Harci Vasak

2019. október 02. 17:59 - Harrdder

Az aknavetők magnumja

És még atomlőszert is lehetett vele lőni!

Általában a lövész alakulatok közvetlen támogatására használják az aknavetőket, a kezelőik képesek járművek nélkül, szétszerelve hordozni azokat, így együtt mozoghatnak a gyalogsággal. Persze vannak jóval nagyobbak is, például a szovjet M-160-as, amelynek az űrmérete némi töprengés után kitalálható a típusjelből. Az 1300 kg-os vontatható fegyver a 41 kg-os aknagránátot 8 km távolságba is elrepítheti. Abban is különbözik a kisebb aknavetőktől, hogy nem a csőbe ejtve történik a töltés, hanem hátulról. 

p1010685.JPG

M-160-asok, a háttérben pedig a T-55-ösre telepített példányok. 

Az iraki hadsereg számára vásároltak az M-160-asokból, majd a helyi szakemberek ezekből többet „önjárósítottak”. Nagy vasakba építették be az aknavetőket, ugyanis a T-55-ös harckocsit alakították át a hordozásukra, az eredeti torony helyett páncéllemezekből szögletes felépítményt applikáltak, ebbe került a 160 mm-es belső átmérővel rendelkező aknavető. A blog indításakor az első posztban erről közöltem pár képet.

A nagy, nagy (bolsoj) Szovjetunióban még egy ennél is nehezebb fegyver tervezésére kérték fel a tüzérségi mérnököket, amely felső szögcsoportban volt képes a tüzelésre. Az indokolatlanul összetett mondat második felében megejtett, mondhatni csugyesztnij (csodás) megfogalmazás azt jelenti, hogy a cső 45°-nál nagyobb szögben áll a talplemezén a lövéskor, vagyis a gránát így indul útjára, és egy parabola pályán haladva végül a lefelé haladó szakaszon közel függőleges helyzetben csapódik be. Az M-240-essel a hegyekben, fedezékek mögött lévő célokat akarták brutális hatékonysággal rombolni 9,7 km távolságig. A fegyver harci tömege 4500 kg, a gránátja pedig 130 kg-os. Magyarán a lövedék majdnem annyit nyom, mint egy 120 mm-es aknavető! Az is magától értetődik, hogy nagyobb járműre volt szükség a mozgatáshoz, speciális vonatókat használtak.

m240.JPG

Az M-240-es a csövére csavarozott vonószemmel volt vontatható. 

Az M-160-ashoz hasonlóan a töltés hátulról történt, a majdnem másfél mázsás gránátot összesen 5 ember ügyeskedte a csőbe egy kis kocsi segítségével. Ehhez a csövet vízszintes pozícióba kellett leengedni, majd utána felállítani a tüzelési helyzetbe. Nem okozhat meglepetést, hogy emiatt a tűzgyorsaság elég alacsony volt, percenkét mindössze egy gránátot lőhettek ki. A menethelyzetből a tűzkésszé tétel is sok időt vett igénybe, még a 11 fős kezelőszemélyzetnek is 25 percre volt ehhez szüksége. Cserébe viszont már egyetlen gránát iszonyatos pusztítást vihetett végbe, ha megfelelő helyre csapódott. Még távolabb lévő embereket is képes volt megsebesíteni, vagy égési sérüléseket okozni nekik.

Több különböző 240 mm-es aknagránátot gyártottak, melyek közül több rakéta-póthajtású volt. A lőtávolságot így 20 km-re tudták növelni, de az indulótömeg már 200 kg fölé nőtt. A hagyományos repeszromboló hatású gránáton kívül több más célú változatot is kilőhettek a nehéz aknavetőből. A Nyerpa nevű kazettás gránát nem csapódik be a célba, ugyanis előtte kinyílik egy kis ejtőernyő, majd ezután kerül kiszórásra a 14 altöltetet.  Lézeres félaktív vezérlésű változatot is rendszeresítettek a Szovjetunióban Szmelcsak néven, ezt elődlegesen bunkerek megsemmisítésére szándékoztak használni, hogy felülről törhessék fel azokat. Na de ami igazán durva, hogy még 2 kT hatóerejű nukleáris, és vegyi töltetű gránátot is gyártottak az M-240-eshez!

 240_es_160_mm_aknavetok.jpg

 Oroszul az aknavető egyébként minomjot (миномёт), ami magyar fülnek kissé viccesen hangozhat. 

p1010659.JPG

M-160-asok és M-240-esek, valamint az önjáró aknavetők. 

Irakon kívül más baráti ország is kapott az M-240-esekből, köztük Szíria. Talán nem meglepő, hogy a polgárháborúban bevetették, és persze arra, amire igazán alkalmasak: városok ellen.

 

A Szovjetunióban persze rájöttek, hogy az aknavetők közt óriásnak számító dög mozgatása és kiszolgálása nem teszi lehetővé a rugalmas harctevékenységet. Ezért az Uraltranszmas üzemében megkezdődött a 2Sz4 Tyulpan önjáró változat gyártása, amely egyértelműen mozgékonyabb egy jármű/ vontatmány szerelvénynél. A telepítést, a töltést is felgyorsította a GMZ-123-asra épített szerkezet.

A 2Sz4 önjáró aknavetők még mindig hadrendben állnak Oroszországban, egy korszerűsítési program végrehajtása is folyamatban van már. Az viszont megnyugtató, hogy a tömegpusztító töltetű gránátokat már kivonták a szolgálatból.       

A címhez egy megjegyzés: a magnum latin szó, jelentése nagy, hatalmas. Vagyis nem egy fegyver típusjelzése, és nem is jégkrémgyár.  

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://killermetals.blog.hu/api/trackback/id/tr7915188380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OkoskaTo:rp 2019.10.03. 07:12:11

Egy ekkora űrméretű, hátulról töltött (önjáró) aknavető pontosan miben is különbözik egy taracktól?

felhőkergető 2019.10.03. 08:30:58

a csőhosszban és a szögcsoportban

otomemester 2019.10.03. 09:18:15

Lövedék-índitó töltet,nem rendelkeznek hátrasiklással.Lötávolság.

BéLóg 2019.10.03. 11:15:36

@OkoskaTo:rp: Kb. úgy mindenben. Mert az aknavető aknát vet, a tarack ellenben egy gyomnövény.

fruszti 2019.10.03. 12:19:38

@BéLóg: ha az aknát vetik, az is növény lehet

BéLóg 2019.10.03. 12:40:34

@fruszti: Pontosan ezt mondtam! Vetik, mint a tarhonyát.

De a tarack az gyomnövény, míg az akna és a tarhonya HASZON.

OkoskaTo:rp 2019.10.03. 13:32:54

Na jó, muszáj volt utánaolvasnom.
A csőhossz és a szög nem feltétlenül mérvadó. Egy 2B9-et laikus nem tud megkülönböztetni egy "ágyú"tól.
Az indítótöltet is sokféle lehet.

No de: Az ágyúknál és tarackoknál huzagolt cső a menő, ennek megfelelően vastag lövedék burkolattal. Az aknagránát meg sima csőből röppen, így a sok fém helyett több robbanószer fér bele.
Harci Vasak