A repülőgép típusjelzések kiosztásának elvét, és logikáját már régóta próbálom megfejteni. Nem mindig találom meg a magyarázatokat, de ebben szerepet játszik az is, hogy a gyártók olyan döntést is hoznak időnként, amely a kívülállóknak nehezen érthető. Még napjainkban is meg tudnak lepni.   

India vadászrepülőgép beszerzési programja már régóta húzódik, az egyik legfrissebb fejlemény, hogy a Lockheed Martin cég a továbbfejlesztett F-16-osát új típusjellel, F-21-esként ajánlja a tenderen. Értem én, hogy 21. század, és az ős-Falconhoz képest tényleg sokkal modernebb berendezésekkel rendelkezik a gép. De ilyen típusjel már volt az Egyesült Államokban, igaz alig néhány F-21-es repült a csillagos felségjellel, és a pályafutásuk sem volt túl hosszú.   

A tengerészgyalogságnál az eredeti izraeli sivatagi színű festést meghagyták, a flottánál viszont a szürke árnyalataiban pompáztak a Kfirek. A kiállított gépen az összes üzemeltető, és a gyár jelzése egyaránt látható. 

Rossz szokásom szerint megint az elejétől kezdem. Az illusztációként használt képeket pár éve készítettem erről izraeli gyártmányú Kfir C1-esről. Nem véletlenül hasonlít a Mirage III-asra, ugyanis ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor lemásolták a francia deltaszárnyút. Ennél mégis bonyolultabb a sztori. Izrael ellen fegyverembargót léptetett érvénybe sok ország 1967-ben, így többé nem kaphattak harci repülőgépeket, még akkor sem, ha már azokat korábban megrendelték. Mit csinál ilyenkor egy olyan ország, amely éppen a saját hadiiparát építi ki, és hatékony hírszerző szolgálattal rendelkezik? Felkészül a náluk (is) már bevált Mirage IIICJ vadászgép hazai előállítására. Nehéz eldönteni, hogy az Izraelben 1975-ben szolgálatba állt Kfir C1-es létrehozásában kiket illet nagyobb érdem, a saját mérnökeiket, vagy a Moszad ügynökeit. Az biztos, hogy Svájcban több éves börtönre ítéltek egy ottani repülőmérnököt azért, mert 2 tonna tervdokumentációt adott át a náluk licenc alapján gyártott Mirage III-asról. Az általuk elvégzett fejlesztéseket is tartalmazták az iratok. Az izraeli Kfir (oroszlánkölyök) emiatt eltért némileg az eredeti francia géptől, de még inkább azért, mert amerikai hajtóművet építettek be.

A J79-es hajtómű miatt a beömlőnyílások nagyobbak lettek. 

A saját gyártású vadászbombázó mégsem futott be nagy karriert a zsidó légierőben, mivel alig pár évvel később megkapták az F-15-ösöket, és F-16-osokat. Így a későbbi C2 és C7 változatokat leginkább földi célok elleni feladatkörre tartogatták.  

Kfir az Israeli Aircraft Industries emblémájával, Dávid csillagos, és amerikai felségjellel. 

Megpróbálták exportálni is, de ez sem volt túl sikeres, többek között azért, mert a J79-es hajtómű miatt amerikai jóváhagyásra lett volna szükség. Csak néhány megrendelést tudtak begyűjteni, de meglepő módon az USA is köztük volt, ezzel ha kis mértékben is, de kompenzáltak. A tengerészgyalogság VMFT-401-es, és a haditengerészet VF-43-as százada vett át összesen 25 darab korai, de modernizált Kfir C1-est. A gépeket csak lízingelték, mégis amerikai típusjelet, és külön nevet kaptak. Az agresszor feladatú alakulatoknál az F-21A Lion (jaj de ötletes!) vadászok az ellenség szerepét játszották az eltérő típusokkal végrehajtott légiharc gyakorlatok során a flotta és a tengerészgyalogság pilótáinak nagy örömére. Nemcsak az eredeti Mirage III-ast, és annak utódait, de szovjet vadászokat, elsősorban a MiG-23-ast is tudták szimulálni, mivel hasonlóan jól gyorsult, és képes volt a M2 sebesség elérésre. Ugyanakkor a manőverező légiharc szintén szerepelt a kiképzési tervekben az izraeli eredetű deltaszárnyúval. Ha a Top Gun filmet kicsit később forgatják, talán abban is láthattuk volna. 

A nagyobb teljesítményű amerikai hajtómű miatt a törzs hátsó része szélesebb lett, és a vezérsík tövében egy kisebb beömlőnyílást alakítottak ki. 

A VMFT-401-es és a VF-43-as századok emblémájában egyaránt látható vörös csillag, az utóbbiban egy szovjet gépet roppant össze a vasmarok. A ma is aktív tengerészgyalogos alakulat emblémájában a Kfirt meghagyták, pedig azóta már mással repülnek. 

 A Kfirek többségét 1989-ben, alig négy év után visszaadták Izraelnek, ezalatt alaposan megtépték azokat. A manőverező légiharcok alatt belehúzott G-k biztosan okoztak egy kis szerkezeti változást. Azért maradt belőlük az USA-ban, egy F-21A mai is megtekinthető New Yorkban, a múzeumhajó fedélzetén.    

A lényeg viszont az, hogyha lesz is indiai F-21-es, akkor az már akkor is csak a szerény második lehet a Kfir/Lion után! 

Különleges átalakítás, egy kisebb beömlőnyílás alul is látható, amelyre megtévesztés szándékával az F-16-os feliratot helyezték el.