Harci Vasak


2020. április 08. 19:34 - Harrdder

Tüzérségi egyveleg a sivatagból III.  

Mozgékonyak, páncéllal védettek, aknagránátot lőnek.

A tematikus sorozat harmadik fejezetében az önjáró aknavetők kerülnek terítékre. Ezen eszközök a gépesített alakulatok állományában, zászlóaljaknál, vagy akár századszinten kerülnek rendszeresítésre, gyorsan áttelepíthetőek, és rendelkeznek némi páncélvédettséggel. A manőverezés közben együtt haladnak a többi harcjárművel, biztosítva a közvetlen tűztámogatást. Az önjáró fegyverek főbb jellemzőiben azonosak a hordozható, vagy a vontatott aknavetőkkel: felső szögcsoportban tüzelnek, a lövedék röppályája meredek, ezért a célpontot domborzat, fedezék mögött is megsemmisíthetik. A lőszer jóval kisebb hajítótöltettel rendelkezik, mint a tarackok, vagy ágyúk esetében. Emiatt az aknavető csövében kisebb a gáznyomás, így nincs nagy dörej és fényjelenség a tüzeléskor. A cső fala vékonyabb, mert kisebb igénybevételnek van kitéve. Léteznek önjáró aknavetők, amelyeknek a csőve toronyba van beépítve, a legtöbb azonban nem más, mint egy átalakított páncélozott szállító harcjármű, amelynek módosították a küzdőterét, és egy jól bevált, nagyobb űrméretű aknavetőt helyeznek el benne.

 p1010406_1.JPG

Erre kitűnő példa a 60-as években rendszeresített amerikai M106-os. Az alig ismert, és kis számban gyártott (kb. 80000 darab) M113-as átépített változatába a 107 mm-es M30-ast lehetett elhelyezni. Az aknavetőt a lánctalpason kívül is használhatták, a jármű az oldalán egy külön talpat, és állványt hordozott erre a célra. Így csak a csövet kellett kivenni, majd összeszerelték a két másik alkatrésszel, és már kezdhették is a tüzelést. A 107 mm-es űrméret kissé szokatlannak tűnhet, de a 4,2 hüvelykes aknavetőkből több különböző típust gyártottak régebben a britek, és az amerikaiak, mielőtt átálltak a 120 mm-re.    

 

p1010463.JPG

Az irakiak valószínűleg Irántól zsákmányolták az M106-osokat.   p1010810_1.JPG

A kínai YW 381-es is hasonló elv alapján került gyártásra, a 63-as típusú* lánctalpas nyuszibuszból hozták létre. p1010818.JPG

Az eredeti jármű hátsó részének tetején nagyobb méretű nyílást vágtak, a küzdőtérben rögzített 120 mm-es aknavetővel így akadálytalanul tüzelhettek.  p1010830.JPG

 Még 50 darab aknagránát elhelyezésére is maradt hely. p1010820.JPG

*Csak Kínában használták a 63-as típus megnevezést, az exportpéldányok a gyári YW 531-es jelzést viselték.

Harmadiknak egy jóval nagyobb vasat mutatok be, bár erről már jelent meg poszt öt évvel ezelőtt. Az iraki mérnökök a T-55-ös harckocsiból fabrikáltak önjáró tüzérségi eszközt a szovjet M-160-as beépítésével. p1010758.JPG

Az eredeti tornyot eltávolították, helyette függőleges páncéllemezekből összehegesztett, majdnem kocka alakú felépítményt applikáltak rá, abban helyezték el a hátulról tölthető 160 mm-es aknavetőt. A típusjele nem ismert, csak véletlenül találtam rá egy telephelyen, ott sikerült lefényképeznem. p1010759.JPG

p1010757_2.JPG

A kockatorony oldalán a Szaddám Fedajín önkéntes alakulat emblémája látható. A jelszavuk alatta olvasható: Isten, haza, vezér.   

Az M113-asnak egy másik átalakított változata is a telephelyen porosodott. Sajnos ezt a fegyvert nem ismerem fel. A csőfal  nem túl vastag,  ami aknavetőre utalhat. Elképzelhető, hogy ez a 2B9 Vasziljok aknavető? Esetleg annak a kínai W99-es típusó másolata? Vagy talán mégis egy kisebb tarack? 

p10108071.JPG

p1010826.JPG

Ha a piros feliratot viselő fegyverre van valakinek tippje, ne habozzon megírni! 

Végezetül egy szolgálati közlemény következik. A mai napon a blog eddigi látogatottságát nézegetve 6 darab 6-os számjegy fogadott. 

90879412_832256827251255_5924265768257585152_n1_2.jpg

 

p1010813_1.JPG

És mivel az egyik önjáró aknavető tetejéről készített képen GAZ-66-os teherautók is felfedezhetőek, úgy gondoltam, ilyen együttállásnál beszúrok további 3 darab 6-ost: 

 

 

Szólj hozzá!
2019. október 02. 17:59 - Harrdder

Az aknavetők magnumja

És még atomlőszert is lehetett vele lőni!

Általában a lövész alakulatok közvetlen támogatására használják az aknavetőket, a kezelőik képesek járművek nélkül, szétszerelve hordozni azokat, így együtt mozoghatnak a gyalogsággal. Persze vannak jóval nagyobbak is, például a szovjet M-160-as, amelynek az űrmérete némi töprengés után kitalálható a típusjelből. Az 1300 kg-os vontatható fegyver a 41 kg-os aknagránátot 8 km távolságba is elrepítheti. Abban is különbözik a kisebb aknavetőktől, hogy nem a csőbe ejtve történik a töltés, hanem hátulról. 

p1010685.JPG

M-160-asok, a háttérben pedig a T-55-ösre telepített példányok. 

Az iraki hadsereg számára vásároltak az M-160-asokból, majd a helyi szakemberek ezekből többet „önjárósítottak”. Nagy vasakba építették be az aknavetőket, ugyanis a T-55-ös harckocsit alakították át a hordozásukra, az eredeti torony helyett páncéllemezekből szögletes felépítményt applikáltak, ebbe került a 160 mm-es belső átmérővel rendelkező aknavető. A blog indításakor az első posztban erről közöltem pár képet.

A nagy, nagy (bolsoj) Szovjetunióban még egy ennél is nehezebb fegyver tervezésére kérték fel a tüzérségi mérnököket, amely felső szögcsoportban volt képes a tüzelésre. Az indokolatlanul összetett mondat második felében megejtett, mondhatni csugyesztnij (csodás) megfogalmazás azt jelenti, hogy a cső 45°-nál nagyobb szögben áll a talplemezén a lövéskor, vagyis a gránát így indul útjára, és egy parabola pályán haladva végül a lefelé haladó szakaszon közel függőleges helyzetben csapódik be. Az M-240-essel a hegyekben, fedezékek mögött lévő célokat akarták brutális hatékonysággal rombolni 9,7 km távolságig. A fegyver harci tömege 4500 kg, a gránátja pedig 130 kg-os. Magyarán a lövedék majdnem annyit nyom, mint egy 120 mm-es aknavető! Az is magától értetődik, hogy nagyobb járműre volt szükség a mozgatáshoz, speciális vonatókat használtak.

m240.JPG

Az M-240-es a csövére csavarozott vonószemmel volt vontatható. 

Az M-160-ashoz hasonlóan a töltés hátulról történt, a majdnem másfél mázsás gránátot összesen 5 ember ügyeskedte a csőbe egy kis kocsi segítségével. Ehhez a csövet vízszintes pozícióba kellett leengedni, majd utána felállítani a tüzelési helyzetbe. Nem okozhat meglepetést, hogy emiatt a tűzgyorsaság elég alacsony volt, percenkét mindössze egy gránátot lőhettek ki. A menethelyzetből a tűzkésszé tétel is sok időt vett igénybe, még a 11 fős kezelőszemélyzetnek is 25 percre volt ehhez szüksége. Cserébe viszont már egyetlen gránát iszonyatos pusztítást vihetett végbe, ha megfelelő helyre csapódott. Még távolabb lévő embereket is képes volt megsebesíteni, vagy égési sérüléseket okozni nekik.

Több különböző 240 mm-es aknagránátot gyártottak, melyek közül több rakéta-póthajtású volt. A lőtávolságot így 20 km-re tudták növelni, de az indulótömeg már 200 kg fölé nőtt. A hagyományos repeszromboló hatású gránáton kívül több más célú változatot is kilőhettek a nehéz aknavetőből. A Nyerpa nevű kazettás gránát nem csapódik be a célba, ugyanis előtte kinyílik egy kis ejtőernyő, majd ezután kerül kiszórásra a 14 altöltetet.  Lézeres félaktív vezérlésű változatot is rendszeresítettek a Szovjetunióban Szmelcsak néven, ezt elődlegesen bunkerek megsemmisítésére szándékoztak használni, hogy felülről törhessék fel azokat. Na de ami igazán durva, hogy még 2 kT hatóerejű nukleáris, és vegyi töltetű gránátot is gyártottak az M-240-eshez!

 240_es_160_mm_aknavetok.jpg

 Oroszul az aknavető egyébként minomjot (миномёт), ami magyar fülnek kissé viccesen hangozhat. 

p1010659.JPG

M-160-asok és M-240-esek, valamint az önjáró aknavetők. 

Irakon kívül más baráti ország is kapott az M-240-esekből, köztük Szíria. Talán nem meglepő, hogy a polgárháborúban bevetették, és persze arra, amire igazán alkalmasak: városok ellen.

 

A Szovjetunióban persze rájöttek, hogy az aknavetők közt óriásnak számító dög mozgatása és kiszolgálása nem teszi lehetővé a rugalmas harctevékenységet. Ezért az Uraltranszmas üzemében megkezdődött a 2Sz4 Tyulpan önjáró változat gyártása, amely egyértelműen mozgékonyabb egy jármű/ vontatmány szerelvénynél. A telepítést, a töltést is felgyorsította a GMZ-123-asra épített szerkezet.

A 2Sz4 önjáró aknavetők még mindig hadrendben állnak Oroszországban, egy korszerűsítési program végrehajtása is folyamatban van már. Az viszont megnyugtató, hogy a tömegpusztító töltetű gránátokat már kivonták a szolgálatból.       

A címhez egy megjegyzés: a magnum latin szó, jelentése nagy, hatalmas. Vagyis nem egy fegyver típusjelzése, és nem is jégkrémgyár.  

9 komment
Harci Vasak