Exclusive Military Hardware

2020. február 20. 15:50 - Harrdder

Tüzérségi egyveleg a sivatagból

Kínai másolat, amerikai zsákmány, egy titokzatos szerzemény, és a szétszerelhető olasz

Már több esetben posztoltam fényképeket aknavetőkről, vagy egyéb tüzérségi eszközökről, a legtöbbet általában a helyszínen felismertem. Ugyanakkor néhány fotót sokáig hiába nézegettem, éveken át tanácstalan voltam, mit örökítettem meg.  Akármennyire is beleássa magát az ember a haditechnika világába, mindig találhat olyat, amit ránézésre nem tud beazonosítani, a tüzérség ráadásul az érdeklődési köröm perifériáján kívülre esik. Persze szerettem volna megtudni valamit az ismeretlen harci vasakról, ezért a megfelelő fórumokon segítséget kértem. Nagyon gyorsan megkaptam a válaszokat, a hasonló érdeklődésű emberek a világ több pontjáról elvégezték az azonosítást.

 type_59-1.JPG

Kezdjük mindjárt ezzel az ágyúval, amelynek története tipikusan kínai. A Szovjetunióból sok más haditechnika eszközhöz hasonlóan a 130 mm űrméretű M-46-os ágyút is megkapták, és licenc alapján gyártani kezdték, náluk 59-es típusként került rendszeresítésre. Később kisebb változtatásokat eszközöltek, a régebbi D-74-es ágyú talpára építették rá a 130 mm-es csövet, és a bölcsőt. Egy további lényeges módosítást szintén elvégeztek, az eredeti perforált csőszájféket egy kétkamrás változatra cserélték. Az új ágyúnak az 59-1-es típus elnevezést adták, így exportálták Irakba.    

 type_83_152.jpg

A 83-as típusú tarackot szintén szovjet eredetűnek lehet tekinteni, de Kínában olyan jellegű fejlesztéseket hajtottak végre rajta, hogy rá sem lehet ismerni, mi volt a kiindulási alap. Az idehaza is még szolgálatban lévő 152 mm-es D-20-as (Kínában 66-os típusként került gyártásra) csövét készítették el hosszabb kivitelben, és egy teljesen új, négykerekes talpat is terveztek hozzá. A csövet menethelyzetben hátrafele lehet fordítani, a csőszájfék pedig igazán egyedi lett. A 48 km-es lövedéket a 37 kg-os hajítótöltettel 16 km-re lőhetik ki. Később egy speciális gránátot rendszeresítettek hozzá, amellyel 38 km-re növelték a lőtávolságot.

type_83.jpg

Irak Kínától jelentős mennyiséget vásárolt a 83-as típusú tarackokból, a fronton nagy veszteségeket okoztak velük Iránnak.

 type_83_tarack_kinai.jpg

A 83-as típusról a neten kevés információt találni, ráadásul egy teljesen másik, önjáró taracknak ugyanez a megnevezése. Nem volt egyszerű az azonosítás, többek közt azért sem, mert egy forrás kissé zavarosan 122 mm-ben, és 152 mm-ben is megadja ennek a kevésbé ismert tüzérségi eszköznek az űrméretét.   

 

type_83_tarack.jpg

A graffitiző katonák néha érdekes feliratokat festettek fel a roncsokra. Az egyik lövegen a kiküldetés értelmét kérdezte meg az elkövető, míg a másikon valaki 152 mm-es csőnél nagyobbnak tartotta a saját méretét.  

fh_77.jpg

Az olajtól átázott homokos telephelyen nemcsak szovjet/kínai gyártmányokat találtam. Őszintén bevallom, ezt a 155 mm-es tarackot egyáltalán nem ismertem fel, és amikor valaki megírta az FH70-es típusjelet, még akkor is alaposan melléfogtam. Kapásból összekevertem az FH77-essel, ami talán nem tűnik nagy különbségnek, pedig de! Az előbbi ugyanis német-brit-olasz koprodukcióban készült, az utóbbi viszont a svéd Bofors cég gyártmánya. Szóval úgy gondoltam  először, hogy az itt látható tarack FH77-es, és Irántól zsákmányolták az irakiak. (Csak úgy mellékesen, Iránba is eleve kerülő úton, a szankciókat kijátszva érkeztek meg a svéd tarackok, egy közvetítő ország asszisztálásnak köszönhetően.)

Szerencsére gyorsan figyelmeztettek a tévedésemre. 

Szóval ez egy FH70-es, ami viszont még izgalmasabbá teszi a fényképet! A Vickers, Rheinmetall és az Oto Melara cégek közös terméke igazán kalandos utat járhatott be, amíg lefotózhattam ebben a Bagdad közeli laktanyában, ahol valaha Szaddám Köztársasági Gárdájának alakulatai állomásoztak. Csak találgatni tudok, hogy jutottak hozzá. Az biztos, hogy az Irakkal határos Szaúd-Arábia rendelkezett ilyen lövegekkel. Elképzelhető, hogy 1991-ben, még a szövetségesek szárazföldi támadása előtt lezajlott összecsapások során szerezték meg tőlük. A határ közelében lévő szaúdi Khafdzsit elfoglalták az irakiak, hogy kiprovokáljanak egy nagy csatát, melynek során véres veszteséget okozhatnak az amerikaiaknak. A terv nem sikerült, a már korábban kiürített városból vissza kellett vonulniuk, talán ekkor vitték magukkal ezt az FH70-est. De ez csak találgatás, nem támasztja alá semmi a feltevésemet. 

  

m114_155_mm_tarack_usa.jpg

A 8 éves háború során viszont biztosan szereztek az ellenségtől amerikai gyártmányú tarackokat. A 155 mm-es M114-est még a II. világháború idején állították szolgálatba az Egyesült Államokban, majd az azt követő két évtizedben több mint kéttucatnyi országba jutott belőlük.

 m114_usa_tarack_155_mm.jpg

Valószínűleg az amerikai katonák rácsodálkoztak 2003-ban, hogy az M114-esek hogyan kerültek ide. 

m101_tarack_usa.jpg

A kisebb, 105 mm-es űrméretű M101-es az M114-es kortársa volt. Irak ugyanolyan szerezte meg ezeket, vagyis először a sah hadseregének vásárolták meg a tarackokat, majd a háború során az előretörő arab katonák elől nem tudták időben visszavonni azokat.  

 105_mm_oto_melara_olasz.jpg

Az 50-es években gyártott OTO Melara Mod 56-os tarackokat viszont hivatalos úton vásárolták még Olaszországtól Irak számára. Az 1290 kg tömegű 105 mm-est úgy tervezték meg, hogy 12 részre szét lehessen szerelni, így öszvérekkel lehet szállítani, de még emberi erővel is hordozható rövid távon. Emiatt az alkalmazására lehetőség nyíilik nehezen járható, hegyes terepen.

komment
Exclusive Military Hardware
süti beállítások módosítása