2025 júliusában is megszervezték a Jolly Vihar gyakorlatot hazánkban, melynek során az USA légierejének 56. kutató mentő századából érkezett három helikopter Pápára. Az alakulatnál a legutóbbi látogatásuk óta típusváltás történt, a HH-60G helyett már a jóval modernebb HH-60W Jolly Green II helikopterrel repülnek. Avatatlan szemnek talán fel sem tűnne a különbség, hiszen a H-60 típuscsaládba tartozik ez is, mégis sokkal modernebb, és hatékonyabb, ez persze a beszerzési árában is manifesztálódik. Gyorsan meg is magyarázom a hatásvadász címet, mivel a HH-60W, vagyis a Whiskey típusváltozat kb. 70 millióba kerül darabonként, dollárban. 

Azért is vált szükségessé a típusváltás, mivel a századnál volt olyan HH-60G, amelynek az okmányába több mint 20000 óra került elkönyvelésre. Kétszer, háromszor annyit repültek a Golfokkal, mint amennyit a szolgálatba állításukkor terveztek. Persze ezt a korszerűsítésekkel és a gondos karbantartással tudták csak megcsinálni. A század gépei több kiküldetésben vettek részt, így Afganisztánban is. Meséltek sztorikat, például arról, hogy a Bagram közelében lévő hegyeket csak az alacsonyabb hágók felett tudtak átrepülni. Az afganisztáni bevetéseken Pedro volt a hívójelük, a bajuszt emiatt az új gépekre is felfestették. Akkor lássunk hozzá az összehasonlító verselemzéshez, hiszen alapos szemlélődés után azért sok újdonságot láthattunk a régebbi Golf változathoz képest. A W egyébként a H-60-ason alapul, a fő rendszerek onnét már ismerősek. Ilyen az erősebb T-700-GE-701D hajtómű is. Korábban a hajtóműből kiáramló gázokhoz levegőt kevertek így csökkentették a hőképet. A Whiskey helikopteren viszont a fúvócsőből felfelé történik a kiáramlás, a rotorlapátok szétterítik a gázokat, ezzel redukálják az infravörös sugárzást.   Ha már szóba került a rotorlapát, a húrhossz nagyobb, a köznyelvben erre a szélesebb szót használnánk. A módosításnak köszönhetően javult az emelkedőképesség, és nagyobb tengerszint feletti magasságon is képes a függeszkedésre. A legnagyobb sebeség is nőtt, mintegy 25 csomóval, vagyis 45 km/h-val. A legkarakteresebb változás a gép orrán látható. A Primus 701A meteorologiai radar oldalról középre került, egy „érdekes” formájú házzal. Ezen rácsos beömlőnyílás van, az elektronikai rendszerek hűtésére szolgáló levegő számára. A radar hatótávolsága kb. 500 km. A segítségével elkerülhetik a veszélyes zivatarokat, viharokat. A pilóták nekünk azt mondták, hogy térképezésre, és terepkövetésre nem alkalmas, ugyanakkor egyes források megemlítik, hogy nagyobb tereptárgyakat észlelhetnek vele, és nyílt vízen hajókat detektálhatnak már nagyobb távolságról.  Az orr alatt a korábbi AAQ-29A FLIR helyett már az MX-10 EO/IR gömbje látható, amiben infravörös, nappali, valamint egy alacsony fényviszonyok közt működő kamera van. Ezek mellett van még benne infravörös megjelölő rendszer is, amellyel mások számára tudnak egy kijelölt területet megvilágítani.  Az orr meghosszabbítása lehetővé tette, hogy a gömb magasabban legyen, így csökken az esélye annak, hogy földhöz ütközzön egy durvább leszállásnál. A légi utántöltő cső bekötését megerősítették, hogy a repülés közbeni kilengések, kevésbé terhelje a gép sárkányát. A korábbi helikoptereken az oszcilláció miatt időnként apró repedéseket találtak a fellépő erőhatások miatt. A csövön lévő felirat kedvesen megkér mindenkit, hogy ne ezen pihenjen meg. Rövid ideig fontolgattam, hogy tesztelem a személyzet humorérzékét és megkérdezem, ráülhetek-e. (Ugye a ne nyomd meg a piros gombot felirat.)  Derrick ugye közlegényként kezdte, majd főfelügyelő lett, itt meg főtörzsőrmester. (Ez itt az indokolatlan öncélú humor helye.) A géppuskák is újabbak, a GAU-18-as helyett már a GAU-21-es volt felszerelve. Szemmel láthatóan jobb állapotban, újabb gyártásúak voltak, de még mindig a közel 9 évtizede tervezett M2-esen alapulnak. Az új változat gyári jelzése M3-as lett, a légierőnél és a haditengerészetnél használják a GAU-21 (Gun Aircraft Unit) típusjelet.Nyitott zárhelyzetből tüzel, ami jobb hűtést tesz lehetővé, ezzel megelőzhető, hogy a lőszer a töltényűrben a felforrósodás miatt elsüljön. Ami szintén fontos, hogy nagyobb a tűzgyorsaság, és pontosabb. A géppuska lángrejtője is más formájú, mint ahogy azt a szuperközeli kép mutatja. 
Ha már megengedték, akkor természetesen kipróbáltam. Az állvánnyal egy negyed féllégteret lehet lefogni, előre, hátra és lefele. Az emelkedési szög vízszintesnél van blokkolva, annál feljebb nem lehet lőni, nehogy a rotorlapátok felületén folytonossági hiányt okozzanak a 12,7-es lövedékek. Az oldalsó ablakoknál lévő mozgatható fegyverállvány bölcsőjén a két markolat kevésbé tűnt ergonómikusnak, mint az elődjénél. Felül szereléksín van, erre különböző irányzékokat lehet felerősíteni. Minigunt sajnos még mindig nem láthattunk, az . 50-es kalibert jobban kedvelik.  A fülkében már minden teljesen digitalizált, korszerűbb műszereket, és kijelzőket alkalmaznak. A kisebb műszerfal miatt jobb lett a kilátás, ami különösen függeszkedésnél, leszállásnál nagy előny. A műszerfal közepén a többfunkciós kijelzők vannak ezeken jelenítik meg a fontos információkat, és a kamerák képei is. A fedélzeti számítógépben külön 2 terrabyte memóriával rendelkezik az egész földre kiterjedő térképhez, 5 méteres felbontással.A kutató mentéshez nagyon hasznos az a rendszer, amely egy megadott pont feletti átrepülésnél kidolgozza az optimális megközelítési módszert, amely gyakorlatilag egy iskolakörnek felel meg. A leszállást igy a megjelölt pont mögött száz méterrel és 100 méterre balra, széllel szemben teszi lehetővé.A kabinajtókról az ablakok ledobhatóak, ez a vészhelyzetben történő gépelhagyást segíti, mint ahogy az zöld fényű rendszer is, amely a szokástól nagyobb túlterhelés, bedöntési szög, vagy vízbetörés esetén kapcsolódik fel. Vagyis éjszaka, vízre szállt, felborult, durván földet ért gépből segíti a kijutást a dezorientált személyzet számára.A deszanttérben is elhelyeztek három kijelzőt, a két különleges fedélzeti technikus, és a PJ ejtőernyős mentősök számára. A monitorokon így a digitális térképet, vagy a különböző kamerák képeit figyelhetik meg. Több szem többet lát alapon a személyzet helyzetfelismerő képessége nagyban javul, a környező terepet figyelhetik. Kereshetik a kimentendő személyt, vagy épp az ellenséges tevékenységre utaló jeleket. Szintén megoszthatják egymás közt a 7 különböző rádió kezelését, csökkentve az egy emberre jutó munkaterhet. A csörlőt a jobboldali ajtó meletti kontrollerrel lehet kezelni. A különleges fedélzeti technikusok kezelik a fegyvereket, a csörlőt, ők felelősek a rakományért, és a fedélzeten lévő többi személyért, ugyanakkor a gép műszakijai is egyben.Az üzemanyagrendszert is átalakították. A két nagyméretű belső tartály miatt nincs szükség a deszanttérbe helyezett kiegészítő tartályra. A repülési idő ezzel mindössze 10 perccel csökkent. A helygazdálkodás miatt speciális, ütközés energiát elnyelő állványt építettek be a hordágyaknak. A magasabb elhelyezés megkönnyíti a sérültek ellátását a helikopterben. Az új gépeken már látszik a használat a radar burkolatán, és némi kőfelverődés az oldalán. A név előtt a rendfokozat őrvezető. (A1C- Airman 1st Class) A légierő rendfokozatainak fordítása okozhat egy kis porblémát (sic), de támpontot nyújthat, ha a többi haderőnem megfelelő kategóriáját is megnézzük. . Az önvédelmi rendszer hasonló a Golfokhoz. Megtartották infra és diplólszórót, az AAR-57 rakéta-közeledésre figyelmeztető, az AVR-2B lézer-besugárzásjelő, valamint az APR-52 radarbesugárzásjelő rendszereket.   A gép légi szállíthatóságát teszi lehetővé, hogy a rotorlapátokat előre, a faroktartó hátsó részét oldalra, a vízszintes vezérsík két részét pedig felfele lehet hajtani. Ez utóbbi egyébként kompozitból készült.

Pápáról átrepültek a Körös-hegyi lőtérre, ahol a lőszerek töltését végezték el a kutató-mentő feladatok előtt. Mindegyik oldalt a rakaszba 600 darab lőszer fér el. Ezt elvileg 30 másodperc alatt el tudnák lőni, persze rövidebb sorzatokkal lőnek csak. Tartalék géppuskákat is hoztak. A fegyvereket indőnként cserélni kellett. 

További képek még itt megnézhetőek. 
Ott a távolban látszik az egyik gép, alacsonyan függeszkedve.