Az előző posztban szereplő M548-ashoz hasonlóan máshol is készültek lánctalpas teherautónak látszó járművek. A nagy Szovjetunióban főleg a tüzérségi eszközök vontatására akartak speciális típusokat rendszeresíteni. Sok ilyen célú jármű készült el az elmúlt fél évszázad alatt. Az egyik közülük az AT-T, (Артиллерийский Тягач, Тяжёлый – Artilleriszkij Tyagacs, Tyazsjolij) vagyis nehéz tüzérségi vontató. A T-54-es harckocsi alapján konstruálták meg, annak motorjával, és a hajtásláncával.

   Sok baráti és testvéri országba exportálták a különböző változatokat, így került ez az AT-T Irakba.     

Habár sok mindent felhasználtak belőle, mégsem lehet arról beszélni, hogy egyszerűen levették róla a fölösleges dolgokat, és el is készültek. Tulajdonképpen megfordították az elrendezést, a motor és a meghajtókerék, valamint az erőátviteli rendszer előre került. Nemcsak a feladata miatt nevezhető öszvérnek, mivel már meglévő járműről vették át a kétszemélyes vezetőfülkét is. A ZISz-150/ZIL-164-eskhez gyártott kabin, valamint a ponyvatetővel ellátható raktér miatt valóban kissé teherautó szerű a megjelenése, persze a lánctalpak miatt mégis sokkal militánsabb, erőteljesebb az összhatás.

A platón 16 katonát, vagy 5 tonna terhet szállíthat, így a különböző lövegek vontatásán kívül a kezelőszemélyzetet, és a lőszert is hordozhatta.

   Az AT-T is számos más célú jármű kiindulási alapját képezte, így a BAT-M műszaki munkagép, a BTM-3 és MDK-2M árokásók. A P-40-es rádiólokátort szintén a lánctalpas vonatóra építették rá, de megnyújtották a teknőt, és további kettő futógörgőre is szükségessé vált.

 A P-40-es rádiólokátor, az antennája menethelyzetben van. 

Az AT-T nagyon sokáig igazán félelmetes társaságban is mutatkozott. A 60-as években Moszkvában a Vörös téren lehetett látni, amint a haditengerészet R-13-as (SS-N-4, Sark) és R-21-es (SS-N-5, Serb) tengeralattjáróról indítható közép-hatótávolságú ballisztikus rakétának trélereit vontatta.   

1:14:40-től látható a rakétavontató szerepben. 

  A páncélozott szállító harcjárművekből sok eltérő feladatú változatot alakítanak ki, így egy egész családot hoznak létre. A műszaki mentő, parancsnoki, felderítő, sebesültszállító járművek számítanak a leggyakoribbnak. Az azonos futómű, motor és egyéb részegységek megkönnyítik a logisztikai ellátást, csökkentik a költségeket.

  A haderőkben mindezek mellett szükség van olyan teherszállító járművekre is, amelyek terepjáró képessége hasonló a harckocsikéhoz, vagy egyéb harcjárművekéhez. Ilyen elgondolás volt a motivációja annak, hogy a több tízezer példányban gyártott M113-asnak elkészítsék egy érdekes változatát. Az M548-as szállító jármű kissé furcsára sikeredett, mivel a rövid testhez kellett vezetőfülkét konstruálni. A végeredmény nem lett túl szép, és akkor még visszafogott voltam. A felépítmény mögött egy sima platót alakítottak ki, melyet ponyvával fedhetnek le.

 Az M548-ast sok mindenre használták, így például lőszerhordozónak fogták be az M109-es önjáró tarackok mellé, így meg tudták oldani az ellátást a terepen is. Az 5 tonnás teherbírásnak köszönhetően elegendő lőszert, vagy egyéb utánpótlást vihetett ki a csapatokhoz.

 Természetesen a lánctalpas teherautót is kiszemelték bázisjárműnek, így többek közt két légvédelmi rakéta önjáró indítójának építették át. Az M727-esről a Hawk, az M730-esről a Chaparral légvédelmi, az M752-esről a Lance hadművelet-harcászati rakétákat vethették be. Az utóbbihoz szállító-töltő lánctalpasokat is terveztek, M667 és M668 típusjellel. A műszaki mentőt szintén gyártottak a platós lánctalpasból, ez lett az M696-os. 

 Az M113-as kargó leszármazottját az Egyesült Államokon kívül még számos ország rendszeresítette, így Irán is, persze még 1979 előtt. Az Irakkal vívott háború során az ellenfelük jónéhány példányt zsákmányolt, így a képen láthatóak is így kerültek Szaddám hadseregéhez. 

 Nem szép, de hasznos lehetett. 

 Akár ponyvás teherautó is lehetne, ha nem látnánk a lánctalpakat.

 És így csapat a vízben egy magántulajdonban lévő M548