Az amerikai ejtőernyősök Pápáról indultak elfoglalni a repteret
A hosszú tél és a nem túl kellemes tavasz után végre itt a nyár, amit egyértelműen jelez, hogy elkezdődött az idei hadgyakorlat szezon. (Tudom, ez már kezd elcsépelt felkonf lenni.) A Defender 21 keretében több műveletre is sor kerül hazánkban, melyek közül az egyik a Swift Response 21.
A múlt héten már beszámoltunk a hazánkban zajló ETAP-T 18 hadgyakorlatról, amelyet az Európai Védelmi Ügynökség szervezett meg. Akkor még csak a Pápa Bázisrepülőtéren települt szállító gépeket tekinthettük meg, a fel és leszállásokat fotózhattuk. Az ismertetőben olvashattuk, hogy több más helyen is összetett harcászati műveleteket hajtanak végre, ezen a héten ebből izgalmas és látványos ízelítőt is kaptunk.
A meghívó Szolnokra szólt, mégpedig tényleg nem mindennapi programot ígértek, ugyanis füves pályáról való üzemelés lett beharangozva. A bázisra érkezve megerősítették a hírt, és busszal a kényszermező mellé vittek ki bennünket. A hagyományos felszállópálya melletti füves területet hívják így, mivel a kényszerleszállást itt kellene végrehajtani, ha a futómű nem jön ki, meghibásodik.
A zöld területen már tudtuk, hogy nagyon közelről nézhetjük majd az eseményeket, bár a nap állása nem volt túl kedvező.
Először azonban a sport-repülőtérre, Szandaszőlősre repültek rá a légcsavarosok, egyszerre 6 gép volt a levegőben.
Bekötött rendszerű ejtőernyős ugratás Szanda felett
Teherdobás
Lőszer, élelem, víz, támogató fegyverzet deszantolható a földön harcolók számára
Aztán tettek egy kört, és elrepültek a bázis mellett is
A bázisra több irányból is rárepültek
És jött következett az első bejövetel
Királyi norvég J áll rá a kényszermezőre
A földetérés során felkavarták a port, pedig esett az eső a korábbi napokban
A RAF C4-ese is lent van, na itt látni, hogy a füves pályán nem egyszerű leszállni. Az egyenetlen felület megdobhatja kicsit a gépet, és a leszállás kiszámítása sem olyan, mint egy nemzetközi reptér betonján.
A pálya végéig gurultak, majd megfordultak
Kis manőverezés, és irányba fordultak
Alig pár percig maradtak csak a bázison
Utána egy mentőakció végrehajtására került sor. A német C-160D nem a fűre szállt, mégis kicsit érdekesen sikerült
A rámpa nyílik, a katonák már készülődnek a feladatukra
Lerohannak a rámpán
A kimentendők felé futnak
A feladat pontosítása a helyszínen lévő erőkkel
Az evakuálásra váró személyek
Újabb két Herky érkezik, egy belga és egy holland
A két gép a gyülekezési pont közelébe gurult
Megfordultak
Indulhat a menekítés
Másodpercek alatt beszálltak
Mindenki a fedélzeten, indulás!
Éles helyzetben is elegendő ekkora hely, vagy talán még kisebb
Fű előttünk, porvihar utánunk!
A gyakorlat után kissé furcsa szájízzel távoztam, ugyanis elég sok port szívtam be és nyeltem. De megérte! Ennyi gépet a levegőben, majd alig pár tízméternyire látni fantasztikus élmény volt! A füves pályán le és felszállni nem egyszerű ezekkel a nagyobb szállítógépekkel, a személyzet biztos megizzadt közben. Le a kalappal előttük, szakszerűen és pontosan hajtották végre a feladatukat. Bemutatták, hogy mire képesek a modern szállító repülőgépek, ha megkívánják tőlük. Túszszabadítás, egy polgárháborús helyzetből való evakuálás, vagy épp természeti katasztrófa károsultjainak segéllyel való ellátása ugyanúgy lehet a feladatuk, mint a katonák kihelyezése szükség-repülőtéren, vagy ejtőernyővel való ledobásuk valódi harci bevetésen.
Külön köszönet a Magyar Honvédségnek, hogy lehetővé tették számunkra az esemény megtekintését!
Júniusban az ország északi és középső részén gyakran voltak láthatóak C-130-asok az égen. A Ohio Légi Nemzeti Gárdába tartozó két szürke szállítógép a Load Diffuser nemzetközi hadgyakorlatra érkezett Kecskemétre. Segítettek az amerikai résztvevők felszerelésének átszállításában az óceánon túlról, majd a gyakorlat idején célrepüléseket hajtottak végre a vadászgépek számára. Egy ilyen alkalomra kaptam meghívást, és nemcsak földi szemlélődésre korlátozódott a program, néhány kiválasztott szerencséssel együtt engem is a fedélzetre engedtek.
A két C-130H
A felszállás után egy darabig ülve kellett maradnunk, majd állva nézelődhettünk az ablakokon keresztül. Csodás volt az országot így látni, a településeket, utakat, földeket. Az alföldi tájat egy idő után dimbes-dombos vidék váltotta fel, és lejjebb süllyedtünk.
Légcsavarogva
Kezdetben mindenki élvezte a repülést, de aztán elkezdődött a fordulózgatás, a pilótánk próbált megbújni a kisebb völgyekben, valahol Eger környékén. Erősen kellett kapaszkodni, hogy stabilan állva maradjak, de néha szinte felhasaltam a raktér oldalára, olyannyira bedőlt a C-130-as, máskor viszont csak az eget láttam, mert a másik irányba fordultunk. Időnként a magasságunk alig 50-100 méterre csökkent. Sajnos nem láttam, hol lehettek a vadászok, biztos nem volt nekik könnyű megtalálni az alacsonyan lévő Herculesünket, hiszen sokszor eltakarta a domborzat a radarok elől.
Már kissé lejjebb
Az utasok közül többen leültek, a hánykolódás megviselte a gyomrukat. Aztán mindenkit visszaparancsoltak az ülésekre, becsatoltuk magunkat, és megkezdődött a jutalomjáték. A rámpa lenyílt, és mindenki elbűvölve figyelte, ahogy hátul szaladt alattunk a táj. A friss levegő is jól esett, kissé hűvösebb lett, jót tett a közérzetnek. Amikor becsukódott, akkor jött ki néhány emberen a fordulózások eredménye, felkavarta őket a sok élmény, előkerült egy zacskó is, még időben.
Nyílik a rámpa
Így élvezetes a repülés
Több mit egy óra szárnyalást követően érkeztünk vissza a kecskeméti betonra, sokan felsóhajthattak a megkönnyebbüléstől. Nem volt ez egyszerű menet, a menetiránynak oldalt állni, sétálgatni a manőverező repülőgép rakterében bizony nem kellemes ennyi ideig. Szerencsére velem nem történt semmilyen baleset, és szuper élménnyel lettem gazdagabb a Herculessel való repülés után.