Harci Vasak


2020. május 05. 18:21 - Harrdder

Légvédelmi egyveleg a sivatagból II.

A letámasztott Nyeva, és a botrányhős Roland rakéta

A légvédelemmel foglalkozó sorozat második részében a rakétarelikviákat veszem elő. Ezekből csak keveset láthattam, mivel a reaktív fegyvereket gyorsan elszállították, és megsemmisítették. Először néhány üres szállítókonténert találtam csak, amelyekben a szovjet rakétákat tárolták. A nagy fémtartályokat egy kapunál helyezték ki az útra, forgalomlassítás céljából. Ott viszont nem fotóztam, nem tettem próbára a fegyveres őrkatonák messze földön híres toleranciáját.   06580002.JPG

Viszont az Sz-125-ös Nyeva komplexum egyik gyakorlórakétáját már nyugodtan lencsevégre kaphattam, mégpedig elég furcsa helyzetben. A hanyag eleganciával megalkotott kompozíció főszereplőjét szándékosan tették közszemlére ilyen módon. Természetesen teljesen veszélytelen volt, sem hajtóanyagot, sem harci töltetet nem tartalmazott. A V-601-es reaktív fegyvernek látszó tárgy megtévesztésig hasonlít az éles rakétára, de ezt csak kiképzésre használták, a töltést gyakorolták vele a légvédelmisek. 

Amúgy régóta szerettem volna megtudni, hogy a nagyobb hatótávolságú szovjet légvédelmi rakéták, mint például az Sz-75, Sz-125, Sz-200, Sz-300 esetében mit jelent az az egy betű. A megoldás nagyon egyszerű, az Sz a Sztrana (Страна), vagyis ország szóból származik, ezzel jelzik, hogy az egész haza területét oltalmazó rendszer egyik fegyveréről van szó, nem pedig csapatlégvédelmi rakétáról. Hazánk is átvette ezt a terminológiát a 60-as évektől kezdve, nálunk a honi légvédelmi rakéta kifejezést használták.

Nem bírok magammal, csak feltör belőlem a népművelő szándék, és ahogy Fábry Sándor mondta, satíroznám az ismeretbeli fehér foltokat. A hírekben gyakran szerepel az orosz Sz-300-as rakétarendszer, méghozzá a helytelen S-300-as formában. Ez azért van, mert a kevésbé tájékozott sajtómunkás ha angol forrásból dolgozik, nem írja át, nem tudja azt, amit fentebb részleteztem. Amúgy oroszul így írják: С-300. De az a lényeg, hogy angolul, oroszul, és magyarul is Sz-nek ejtik. Na mi ez, ha nem egy szép konszenzus a népek között?    

Na de lássuk a hatásvadász alcímben említett másik fegyvert! Irak még a 80-as években Franciaországtól Roland 2 csapatlégvédelmi rakétarendszereket vásárolt. (Angol nyelvű szakirodalomban rövid hatótávolságúnak nevezik, de ebbe most tényleg nem menjünk bele.) A Rolandokat a németekkel együtt gyártották, amit jól szemléltet, hogy Iraknak nemcsak az AMX-30-as harckocsin alapuló lánctalpas járműre, hanem a MAN teherautóra telepített változatokból is szállítottak. Mindkettő rendelkezett saját radarral, így önállóan tevékenykedhettek. A Roland 2 a maga idejében igen hatékony fegyver volt, 1991-ben több szövetséges repülőgépet lelőttek.


p1010266.JPG

Ez a falfestmény büszkén hirdette, hogy itt Roland 2 rakétákkal felszerelt alakulat állomásozott BS (Before Saddam). p1010299.JPG

A homokba ásott üres indítócső mementóként emlékeztet az iraki légvédelmi tüzérekre.

 p10102991.jpg

A műanyag csövön a típusnév olvasható. 

Az ország elfoglalása után a Rolandok miatt komoly diplomáciai csörte alkault ki két szövetséges közt. Történt ugyanis, hogy a hadműveletekben részt vevő lengyel katonák találtak néhány Fabriqué en France rakétát. Alaposan szemrevételezték azokat, és olyan jelentést írtak, miszerint azok 2003-ban készültek. A dokumentum valahogy eljutott a sajtóhoz, nemzetközi visszhangja lett az ügynek, úgy tálalták, hogy a franciák megsértették az 1990 óta hatályban lévő fegyverembargót. Jacques Chirac elnök nagyon berágott, személyesen kérte számon Miller miniszterelnöktől az affért, hiszen az ENSZ szankciók megsértése súlyos vád volt. A pletykák szerint a diplomáciában nem bevett szófordulatokat is használt, majd számos érvet hozott fel igazának alátámasztásra. Ezek közül talán a legnyomósabbnak az tűnhetett, hogy a szóban forgó Roland 2 változat gyártása 1988-ban befejeződött. A modernebb Roland 3-as utolsó példányai is 1994-ben készültek el, de azokból Irak soha nem kapott. 

Varsóban vizsgálat indult, ennek során kiderült, hogy a fegyvereken lévő dátumot a lengyel katonák alaposan félreértelmezték, az ugyanis az utolsó időszakosan elvégzett karbantartás dokumentálását jelezte. A hibát beismerték, és nyilvánosan bocsánatot kértek, de csak nehezen tudták kiengesztelni a sértett nagyhatalom vezetőjét.

Egy 1990-es díszszemléről készült videóban még láthatóak voltak. 

1:36-tól bukkannak fel a kerekes változatok.  

 

6 komment
2020. április 22. 12:29 - Harrdder

Légvédelmi egyveleg a sivatagból I.

Volhov, Nyeva, Kub és Sztrela

Új tematikus sorozatot indítok, melynek első részében légvédelmi rakétarendszerek elemeit, vagyis inkább a maradványaikat mutatom be. A korábbi posztokhoz képest egy különbség azonnal megállapítható, ezek nem különböző országokból érkeztek Irakba, mindent a Szovjetuniótól vásárolták. Az itt bemutatott eszközök kivétel nélkül hazánkban is rendszeresítve voltak, jól ismerek idehaza. Az viszont már újdonság lehet sokaknak, hogy az indítóállványokat, és rádiólokátorokat nem telepített, hanem menethelyzetben fotóztam a roncstelepen. A neten viszonylag kevés ilyen fényképet találni. A légvédelem azért is érdekes téma, mivel Irak 1991-től 2003-ig folyamatosan próbálkozott a kijelölt repüléstilalmi övezetekben tevékenykedő szövetséges repülőgépek lelövésével. A lokátorral történő besugárzás, vagy rakétaindítás persze gyors válaszcsapást erdeményezett legtöbbször.  Az iraki légvédelmi tüzérek szorongatott helyzetben voltak. Egyik oldalról a parancsnokaik eredményt követeltek tőlük,  másik oldalról pedig célpontnak számítottak, az életüket kockáztatták.    

Elsőnek itt van mindjárt az Sz-75-ös Volhov komplexum SzM-90-es indítóállványa. Biztosan sokan tudják, de azért leírom, a fegyver korai változatának első éles bevetésére 1960 május 1-én került sor, sikerült lelőni a Francis Gary Powers által vezetett U-2-est. Igaz ehhez legalább tucatnyi rakétát indítottak, és egy saját MiG-19-est is lekaptak az égről, nemcsak az amerikai behatolót. Powers túlélte, a szovjet pilóta viszont nem.

p1010344.JPG

Az Sz-75-ös rendszer több évtizedig volt a Varsói Szerződés, és sok baráti ország honi légvédelmének meghatározó típusa. A korszerűsített példányok egyes helyeken még most is szolgálatban vannak.

p1010428.JPG

Általában kiépített, állandó tüzelőállásban települtek, de mint látható, ezt az indítóállványt is össze lehetett „csomagolni”. Vietnámban, és Egyiptomban gyakran telepítettek át egész osztályokat. Az üres állásokban megtévesztő maketteket hagytak, és tűzgyújtással, füsttel imitáltak indítást, hogy magukra vonják a támadást az elrejtett valódi rakéták védelmében.   p1010468.JPG

Ez pedig itt a kisebb, de sok tekintetben hatékonyabb Sz-125-ös rendszer 5P-73 indítóállványa. A képen szintén menethelyzetben látható, így települhettek át egyik tüzelőállásból a másikba. Ilyen állapotában szinte rá sem lehet ismerni. p1010424_2.JPG

A szerb légvédelem tisztje, Dani Zoltán 1999 tavaszán ennek nagy hasznát vette, a parancsnoksága alá tartozó üteget éjszakánként mozgatva elkerülte, hogy a NATO hadereje felderítse a tartózkodási helyüket. A sikeres rejtőzködés tette lehetővé, hogy két repülőgépet lelőjenek, egy F-117-est, és egy F-16-ost.

A csapatlégvédelmi eszközök a lövész és harckocsi alakulatokat oltalmazzák, ebből következik, hogy azokkal együtt mozognak, vagyis eleve önjáró kivitelben készülnek. Erre kiváló példa a Kub komplexum 2P25 lánctalpas indítójárműve.

p1010549.JPG

A jobb állapotban lévő, és korszerűsített változata még mindig rendszeresítve van a Magyar Honvédségnél.

p1010541.JPG

Ha jobban megnézzük az alábbi képen lévő 2P25-öst, akkor észrevehetjük, hogy egy furcsa átalakítást végeztek el rajta. A eredeti állványra ugyanis a repülőgépekre függeszthető APU-60-as és APU-13-as indítósíneket installálták. Vagyis a járműről nem az eredeti 3M9-est, hanem R-13-as és a R-60-as légiharcrakétákat indíthatták.

p1010419.JPG

A módosítást azért eszközölhették, mert Iraknak a légvédelmi rakétákból a már említett 1991-2003-as periódusban a folyamatos harctevékenység miatt nagyon megcsappant a készlete, míg a repülőgép-fedélzeti fegyverekből sok maradhatott raktáron. 1991-ben légierő nem igazán állt bele a hadműveletekbe, és az elrejtett készleteiket sem semmisítették meg a légicsapások.

p1010426_2.JPG

Hasonló szükségmegoldásokkal máshol is próbálkoztak, a közelmúltban a jemeni háborúban lőttek le több helikoptert és a vadászgépet földről indított R-60-asal, R-73-assal, de még és R-27-esssel is.

 A rakéták szállítására és töltésére speciális járműveket használtak. A Zil-131-es teherautóból kialakított 2T7 jármű a darujával tudta megoldani ezt a feladatot.

p1010438.JPG

p1010341_1.JPG

A 2P25 indítót egy teljes javadalmazással, 3 rakétával tudta kiszolgálni. A középső eszközt viszont nem ismerem fel. 

Szintén a csapatlégvédelem eszköze volt a Sztrela-1-es, amely a BRDM-2-es felderítő harcjármű módosításával jött létre.

p1010381.JPGA rendszer a 9K31 típusjelet kapta, és a torony fölött lévő állványon négy konténerből indíthatta a 9M31-es infravörös önirányítású rakétákat.

A rakétakomplexumok fontos elemei voltak a rádiólokátorok, amelyekkel a célok felderítését és a célravezetést végezték. A Kub rendszer természetesen önjáró segítőket kapott, ezek közül az egyik a PRV-16-os, amely kizárólag a célok magasságának meghatározását tudta elvégezni.

p1010572.JPGAz ilyen, nem körbeforgó, csak bólogató antennamozgást végző lokátorok idehaza régebben a hülyegyerek, vagy a párttitkár gúnynevet kapták a katonáktól. A képen egy menethelyzetben lévő példány látható, az antennát a KRaZ-255B járműre hajtogatták. 

 p1010854.JPG

A P-40-es rádiólokátort az AT-T lánctalpas tüzérségi vontatóra telepítették, és eredetileg a Krug komplexum lokátorának szánták. Azonban Iraknak a Krugot nem adták el a szovjetek, a Kubokhoz viszont adtak 10 darab P-40-est.

 p1010862_1.JPG

 A Nyeva komplexumhoz tartozhatott valaha ez az összecsomagolt P-15-ös lokátor.

p1010652.JPG

A Tropa nevű P-15-öst a Zil-157-es teherautóra telepítették. Már a 80-as években is nagyon ósdinak tűntek ezek a szovjet járművek. 

 Folyt. köv! 

13 komment
2015. december 17. 20:24 - Harrdder

AZ F-117-es lopakodó gyilkosa

 1999-ben a Jugoszlávia elleni légi műveletek során bombaként robbant a hír, hogy sikerült lelőni egy F-117-est. A csökkentett radarészlelhetőségű gép megsemmisítésről már sok helyen sokat lehetett olvasni. 

A sikernek a legfontosabb záloga az volt, hogy egyáltalán még hadrafogható volt a Dani Zoltán parancsnoksága alatt lévő légvédelmi üteg. A háború elejétől fogva a NATO harci gépei vadásztak a légvédelmi rakétákra, és az azokat kiszolgáló rendszerekre. Amennyiben a szerbek bekapcsoltak egy rádiólokátort, azzal gyakorlatilag felfedték a rejtekhelyét, az ellenfél így könnyen bemérhette, és megpróbálták megsemmisíteni.

 A túlélést az biztosította, hogy az aktív tevékenység, vagyis a radar működtetése, és esetlegesen a rakéta indítása után elhúztak a helyszínről. A mai modern rendszereken már eleve járművekre vannak telepítve, amelyeket gyorsan menetkésszé lehet tenni. 

 Az F-117-es vesztét okozó Sz-125-ös Nyeva szintén mobilizálható, de jóval tovább tart az indítóállványt gurulóképes állapotba hozni.

Dani Zoltán többek közt abban is kitűnt a többi parancsnok közül, hogy a katonáival sikerült lerövidíteni azt az időt, míg menetkésszé tették az összes eszközüket. Az 5P23-as indító telepítve valóban nem látszik, könnyen mozdíthatónak, mert a talpat meg kell emelni, a kerekeket fel kell applikálni, és az síneket is le kell szerelni. Kevés képet találni ilyen helyzetben lévő állványról, Irakban viszont fotóztam ezt a példányt, melyen menetkészen látható. p1010424_1.JPG

Címkék: Nyeva Sz-125
Szólj hozzá!
Harci Vasak