A kettővel ezelőtti posztban említett M8-as felderítő harcjárművekből Brazília is vásárolt, a levetett világháborús eszközök nekik nagyon megfeleltek, jól tudták azokat alkalmazni. A 60-as évekre azonban már kevés volt bevethető, mivel az alkatrészforrás kiapadt, az Egyesült Államokból nem kaptak újabb szállítmányt.  Úgy döntöttek emiatt, hogy saját erőből hoznak létre egy hasonló kategóriájú harcjárművet. A tervezésnél nagyban támaszkodtak az amerikai típusra, a brazil mérnökök is nagyon hasonló kivitelű és képességű járművet akartak létrehozni. Először csak a páncélest volt saját fejlesztésű, melyre az eredeti M8-as tornyát építették rá. Azonban a 37 mm-es ágyú tűzerejét már kevésnek tartották, így végül egy nagyobb űrméretűvel látták el. Természetesen a 90 mm-es löveg miatt már méretesebb toronyra volt szükség.

  Az első EE-9 Cascavel (borzasztó csörgőkígyó) 1974-ben gördült ki a gyárból, és 30 évig le sem álltak a termeléssel. Brazíliában kb. 400-at rendszeresítettek belőlük, jól beváltak a dél-amerikai országban, meg voltak vele elégedve. Exportra is felajánlották, több országnak sikerült eladniuk a 70-es 80-as években, még a franciák elől is elnyertek pár üzletet. 

Irak szintén vásárolt több százat, ezek persze bevetésre kerültek az Irán elleni háborúban is. A harcokban a legtöbb roncsként végezte, de a bázisokon még sok maradt belőlük 2003 után, az állaguk viszont gyorsan leamortizálódott. Meglepő módon néhány példányt azonban felújítottak, és az újjászervezet hadseregben ma is használják ezeket, igaz kis számban.