Amikor a Budai Várnegyedben sétálgatva lefényképeztem a kiállított T-34-85-öst, eszembe nem jutott, hogy a blogomon írjak róla. Hazaérve viszont elhatároztam, utánajárok, mikor és melyik szovjet gyárban készíthették.

A Facebookon van egy T-34-esek iránt érdeklődő csoport, hozzájuk fordultam segítségért. Feltöltöttem a képeket, a kérdéseimmel együtt. Elég sokat kellett várnom, úgy 20 perc múlva valaki megírta Finnországból, hogy ez a harckocsi Csehszlovákiában készült, majd egy orosz kommentelő megerősítette az állítást. Persze tudni akartam, miből is lehet ezt tudni. Uruguayból már az egyik saját képemet csatolták a válaszba, amelyben bejelölték, mire kell figyelni. 

Talán a legszembetűnőbb jel, hogy a torony baloldalán egy dudort látni. A másik fontos eltérés, hogy szintén baloldalon a döntött páncéllemez hátulján egy páncélozott burkolatban van valami, amire azt írták, hogy infantry call button, vagyis hívógomb. Na ez nekem nem igazán volt hihető, így ennek jobban utánanéztem, egyes források azt írják, hogy az a telefonkábel csatlakozója (infantry telephone port), amellyel a gyalogság tudott kommunikálni a harckocsi parancsnokával. Máshol viszont a horn, és buzzer kifejezéseket találtam, vagyis jelződuda lenne. Nekem valahogy a telefon csatlakozó tűnik logikusabbnak, de a lényeg, hogy ez is egy fontos ismertetőjel.

A csehszlovák gyártmány főbb jellegzetessége még, hogy baloldalon vontatókábel tartókat alakítottak ki, ennek rögzítői láthatóak is. A kipufogók, és azok páncélozott burkolatai hiányoznak, pedig az szintén egy jellegzetessége a licenc alapján készült harckocsinak. A kipufogók ugyanis másként íveltek.

Sok más különbséget is találtam még, amikor jobban belemélyedtem. A fényszórók védőrácsa, vagy a parancsnoki kupola is más volt, amelyet még inkább a torony széle felé "toltak el". 

A lényeg, hogy ez a T-34-85-ös (nem T-34/85!) a hajdani Csehszlovákiában készült. 1951-ben még csak a Szovjetunióból hozott elemek összeszerelése kezdődött meg, majd 1952-től már mindent maguk állítottak elő, a prágai Szokolovo gyárból gördültek ki a kész példányok. A motor, a löveg és az öntött torony mind külön helyen készültek, a teknőt a szlovákiai Túrócszentmártonban (Martin) lévő üzemben gyártották.  Később áthelyezték ide a végszerelést, és a kezdeti minőségi problémákat megoldották. Az öntési eljárás miatt sokkal simább volt a torony felülete. Az első szériás T-34-esekkel sok meghibásodás történt a csapatoknál, később ezek is megszűntek, hála a megbízható, "csehszlovák" minőségnek.  

Sokat másztam fel gyerekkoromban T-34-esre, most is szerettem volna. De nem akartam szabálysértő lenni a múzeum mellett. 

A futógörgök közül az egyik eltér a többitől. Általában Csehszlovákiában a tárcsás, "tele" változatokat gyártották, de később áttértek a "pókhálós" kialakításúakra. Mivel két gyárban is folyt a termelés, ez lehetett az oka a futóművek eme elemeinek különbségére.  

A Szovjetunióban a "pókhálós" volt a jellemzőbb a T-34-esre, a másikat pedig inkább a Szu-100-asnál használták. Viszont sok esetben vannak ilyen vegyes megoldások, amikor másik példány tartozékát tették fel. 

Na mi lehet ez a lyuk a torony oldalán? Ez egy lőnyílás, amelyen keresztül a személyzet a közelben lévő ellenségre tüzelhetett, ha a szükség úgy hozta. Egy dugóval lehet lezárni, ami innét hiányzik.    

A kipufogó nyílásán bekukkantva látható, hogy a motort kiszerelték. Így biztos nem lehet beindítani.