Az F-14-es még ma is egy legendás vadászgép, igazi ikonná vált a mozifilmek miatt. A legtöbb hazánkfia azonban nem nagyon láthatta az aktív évei alatt. Nekem is csak pár másodpercre adatott meg ez a szerencse, amikor az ezredfordulón Taszárra érkeztek egy gyakorlatra. Mivel nem tudtam előre arról, hogy ellátogatnak hozzánk, ezért megdöbbenve néztem a hangosan dübörgő variaszárnyú gépeket a város felett.

Az újabb alkalomra elég sokat kellett várnom, de akkor már csak egy kivont példányt nézhettem meg közelről. New Yorkban, a 86-os mólónál látogatható az Intrepid repülőgép-hordozó, amely ma már múzeumhajó.  A fedélzetén van kiállítva 157986-os gyári számú F-14-es, amely azonban soha repült a haditengerészet állományában. Az előszéria hetediknek elkészült példánya ugyanis a Grumman cég tulajdonában maradt, hajtóműtesztekre kívánták használni. Habár a haditengerészet F-14-es hajófedélzeti vadászgépét a kezdetektől fogva TF30-asokkal akarták felszerelni, de más opciót is megvizsgáltak. A kísérleti gép két Pratt and Whitney F401-PW-400-assal repült, ez tulajdonképpen a jól ismert F100-as hajtómű, amelynek létrehozása a haditengerészet és a légierő közös projektje volt. A gyár által F-14B-nek nevezett tesztgép 1973-ban emelkedett először a levegőbe, de az eredményekkel nem voltak elégedettek, és Tomcatet konzerválták, leállították. A Navy ezután döntött, TF30-asokkal kerültek ki a szerelőüzemből a variaszárnyú kandúrok (a névre a végén visszatérek még). Ma már tudjuk, hogy finoman fogalmazva nem voltak elégedettek ezzel az üzemeltetők.

1981-ben újra repülőképessé tették a 157986-ost, melybe az F101DFE hajtóműveket építettek be. A tolóerő-tömeg viszony ezekkel elérte az 1:1-et, ami nagyon jó manőverező-képességet, és gyorsulást produkált.

A kísérletek során a berepülő pilóták arról számoltak be, hogy 0,8 Mach sebességről alig másfél perc alatt gyorsultak fel 1,8 M-re. A nagyobb teljesítmény miatt az is lehetővé vált, hogy a hajófedélzetről történő katapultos indításnál utánégető nélkül szállhattak fel. A haditengerészet mégsem kezdett hajtóműcserébe, pedig az eredményeket jónak ítélték, mint az F401-as esetében.

A nagy hatótávolságú, aktív radaros irányítású AIM-54A légiharc-rakéta

A hetesnek is nevezett F-14-est másodszor is leállították, de 3 évvel később, 1984-ben kikonzerválták, mert egy újabb hajtóművet akartak tesztelni a levegőben. A General Electric F110-GE-400-asból építettek be kettőt, a gépet pedig elnevezték Super Tomcatnek. A Navy számára ez a konfiguráció már valóban jó választásnak tűnt, és 1987-től új gépek gyártása vette kezdetét a korszerűbb hajtóművekkel, és a meglévő állományból is történtek átalakítások. A megnövelt tolóerejű gépek az F-14A (Plus) jelölést kaptak, majd 1991-ben átnevezték F-14B-nek ezeket, vagyis az 1973-ban már a gyár által egyszer használt típusjelet kapták. Végül a jóval korszerűbb F-14D-be is ezek a hajtóművek kerültek.

Visszatérve a Tomcat névre, érdemes megemlíteni, hogy én bizony nemcsak egy kedves kis cicára asszociálok ha leírva látom. Rendben, tudom nagyon jól, hogy a Grumman gyárnak sok macskás repcsije volt, és a szótár szerint a kandúr az egyetlen, vagy elsődleges jelentése. Azonban a szlengben van ennek még macsósabb jelentése, nőket hajkurászó, szexuálisan nagyon aktív férfiakat nevezik így. Régiesen lehetne ez szoknyavadász, de talán találóbb az Üvegtigrisben a „Latin lever lover” Csoki által magyarított változata.

Közelebbi célok ellen AIM-9 Sidewinder és AIM-7 Sparrow rakéták  

A General Electric cég emblémája a gépen

A 157987-es Super Tomcat 

Szóval ha a Tomcat nagy nőcsábász, milyen férfi a Super Tomcat? :-) 

A futóaknába szívesen betekintettem volna alaposabban

A radar bekapcsolása, vagyis annak árulkodó kisugárzása nélkül is kutathattak célok után az infra-vörös detektorral.