav zászlóaljnak, és a követségnek!