Az Egyesült Államok Légiereje az elmúlt évtizedekben több alkalommal mentette már ki háborús cselekmények során lelőtt gépeinek pilótáit ellenséges területről. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy az ilyen a bevetésekre speciálisan kialakított helikoptereket rendszeresítettek, és a személyzetüket is alaposan felkészítették. Ilyen különleges forgószárnyasok, és emberek munkáját nézhettük meg, mivel az olaszországi Avianoban állomásozó 56. kutató-mentő századtól 3 HH-60G Pave Hawk helikopter érkezett hazánkba, a Jolly Vihar hadgykorlatra. A gépek Pápára települtek át ideiglenesen, és a Magyar Honvédség gyakorlóterein hajtottak végre olyan feladatokat, melyek valós körülményeket szimuláltak. 

„A balti misszióba immár harmadjára, elszántan érkezett meg a magyar kontingens: a küldetés elején megígértem, a parancsnokaimnak, magamnak is, hogy legjobb tudásunk szerint hajtjuk végre a feladatot. Ma Önök előtt büszkén mondhatom, hogy megcsináltuk.” 

Ezen határozott és katonás szavakkal értékelte Ványik Attila alezredes kontingensparancsnok azt a négy hónapot, amelynek során a magyar katonák 4 Gripen vadászgéppel a NATO-nak felajánlott szolgálatukat ellátták. A vezető nemzeti szerepkört szintén betöltötték, így a légtérrendészeti feladat során koordinálták többek közt a cseh, lengyel repülők feladatait is. A készültségi szolgálatra 2 AIM-120-assal és két AIM-9-essel készítették elő a Gripeneket. 

Alig több mint két évvel a döntés után megérkezett hazánkba az első KF41-es gyalogsági harcjármű. Eddig csak kísérleti példányokat láthattunk, most viszont már egy olyant, amely valóban igazi harci vas. Egy nappal a hivatalos átadó után már a Magyar Honvédség tulajdonaként nyilvánosan is bemutatták Budapesten, a Hősök terén.

Az aktív és veterán katonai ejtőernyősök számára egyaránt jelentős eseményre került sor július 28-án. Immáron harmadszor rendezték meg a Hüse Károly emlékversenyt Szolnokon.  A rendezvény névadója a 70-es években a Magyar Néphadsereg tisztjeként a hazai katonai és civil ejtőernyőzés talán legfontosabb alakja volt, világversenyeken is kimagasló eredményeket ért el. 6200 feletti ugrásszáma volt, akkoriban mindössze négy ember rendelkezett többel ezen a bolygón. Furkó Kálmánnal együtt a katonák közelharcoktatásának kidolgozásában is részt vett a felderítő zászlóaljnál. A pályafutása sajnos túl hamar ért véget, hivatása, és imádott sportja gyakorlása közben vesztette életét. 

Június 21-én helikopteres légi rohamra került sor Újdörögdön, amely az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által szervezett Fire Blade 22 nemzetközi gyakorlat egyik eseménye volt. A gyakorlaton több tagország forgószárnyasai a közös művelet során összehangoltan különleges műveleti katonákat, és a TEK felszámolóit rakták ki a romvárosban, hogy egy elvesztett haditechnikai eszközt visszaszerezzenek. Ehhez azonban az épületekben rejtőző, valamint a település környékét védő erőket is meg kellett semmisíteni. 

Immáron sokadszorra van alkalmam írni a 2. Páncélos-Felderítő Ezred (2CR) magyarországi tartózkodásáról. 2015 óta minden évben érkezett hazánkba egy század, vagy zászlóalj az alakulattól, hogy a magyar katonákkal közösen gyakorlatozzanak. Idén is az országba települt egy alegység néhány hónappal ezelőtt. 

Kecskeméten ismét lehetőséget biztosítottak a sajtónak és a lelkes fotósoknak, hogy a bázison belül nézhessék meg a kiképzési repülést. Az alakulat parancsnoka, Ugrik Csaba dandártábornok személyesen üdvözölte a meghívottakat. Hiszen jól tudja, hogy milyen reklámértékkel bír, ha a civilek mutatják be a katonák mindennapjait, és viszik jó hírét a vadászrepülőknek. 

Több helyszínre vittek minket, szinte folyamatosan mozgásban voltunk, persze szoros felügyelet alatt, a biztonsági szempontokat maximálisan figyelembe véve. Nappali és éjszakai repülést terveztek be, így eltérő fényviszonyok között lehetet fantasztikus fényképeket készíteni. Először verőfényes napsütésben nézhettük meg a repüzemet.

Gyakran megesik, hogy az igazán érdekes repülőgépeket csak messziről lehet fotózni. A mai világban viszont már mindenki elvárja, hogy a képek élesek, és részletgazdagok legyenek. De mi lett volna, ha Kennedy elnök félresöpri az U-2-esek által nagy magasságból készített felvételeket azzal, hogy számára nem elég jó minőségűek? Akkor talán még most is orosz rakéták lennének Kubában? Ezzel a felvezetéssel illusztrálom a posztomat néhány igazán egyedi forgószárnyasról. Irakban sok amerikai repülőgép és helikopter állomásozott a bázisokon, köztük igazi ritkaságok. Leginkább akkor tágultak ki a pupilláim, amikor különleges műveleti helikopterek kerültek a látóterembe. Általában egy helyen fészkeltek, ahol az összes haderőnem felvonultatta a Specops kapacitását!

A tavalyi év nagy meglepetése volt a hazai Gestamen kézifegyverek bemutatása. A kutatás-fejlesztést végző csongrádi cégnél nemrégen első kézből kaphattam új információkat a különböző kategóriájú típusokról. A sorozatgyártással és rendszeresítéssel kapcsolatban nagyon sok még a kérdés, amire csak a jövőben kapunk választ. Ezen cikk a fejlesztésre, és a fegyverek bemutatására szorítkozik leginkább. Először is a pisztollyal, vagy ahogy a Magyar Honvédségnél hivatalosan nevezik, a maroklőfegyverrel kezdjük. A G9HSP kifejezetten könnyű, a műanyag toknak köszönhetően. A legnehezebb alkatrész a szán, ami a kellő helyeken meg van erősítve, de ahol nincs kitéve nagy terhelésnek, ott kikönnyítették, hogy optimalizálják a tömeget. Akik eddig a pisztolyt kipróbálták, azok szerint jól ki van egyensúlyozva, a kaliberéhez képest kicsi a hátrarúgás ereje. A fegyvert a Glock tárakhoz tervezték, bármelyik kapacitású használható a 17-estől felfelé.  

Nemrégiben Taszáron jártam, ahol a bázis 2005-ben ugyan bezárt, de a több évtizedes történetének bemutatására létrehozott múzeum bárki számára látogatható. Már többször is megnéztem a tárlatot, de hasznos volt újra betérni, ugyanis a gyűjtemény további ereklyékkel gazdagodott. A kiállítás alapját a hajdani csapatmúzeum adta, de az évek folyamán egyre több adományt kaptak magánszemélyektől. Itt szolgált katonák, polgári alkalmazottak, családtagok adták át a féltve őrzött kincseiket. Így még inkább kibővült a kiállítás, amely emléket állít a magyar katonai repülés dicső múltjának. Nemcsak a pilóták, hanem minden taszári szakember munkájából ízelítőt kaphat a látogató.