A Kedves Olvsóknak ebben a bejegyzésben én, a hazai 14 gépes Gripen flotta egyik gépe fogja elmondani, hogyan éljük meg azon napokat, mikor a rendeltetésünknek megfelelően a levegőt hasíthatjuk. Oldalszámot nem írok, a szóvivő nem a népszerűséget hajszolja, sokkal fontosabb a megfelelő tájékoztatás, meg persze a repórák gyűjtögetése. 

Végre ismét repülhetünk! Nappali kezdéssel, de a tervtáblára éjszakai feladatok is felkerültek. Megint híresek lehetünk, mert fotósokat hívtak a kerítésen kívülről. Nem mondom, hogy ez nem töltött el egy kis izgalommal. A civilek előtt szerepelni egy kicsit más, hiszen minden mozdulatunkat megörökítik, vigyázni kell velük, nagyon rafkós csapat szokott körülzsizsegni bennünket.  A lefedésekből való mozgás a zónába is érdekes számunkra. Itt éppen egy teherautót tol egyik társam maga előtt.

A kecskeméti vadászrepülők nappali, és éjszakai kiképzési repüléseket hajtottak végre augusztus 2-án és 3-án. Már megszokott módon kerül be a hírekbe az ilyen közlemény. A repüzem azonban soha nem rutinfeladat, sem a hajózóknak, sem a műszakiaknak. De a reptér egyetlen dolgozójának, és persze a bázisra meghívott fotósoknak sem. Már a zónában álló Gripenek is tekintélyt parancsoló látványt nyújtanak, de hajtóműindítást követően tudatosul a szemlélőkben az, hogy milyen képesség rejlik a gépcsodákban. Ami viszont igazán lenyűgöző, ahogy az üzemeltetők és a pilóták csapatmunkáját követően fülrepesztő dübörgéssel a levegőbe emelkednek a Gripenek. 

A filmeket nézve az ember nem élheti át valójában azt érzést, amikor egy igazi tűzfegyverrel lőnek. A mai napon erre lehetőséget kaptunk, közelről tekinthettük meg a Magyar Honvédség nagyjavításon átesett Mi-24P harci helikoptereit, és azt, hogy mire képesek a GS-30-2-es gépágyúkkal éleslövészeten.   

A fegyverzeti technikusok betöltik a lőszert a gépágyúba. 

A 30 mm-es gépágyút nagyon szeretik a hajózók, mivel messzebbről is célba találhatnak, mint a Mi-24D/V géppuskájával, és nagyobb a pusztító ereje a lövedékeknek. A célzást a helikopter kormányzásával végzik el, de a pilótán kívül az operátor is vezetheti a gépet. 

Az AN/AVS-9-es éjjellátó használatával indultak később feladatra a hajózók, így a sötétben is hatékonyan célozhattak a gépágyúval. 20-30 óra gyakorlással már nagy biztonságban repülhetnek vele éjszaka. A szerkezetet a Gentex SPH-4AF sisakra szerelik fel, az energiaellátást 4 darab ceruzaelem biztosítja, minden felszállás előtt újakat tesznek be. Egyszerre csak kettőre van szükség, de ha mégis lemerül, akkor átkapcsolnak a másik kettőre.

Történelmi esemény volt az éjszaki lövészet végrehajtása a héten, egy új képességgel gyarapodott a Magyar Honvédség. Így a harci helikoptereink a sötétség védelmében hajthatnák végre a közvetlen légitámogató feladatokat szükség esetén. Így az ellenfél nem láthatja meg őket, nem sok esélye van annak, hogy a kézifegyverekkel célzott lövést adjanak le. 

A legkisebb egység a géppár, így növelik a harctéren a túlélési esélyeiket. Egy a célokra dolgozik rá, a másik kissé távolabb biztosítja a területet. Ha bármelyikkel baj történik, a társa a segítségére tud sietni, jelenti a helyszínt, és védelmet nyújt, míg segítség érkezik.  

Négy Mi-24P települt át Újmajorba Szolnokról. 

 Az előretolt repülésirányítók (JTAC) vezették rá a célokra a gépeket. A valóságban ilyenkor a szárazföldi alakulat parancsnokával együtt dogoznak, annak igényei szerint kijelölik a célt, és meghatározzák a fenyegetettséget, milyen fegyverekkel rendelkezik az ellenség. Ilyen helyzeteket szimulálták, ennek alapján hajtották végre a rácsapásokat, és a lövészeteket. A helikopterek eltérő profillal támadtak. A kézi csapatlégvédelmi rakéták meglétét feltételezve alacsonyan repültek, majd a célterület közelébe érve ugrást hajtottak végre, felemelkedve a rácsapást kb. 2 km távolságról kezdték, és a céltól 800 méterre kiváltak a támadásból. Minden esetben a kézifegyverek hatómagasságán is figyelembe vették. 

A JTAC a sötétben besugározta a célt, amelyet a pilóták az éjjellátóval jól láttak, arra céloztak. Egy különleges eljárással lehet azonosítani fentről, hogy a rávezető zöld vonal melyik végén van a JTAC, és melyiken a cél: A besugárzót oldalirányú mozgással folyamatosan viszik előre a földön, így egy kígyózó vonal látszik fentről. Amikor az kiegyenesedik, és a JTAC jelent, akkor már egyértelmű, hova kell lőni. Így az ellenség későn észleli, mit fognak támadni a Mi-24-esek.    

Az alkalmazott eljárásokat folyamatosan finomítják. Gyakran dolgoznak együtt a győri légvédelmi alakulattal. Ilyenkor bekapcsolt besugárzásjelzővel figyelik azok tevékenységét, megtanulják, hogyan kerüljék el a befogást. A Mistral estében is sokat tanulnak, miként tegyék lehetetlenné az infravörös keresőfejű rakétáknak azt, hogy összehozzák az indításhoz szükséges feltételeket

Lövés után potyognak ki az üres hüvelyek, és némi füst is látszik még. 

Torkolattűz és egy nyomjelzős 30 mm-es lövedék. A gépágyúnak a tűzgyorsasága állítható, kiképzés során a "lassabb" változatot használják. 

Félelmetes egy jószág vagy, Mi-24P! 

A lövedékek többször is felgyújtották a száraz füvet a lőtéren. Az oltás idejéig egy kis szünet következett. 

A célokat folyamatosan változtatták, újakat jelöltek ki. Elmúltak azok az idők, amikor csak egy irányból repültek rá a különböző célokra, ez bizony megnehezítette a személyzet dolgát. 

Repül a cél felé a nyomjelzős lövedék. A lövések döreje 3-4 másodperccel később volt hallható, majd kis idő múlva a visszhang is jött a dombokról. Elrettentő ereje van a dörejnek, még a nagyobb távolságból is érezni, milyen energiák szabadulnak fel. 

Itt egyértelmű volt, hova lőttek. 

Becsapódik a lövedék. 

Egy ritka kép, amikor a sötétben láttuk a Mi-24P-t. A gépek az elején még bekapcsolt helyzetfényekkel repültek, de a későbbi rácsapásoknál már kikapcsolták. Utána már csak a nagy sötétségben vártuk a torkolattüzeket, és a nyomjelzőket. Valós helyzetben is így tevékenykednének, az ellen is csak a hang alapján retteghetne odalent.