A hosszú tél és a nem túl kellemes tavasz után végre itt a nyár, amit egyértelműen jelez, hogy elkezdődött az idei hadgyakorlat szezon. (Tudom, ez már kezd elcsépelt felkonf lenni.) A Defender 21 keretében több műveletre is sor kerül hazánkban, melyek közül az egyik a Swift Response 21. 

Ahogy a neve is mutatja, ez egy gyors reagálású hadgyakorlat, amelyben a NATO több országának ejtőernyős katonái vettek részt, összesen kb. 7000-en. Igazán komplex módon került végrehajtásra, mivel a lengyel 6. Légideszant Dandár tagjai Romániában, míg az amerikai kontinensről, Fort Braggből nonstop repüléssel beérkező 82. Légideszant Hadosztály ejése Észtországban értek földet. A harmadik része a gyakorlatnak hazánkat is érintette, ugyanis Pápáról a szintén amerikai 173. Légideszant Dandár katonái szálltak fel, egy összetett műveletet kaptak feladatul, Bulgáriában két repülőteret kellett elfoglalniuk. Először persze csak egyet, aztán onnét indultak tovább a következő célponthoz. Más nemzetek ejtőernyős katonái is részt vettek a három helyszínen lebonyolított akciókban, de kisebb számban.  

A 173. Légideszant Dandár permanensen Európában állomásozik, de két helyen. Az alakulat bázisai az olaszországi Vicenzában, és a németországi Grafenwöhrben találhatóak. A forgatókönyv szerint első lépésben pont azt gyakorolták, hogy a különböző helyőrségekből nagyon gyorsan át kellett települniük egy közbenső műveleti területre, erre a Pápa Bázisrepülőtér volt kijelölve. A több mint 2000 Sky Soldier néhány nap alatt érkezett meg, Magyarországon nem is keltett feltűnést a csapatmozgás. Meglepő volt, hogy nem jelent meg róla egyetlen kósza FB fotó sem, vagy egyéb hír. Pedig az ejtőernyős zászlóaljakon kívül a tüzér alakulat szintén idetelepült, a 105 mm-es és a 155 mm-es tarackokkal együtt. Ezen kívül Humvee terepjárók, és persze egyéb felszerelés is leszállításra került. A 173-asokon kívül az Egyesült Államokból szintén érkeztek katonák, és a légierő tagjai is jelentős számban léptek magyar földre. A nagyobb létszám miatt egy sátortábort  építettek, ami kiszolgálta az állományt.  

A légideszant műveletre 4 amerikai C-17-es és 6 C-130-as települt a pápai betonra ideiglenesen. 

A kontingens számára megszabott feladatra, vagyis a repülőtér elfoglalására Magyarországról szálltak fel. Ennek során az állomány egy része ejtőernyővel ugrott le, biztosították az objektumot, hogy lehetővé tegyék majd más repülőgépek leszállását, amelyek az alakulat többi katonáját, járműveit, felszerelését, ellátmányát, támogató fegyverzetet szállították. Ezt követően helikopteres szállítással foglalták el a második repteret. Vagyis egy Airborne művelet után Air Assault következett.  
A légideszant bevetések mindig kockázatosak, de jelenleg még nincs ennél gyorsabb megoldás, hogy nagyobb távolságra egy zászlóaljat, egy dandárt, vagy még több katonát juttassanak el. A NATO doktrinájában a hagyományos ejtőernyős egységek elsődleges szerepe pont az, hogy repülőtereket vegyenek birtokba az ellenséges területen, ahova további erősítést szállítanak, akár lánctalpas járműveket is. Így akár órákon belül komolyabb erőkkel rendelkezhetnek az adott területen, onnét pedig további műveleteket indíthatnak. Szárazföldön még több katonai egység érkezhet be. Mindehhez persze elengedhtetetlen a légifölény kivívása. Szükséges, hogy közvetlen légitámogatással segítsék a földön lévőket.

A légideszant hadgyakorlatok egyben azt is demonstrálják, hogy a NATO tagállamai képesek egymás segítségére sietni, rövid reakcióidővel.  

Az ugráshoz teljes harci díszbe kellett öltözniük, vagyis fegyverrel, hátizsákkal készülődtek a nagy útra. A felszerelés nélküli, Holywood style nem dívik arrafele, harcra készítik fel a katonákat, nehogy csak úgy élvezkedjenek a levegőben! Megkérdeztem a dobás magasságát, AGL 300 métert mondtak, föld felett, erre az alkalomra. Így fél percet sem töltenek el a levegőben. Éles helyzetben még alacsonyabban nyitják ki a gépajtókat.... 

A gyakorlat legfontosabb mozzanataira két egymást követő éjszaka során került sor, ennek során összesen 1100 ejtőernyős ugrott le. A látogatásunk során az aznapi első hullám készülődését láthattuk, de sor került még egy hulllámra később. Az ejéseket 4 C-17-es vitte a bolgár légtérbe, a célpont fölé. 

A T-11-es főőernyők, a mentőernyők felvételét, a becsomagolt hátizsák, fegyverzet felszerelését a katonák párban végezték, egymást segítve. Az ejtőernyős szolgálat, a Riggerek is bekapcsolódtak a munkába, és persze elvégezték az ellenőrzést. A Combat Company pólót viselő katona is egy ilyen Rigger, rajta pont nincs piros sapka, ami az egyik fő ismertetőjelük. 

Magyar ejtőrnyős szemmel lassúnak, és naggyon, naggyon alaposnak tűnt a procedúra, de a biztonság érdekében mindent el kell követni. Inkább legyen lassabb a beszállás előtt a folyamat, mint kiugrás után a tervezettnél gyorsabb a földetérés.  

Az ejtőernyősök több óráig készülődtek, a közel 40 kg-os plusz tömeg alaposan megterhelte őket. De legalább most nem volt olyan meleg, mint 4 éve júliusban. Így is átéreztem azt, amin keresztülmentek. Nem véletlenül ült le az, aki már végzett. Ráadásul még egy hosszú utazás is várt rájuk.  

Vótmá egy korábbi posztban, de ide is belinkelem ezt a dalt. Éjszakai bevetés. 

A szervezők jóvoltából egy másik helyen megnézhettük a C-130-asokat is. Ezekbe raklapokon lévő teheraárut rakodtak be, melyeket szintén ejtőernyőkkel dobtak le később Bulgáriában. Tarackokat, kaját, vizet, egyéb ellátmányt, és járműveket vittek magukkal. 

Négy C-130H és két újabb C-130J volt kijelölve a teherdobásra. 

 Hosszú lehetett a nap, és még hosszabbnak ígérkezett az éjszaka. Mindenki úgy kapcsolódott ki, ahogy tudott. Katona akkor pihen, amikor tud.  

Indítás után. 

Érdekes kép, de ami lényeges, hogy a kikandikáló kerék arra utal, ebből a Herkyből egy Humveet fognak kidobni. Alaposan be volt csomagolva. A 173-as dandár katonái TOW irányított páncéltörő rakátákkal, és Stinger légvédelmi rakétákkal is rendelkeznek. Ezek, vagy egyéb támogató fegyverek hordozására kitűnően megfelelnek a Humveek. 

Éjszaka fotózva nagyon sokat lehet csalni a fényképezőgéppel. De az igazság az, hogy legtöbbször csak sötét sziluetteket látni. 

Valahogy ez jobban visszaadja az éjszaka hangulatát. 22:30 körül elkezdtek gurulni a pályára. 

A légcsavaros gépek hamarabb indultak, mint a C-17-esek. Lassabb madárnak korábban kell kirepülni. 

Mindeközben a második hullám ejtőernyőit pakolta ki a szolgálat. Egy főernyő, egy mentőernyő, derékszög, párhuzam, ahogy kell!!! Elnézést kérek a személyes megjegyzésért, de itt ismét előjöttek a régi emlékek. A többi fotós társamnak soha nem volt alkalma megtapasztalni, milyen érzés hullafáradtan több tucatszor a nehéz ejtőernyőket cipelni a teherautóról, és elrendezni azokat az előírt alakzatba. Így most gondoljunk bele csak ebbe a munkába, mindössze 5 másodpercig. Én egy kicsit máskép néztem ezt a folyamatot.   

A T-11-es ernyők nehezebbek a korábbi T-10-eseknél, de kisebb a merülési sebességük, így csökken az esélye a sérülésnek a földetérésnél. A sárga színű bekötőkötelet kell a C-17-esen a kábelbe beakasztani. 

A harci alakulatok ejtőernyős katonáinak nem kell megtanulni hajtogatni, ezt elvégzik helyettük a szakszolgálat emberei. Az ugrók csak felveszik a behajtott T-11-eseket, és már mehetnek is a dolgukra. 

Még egy gondolat. A behajtott ernyőket is ide kellett szállítani. Ez csak egyetlen részlete annak, hogy a 2000 fős kontingens áttelepülésekor milyen logisztika tervezésre, és végrehajtásra van szükség. 

A hat C-17-esből négy volt ejtőernyősök dobására kijelölve azon az éjjel. Ezek közül az egyik a pápai ezred állományába tartozott. 

A hajtóművek nemsokára beindításra kerültek, a katonák a nehéz teherrel óvatos léptekkel mentek fel a rámpán. Egy rögzített teherkonténer is látható a képen.   

"A feladat titkos, a cél ismeretlen, hogy ki fog visszajönni, tudja az isten" 

A C-17-esek 23:35 körül kezdtek gurulni, néha tolatásra is szükség volt. A technikus ilyenkor a pilóta szeme hátrafele. 

A C-17-esek éjfél után szálltak fel. Útjuk során megelőzték a C-130-asokat, hogy a katonák a teherdobás előtt érjenek földet. 

Benedek Levente videója:

 

A légiszállítású műveletre is megkezdődött a felkészülés, nyolc terepjáró sorakozott fel az utolsónak maradt amerikai C-17-es mögé. A régebbi, M1025-össnek látszó, páncélzat nélküli HMMWV tetejére M2-es géppuskát szereltek, amin egy vaklőszer tüzelést lehetővé tevő adapter látható. 

A parancsnoki és/vagy híradó alegységekhez tartozó járművek közül az egyik az utánfutójával tolatva gurult be a raktérbe. 

A bolgár reptéren a leszállás után így gyorsan kigördülhet majd, hogy azonnal megkezdhessék a dandár tevékenységének koordinálását. Gondolkodjunk, tervezzünk, tevékenykedjünk mindig a cél végrehajtásának érdekében! 

A nyugodt erő. A hatodik, a magyar felségjelű 01-es gép egyelőre itt maradt. 

Hajnali fél ötkor értem haza, addigra már a reptér is el lett foglalva. A gyakorlatban résztvevő katonák sem aludhattak túl sokat az azt megelőző, és a rákövetkező 24 órában. 

Végezetül a Defender 21 gyakorlaton felvonulók kérték rovatban következzen a Defender című dal a Manowar együttestől.