A múlt heti posztban már írtam a Magyar Honvédségnél rendszeresítésre kerülő új lőfegyverekről, de akkor nem igazán volt mód kitérni több fontos részletre. Valahogy a sajtóban sem durrant akkorát a hír, nem lett kivesézve a téma, pedig már több konkrétumot is elmondtak Szolnokon. Ezért érdemes visszatérni a kézifegyverek ügyére, hiszen olyan döntés született, amely több évtizedig meghatározó lesz. Azért is fontos ez a beszerezés, mivel a Magyar Honvédség minden jelenlegi és jövőbeni katonáját érinti.

5.56-os űrméretű BREN 2 EOTech optikával, lézeres célmegjelölővel és lámpával 

Na de kezdjük elölről! Azt már tudjuk, hogy BREN 2-es, Scorpion Evo 3-as, P-07-es, és P-09-es fegyvereket fognak gyártani idehaza licenc alapján. Szakkönyvbe illő típusismertetésre most ne számítson senki, általánosságokat, háttér-információkat írok inkább. A legtöbb honfitársunknak talán nem mondanak sokat a fenti típusjelek, így messzebbről kezdem, mivel érdemes pár mondatban a cseh lőfegyvergyártásra kitérni. A mostani Ceska Zbrojovka cég nagy hagyományokkal rendelkezik, jelentős nemzetközi sikereket értek el, hiszen a II. világháborús brit Bren a vz. 26-os könnyű géppuska/golyószóró alapján készült. A típusnévben szereplő első két betű a cseh gyár székhelyére, Brno városra vezethető vissza. Az izraeli Uzi szintén cseh eredetű, a vz. 23-as géppisztoly alapos tanulmányozása után alkották meg, még ha ez nem is látszik a megjelenésén. Már ezekből is levonható az a következtetés, hogy csehekről inkább másoltak, nem pedig ők vették át a külföldi megoldásokat. Erre még egy jó példát lehet felhozni, a szocialista táboron belül szintén saját utat jártak az egyéni lőfegyverek terén. A vz. 58-as gépkarabélyuk hiába hasonlít az AK-47-esre, a működési elve és belül a szerkezete attól jelentősen eltér. 

A Ceska Zbrojovka híresebb termékei közé tartozik még vz. 61-es Scorpion géppisztoly, valamint a CZ 75-ös pisztoly, és persze a továbbfejlesztett változataik. 

 A különleges műveleti katonák és a területvédelmi tartalékosok is kipróbálhatták már a BREN 2-est

Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a már NATO tag Csehországban a régi vz. 58-as leváltására megint csak egy hazai fejlesztésű gépkarabély gyártására indítottak programot, melynek az 5.56-os CZ 805-ös BREN lett az eredménye. Számos különböző változatát is elkészítették, kisebb nagyobb módosításokkal.

A szakirodalomban nagyon kedvező ismertetőket találhatunk, igazi 21. századi fegyverről van szó, a tok alumíniumból készült, és sok a műanyag alkatrész. Kiváló ergonómia jellemzi, jól kézre esik minden, a tűzváltókar könnyen kezelhető mindkét oldalon. A felhúzókar gyorsan átszerelhető jobb vagy balkezes használatra, a behajtható válltámasz hossza pedig négy helyzetben állítható. A tok felső részén végig szereléksín van, amire az optikai irányzékok felszerelhetőek, de oldalt és alul is vannak sínek az egyéb tartozékoknak.

Az újabb BREN 2 változatot gyártják NATO 5.56-os űrméretben, de van olyan variánsa, amely a 7,62x39 mm-es 43M lőszerrel működik. A képen ez utóbbi látható. 

Láthattuk mindkettő űrméretben, ráadásul rövidebb és hosszabb csövű variánsokat is bemutattak.Az íveltebb tárról könnyen felismerhetőek a 7.62-esek. 

A csehek már begyűjtöttek néhány külföldi megrendelést a magyar döntés előtt is, öt országban rendszeresítették több-kevesebb darabszámban. A francia csendőrség terrorelhárító alakulata, a GIGN is vett egy kisebb tételt.

A négy fegyver ismertetőjén már az "Assembled in Hungary" felirat látható  

A BREN 2-est rendszeresítése után egy régen várt folyamat indulhat el, megkezdődhet a régi gépkarabélyok kivonása. Tudom, az AK még minidg nagyon népszerű, én is sok előnyét fel tudom sorolni. Jómagam szintén az AK-63D használatával szocializálódtam bele a felnőttkorba, és ezt nehéz nem figyelembe venni, de itt az ideje továbblépni. Az 5.56x45 mm kontra 7.62x39 mm vita talán soha nem fog véget érni.  

A döntés azon része is nagyon fontos, hogy idehaza kerül sor a gyártásra, amely több előnnyel  jár. Az ország védelmi képességét növeli, ha nem függünk a külföldi szállításoktól, és saját magunk bármikor annyit állíthatunk elő, amennyire szükség van. Létrehozhatjuk a saját logisztikai, javító bázist, és ami a jövő zenéje, a hazai igényeknek megfelelően esetleg kisebb módosítások is elképzelhetőek. Gondoljunk csak arra, hogy az AKM-63, az AK-63D, az AMD-65, és persze az AMP-69 is magyar mérnökök ötletei alapján készültek el a szovjet alapváltozatból. Ki tudja, akár hosszabb csővel távcsöves puskát, vagy sorozatokkal operáló, a rajok támogatására alkalmas golyószórót is gyárthatunk valamikor.

Majdnem minden itt van: Scorpion Evo 3, 5.56-os gépkarabély, P-09-es pisztoly, 7.62-es gépkarabély. 

A bemutatón egyébként nagyon dicsérték az összes típust. A gépkarabélyról egy különleges műveleti tiszt beszélt, miszerint meg volt vele elégedve a lövészetek során.

 A P-09-as, és a rövidebb P-07-es pisztolyokról a tesztelést és nyúzópróbákat végző szakember azt mondta, hogy a pályafutása alatt soha nem találkozott olyan fegyverrel, amellyel egyetlen akadály sem fordult elő a lövések leadása során. A P-09-essel viszont ez megtörtént. Kiemelte azt is, hogy a pisztolyhoz egy nagyon jó tokot terveztek, melyből a használója gyorsan elő tudja venni, de egy védőkengyellel megakadályozza, hogy illetéktelen személy hozzáférjen, és kirántsa.

A Scorpion Evo 3-as tűzváltókarján látható, hogy egyeslövésen és sorozaton kívül 3-as rögzített sorozatlövés leadásra is képes. Lányos zavaromban a BREN 2-esen ezt nem néztem meg. A szakirodalom szerint a BREN 2 változatokon nincs rögzített sorozat. Majd kiderül ez is hamarosan.  

 Az előző posztban már szerepelt ez a videó, de most ismét beillesztem. 

A bemutató után sok kérdés merült fel, de ezek megválaszolására még várnunk kell. Egyelőre nem lehetünk biztosak abban, hogy melyik űrméretű gépkarabély lesz rendszeresítve a Honvédégnél, megtörténik-e a teljes átállás a NATO 5.56x45 mm-es lőszerre, vagy maradunk a réginél, esetleg vegyesen kerül sor a hadrendbe állításra. Szintén a levegőben lebeg a bejelentett 200000-es darabszám. A MH állományának létszámát kerekítve vegyük 30000-nek, mindenkinek kell gépkarabély, és hozzá talán ugyanennyi pisztolyt is rendelnek. A területvédelmi és műveleti tartalékosoknak is kell majd, és persze megfelelő M zárolt készletet is fel kell halmozni. 

Ugyanakkor most egy teória következik, amely kizárólag a szerző spekulációja, de talán mégis elképzelhető. Teljesen logikusnak tűnhet, hogy a katonákon kívül a fegyveres testületeknél is lecserélik a jelenleg rendszerben lévő fegyvereket. Hiszen ha a rendőrségnél rendszeresítik a pisztolyokat, gépkarabélyokat, géppisztolyokat, akkor máris 100000 feletti darabszámnál járunk, és ezen felül még ott van a NAV, valamint a Büntetés Végrehajtás személyi állománya.

A lényeget megismétlem: Nagy horderejű döntés született, amelyről előbb-utóbb még több információt tudhatunk meg. A sajtó munkatársai örömmel vesznek minden meghívást az ilyen tájékoztatókra!  Egyelőre itt befejezem az írást, remélem ismét sikerül értelmes kommentháborút kirobbantanom!

Frissítés: 

A pontos típusjel ügyében van egy kis zavar. A hivatalos ismertetőben a BREN 2 megnevezést használták. Így ez talán nem CZ 805, hanem inkább a CZ 806-os gépkarabély. Ha tévedtem, elnézést kérek. A posztból kitöröltem a típusjeleket, csak a BREN 2 maradt bent. Remélem hamarosan kiderül, mi is a pontos megnevezés. 

Március végén került sor a Visegrad 4Sight 2018 nemzetközi különleges műveleti gyakorlatra Szolnokon. A házigazda alakulat a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár volt, de csatlakoztak hozzájuk szlovák és lengyel katonák, és nagy meglepetésemre önkéntes területvédelmi tartalékosok is.

A március 29-ei sajtónyilvános napon több újdonságot is láthattunk, és igazán szenzációsnak lehet minősíteni az elhangzott bejelentéseket. Talán kezdjük azzal, amely előző napon már bejárta a sajtót, de típusmegjelölés, konkrétum nélkül. Rossz dramaturgként egyből belecsapok a lecsóba. Az első programra készülve a lőtéren gyülekező lengyel és magyar katonák fegyvereit távolabbról nézegetve a mieink mintha nem a megszokott típusokat tartották volna a kezükben. És valóban! Az M4A1-esek helyett egyiknél ugyanis CZ 805-ös gépkarabély, míg egy másiknál CZ Scorpion EVO 3 géppisztoly volt!

Jobbról az első katona már a CZ 806-ost használta a lövészeten

CZ Scorpion Evo 3 géppisztoly 

De nem sokáig volt idő a csodálkozásra, ugyanis kezdődött a képességek demonstrálása. Először azt mutatták be, ahogy az elsődleges fegyverrel, vagyis a cseh géppisztollyal, majd gépkarabéllyal küzdötték le a katonák a célokat, majd a lőszer kifogyása után azonnal váltottak a másodlagos fegyverre, a pisztolyt elővéve folytatták a tüzelést. A lövéseket duplázva adták le, hogy mindegyik célalak két lövedéket kapjon, megnövelve a stophatást, biztosítva, hogy az ellenfél valóban harcképtelenné váljon.

Következtek a páros lőgyakorlatok, amikor is egymást biztosítva fedezékből előrenyomultak, majd a célokat sorban lelőtték. Itt külön kihangsúlyozták előtte, hogy a katonák a fedezékek mögött váltott kézzel lőnek, vagyis a jobbkezeseknek a baloldalon is kiválóan kell használni a karabélyokat. A lengyelék egyébként a HK416-os rövidcsövű változatát használták. A tárcseréknél az üreset nem minden esetben tették a zsebbe, ezek „elvesztése” harchelyzetben bizony így megy. A végén szintén pisztolyokkal fejezték be a munkát.

Aztán jöhetett két nagyobb létszámú lövészet, ezeknél még inkább fontos volt a koordinált csapatmunka. Itt a lengyel és magyar katonák együtt hajtották végre a feladatot. A járőrözést végző csoportot támadás érte, amelyre azonnal reagáltak, harchoz vágták magukat, tüzelve megkezdték az elszakadást.  

 A videó végén ismét jól látható az új cseh gépkarabély! 

Az éppen hátrafutókat az elöl a maradtak fedezték, majd pár méter után azok megfordultak, hogy biztosítsák a társaikat, felcserélődtek a szerepek, és így ment addig, amíg mindenki biztonságba ért. Félelmetes volt látni, ahogy egymással párhuzamosan mozgó katonák alig pár méterre lőttek el az előttük lévő társaik mellett! Egy kis hiba is elég ahhoz, hogy nagy baj történjen, na ehhez kell a biztos kéz, és a profizmus. 

Nem spóroltak az éleslőszerrel ezekben a helyzetekben, az elszakadást sorozatokkal is fedezték, hogy lefogják a támadókat.

 Egy másik helyszínen már sokkal komplexebb gyakorlatra került sor. A szcenárió szerint a szolnoki bázis egy ellenséges repülőtér volt, ahova 24 órával korábban már beszivárgott egy kisebb saját csoport, amely elvégezte a helyszíni felderítést. Megállapították egy nagy távolságú felderítő rádiólokátor, több készültségi szolgálatot ellátó harci repülőgép, és egy fegyverraktár található az objektum területén, amelyek veszélyt jelentnek saját erőkre. A megsemmisítésükre a különleges műveleti katonákat bízták meg, akiket két Mi-17-es helikopterrel kellett bejuttatni.

Elsőnek azonban egy Gripen géppár csapott rá a reptérre. A nézőkkel pont szemben estek ki a felhőből a süllyedő JAS-39-esek, majd kifordultak, és felhúztak.

Jöhetett a két helikopter, egyik a raktár közelében, míg másik a radarhoz közelebb szállt le a katonákkal. Mivel a hátsó ajtókat levették, ezért gyorsan elhagyhatták a fedélzetet.

Azonnal megrohamozták a kijelölt célokat, lelőtték a raktárnál és repülőgépeknél álló őröket, majd telepítették a romboláshoz szükséges robbanótölteteket. Ekkor felbukkant egy teherautó, mellyel az ellenség gyorsreagálású csoportját szállította. A járművet a levegőben köröző helikopterek ajtólövészei állították meg, és tették harcképtelenné a platón tartózkodókat.

 A parancsnok műszaki specialistákkal fut a repülőgépek állóhelye felé. 

Viggen játszotta az ellenséges gép szerepét, amin épp elhelyezik a robbanótöltetet. A fekvő alak egy hatástalanított rosszfiú. 

A saját katonák végeztek a munkájukkal, a kivonási területre mozogtak vissza, és biztosították a helikopterek leszállását. Nagyon gyorsan, másodpercek alatt szálltak be, majd távoztak is. Ekkor jelentek meg a színes füstpamacsok, melyekkel imitálták, hogy a repülőgépek, a raktár és a radar mind megsemmisültek.

A sajtónap végén pedig Simicskó István honvédelmi miniszter ünnepélyesen bejelentette, hogy a Magyar Honvédség számára új lőfegyverek gyártása kezdődik meg 2019-ben. Ez a hír már elhangzott két nappal korábban, de most már megnevezték a típusokat is, miszerint a CZ 805 BREN 2 gépkarabély, a CZ Scorpion EVO 3 géppisztoly, valamint a P-07 és a P-09 pisztolyok kerülnek hamarosan hadrendbe. A cseh cég által tervezett fegyvereket idehaza licenc alapján fogják sorozatban gyártani.

A Polaris MRZR-2 ultrakönnyű harcászati járművek is rendszeresítésre kerülnek, ezek viszont már megérkeztek, a 12 példányt kiállították a hangárban.

Az új haditechnikai eszközök, és a jelenleg használt típusok, eszközök ismertetésére a következő részben kerül sor.

Néhány önkéntes területvédelmi tartalékosok is részt vett a célobjektumok leküzdésében. Sándor Tamás dandártábornok a kérdésemre elmondta, hogy a kiválasztottakat három nap alatt készítették fel a feladatra a különleges katonák. Talán kevesen tudják, hogy amerikai mintára a szövetséges erők kiképzésére is alkalmasak a speciálisan felkészített katonáink. Itt ezt demonstrálták, hogy képesek átadni tudásuk egy részét másoknak. A helyiségharc egyre fontosabb minden harci kiképzésben, fontos ezt beemelni más katonai alakulatnak is. A tartalékosok ezzel ugyan nem lettek különleges műveletisek, de mégis jól hasznosíthatják a megszerezett tudást a jövőbeni szolgálatuk során.   

Na most tényleg rendhagyó poszt következik. Nem saját képekkel, de saját véleménnyel. Majd meglátjuk, van-e rá igény.

A 12 katona című filmre beülve nem tudtam a vetítőtermen kívül hagyni saját énem, akarva akaratlanul kiszúrtam néhány részletet, mely másnak talán jelentéktelennek tűnhet. Természetesen itt csak a haditechnikai eszközökre, fegyverekre térek ki, amelyek összességében elégedettséggel töltöttek el, de azért mégis észrevettem az oda nem illő dolgokat.

Nagyon érződött, hogy a katonai szakértők, és persze az eredeti résztvevők segítségével mindent próbáltak hitelesen visszaadni, korhű, vagy legalábbis annak látszó fegyvereket használtak a forgatásnál. A gépkarabélyoknál ez könnyen ment, hiszen egy filmes cégnek ez semmiség, ha ügyelni akarnak a részletekre.

Az M4A1-es úgy volt felszerelve, ahogy kell, az 595-ös Alpha hadműveleti csoport mindegyik operátorának fegyverén ott volt az ACOG optika, az AN/PEQ-2 célmegjelölő, a mellső markolat, és persze a lámpa. M24A1 mesterlövész puskát is vittek magukkal az afganisztáni bevetésre. 

A helyiek arzenáljában felbukkannak az AKM, AKMSZ gépkarabélyok, sőt pár másodpercre egy rövidebb csőhosszúságú változat is. A szakirodalomban ellentmondásos információk vannak arról, hogy a Szovjetunióban gyártottak-e ilyen kompakt verziót a 7,62-es Kalasnyikovból. Inkább egyedi átalakítások bukkannak csak fel, a filmben is ilyent láthatunk.  

 A PKM géppuska, RPG-7V, és nyomokban a Lee Enfield No 1 Mk III puska szintén a filmes szakemberek munkáját dicséri.

A tálibokat az összecsapások során T-72-esek is támogatták a filmben. Ezek eredeti szovjet gyártmányúak, a US Army adta kölcsön a forgatáshoz. A hadsereg valószínűleg az iraki háborúkból hozta haza zsákmányként a lánctalpasokat, és kiképzéshez használják az ellenerő megjelenítésére. Azonban Afganisztánban soha nem volt hadrendben T-72-es harckocsi. A szovjetek csak a T-54/T-55, és T-62 különböző változatait adták el a nem épp megbízható szövetségesüknek. Ráadásul a nagy testvér még az 1979 és 1988 közötti megszállás során is csak T-62-esekkel felszerelt alakulatokat vezényelt a közép-ázsiai országba. T-72-est, T-64-est, vagy T-80-ast féltek bevetni, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Így a tálibok csak az elsőnek felsorolt harckocsikat tudták megszerezni a hatalomátvételük után, T-72-est biztos nem. Ettől függetlenül a filmben jól mutattak.

BM-21 rakéta sorozatvetőjük viszont biztosan volt, de ennél olyan dolog tűnt fel, ami ismét homlokráncolásra késztetett. A töltést a személyzetet játszók begyakorlott módon végezték, de a rakéták orrkúpjai kikandikáltak a csőkötegből!

Talán majd megerősít ebben néhány kommentelő, aki sorkatonaként vagy hivatásosként még kapcsolatba került idehaza a BM-21-essel, de én eddig a töltött csövekből soha nem láttam kilógó rakétát. Magyarázat persze van, a filmesek minden bizonnyal így akarták elérni, hogy a néző jól lássa, a fegyver már tüzelésre kész.

A végére hagytam az egyik kedvencemet az, MH-47-es helikoptert. Már régóta érdekelnek a speciális feladatokra dedikált forgószárnyasok, szerencsém volt látni ezek közül sok típust. Markánsan eltérnek a megszokott katonai helikopterektől. Az 595-ösöket, a légierő repülésirányítóit, és a CIA műveleti tisztjeit is különleges Chinook szállította be Afganisztánba Üzbegisztánból. Az oda vissza repülés 11 órát vett igénybe, háromszor hajtottak végre légi utántöltést, bár ez a filmben nem szerepelt. És valóban hordozható oxigénpalackokat használtak a fedélzeten tartózkodók a nagy magasság miatt, ugyanis a gép törzse nem hermetikus, meg ugye az ablakok nyitva voltak, kell a géppuskáknak a friss levegő.

MH-47-esekkel kizárólag a 160. Különleges Műveleti Repülőezred rendelkezik, az alakulat működött közre a forgatásnál, vagyis egy igazi példányt használtak, néhány MH-60M-el egyetemben. Jó volt látni az MH-47-eseket a filmben, az utántöltő csonk, az orr alatti infravörös kamerát tartalmazó forgatható torony, a törzs oldalán lévő terepkövető radar, a hatalmas üzemanyagtartályok nagyon karakteres megjelenést adnak a tandemrotoros Chinooknak. A hatcsövű M134-es géppuskák, a lézer és radar-besugárzásjelzők, a rakéta-közeledésre figyelmeztető rendszer, az infracsapda kivetők is demonstrálják, hogy nem akármilyen gépről van szó. Azonban itt is meg kell állni egy kis akadékoskodásra. Ez már egy másik változat volt, hiszen 2001-ben MH-47E hajtotta végre a kirakást, a filmben pedig már az MH-47G szerepelt. Persze ennek érthető oka van, mert a régebbieket már átépítették.

MH-47G MH-60M száll fel az MH-47E és MH-60L szerepében

Fotók: Warner Bros.

Pár napja Budapesten láttam két páncélozott teherautót. Eszembe jutott, hogy még 2015-ben készítettem néhány fotót róluk. Hamar megtaláltam a fényképeket, ennek apropóján írok pár sort a magyar fejlesztésről. 

A hazai hadiipar felfuttatására elég komoly szándék van jelenleg. Ebből egy cég biztos profitál majd, amely már régóta beszállítója a Magyar Honvédségnek. A Rába Járműipari Holding különböző teherautókat készített az elmúlt évtizedekben, nemrég pedig megalkottak egy páncélozott változatot is. A Rába VZF (Védett Zárt Felépítmény) nevű jármű az MRAP kategória trendjének felelt meg. Bebizonyították, hogy képesek páncélozott szállítóeszközt létrehozni, amely oltalmat nyújt a kézifegyverek lövedékei, és a robbanások ellen egyaránt.

Két példány készült el, ezeket csapatpróbára küldték, hadgyakorlatokon, és néha az utakon is találkozhatunk velük. Nagy volumenű sorozatgyártásra nem lehet számítani, de tapasztalatszerzésre biztosan jó volt. Ha döntés születik idehaza valamilyen harcjármű gyártásáról, abból a Rába nagy valószínűséggel kiveszi majd a részét. 

 Azt kevesen tudják, hogy Győrben gyártanak olyan részegységeket, amelyeket külföldi harcjárművekbe építenek be. 

 A harckocsik a mozgékonyság-tűzerő-védettség szentháromság kompromisszuma alapján létrehozott lánctalpas szörnyetegek. A gépek, a technika szerelmeseit elbűvölik ezen monstrumok, és ha valaki mellett elszáguld egy 40-67 tonnás harckocsi, akkor tisztelettel figyeli, ahogy dübörög a föld, csikorog a lánctalp, zúg a motor (vagy épp gázturbina).  Most pedig következzen egy provokatív vitageneráló poszt a harckocsikról. Miért? Mert igény az van rá!

A harckocsi a fegyverzete, mozgékonysága, terepjáró-képessége, és a páncélzata miatt támadásban és védelemben egyaránt jól használható, békefenntartó műveleteknél is hatásos elrettentő eszköz. Természetesen vannak hátrányai is, drága, viszonylag sok karbantartást igényel, tömegéből és lánctalpas futóművéből adódóan bonyolult a szállítása.

Talán ezek miatt a létjogosultságának megkérdőjelezése egyidős a megjelenésükkel. Az elmúlt száz évben már sokszor eltemették képletesen, hiszen folyamatosan fejlesztették a fegyverrendszereket, amelyek képesek a megsemmisítésükre. A páncél kontra páncéltörők versenyében elvileg az utóbbiak állnak nyerésre, de azért mégis van esélye a lánctalpasoknak a harcmezőn, a technikai újítások már lehetővé teszik a túlélést találat esetén, vagy ami még jobb, megelőzik a becsapódást.  

Visszatérve a létjogosultságra, egészen a közelmúltig a NATO-n belül nagy leépítések voltak, a legtöbb ország egy részüket kivonta, eladta, Hollandiában és Csehországban a harckocsizó fegyvernem teljes felszámolásról döntöttek, az Egyesült Államok pedig Európából hazaszállította az össze lánctalpas harcjárművet. Egyedül Lengyelországban hajtottak végre komoly fejlesztéseket, Németországtól vettek használt Leopardokat. Oszt hirtelen jött egy új hidegháború, a hollandok és csehek is meggondolták magukat, visszacsinálták a leszervezést. A US Army pedig rotációs rendben egy harckocsizó dandárt állomásoztat ideiglenesen az öreg kontinensen, az M1A2-esek Magyarországon is megfordultak már. Ja, a USMC Abramsei is idelátogatnak, hébe, meg a norvég hóba. Aztán meg tovább... más szövetséges országokba is. 

És mi a helyzet a hazai harckocsizókkal? A 2000-es években uralkodó európai trendnek megfelelően mára alig maradt aktív hírmondó a T-72-esekből, a legtöbbet leállították, és még el is adtak közülük elég sokat. Szerencsére a teljes megszüntetés nem érte el a fegyvernemet, és ha minden igaz, szándék van a mennyiségi és minőségi fejlesztésre.

De merre tovább? Új vásárlása, vagy a meglévők felújítása a megoldás? Jelenleg nehéz a döntés, ugyanis a baráti források elapadtak. Újakat nem gyártanak a szövetségi rendszerünkben jelenleg, és akinek felesleges volt, az már eladta, a meglévőket pedig már inkább megtartanák. 

Talán egy következő generációs, jelenleg még csak koncepciókban elképzelt programba a kéne betársulni? Lengyelországban ez a szándék, hogy résztvevőként csatlakoznának egy ilyen fejlesztéshez. Azonban ez még nagyon messze van, nekünk is addig talán a legjobb megoldás lenne a meglévő állományra alapozni. Érdekes, hogy már három évtizedes szakkönyvekben is úgy jellemezték a T-72-est, amely magában hordozza a továbbfejlesztés lehetőségét.

Na de nézzük, mit is lehet csinálni velük? Elég hosszú a lista, hogy a harckocsi a mai kor fenyegetettségeit figyelembe véve hogyan kerüljön ki esélyesen a páncéltörő fegyverekkel történő összecsapásból. Most attól tekintsünk el, hogy egy nagy rendszerbe kell beleilleszteni az egész fegyvernemet, ahol biztosítják a légvédelmet és mindennemű támogatást, amely szükséges a túléléshez, és a harc sikeres megvívásához.

Először is a védettség növeléséhez moduláris pótpáncélzat, reaktív páncélzat felszerelése szükséges. Emellett a különböző aktív védelmi rendszerek is kellenek már, gyakorlatilag ezek garantálják leginkább a védelmet a kézi és irányított páncéltörő rakéták, vagy épp a páncéltörő lövedékek ellen. Az aktív védelmi rendszerhez tartozik a lézeres besugárzásjelző, a veszélyt érzékelő radar, egyes esetekben a zavarást végző optikai rendszer, a legfontosabb komponens persze a közeledő rakéta/lövedék megsemmisítésére alkalmas vetőszerkezet, amelyből a kilőtt töltet repeszfelhőt képez.

A 125 mm-es ágyú valószínűleg megmarad, de hatékonyság, és az első találat valószínűségének növelésére új lőszereket kellene beszerezni, és persze elengedhetetlen a tűzvezető rendszer korszerűsítése. Magától értetődik az éjszakai/hőkamera az irányzónak, korszerű lézer távolságmérő, meteorológiai szenzorok alkalmazása (szélsebesség, hőmérséklet, páratartalom). Az egész komplexum lelke egy tűzvezető számítógép, amely mindezeket feldolgozza. A parancsnoknak is kell körbeforgatható, éjszaka is alkalmazható kamera, megfelelő nagyítással. Modern rádió, GPS helymeghatározó, adattovábbító rendszer nélkül sincs már modern vezetési rendszer! A harctéri információk ismerete elengedhetetlen a túléléshez, az ellenséges célok helyének meghatározása, az adatok egymás közti megosztás szükséges a harctevékenység sikeres megszervezéséhez.  

A géppuska távvezérlését ajánlatos megoldani, nem igazán egészséges a parancsnoknak kibújni a harcterületen.

A korszerűsítés során elkerülhetetlen a tömeg növekedése, és a mozgékonyságot szinten kell tartani, vagy inkább növelés lenne a célszerű . Motorcsere, és minden, ami ezzel jár, és akkor már gumibetét is kell a lánctalpakra, ami jótékonyan hat az élettartamra és persze az utakra, amin közlekedik.

Amint látható sok minden kellene, kérdés az, hogy ezekből milyen összetételű csomagot rendelnek meg a döntéshozók, a mindenképpen szükséges felújításon kívül. És innét ismét újabb kérdések következnek: Hány kocsit érint a modernizáció? Egy zászlóalj? Kettő? Három? Melyik céget bízzák meg a munkával? A hazai hadiipar milyen mélységben lesz érintett?

Talán már nem kell sokat várni, hogy ezekre végre kielégítő választ kapjunk.

A Budai Várban a Kapisztrán téren néhány napig haditechnikai eszközöket tettek közszemlére. A 170 éves a Magyar Honvédség megemlékezés-sorozat keretében gördültek fel a járművek a Hadtörténeti Múzeum mellé, hogy az érdeklődők megtekinthessék azokat.

A Komondorok falkában még erősebbek

A hazai fejlesztésű és gyártású Komondor, MRAP kategóriájú páncélozott járműcsalád három tagját állították ki. A rendvédelmi szerveknek ajánlott legkisebb négykerekes mellett ott volt a hosszabb, csapatszállító változat is, és a legnagyobb, hattengelyes műszaki mentő Komondor.

A legkisebb 4x4 kerékképletű jármű 

A csapatszállítóban 2+8 ülés van

Mindegyik változatnál közelebbről meg lehetett nézni, hogy alul döntött páncéllemezekkel oldották meg a robbanótöltetek elleni védelmet. A robbanás hatásai így nem közvetlenül érik a járművet, a bent ülőknek ezzel nagyobb esélyük van a túlélésre.  

Háromtengelyes 6x6 műszaki mentő változat

Jó látni, hogy a magyar Gamma Zrt. szakemberei képesek voltak egy korszerű harcjárművet, és annak több változatát létrehozni, valamint megvannak a szükséges gyártási feltételek is. A szerző egy kicsit ugyan szkeptikus a Komondor üzleti sikerével kapcsolatban, hiszen ebből a kategóriából iszonyatosan nagy a túlkínálat a nemzetközi piacon. Különböző cégek összesen több tízezernyit gyártottak le, és jelenleg ezek nagy része feleslegesen pihen a telephelyeken. A Magyar Honvédséghez is került 12 darab MaxxPro, csak úgy ajándék gyanánt. Mindez a jármű érdemeiből semmit sem von le, és inkább ne legyen igazam! Kívánom, hogy kapjanak sok megrendelést, kerüljenek olyan helyekre, ahol jól tudják hasznosítani a Komondorokat!

Viszont hamarosan esedékessé válik korszerű páncélozott szállító, vagy/és gyalogsági harcjármű beszerzése a Magyar Honvédség számára. A kerekes vagy/és lánctalpas típusok kiválasztásánál biztos figyelembe veszik a döntéshozók, hogy a gyártó együttműködik-e a hazai hadiiparunkkal az itthoni összeszerelés érdekében, de magyar beszállítók is lehetnek esetleg egyes részegységek esetében. Így magyar munkahelyek jönnek létre, technológiai transzferre kerül sor, amely tovább hasznosulhat a karbantartás, üzemeltetés és nagyjavítás során. Ilyen módon a külföldi beszerzés is jótékonyan hathat a hazai gazdaságra, és így kedvezőbbek lehetnek a költségek, mintha készen kerülnének leszállításra. 

Talán ez volt az egyik motiváció a Komondor program elindítására, hogy a fejlesztésnél összegyűljön a megfelelő szellemi kapacitás, és tapasztalatokat szerezzenek, melyek később hasznosulnak.

Ráadásnak egy Rába H14 teherautó. A Rába cég előtt talán új lehetőségek nyílhatnak

A Magyar Honvédség még 2016-ban állított szolgálatba két AS-350B Écureuil (Mókus) helikoptert. A Országos Mentőszolgálat adta át a forgószárnyasokat, melyek jó helyre kerültek.

Talán pont én voltam gyanús? :-) 

Habár voltak régebben könnyű helikopterei a Magyar Honvédségnek, de már legalább másfél évtizede kivonták az utolsó Mi-2-est is. Pedig ezen kategóriájú gépeket sok mindenre fel lehet használni, az üzemeltetésük gazdaságosabb a meglévő Mi-8/17 koptereknél. Sok mindenre alkalmazhatóak, futárfeladatra, különleges műveletre, kiképzésre, és felderítésre, légi megfigyelésre. Ez utóbbinak egyik speciális fajtája a határvédelem, amire egy jó példát láttam pár hete. Nagylak közelében járva hallottam meg rotorhangot. A kisméretű gép a határ magyar oldalán repült, a személyzet felülről figyelte, látnak-e gyanús tevékenységet. A földi erők a jelentésük alapján könnyen elfoghatják a behatolókat. Mellőzük az aktuálpolitikai zöngéket, a katonák azt teszik, ami a dolguk, védik a hazát.

Mint a mókus fent a fán! 

Pár hónapja gyanútlanul besétáltam a barátaimmal egy amerikai kocsmába, hogy egyek egy hamburgert, és igyak egy-két-három sört, de ott leesett az állam a látványtól. A megszokott sportrelikviák, régi újságkivágások után a legtávolabbi sarokban olyan katonai emléktárgyakat pillantottam meg, melyek után egy hadtörténésznek is csorogna a nyála. A hazai gyűjtőknek pedig egyből enyvesedni kezdene a keze.

A vendéglátóim ismerve az érdeklődésemet megemlítették, hogy Newport nemcsak egy felkapott üdülő, és kiránduló hely, de több haditengerészeti iskola, kiképző központ is található itt. Az intézményekből kiszabadulva sokan látogathatták meg ezt a kedves helyet, és hálájuk jeléül adományoztak különböző tárgyakat, melyek ma már történelmi jelentőségű emlékek. Alig vártam, hogy felszabaduljanak a sarokban lévő asztalok, de a nagy forgalom miatt nem tudtam zavartalanul fotózni. A lényegre térek, jöjjenek a fényképek.

A mini tárlatot uraló kompozíció. Az agancson a Navy különböző felszíni, és merülésre alkalmas egységein szolgáló személyzetek sapkáiból állítottak össze egy kollekciót: SSGN-728 Florida robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró, SSN-697 Indianapolis vadász-tengeralattjáró, FFG-59 Kaufmann rakétás fregatt, CVN-73 George Washington repülőgép-hordozó, Rhode Island 740 rakétahordozó tengeralattjáró.

A normandiai partraszállás évére és a D-napra utaló rendszámtábla.

SEALs  jelvények. A középsőn a SEAL Team 5 egyik operátorának neve olvasható. Rob Guzzo több harci bevetésen vett részt, majd leszerelése után akciófilmekben szerepelt. Néhány éve utolérte a sok veteránt sújtó pszichés gyötrődés, és véget vetett az életének.

Még két jelvény, az egyikről van csak sejtésem, milyen alakulaté lehet. Az USLT-R talán a Romániába küldött összekötő csoportot jelenti. A Fekete-tenger térségében valószínűleg rádióelektronikai felderítést végeztek, erre utal a bagoly és a villámok.  

Űrsikló makettje sok aláírással. Bob Crippen, Tom Jones és Barbara Morgan szignóját sikerült beazonosítanom, akik az STS fedélzetén jutottak ki a világűrbe.

 F-14-es makett, mellette egy Hurricane vadászgép rajza, az angliai csatára emlékezve.

 Az F4U Corsair vadászgépet népszerűsítő plakát a háborúból.

BGM-71E irányított páncéltörő rakéta tubusa. A felirat szerint a tengerészgyalogság HMLA-269-es Gunrunners könnyű harci helikopteres századába tartozó AH-1W fedélzetéről indították Irakban. A TOW-2A rendszerrel kompatibilis BGM-71E tandem robbanófejes, de biztosan nem reaktív páncélzattal rendelkező célpont megsemmisítéséhez kellett felhasználni 2006-ban.

A Paul Jones romboló személyzetének tablója. A Clemson osztályú hajó 1920 és 1945 között állt szolgálatban.

Boeing 747-esen szállított Enterprise kísérleti űrrepülőgép, és AV-8-as égő kuvaiti olajkutakkal a háttérben.

A Nimitz hordozó fényképe, és Szaddám képmását viselő iraki bankjegy.

A tengerészgyalogság, és az azóta átnevezett NIS (Naval Investigation Service) emblémája. A haditengerészeti nyomozó hivatalnak 1992-ben módosították a nevét NCIS-re. Így talán már jobban ismerős a filmsorozatokból.

A Kankakee tankert 1945-től 1961-ig a Navy hajóinak üzemanyag-feltöltésére használták a tengereken.

B-29-es, amellyel a nukleáris hadviselés elkezdődött

Végül egy figyelmeztető tábla, mely Norfolkban, a Palace Hotel falán volt kitéve valaha. "A szállodába tengerészeket felhozó utcalányoknak előre kell fizetni a szobáért!"  Na ez persze ma már elképzelhetetlen.

Hatásvadász a cím, tudom, de akkor is igaz, ez a végére kiderül. Szóval nem tudom mással milyen gyakran fordul elő, hogy régi képeket nézegetve teljesen új dolgokat fedez fel. Nekem nemrég egy iraki gép roncsáról készült fotót kellett teljesen újraértékelnem.

 A már korábban is említett al-Takkadum repülőtéren, az ottani „Nagykörúton” autózva az egyik kanyarban mindig megakadt a tekintetem ezen a fehér gépen, vagyis ami maradt belőle. Mivel volt bőven más érdekesség arrafele, ezért nem szenteltem neki nagy figyelmet, távolabbról azt hitem, hogy egy An-24-es lehetett valamikor. Teljesen meg voltam győződve, hogy a katonai repülőtéren csakis a légierőhöz tartozó, annak profiljába illő, szovjet eredetű roncsot találni. Azt jól láttam, hogy a törzs hátsó részén nem volt rámpa, ezért feltételeztem, hogy az An-26-os elődje feküdt a beton mellett. Volt olyan kollégám, aki csak jugó repülőgépként említette, hiszen a civil lajstromjel első két betűje alapján azt hitte, délszláv szomszédunk állományában szolgált valaha. Nagyot nézett, amikor elmondtam neki, hogy az YI előjel bizony Irakot jelenti a repülőgépeken.

A függőleges vezérsíkon a felségjelnek számító iraki háromcsillagos zászló is látható volt megfakulva, emiatt is gondoltam, hogy a légierő gépe lehetett.

Már akkor jobban utána kellett volna néznem, hiszen az internet korában egy lajstromjelet lenyomozni másodpercek kérdése. Valami miatt erre csak most került sor, ami meglepő eredményre vezetett. Az adatbázis szerint az YI-AEY betűkombináció egy Tu-124V-re került felfestésre még a 70-es években. Nagyon meglepődtem, hiszen egyáltalán nem látszott, hogy utasszállító lett volna, kisebbnek tűnt. Az eredetileg 30 méter hosszú, és üresen 22 tonnás gép azonban alapos méret és alakváltozáson ment keresztül, miután 1991-ben a reptéren található többi géppel egyetemben utolérte a végzete.

A Tupoljev tervező iroda ezen típusa nem igazán vált sikeressé, nem terjedt el, a légitársaságok kivárták az ígéretesebb 134-est, minden bizonnyal bölcsen döntöttek így. A szóban forgó példány 1964-ben épült, de először a csehszlovák CSA légitársaságnál repült, mielőtt az 1974-ben az Iraqi Airways megkapta. És ha tovább keresgélünk, akkor meglepő módon egy magyar vonatkozást is találunk. Ugyanis az egyik legnagyobb repülős fotó oldalon fent van egy kép, amely ferihegyi látogatása során készült az iraki utasszállítóról 1977-ben.

 Magyar határőrök Ferihegyen 1977-ben az YI-AEY lajstromjelúő Tu-124V közelében. 

Érdemes tehát a képeinket mindig jól szemügyre venni, mert így derül ki hogy egy magyar újra találkozott egy nálunk is megfordult géppel.

Kamasz éveimben én is eldobtam néhány kis pirotechnika eszközt, azt hittem akkor, hogy ettől fasza gyerek lettem. Aztán nem sokkal később az utcán idegenek szórakozásból a lábam elé hajítottak egy petárdát. Nem vettem észre, majdnem ráléptem, a talpam alatt pár centivel robbant fel, csak a gondviselésnek volt köszönhető, hogy az ijedtségen kívül más bajom nem lett. Eszembe sem jutott többé, hogy petárdát vegyek a kezembe.

Pár évvel később katonaként gyújtózsinórból, gyutacsból, és persze 75 grammos trotilból szerelt töltetet állítottam össze, és remegő kézzel gyújtottam be, hogy 1 perc múlva felrobbanjon. Később nagyobb tölteteteket, plasztikot is robbantottam, sőt búvárként a Tisza medrében helyeztem el TNT tömböt. (A vizirendőrök zárták a folyószakaszt eközben). Oktatásban részesültem a szükséges mennyiség kiszámításáról, különböző műtárgyak rombolásához. Na ekkor már úgy éreztem, hogy ez jóval több volt egyszerű petárdázásnál, picit még menőnek is éreztem magam. Nem lettem képzett szakember, de kialakult bennem az alázat, hogyan kell kezelni és tisztelni a veszélyes anyagokat. Mert ez egy nagyon veszélyes tevékenység, az azóta eltelt években számos halálos, vagy súlyos baleset történt idehaza. A tűzszerészek áldozatos munkáját is meg kell említeni, akik életüket kockáztatják a mi biztonságunkért.

                          Igazi bombák mellett nem játssza az eszét senki 

                         Az iraki légierő bombái egy bázison elrejtve

Még később a durrogatatás újabb aspektusát ismertem meg. Többször voltam IED-vel (házilag készített robbanóeszközzel) végrehajtott merényletek közelében. Sok esetben majd beszartam a félelemtől, és ez nem túlzás. Az első pillanatokban mindig ledermedtem, a föld közvetítésével a lökéshullám elért hozzám, a lábamon keresztül átjárta az összes szervem. Jeges félelem töltött el, összerándultak a heréim, és a gyomrom, kirázott a hideg. Aztán megnyugodtam, hogy távolabb történt, nekem nem esett bajom. Ugyanakkor tudtam, hogy akkor valószínűleg egy vagy több ember lelke épp az égbe szállt. A látvány ehhez jól illett, ahogy a füst és a por kilométeres magasságba emelkedett.

                                      A repeszek ütötte lyukak az irodakonténeren 

Ébredtem közeli robbanásra, de arra is, hogy belőttek hozzánk, majd tarackkal válaszcsapást mértek. Pattantam ki éjjel az ágyamból, ahogy a Centurion gépágyúval próbálták lelőni a közeledő aknagránátot. Húzott el a fejem felett rakéta, csapódott be aknavető gránát az irodakontértől 1 méterre, 15 perccel azután, hogy elmentem onnét. Máskor a szomszédos épület tetejét ütötte át házilag készített rakéta, de szerencsére nem robbant fel, hanem az oldalfalat átütve oda csapódott, ahol dohányozni szoktak. Épp nem volt ott senki. Kedves olvasó, adj hálát a sorsnak, ha soha nem éltél át ilyent. Kívánom, hogy ne is legyen senkinek ilyen élménye!

                                      Kétszeresen is szerencsésen alakultak a dolgok akkor

Ezek után talán érthető, hogy a petárdázást fölösleges hülyeségnek tartom, és szánalmasnak azokat, akik ezzel szórakoznak. Menő akarsz lenni? Állj be katonának, rendőrnek, mentősnek, tűzoltónak! Lehet, hogy nem sok a fizu, de férfias, kemény hivatás mind, és a közjót szolgálják.

Fuss le 10 km-t, vagy többet, úszd át a Balatont, csinálj meg 70 fekvőtámaszt egyszerre, húzódzkodj sokat, jelentkezz a Ninja Warriorba! Csak néhány ötlet arra, hogy megmutasd, milyen fasza gyerek vagy! De ha ezek nem tetszenek, akkor csak sportolj valamit, amiben kiélheted magad! A csajokat így sokkal jobban lenyűgözöd, hidd el, mint pár kis dörejjel! 

Mert petárdát durrogatni könnyű, azt mindenki tud. Hát emelkedj ki közülük, mutasd meg magadnak és másnak, hogy ennél több vagy! Ha csak egy ember emiatt nem vesz kezébe petárdát, már kevesebb az esélye annak, hogy magának, vagy másnak sérülést okoz.