Az An-26-osokról írott posztomat azzal fejeztem be, hogy az utolsó példány kivonása nagy űrt hagyott maga után. Azóta ugyanis nincs harcászati rámpás szállító repülőgépünk. Időközben viszont megérkezett a régóta várt hír, aláírták a szerződést a váltótípusról. A Magyar Honvédség 2 darab KC-390-es közepes szállítógépet vásárol, az elsőre 2023-ban kerülhet fel az ék alakú felségjel.
Saját fotók híján nem akartam posztot írni a brazil Embraer cég gépéről, de a beszerzés jelentősége miatt mégis megosztom pár gondolatomat. Az általam legfontosabbnak ítélt szempontokat kiragadva próbálom bemutatni, hogy mire is lehet majd használni a két sugárhajtóművel rendelkező KC-390-est. Néhány extrém helyzetet is felvázolok, ami sokaknak talán túlzásnak tűnhet. Ugyanakkor a 2020-as év realitásait, és a jövő ismeretlen tényezőit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 
Fotók: Embraer és Brazil Légierő
Személyszállítás akkor is, ha szituáció lesz
A raktérben összesen 80 felszerelt katona foglalhat helyet. Így ha egy teljes századot nem is tud a fedélzetére venni, de nagyjából három szakasszal már felszállhat.
A fotóért köszönet a Jetplanes blog szerzőjének. 2016-ban Farnborough-ban készítette a képet.
A katonáink a kiképzési feladatokon kívül a jövőben továbbra is részt vesznek majd külföldi missziós feladatokban, ahol számolni kell a repülőgépekre leselkedő veszélyekkel. Ilyen esetekben az utaztatást a KC-390-esekkel érdemes végrehajtani. A harcászati gép alkalmazása jobb alternatíva az A319-eshez képest, elég, ha csak a manőverező-képességet nézzük. A poszt írója már szállt le repülőgép utasaként iraki reptereken. Nem azért süllyedtünk a bázisok közelébe érve 4000 méterről egyetlen zuhanófordulóval a siklópályára, mert úgy izgalmasabb volt, hanem ezt követelte meg a helyzet. Nem kell sokat érvelni amellett, hogy a katonai gépek alkalmasak igazán az ilyen manőverekre. A harcszerű felszállás a háborús területeken szintén jobb módszer a túlélésre az álmoskönyv szerint.
Az Embraer honlapján egyébként írnak opcionális ballisztikai védelemről. Ez pedig azt jelenti, hogy egyes részekre páncéllemezeket applikálhatnak, amelyek kézifegyverek lövedékei ellen adnak védelmet.
Ugyanakkor lesz egy még nagyobb harcászati előnye az A319-essel szemben a KC-390-esnek. A gép rendelkezhet radar és lézer besugárzásjelzővel, rakétaközeledésre figyelmeztető szenzorokkal, infracsapda és dipól kivetővel, valamint a DIRCM lézeres rakétavédelmi rendszerrel. A portugál légierő az Elbit cégtől már meg is rendelt egy ilyen csomagot a saját szállítórepülői számára. A magyar gépek jövőbeni felszereltségéről természetesen nem áll rendelkezésre még információ, de azért bizakodjunk, hogy megkapják az önvédelmi berendezéseket. 
Jetplanes fotó: Önvédelmi rendszerek szenzorai egy kiállított gépen.
Civilek a fedélzeten
A légierőnk a típust persze arra is használhatja, hogy honfitársainkat, és más országok állampolgárait evakuálja, ha egy zűrös helyen kialakuló válsághelyzetből kellene kimenekíteni őket. Ilyen esetben jól jöhetnek az előbb már említett képességek, az önvédelmi rendszerek.
Még abba az elképzelhetetlen szcenárióba is érdemes belegondolni, ha egy világméretű járvány miatt leállna a polgári légiközlekedés. De ez annyira a valóságtól elrugaszkodott teória, ilyen szituáció úgyse fordulhat elő soha.
Légideszant képesség
A KC-390-es ejtőernyős katonából 66-ot vehet a fedélzetére. Ez pont 66-tal több, mint az A319-es légideszant kapacitása.
A gépet az ejések a rámpa lenyitása esetén hátrafele, vagy a két oldalsó ajtón hagyhatják el a levegőben. Bekötött rendszerű, és kézi nyitású ejtőernyős ugrásokra már egyaránt sor került a gép eddigi próbáin. A KC-390-es nagy állásszöget tartott a deszantoláskor, hogy képes legyen lassabban repülni, így biztonságosan ugorhattak ki.
Idehaza a különleges rendeltetésű dandár, és a felderítő ezred katonái az MC-6-os körkupolásokkal, valamint a különböző légcellás ernyőkkel egyaránt ugorhatnak majd. A bekötött rendszerű, vagyis azonnali nyílású típussal hagyományosnak mondható deszantművelet hajtható végre kis magasságból. A 66 ernyős nagyjából két szakasznak felel meg, vagyis két gép egy század erejű köteléket tud dobni a rohamlövész osztagokból.
A szolnoki ejtőernyősök hasonló módon fognak majd ugrani. Bekötött, kézi, 1 percet zuhanva, vagy még többet!
A légcellás ernyőkkel pedig kisebb létszámú különleges műveleti csoportok juttathatóak ki a harcterületre, akár több ezer méterről ugorva. Ilyenkor vagy azonnal nyitnak, és nagy távolságot tesznek az ernyővel, a gép útvonalától több tíz kilométere is eljuthatnak. Ugyanakkor lehetőség van nagy magasságból alacsonyabbra zuhanni, így gyorsan a kijelölt célterületnél érhetnek földet. Az ilyen bevetésekhez persze a legjobban kiképzett ejtőernyősökre, és megfelelő felszerelésre, oxigénpalackokra van szükség. 
Ejtőernyős ésszel gondolkodva természetesen eszembe jutott, hogy a fennálló magyar magassági rekord megdöntésére lehetőség adódik majd a gépek hadrendbe állítása után.
Az ejtőernyős kiképzést is új alapokra helyezheti a beszerzés. A Mi-8-asok és An-26-osok kb. 20-24 katonát vihettek csak fel egy körben. A „csöves” gépek kapacitásából így az következik, hogy egy felszállásból végrehajtják azt, amit a Minyó, vagy az Ancsa csak háromból tudott megoldani. Ezzel időt, és üzemanyagot lehet spórolni, még akkor is, ha a szolnoki beton mellé, vagy csak a szandaszőlősi füves mezőre történik az ugrás. Talán még olcsóbban is kijön a kevesebb le- és felszállás miatt, vagy mert hamarabb emelkednek a dobási magasságra? Majd kiszámolják az illetékesek. 
Tovább vizsgálva az légideszant képességeket, a KC-390-es természetesen alkalmas teherdobási feladatokra. Ejtőernyővel különböző méretű konténereket, raklapokat dobhatnak le, kis és nagy magasságból egyaránt, a raktérben lévő rendszer segíti ki a csomagokat a levegőbe. Az eddigi teszteken egy nagyobb, 19 tonnás, és kettő kisebb, összesen 24 tonnát nyomó raklapot dobtak le. Egy másik feladat során pedig az alacsony áthúzásos kirakást tesztelték. Közvetlenül a föld felett 4 raklapot juttattak ki egyetlen rárepüléssel, a csomagokat már az ernyő húzta ki.
Összegezve a fentieket, egy légideszant műveletben embereket, járműveket, fegyvereket, vagy ellátmányt dobhatnak le. Békésebb szcenárióban pedig nemzetközi humanitárius segítségnyújtásban vehetnek részt, élelmet, gyógyszert juttathatnak célba.
Mind a katonák ugrásánál, mind a teherdobásnál jól jöhet a repülőgép műszerezettsége. A fedélzeti számítógép a földrajzi helyzet, a sebesség, a magasság alapján képes meghatározni a dobás pontos idejét a rárepülés során. A csomagok, vagy katonák így akkor is pontosan érhetnek földet a kijelölt helyen, ha a pilóták nem látják a célterületet.
Nem szükséges minden esetben az ejtőernyők használata, légiszállítású műveletek is szóba jöhetnek. Katonai, vagy polgári reptereken, esetleg arra alkalmas terepen is leszállhatnak a repülőgépek, hogy meglepetésszerűen, váratlan helyen kezdjék meg a harctevékenységet. Két géppel már egy lövészszázadot, egy harctámogató szakaszt, és azok fegyvereit vihetik el a kívánt helyre.
A KC-390-es alkalmas rossz minőségű reptereken is üzemelni. A humanitárius, vagy evakuálási műveletek szintén végrehajthatóak szükségreptereken.
Méricskélés, számolgatás
Most pedig nézzük meg, mi férhet el a Magyar Honvédség eszközeiből a raktérben, mit bír el a két hajtómű. Azonban azt szeretném leszögezni, hogy ez egyelőre még csak találgatás a publikusan hozzáférhető adatok alapján. Az ötletelgetés mégis felvázolja a jövőbeni lehetőségeket.
A 80 tonnás legnagyobb felszálló-tömegből 23 tonna a hasznos teher. Ez máris négyszer annyi, mint amit a légcsavaros Ancsa tudott elvinni. Természetesen egy gép használhatóságánál nem mindig a maximális teherbírás a legfontosabb mutató, emellett mást is figyelembe kell venni.
A KC-390-es egyik, már említett fontos tulajdonsága, hogy rendelkezik rámpával, vagyis azt lenyitva a törzs teljes keresztmetszete hozzáférhetővé válik a rakodáshoz. Így konténereket, és ami még fontosabb, járműveket is szállíthat. A lehajtható rámpán begördülhetnek a fedélzetre. Ezzel a képességgel az A319-esek, de még a nemrég állami tulajdonba került A330-as sem rendelkezik. Azokat csak az oldalukon lévő ajtókon keresztül lehet rakodni, ez pedig komolyan korlátozza a szállítható áruk méretét, még akkor is, ha az A330-as törzse igazán nagyméretűnek számít.
A KC-390-es raktere a gyári adatok alapján 17,75 hosszú, 3,45 m széles, és 3,2 m magas. Azonban ezeket a dimenziókat jobban meg kell vizsgálni. A magasság ugyanis változó, a rámpától csak egy rövid szakaszon 3,2 m, hátrébb 2,95 m-re csökken. A padló hosszúsága pedig valójában csak 12,7 m, a raktér további hosszába az azt követő szekciót számították be. Vagyis a járművek elhelyezését, a raklapok, konténerek berakodását ez alapján lehetséges elvégezni. A rámpára természetesen lehet rakományt rögzíteni, ki lehet használni a hátsó traktust is a szállításra.
Akkor menjünk végig a szóba jöhető közlekedési eszközök listáján! Először talán ünneprontónak tűnhetek, ha azzal kezdem, a Lynx KF41-es gyalogsági harcjármű nem lesz rajta a rakománylistán, mint ahogy a harckocsik sem. Azonban ez nem negatívum, ez soha nem volt követelmény az új gépekkel szemben.
A BTR-80-as belső méretek alapján viszont elfér a törzsben. Nem tudni, meddig lesz még hadrendben a 14 tonnás, nyolckerekes bronyetranszportyerünk, és mi lesz a hasonló kategóriába tartozó utóda, így arról felesleges most értekezni.
A hamarosan rendszerbe álló török Eyder Yalcin a 14 tonnás üres tömegével viszont belefér a hasznos teher limitjébe, akárcsak a könnyebb, 10 tonnás NMS is. A méretek is stimmelnek, ha a fegyverállványt leszerelik róluk.
Arról nincs hír, hogy a fentiekhez hasonló járművekkel végeztek-e bármilyen tesztet a KC-390-essel, csak az ismertetőkben szerepelt két nyolckerekes típus. Eddig kizárólag olyan videót találtam, ahol kisbusz gördült be a gépbe.
Felmerülhet a kérdés, hogy a honvédségi teherautók közül melyik fér majd be. A Rába H14, Rába H22, de még az Ural-4320 is begördülhet elvileg, ha csak a szélesség és magasság paramétereiket nézzük. Kisebb munkagépek, műszaki eszközök szintén szóba jöhetnek.
Azt viszont biztosra vehetjük, hogy a páncélozott M1151 Humveekból, vagy a hagyományos terepjáróinkból, és a kisebb MRZR-4-esekből többet elvihet majd.
Az viszont igazán merésznek tűnhet, ha felvetem a H145M könnyű helikopter szállíthatóságát. Vajon elfér-e valamilyen módon, ha leszerelnek róla egyes részegységeket?
A hadrendbe állítás után a nagyméretű, és tömegű járművek berakodását idehaza az üzemeltetőknek alaposan meg kell majd vizsgálni. Alapos méregetés, számolgatás lesz, ahol a súlyponti helyzetet, és a padló terhelését is figyelembe veszik. Csak akkor engedélyezhetik egyáltalán az első ilyen irányú teszteket, ha az biztonságosan végrehajtható, és csak a legvégén kerülhet kiadásra az engedély, hogy az adott rakomány szállítható legyen.
Itt akkor most nézzük meg a harcászati szállítórepülőgép fel és leszállását!
Miért is van K betű a típusjelben? Mert Kerozint tölthet át!
A szárazföldi haderőnem kiszolgálása, és támogatása után következzen a légierőt érintő képesség, amely teljesen új lesz a Magyar Honvédségnél. A KC-390-es ugyanis alkalmas légi utántöltésre, a félszárnyak alá függesztett Cobham 912E konténerekből egy-egy hajlékony tömlőt csévélhetnek le. A brazil légierőben már sikeresen tankoltak nappal és éjjel AMX és F-5-ös harci gépeket ilyen módon. A konténerekkel a magyar JAS-39-esekbe is képesek lesznek majd kerozint tölteni a kosaras végű tömlővel, csak a megfelelő kiképzést kell biztosítani.
Egy Cobham 912-es tömege 510 kg, és percenként 1500 liter kerót nyomhat át a csövön. Egyszerű számolás alapján két üres póttartályal érkező, 30%-os maradékkal rendelkező Gripent nagyjából két percnyi csatlakozás során csurig töltenek vele.
A légi utántöltéssel kapcsolatban azonban ne csak a Gripenekben gondolkodjunk! A 2023-ban megérkező H225M helikopterek ugyanis felszerelhetőek töltőcsonkkal. Ha néhány teleszkóposan kitolható csövet tartalmaz majd a beszerzési csomag, akkor a közepes forgószárnyasainkkal beléphetünk egy nagyon szűk körű klubba. A szolnoki pilóták talán már nézegetik a videókat, amelyeken helikopterek közelítik meg a tankereket, és csatlakoznak hozzájuk. A brazil tervekben konkrétan szerepel a saját H225M típus légi tankolása.
Klímaváltozás, felmelegedés, az vajon mi?
Egy teljesen békeidős feladatkört szintén elláthat majd az új gép. A jövőben a száraz hónapokban sajnos egyre több lesz az erdőtűz, és egyéb olyan katasztrófa, amikor nagy területen ég a növényzet. A Mi-8-asok már eddig is kivették a részüket a tűzoltásból szükség esetén. A KC-390-es egy beépíthető tartállyal alkalmas lehet a levegőből az oltóvíz célba juttatására. A kapacitása nagyobb lesz, mint a Mi-8-as/Bambi Bucket kombinációjának 2500 literje. Több vizet nagyobb területen szórhat ki, és gyorsabban is folytathatja a munkát új feltöltés után. A C-130-as a MAFFS 2-essel 11000 literrel indulhat tüzet oltani, a KC-390-esnek is hasonló lehetne a kapacitása.
Hordozó platform?
Na itt szaladt el végleg a fantáziám, de csak bátor ötletekből születnek nagy dolgok. A jövőben a drónok még inkább elterjednek, új harcászati módszereket lehet majd kidolgozni. A szállító repülőgépekkel már kísérleteznek a légi indításukkal, méghozzá tömegesen alkalmazva. Így meg lehet növelni a hatótávolságukat. Felderítésre is használhatóak, vagy épp csapásmérő drónokkal vártalanul hajthatnak végre tömeges támadást. A repülőgép fedélzetéről irányítva, vagy azt reléállomásnak használva akkor is célra lehet azokat vezetni, ha földközelbe ereszkednek. És akkor ne feledjük azt sem, hogy az amerikai KC-130J gépek különböző irányított páncéltörő rakétákat, vagy egyéb precíziós fegyvereket indíthatnak. Talán nem is olyan megoldhatatlan feladat a szenzortorony, a Spike LR rakéta, vagy egyéb jövőben rendszerbeálló fegyverek integrálása a meglévő platformhoz?
Konklúzió
A gondolatébresztő, vagy éppen vitaindító értekezésem summázataként leírom, hogy a felsorolt képességek közül többnek a hazai alkalmazása egyelőre csak találgatás. Sokan ezért kérdőre vonhatnak, miért hozok szóba olyan dolgokat, amikről semmilyen bizonyosság nincs. Az ok egész egyszerű. A típus kiválasztásakor az arra hivatott katonák és civilek fejében ugyanezen kérdések fogalmazódhattak meg, és biztosan sokat tervezgettek számolgattak. A fent leírt képességek nagy része alapból rendelkezésre fog állni, a lehetőségek kihasználása csak a magyar félen múlik. „Mindössze” a döntés, és némi többletráfordítás szükséges.
A KC-390-esa szállítási, légi utántöltő kapacitásával - még ha a hajlékony csöves módszer némileg korlátokat is szab - valamint a légi tűzoltással a nemzetközi porondra való kilépés lehetőségét adja. A NATO tagállamainak, vagy más országoknak nyújthatunk segítséget, amely a diplomáciában mindig kifizetődő, még akkor is, ha annak ellentételezése nem azonnali, és nem lehet mindig forintosítani.
Nem árt újra megemlíteni, hogy a gép nemcsak katonai célokat szolgálhat. A magyar állam, hazai, vagy külföldi cégek számára is végezhet teherszálítást. A rámpás rakodórendszer miatt a KC-390-es elvihet olyan nagyméretű teherárut, járműveket, amelyeket más polgári gép nem képes szállítani. A bérmunkák természetesen pénzt termelnek.
A gép beszerzésével kapcsolatban egy hasonlattal élnék a mindennapi életből. Ha egy család vesz egy kisbuszt, akkor nemcsak a gyerekeket vihetjük vele az iskolába, de külföldre is kirándulhatunk, hazahozhatjuk a bútorokat az áruházból, vonóhoroggal elhúzhatjuk a barátaink lerobbant autóját, a saját vállalkozásunkban csomagokat kézbesíthetünk, vagy éppen a megtermelt zöldséget vihetjük a piacra. A KC-390-es, akárcsak egy családi kisbusz, mindenre is használható!
Abban egészen biztos vagyok, hogy a beszerzésen dolgozó szakembereknek, és a leendő üzemeltetőknek egyaránt az a céljuk, hogy a szállító repülőgépeinkből a lehető legtöbbet lehessen majd kihozni, és minden kapacitását kihasználhassák szükség esetén. 2023-ig még van idő tervezgetni, számolgatni.
