Egy év után ismét hazánkba érkeztek az Egyesült Államok Légierejéhez tartozó HH-60G helikopterek, az 56. Kutató-Mentő Század forgószárnyasait így újra megnézhettük. A programunk Pápán vette kezdetét, az Avianoban állomásozó helikopterek közül 3 ide települt át ideiglenesen a Jolly Vihar 2024-re.  A pilóták és a lövészek nagyon kedvesen és részletekbe belemenően válaszoltak a kérdéseinkre, nem tértek ki semmi elől. 

Az alakulat gépein számos érdekességet láthattunk. A szélvédők alá nagyméretű bajszot festettek, a korábbi afganisztáni missziójukra utalva. Ott Pedro hívójellel repültek, emiatt került fel a helikopterenként eltérő, ápolt arcszőrzetre emlékeztető festés. 

(Na és az ápolóeszközt hogy hívják? Na hogy? Bajuszpedrő!) A zöld színű lábnyomok több dolgot is szimbolizálnak. A Vietnámban repült elődöknek, a Jolly Green Giant HH-3E helikoptereknek tisztelegnek ezzel, a nagy gépek ugyanis tekintélyes "lábnyomot" hagytak maguk után, ha leszálltak valahol. A színválasztás egyértelmű, a nagy Vidám Zöld Óriások miatt. Az alaposabb szemrevételezés után feltűnt még valami, a két talpformán a lábujjak száma nem egyezik meg. Az első ugyanis a a föld népességének nagy többségére jellemző 5, míg a második hat lábujjal rendelkezik. Így jön ki ugyanis a század száma, ami ugye 56. Teljesen érthető, és logikus, ugye? Ebből következik, hogy az 57-es századnál a második lábfejnek hét ujja van.   Az HH-60G helikopterek ránézésre nagyon jó állapotban voltak, de nem mai sólymok már. A gyártási évük 1988 és 1992 között van, vagyis már a negyedik évtizedükben járnak.  Ennek ellenére igazán korszerű berendezésekkel rendelkeznek, terepkövető radar, lézer és radarbesugárásjelzők, műholdas kommunikációs rendszerek kerültek beépítésre. A forgatható gömbben lévő AAQ-13-as infravörös kamerát 2013-ban integrálták a gépekhez, a régebbi generációjú típust lecserélve. Az egyik pilóta a jelenlegi HH-60G helikoptert Frankensteinnek nevezte, mivel az évek folyamán az eredeti gép nagyot változott a különböző rendszerek folyamatos beépítése során.  A 26007-es számú gépet csak James Bondként emlegetik. Eléggé udvariatlan módon rákérdeztem az életkorára, a dokumentációból kiderült, hogy 1987-ben rendelték meg, nagyjából egy évvel később születhetett meg. Habár a helikopterek nagyon megbízhatóak, azért az életkor és persze az intenzív használat miatt megértek a cserére. A pilóták egy évben 200 óránál is többet repülnek.   

Már készülnek a közelgő típusváltásra, egy éven belül megkapják a modernebb HH-60W változatot. Így jövőre már a Whiskeyvel jönnek hozzánk a Jolly Vihar 2025 gyakorlatra. A HH-60W-t megemlítve kiemelték, biztos jobb lesz, hogy nem külön-külön építgetik be utólag berendezéseket, hanem már minden a gyártáskor kerül integrálva, a kívánt konfigurációban. A kifejezetten a légierő számára készülő Whiskey egyébként az UH-60-asok M változatának felel meg, a hajtómű, a rotorlapátok, és persze az avionika terén egyaránt. Az új gép neve már nem Pave Hawk, hanem a Jolly Green II lesz. 

A légi utántöltő cső sem véletlenül van a helikopterekhez. Általában évente négyszer minden személyzet kiképzési célból közvetlen kontaktusba kerül egy tankerrel, hogy kerozint vételezzen a levegőben. Így éles helyzetben megvan a jártasság ehhez a manőverhez 

A HH-60G alapból kb. két órát repülhet, ha csak a saját belső tartályait használja. Azonban az utastérben szinte állandóan be van szerelve egy nagyméretű kiegészítő tartály, amely megduplázza ezt az időt, vagyis akár négy órát is a levegőben tölthetnek.

Magam is megtapasztalhattam, hogy a tartály miatt elég kevés a hely. Nem sok ember fér el, pláne, ha egy hordágyat is fedélzetre vesznek. A GAU-18/A géppuska, a jó öreg M2-es módosított változata. A kívül elhelyezett dobozba 600 darab .50-es lőszer fér el. Az adagolás széteső tagú hevederrel történik, ennek mozgatását elektromos meghajtás segíti. A fegyver oldalán egy szereléksín van, erre lézeres célmegjelölőt lehet felszerelni, a fényét éjjellátóval láthatják a lövészek. Az üres fegyver alaposan be volt olajozva, időnként mégis előfordulhat, hogy elakad a géppuska, de az is, hogy a lőszer a túlmelegedés miatt akaratlanul elsül. Ezért kell rövidebb, 2-3 másodperces sorozatokat lőni, majd kis szünetet tartani. Erre egy oktató mondóka is van, de az nem irodalmi nyelven íródott, így nem idézem. Kipróbáltam a géppuska mozgatását, könnyen forgatható minden irányba. Teljesen előre, hátra, függőlegesen lefele is lehet vele lőni. A képen a mérete is jól érzékelhető. A hatcsövű Miniugun szintén hadrendben van az alakulatnál, de jobban szeretik az .50-est. Kisebb a tűzgyorsasága, de nagyobb a lőtávolság, és nagyobb lyukat is üt. A Minigunt unalmasabbnak tartják, mivel nem érzik a hátralökő erőt. Bezzeg a 12,7-es férfiembert kíván, alaposan meg kell markolni a fegyvert tüzeléskor.  A pápai eligazítás után földi lépcsőben átmentünk a Kőrös-hegyi lőtérre, mivel délutánra kiképzési feladat volt betervezve a helikopterek számára. Valós körülményeknek megfelelően embereket kellett felkutatniuk a jeladójuk segítségével, különböző eljárásokkal a fedélzetre venniük, majd sürgősen távozniuk.  A három gépből kettő repült át a lőtérre. A Magyar Honvédség gyakorlásra kijelölt létesítményét többször is lelkesen dicsértek. Olaszországban nincs lehetőségük lövészetre, nem rendelkeznek erre alkalmas katonai területtel. Ez egyébként szinte a legtöbb európai országra jellemző probléma. Bezzeg Magyarországon a Blaaton közeli óriástelken változatos terepen eltérő körülmények közt gyakorolhatják a kutatást, miközben éleslövészetet hajtanak végre a kihelyezett célokra. A helikopterek fegyverei nem voltak töltve az átrepülés során, a lőszert dobozokban hozták át. A gyakorlótéren történt csak meg a töltés. Tartalék fegyvereket is hoztak.  

Megkezdődött a gyakorlat, a géppár elindult felkutatni a kimentendő személyeket. 

A helikopterek visszatértek, az üres fegyvereket újra kellett tölteni. 

Igen, az egy norvég zászló. 

Mosolyogjon kérem! Mosolygok!Újra és újra felszálltak az új helipadról. 

Géppárban köröztek a terület felett, egymást biztosítva. 

A gyakorlat lényegét, a túlélők felkutatását és kimentését közelről is megnézhetük, természetesen a biztonsági rendszabályok szigorú betartásával. Minden esetben hátrébb voltunk, hiszen a kimentés helyéhez viszonyítva határozták meg a tűzkiváltás helyét repülés közben. Most nem láttunk magyart, akit a fedélzetre vettek, de előző héten honfitársainkat is bevonták a gyakorlatba, mint ahogy az JTAC előretolt repülőirányítókat is. Érkezik a kiemelést végző gép. A feladat során volt, hogy egy kutató mentő PJ–t engedtek le csörlővel a túlélőért, de előfordult páros kirakás is. Ebben az esetben kétszeri csörlőzésre volt szükség, így hosszabb volt a mentés. 

Gyakorolták azt is, amikor 3 PJ (mentő specialista) kötélen csúszott le, hogy biztosítsák a földi munkát. Szinte minden esetben a „lelőtt pilóta” valamilyen módon "megsebesült", vagyis korlátozott volt a mozgása. Így előfordult, hogy hordágyra fektették, és úgy csörlőzték fel, vagy leszállás után tették be a sérültet a gépbe.  És a géppuskákkal mindig tüzeltek. A heveder darabjai és a hüvelyek ugyanabból csőből hullottak ki.A sorozatok néha hosszabbak voltak, mint 2-3 másodperc. A videót nézve lehet számolgatni!  Harchelyzetben sem spórolnak a lőszerrel.  A sok lövés miatt a fegyverben lerakódik ez az, kissé felforrósodik a hangulata is, a tűzgyorsaság lelassul, így még zeneileg képzetlen füllel is hallható a ritmusváltás. Nem egyszerű bemászni a csörlőről. Nem számoltm meg sajnos, összesen hányszor mentek vissza fegyvert tölteni, és kirakni a "túlélőket", de talán nem is ez a fontos. Inkább az, hogy a gépek személyzete a Pápa-Kőrös-hegy-Pápa viszonylatban leglább három és félórát dolgozott  a júliusi hőségben, szünet nélkül. 

Természetesen tisztában vannak azzal, hogy éles körülmények közt ez egy nagyon veszélyes feladat. Habár vannak háborús tapasztalataik, de az ukrajnai eseményeket nyomon követik, és elemzik a rendelkezésre álló információkat. Így próbálnak felkészülni az újabb kihívásokra.  A védelmük fokozása érdekében még alacsonyabban, és még gyorsabban repülnének, mint itt. A géppuskák csak az önvédelemre alkalmasak, ez nagyon kevés. Amennyiben ellenséges terület fölé  mennének, akkor sok más repülőeszköz kísérné őket, bombákkal, rakétákkal, elektronikai  zavarással, és még sok más csapásmérő képességgel, valamint folyamatos felderítési adatokkal megtámogatva, hogy a mentés sikerese legyen. Csak így lehetett sikersztori az a két harci kiemelés 1999-ben is, melynek során az F-117-es és az F-16-os pilótákat kihozták Szerbiából. Az utóbbi repülőgépvezető, Goldfein alezredes, aki később a légierő vezérkari főnöke lett, a rádióban a következő szavakkal kért segítséget: Start finding me boys! Ez, vagyis a „Találjatok meg, srácok!” vagy talán "Na kedjetek el keresni!" azóta is az alakulat egyik jelmondata. Mottóból, szimbólumból jó sokat összegyűjtöttek a történelmük során, ezek között az egyik legfontosabb talán mégis az, hogy „That others may live. Vagyis az alakulat legfontosabb feladata az, hogy mások élhessenek.