1999-ben a Jugoszlávia elleni légi műveletek során bombaként robbant a hír, hogy sikerült lelőni egy F-117-est. A csökkentett radarészlelhetőségű gép megsemmisítésről már sok helyen sokat lehetett olvasni.
A sikernek a legfontosabb záloga az volt, hogy egyáltalán még hadrafogható volt a Dani Zoltán parancsnoksága alatt lévő légvédelmi üteg. A háború elejétől fogva a NATO harci gépei vadásztak a légvédelmi rakétákra, és az azokat kiszolgáló rendszerekre. Amennyiben a szerbek bekapcsoltak egy rádiólokátort, azzal gyakorlatilag felfedték a rejtekhelyét, az ellenfél így könnyen bemérhette, és megpróbálták megsemmisíteni.
A túlélést az biztosította, hogy az aktív tevékenység, vagyis a radar működtetése, és esetlegesen a rakéta indítása után elhúztak a helyszínről. A mai modern rendszereken már eleve járművekre vannak telepítve, amelyeket gyorsan menetkésszé lehet tenni.
Az F-117-es vesztét okozó Sz-125-ös Nyeva szintén mobilizálható, de jóval tovább tart az indítóállványt gurulóképes állapotba hozni.
Dani Zoltán többek közt abban is kitűnt a többi parancsnok közül, hogy a katonáival sikerült lerövidíteni azt az időt, míg menetkésszé tették az összes eszközüket. Az 5P23-as indító telepítve valóban nem látszik, könnyen mozdíthatónak, mert a talpat meg kell emelni, a kerekeket fel kell applikálni, és az síneket is le kell szerelni. Kevés képet találni ilyen helyzetben lévő állványról, Irakban viszont fotóztam ezt a példányt, melyen menetkészen látható.