Harci Vasak


2020. február 05. 21:23 - Harrdder

Igazán potens behatoló lehetett volna

Az A-6-os könnyűbombázók elkaszált korszerűsítése

A 80-as évek közepén az amerikai haditengerészetnél már igencsak időszerűnek tűnt, hogy az A-6E könnyűbombázók jövőjén komolyan elgondolkodjanak. A földi célok elleni támadásra optimalizált gépek, és korábbi változataik már többször bebizonyították a létjogosultságukat a két évtizedes szolgálatuk során. A hajófedélzetről üzemeltethető típus feladata az ellenséges területen lévő célok támadása volt, ezért kapta az Intruder (behatoló) nevet. Azonban sok tekintetben már nem felelt meg az új kihívásoknak. 

dscn9324.JPG

Az A-6-osok nem hivatalosan az ebihal becenevet kapták, nem értem miért. 

A gyártó hivatalos megbízást kapott a korszerűsítési program kidolgozására. A Grumman cég ajánlata olyan szintű képességnöveléssel kecsegtetett, hogy az Intruder II típusnevet adták az új A-6F változatnak. A törzs az eredeti maradt volna, de teljesen új kompozit szárnyakat terveztek hozzá, melyet a Boeing gyártól rendeltek. Kettő hozzáadásával hétre növelték a fegyverfelfüggesztő csomópontok számát, így több bombával, vagy rakétával indulhatott bevetésre. A korszerűbb, kétáramú F404-GE-400D hajtóművek nagyjából megegyeztek azokkal, amelyeket az F/A-18A/B vadászbombázókba építettek be, a lényeges különbség az utánégető hiánya volt, hiszen a szubszonikus Intrudernek arra nem volt szükség. A gazdaságosabb üzemmód, és a füstkibocsátás megszűnése mellett logisztikai előny is ott szerepelt a hajtóműcsere előnyei között.  

dscn9374.JPG

A szépsége maradt a régi. 

 A fedélzeti rendszereket, a repülőelektronikát szintén a kor színvonalának megfelelően akarták feljavítani, ennek jegyében a régi műszerek helyett képernyők kerültek a műszerfalra, és az AN/APQ-173-as radart akarták beépíteni. Ez nemcsak a földi célok elleni támadásokra volt alkalmas, de lehetővé tette, hogy az Intruder II fegyverzetébe integrálhassák az akkor még csak fejlesztés alatt álló AIM-120-as aktív radarvezérlésű légiharc-rakétát. Kettőt hordozhatott volna, így a láthatáron túli ellenséges vadászok leküzdésére is képes lett volna.

dscn9457.JPG

Az Intrepid fedélzetén egy másik legendával.

1988-ra öt átépített A-6F készült el az új fedélzeti berendezésekkel, de még a régi fémszárnyakkal, mert a Boeing nem tudta időre leszállítani azokat. A tesztek meg is kezdődtek, és mindenki nagyon elégedett volt, de a haditengerészet illetékesei hamarosan törölték a programot. Volt olyan Intruder II-es, amellyel meg sem kezdték a berepülést. A flottánál a sietség oka az volt, hogy egy sokkal nagyratörőbb projekthez kellett az erőforrásokat biztosítani. Az akkor még szupertitkos alacsony észlehetőségű technológiát felhasználva egy futurisztikus típus, az A-12-es Avenger fejlesztésére szánták a pénzt. Ezt nem szabad összetéveszteni a Lockheed A-12-essel.

dscn9373.JPG

A félszárny felhajtható részén kapott helyet az új fegyverfelfüggesztő. Ezen az Intruder II-esen csak a helye látható. 

dscn9462.JPG

Az öt Intruder II-esből hármat szétbontottak, azonban kettő megmaradt, ezek közül az egyiket az Intrepid múzeumhajó fedélzetén lehet megtekinteni. 

Mint tudjuk, az A-12-es Avanger projektet is elkaszálták, így az A-6-osok végül is váltótípus nélkül kerültek kivonásra a 90-es években. A feladatukat az F/A-18C/D gépek vették át, de az F-14D-t is alkalmassá tették a precíziós bombázásra, arra a néhány évre, amíg azokat is a bontóba küldték.   

Címkék: A-6F Intruder
6 komment
Harci Vasak