Júliusban hivatalosan is megerősítették, hogy a Magyar Honvédségnél rendszeresítik a Spike irányított páncéltörő rakétát, annak is az LR2 változatát. Fotó: Rafael

A harckocsik és helikopterek beszerzése mellett ez talán nem tűnik nagy szenzációnak, ugyanakkor az ország védelmi képességét olyan mértékben növeli meg, ami miatt igazán elrettentő tényező lesz. Ugyanis nagy számban kerül majd rendszeresítésre, ezek földi és légi indítóeszközökről bevetve alkalmasak lesznek az ellenség páncélozott és egyéb haditechnikai eszközeit hatékonyan és pontosan pusztítani. Azoknak olyan mértékű veszteségeket okozhatnak a rakéták, melyek után az ellenfél nem lesz képes a kitűzött feladatát végrehajtani. A beszerzés fontosságát kihangsúlyozni egyáltalán nem túlzás, ez kiderülhet a következő típusismertetőből. 

Az izraeli Rafael cég modern és halálos fegyverét először a Lynx gyalogsági harcjárművekhez integrálják, de más platformokról is lehet majd alkalmazni. A 13 kg indulótömegű, 117 cm hosszú, magyar felhasználásra szánt Tüske a Spike család korai verzióihoz képest jóval több képességgel rendelkezik. A típusjelben szereplő LR2 első fele utal, hogy nagyobb hatótávolságú, a szám pedig arra, hogy a korábbi Long Range változathoz képest is többet tud.Fotó: Bartek Grądkowski

A Spike LR2-re többszörösen jellemző a dualizmus, először is azért, mert a kategóriájában megszokott módon két hajtóművel rendelkezik. Az első csak rövid ideig működik, biztonságos távolságba juttatja az indítótól a rakétát. A főhajtómű ezután indul be, és „végigtolja” a röppályán. A hatótávolság földi indításkor 5,5 km.

A másik kettőssége mára alapkövetelmény, ugyanis tandem kumulatív robbanótöltete van. A primér működésével a reaktív páncélzattal rendelkező harckocsik első védelmi vonalán lehet áthatolni, majd jöhet a főfogás, a második töltet, ami megkezdi a páncélzat perforálását. Ha nincs reaktív páncélzat, akkor is hasznos ez az elrendezés, mert a két töltettel nagyobb az átütőképesség. A gyári adatok szerint 700 mm-es acéllemezen képes áthatolni a kumulatív plazmasugár. Fotó: Rafael

A Spike emelkedve indul útjára, és általában felülről zuhan a célra. A röppálya sajátossága miatt így a vékonyabb tetőpáncélt támadja, vagyis még a legvédettebb harckocsik sincsenek biztonságban. Két másik röppálya is beállítható, különleges körülmények esetére. Előfordulhat például, hogy a célt érdemesebb oldalról elkapni. 

Egy másik fajta, többcélú töltettel is megrendelhető a Sipke LR2. Ennél az irányító a cél jellegének megfelelve állíthatja be a gyújtás módját. Azonnali robbanással a szabadban lévő élőerő felett repeszekkel és légnyomással pusztít. Késleltetett mód esetén a mozgási energiájával 20 cm-es betonfalat képest átütni, majd ezt követően az épület belsejében lép működésbe a töltete. Fotó: Rafael

A harmadik dualizmus pedig az, hogy az orrába az irányításhoz egy nagy felbontású nappali színes, és egy hűtést nem igénylő infravörös kamera került beépítésre. Az utóbbi rossz látási viszonyok mellett is garantálja a nagy találati valószínűséget.

A rakéta rendszereinek bekapcsolása után mindkettő működésbe lép, a kezelő választja ki a látási viszonyoktól függően, hogy melyik képe alapján végezzék el a vezérlést. A célt a befogás után mindkét szenzor folyamatosan nyomon követi. Bármikor, akár repülés közben is lehetséges átváltani, melyiket használják.

A Spike LR2-ben van egy inerciális rendszer, amely együtt dolgozik a rendszer számítógépével. Az utóbbi  képességei miatt a gyártó egyébként már a mesterséges intelligencia kifejezést használja.  Fotó: Rafael

A rakéta földi indítóplatform esetén üvegszáloptikával kapcsolódik az indítóhoz, amely kétirányú adatkapcsolatot tesz lehetővé repülés közben. A kezelő előtt megjelenik a két kamera valamelyikének képe, visszafele pedig eljutnak a vezérléshez szükséges parancsok.  Fotó: Rheinmetall

Na de nézzük meg, hogy a Lynx esetében hogy működik a rendszer. A harcjármű tornyának oldalában integráltan van a kihajtató, két rakétát tartalmazó indítókonténer. Amíg nincs szükség a fegyverre, addig rejtve marad, így óvják a rakétákat a külső behatásoktól. Nemcsak a kamerákat védik ezzel, de a többi érzékeny rendszert is, mivel csökken a rázkódás, vibráció. Így tovább lehet tűzkész állapotban töltve tárolni azokat, a rakétákat élettartam csökkenése nélkül.Fotó: RheinmetallTalálni olyan képeket, amikor a jobb, és olyanokat is, akikor a bal oldalon van ez a konténer, de a Lynx egyik makettjén mindkét oldalt láthatóak az indítók. Szóval elvileg akár 4 rakétát is hordozhat egyszerre bevetésre készen. A jármű belsejében további Spike-okat is tárolhatnak, ezeket kívülről kell betölteni.    

A magyar megrendelésre készülő Spike LR2 vezérlése többféleképen is elvégezhető. Ezek közül az első, és legegyszerűbb, amikor automatikusan megy végbe a folyamat. Ehhez a harcjármű személyzete maga deríti fel, és azonosítja a célt, arra közvetlen rálátása van.  A vezérléshez először a Lynx harcjármű SEOSS-2S elektrooptikai berendezésével a célra állnak. A parancsnok, és az irányzó egyaránt működtetheti a saját kezelőszerveivel, csak át kell váltaniuk.

A kecskeméti repülőnapon szimulátorral lehetett kipróbálni a vezérlést. 

A Spike rendszereit is bekapcsolják, majd kiválasztják, melyik kamerát kívánják használni. A rakéta által közvetített képen a kezelő a saját kontrollerjével a célkeresztet ráállítja a célra, amit a szenzorok rögzítenek. Ha erről megvan a visszajelzés, máris megtörténhet az indítás. A rávezetés ezt követően automatikusan megy végbe, emberi beavatkozásra nincs szükség. A Spike emelkedve indul, és a szenzorok végig a célon maradnak, azok végzik a vezérlést, így csapódik be felülről. A személyzet eközben már mással foglalkozhat, kihasználva a Fire and forget üzemmód előnyét.   

A másodiknál lehet igazán szembesülni azzal, hogy miben is különbözik az elődeitől a Spike LR2 leginkább! A korszerűbb rakétához ugyanis rendelkezésre áll egy olyan üzemmód, amikor az indítás előtt a kezelőnek nem kell látnia a célt. Amennyiben túl messze van, esetleg tereptárgy takarja, akkor is be lehet vetni, kihasználható a nagy hatótávolság adta képesség. Ehhez viszont szükséges, hogy a cél helyét valamilyen forrásból megkapják. A koordinátákat betáplálják rendszerbe, ennek alapján az adott irányban és szögben indítják, repül egy számított pont felé, majd a szenzorok felülről keresésbe kezdenek, és ha megtalálják a célt, akkor arra ráállnak. Amennyiben megtörtént a befogás, akkor a kezelő a képet nézve azon még módosíthat, a szálkereszttel a legsérülékenyebb pontra állíthatja a becsapódási pontot. Innét pedig a korábban leírt módon önálló rávezetésre vált a rakéta.

A harmadik módszer az úgynevezett folyamatos megfigyelés az indítás után. Ahogy a rakéta egyre közelebb ér, úgy lesz jobb a kép, még több információt lát az irányzó. Ennek alapján szükség esetén másik célra vált, vagy megszakítja a rávezetést, ha rossz azonosítás történt. Módosíthatja a becsapódás szögét is. Az emberi faktor beiktatásával elkerülhető, hogy saját erőket, vagy megtévesztő objektumokat támadjanak.

Utolsóként az irányzó kézi vezérléssel, a kezelőszervével irányítja a kiválasztott objektumra a rakétát. Nem teljesen világos, hogy ezt mikor alkalmazzák, de valószínűleg akkor, ha a célról csak annyit tudnak, hogy valahol egy adott területen ott van, de nem látják. Ilyenkor a repülés közben a kamera által közvetített kép alapján keresik meg.  A Lynxnél amúgy ne egyetlen harcjárműben gondolkozzunk! Ha egy lövészszázadot nézünk két rakétás javadalmazással, már az is legalább 2x14, vagyis 28 Spike! Amennyiben mindegyik lánctalpasnak két indítókonténere van négy rakétával, az már 56! Kizárólag elméleti síkon számolva az alegység így képes egy harckocsi század mellett egy teljes lövészszázad járműveit is füstölgő roncshalmazzá változtatni. De nemcsak a páncélozott célok ellen lehetséges a felhasználás, más kiemelten fontos esetekben is bevethető. Az ellenség tüzérségét, parancsnoki vezetési pontjait, vagy bármilyen, a hatótávolságon belül lévő katonai objektum kiiktatására bevethető. Tovább számolgathatunk, hogy a nehézdandár állományába tartozó 218 Lynxből vajon mind, vagy csak mondjuk kb. 150 lesz gyalogsági harcjármű, de akármelyiket szorozzuk kettővel, vagy néggyel, tekintélyt parancsoló páncéltörő képességet kapunk.  Ugyanakkor már most is megvan egy nagyon fontos platform, amelyről szintén alkalmazható lesz elvileg a Spike LR2. A H145M könnyű helikoptereink HForce rendszeréhez szintén integrálni lehet majd. Ráadásul a levegőből indítva már 10 km-es hatótávolságot adnak meg ismertetőkben, és ennél már rádiófrekvenciás adatkapcsolatot említ a leírás. A 20 gépes flottának persze csak egy része repül majd páncéltörő konfigurációban, de már ez is olyan tényező, ami előrelépés lesz. A helikopter alkalmazásának rugalmassága, a sebességből adódó gyors bevethetőség igazán felértékeli a H145M és a Spike kombinációjának harcértékét. Ha nem is lesz teljesen egyenértékű a Mi-24-essel, de megfelelő harcászati eljárásokkal, vagyis alacsonyan repülve, a tereptárgyak takarását kihasználva sikeresen tevékenykedhet a harckocsik és más fontos célok ellen. És említsük meg ismét a korábban említett második vezérlési lehetőséget. Emiatt viszont még többet is tud majd a mostani harci helikopterünknél, a nagy hatótávolságot kihasználva láthatáron túli célokat támadhat, ez a precíziós csapásmérés egyes esetekben kiválthatja a vadászbombázókat.

Azt még csak találgatni lehet, hogy mennyi indítót hordozhat majd a mi H145M gépünk, de az oldalankénti kettő, vagyis összesen négy teljesen reálisnak tűnik, bár a 2x4 sem elképzelhetetlen.

A legújabb hírek szerint már megkezdődött az Airbus gyárban a H145M és a Spike integrációs munkája. Néhány év, és talán nálunk is sor kerülhet éleslövészetre a 0 Ponton. Elvileg a H225M szállító helikopter szintén szóba jöhet, mint hordozó, de ez tényleg még a jövő egyik nagy kérdése.  Fotó: Lengyel Hadsereg

Egy ránézésre kevésbé mozgékony indítóeszközt szintén ki kell emelni, mert ugyanolyan fontos lesz, mint az előző kettő. Ez pedig nem más, mint az alapváltozatnak tekinthető „gyalogsági” változat, vagyis az emberi erővel hordozható indító. Habár a Lynx lesz az egyik fő platform a szárazföldi erőknél, de a kisméretű, szétszerelhető indítót a könnyebb járművekre fel lehet applikálni, vagy azokban szállítani. 

A páncélozott Humveek, a Gidránok, vagy épp az MRZR-4 terepjárók gyorsan mozogva a megfelelő helyen képesek lehetnek páncéltörő feladatok ellátására. A katonák járművek nélkül is magukkal vihetik az indítókat, így valóban megvalósulhat az a szcenárió, hogy bármely bokorban ott lapulhat egy irányított páncéltörő rakéta, amely nagy veszélyt jelent az ellenségre nézve.  A Spike esetében adott még valami, ez pedig a légi szállíthatóság. Vígan elfér egy helikopter belsejében a kezelőkkel együtt, de teherkonténerben ledobható ejtőernyővel is. Vagyis helikopteres légirohamnál, vagy légideszant akciónál már szakasz erejű, vagy még nagyobb létszámú erő fegyverzetében is ott lehet az irányított páncéltörő rakéta, amely megsokszorozza a harcértéket.

Még egy ilyen kisebb kötelék is a gyorsan kialakított védelmi állásokból harckocsikat és egyéb járműveket semmisíthet meg. Ezzel megállíthatnak egy támadást, lezárhatják az előrenyomulás útvonalát, amíg a főerők megérkeznek. Az csak egy saját gondolat hogy erre a célra egyébként a Spike korábbi, kisebb hatótávolságú változatai közül is megfelelne valamelyik, amely olcsóbb lenne.

Mert a Spike LR2-nek a sok előnye mellet van egy nagyon kedvezőtlen tulajdonsága, ez pedig az ára. Pontos adatot nem igen találni, de bizony százezres tételről van szó, mégpedig dollárban.

Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a Spike családnak már vannak még nagyobb hatótávolságú tagjai is. Az ER2 16 km-ről, a NLOS viszont már 25 km-ről képes nagy pontossággal eltalálni a kijelölt objektumokat.

Amennyiben ezen rakéták valamelyikét szintén rendszeresítenénk a jövőben, még félelmetesebb, még elrettentőbb képességek birtokába jutna a Magyar Honvédség. De legyen a Spike LR2, vagy bármelyik nagyobb hatótávolságú rakéta, a láthatáron túli alkalmazáshoz szükségesek az információkat szolgáltató drónok, vagy földi felderítők, ezektől megkaphatják a földrajzi helyzetet, ami alapján már indíthatóak. 

Természetesen a Spike sem csodafegyver, nem minden esetben lehet hatásos. Amennyiben az ellenséges cél gyorsan manőverezik, füstöt fejleszt, úgy kijátszhatóak a rávezetést végző rendszerek. De ehhez nagyon gyorsan kell reagálni, és ha ez még sikerül is, számolniuk kell azzal, hogy kapnak még egyet, szó szerint a nyakukba. Mert nemcsak a minőség az előnye a Spike-nak, hanem hogy sok lesz belőle idehaza.

 És akkor bárki, aki rosszban sántikálna az ország ellen, ezt morogja magában, csak egy S betűvel kiegészítve: