A 14,5 mm-es űrméretű szovjet KPV nehézgéppuskát több különböző módon használták fel. A KPVT változatot számos harcjárműve beépítették, így a BTR-60/70/80-as, és a magyar D-944 PSzH páncélozott szállító harcjárműbe. 

 Emellett légvédelmi fegyverként is alkalmazták, a négycsövű ZPU-4-es, a kétcsövő ZPU-2-es mellett a legegyszerűbb kivitelben az egyetlen csővel rendelkező ZPU-1-esből is sokat gyártottak. A katonai objektumok védelméhez nagyban hozzájárultak. Habár a hatómagasságuk nem túl nagy, de a támadó repülőgépek pilótáinak a fényjelzős lövedékek áradata biztosan okot adhatott az aggodalomra. 

Kínai gyártású 69 QM típusú harckocsi. Nem volt ez egyszerűen a T-55-ös másolata, más volt az ágyú, és egyes berendezései is korszerűbbek voltak az eredeti szovjet típusnál. 

  A korai T-72-es harckocsikon még nem volt lézeres távolságmérő, optikai eszköz segítette a tűzvezetést. Természetesen ez nem volt olyan pontos, mint a lézer, ezért is cserélték le később. A nyitott parancsnoki búvónyílás előtt, és attól jobbra látható a céltávmérő háza.

  A T-72-es ezen változatát már 1973-tól gyártották, Ural néven is említik. Később ezeket modernizálták, és az infravetőt áthelyezték a jobboldalra, a fém helyett gumikötényezést kapott a futómű. A képen látható egy ilyen példány. 
 

Az IFA W50-es teherautók idehaza is jól ismertek, sok kedves, és még több kellemetlen emléke lehet a magyar sofőröknek. Az NDK-ban gyártott példányokat szinte az összes szocialista országba exportálták, de eljutott néhány baráti arab államba is, megismerhették a DDR iparának csúcstermékét. Átkozhatták eleget Honeckert, meg aki aláírta a megrendelésről szóló szerződéseket.

Nem igazán volt alkalmas katonai feladatokra, mégis több hadseregben szolgálatba állították. Ezt az iraki IFÁ-t egy kissé megviselték a politika események, nem tettek neki jót a háborús évek, és a homokviharok sem. Elég komoly károkat szenvedett, egy vicces kedvű katona talán ezért ragadta meg az alkalmat és a festékszórót, hogy társait felvidítsa, amikor azok elmennek a jármű mellett.

  Szerinte ő meg tudná javítani. :-)

 Ezt a járművet nézegetve először nem ismertem meg, hogy milyen gyártmány. Kissé utána kellett járnom, de hamar rájöttem, hogy Franciaországból érkezett Irakba. Ez bizony az AMX-13-as könnyű harckocsi egyik speciális variánsa. A jellegzetes, egyedi "lengőtornyot" eltávolították, és műszaki mentő változatot hoztak létre. 

 Két típusjelzést is találni a szakirodalomban, AMX-13 Modéle 55, és AMX-D egyaránt előfordul. 

Az egyik korábbi bejegyzésben már megemlítettem, hogy az Irántól zsákmányolt iraki Chieftain harckocsik teknőjének homlokpáncélzatán furcsán érdes, hullámos a felület. Azonnal a németek II. világháborús találmánya, a Zimmerit bevonat jutott eszembe. A Panther, Tiger, Pz IV harckocsikat, valamint több önjáró tüzérségi eszközt azért látták el egy különleges anyaggal, hogy ne tapadjanak meg rajtuk a mágneses aknák. A szovjet katonák ugyanis nagy veszteséget okoztak azzal, hogy a harctéren megközelítették a lánctalpasokat, és felhelyezték az időzített robbanóeszközöket a páncélzatra. Az érdes, nem mágnesezhető réteg megakadályozta az ilyen fegyverek alkalmazását. 

  Nem valószínű, hogy emiatt alakították ki így a bevonatot az eredetileg brit gyártmányú harckocsin. Csak a homlokpáncélzaton látható, aminek több oka lehet. Talán az infraeszközökkel való felderíthetőséget akarták csökkenteni, vagy azt akarták elérni, hogy ne legyen csúszós a felület. De az is elképzelhető, hogy egyszerűen rossz minőségű festéket használtak, amely a forró sivatagi klíma, a tűző napsütés miatt lett ilyen. 

 Az is csak valószínűsíthető, hogy a hullámos bevonat az irakiak műve, hiszen a harckocsikat felújították, miután megszerezték az ellenségtől. 

Közelebbről jobban látszik a homlokpáncél.

A harckocsi többi része viszont teljesen sima. 

Az egyik iraki bázison láttam ezt a furcsa szerkezetet. A T-55-ös teknőjét felhasználva készült, a torony helyett egy teleszkóposan kitolható, felállítható állványt applikáltak rá. Nem tudom, vajon mire is szolgált ez az átalakított jármű, csak találgatni tudok. 

  Elképzelhető, hogy az Iránnal vívott állóháború idején szükségét látták egy olyan mobil, de mégis védett megfigyelő eszköznek, amellyel távolabbról képesek szemmel tartani az ellenséget, és a saját tüzérségük tüzét helyesbíthetik. Legtöbbször erre előretolt állásokban lévő katonákat, vagy helikoptereket használnak, de mindig is voltak valamilyen módon kamerát felemelő járműveket használnak. A képen látható jármű talán megfelelt volna erre, a magasból messzire lehet látni. Jóval távolabb egy gömböt is találtam, lehetséges, hogy ebben helyezték el a kamerát. Talán egyszer fény derül arra, hogy mért építették át ezt a harckocsit.

Hidraulikus munkahengerek feladata volt a felállítás, és az elemek felemelése. 

 A távolabb feküdt a homokban ez a gömb. Talán összetartoztak?

A GCT AUF1 önjáró tarackból 85-öt adtak el Iraknak. A 155 mm-es önjáró tarackot az AMX-30-as harckocsi teknőjének felhasználásával hozták létre. Egy nagyméretű toronyba építették be a löveget, így egy hatalmas járművet kaptak, a teljes magassága 3,25 m, a tömege 42 tonna. 

 Az iraki alkalmazásuk nagyban hozzájárult az iráni védelem felmorzsolásához. 

Az iraki hadsereg Irántól a háború során több Chieftain harckocsit zsákmányolt. A jó védettségű, erős fegyverzetű harckocsikat szolgálatba állították, 50-70 példányt voltak képesek üzembe helyezni. Természetesen nem volt egyszerű a harctéri használat után újra hadrafoghatóvá tenni ezeket, logisztikailag be kellett illeszteni a javító és ellátó rendszerükbe.  A saját iparuk elvégzett egy kisebb felújítást, megerősítették a páncélzatot, éjszakai irányzékot és légkondicionálót szereltek be. 2003 után a megszálló erők a legtöbbet megtalálták a különböző bázisokon. Addigra már kivonásra kerültek, vagyis az amerikaiak nem találkoztak velük a harctéren.   

Az általam látott Chieftain harckocsik érdekessége, hogy a homlokpáncélzatán érdes volt a felület, a német zimmerit bevonathoz hasonlóan. Az ilyen megoldással a mágneses aknák rögzítését akarták megakadályozni a II. Világháborúban. 

 Az iraki hadiipar számos területen végzett jelentős átalakításokat a külföldről beszerzett haditechnikai eszközökön. A T-55-ös harckocsik egy részéből például önjáró aknavetőket készítettek. Az eredeti tornyot eltávolították, és egy szögletes, felül nyitott, dobozszerű tornyot kapott, abba pedig egy 160 mm-es aknavetőt építettek be.