A járványhelyzet ellenére a kiképzés nem állhat meg a kecskeméti repülőbbázison. Október 21-én a Puma század Gripenjei nappali, és éjszakai repülési feladatokat hajtottak végre. A kijelölt pilóták a gépeikkel az alföldi bázisról átrepültek a Dunántúlra, egészen pontosan a 0 ponti lőtér légterében, hogy a közvetlen légitámogatást gyakorolják. A JTAC előretolt repülésirányítókkal együttműködve végezték a rácsapásokat a célokra. A kiképzés még világosban kezdődött, de naplemente után is folytatódott.
Az első hullámról visszatérő gépeket még kora délután fotózhattuk. A reptér fölé érkezés után fordultak ki a leszálláshoz.
Betont fognak a főfutók.
Fékezés minden lehetséges kormányfelülettel.
Nemcsak a repülésre betervezett Gripenek hajtóművétől volt hangos a bázis. A 31-est éppen akkor hajtóművezték. A féktuskó, és a fék ilyenkor nem elegendő, biztosabb rögzítésre van szükség.
A hajtóművezés után elvontatták, némileg megbontott állapotban.
A műszakiak számára az ellenőrzés, karbantartás, valamint a gépek mozgatása felelősségteljes, komoly munka.
Ismét felszállásra várva.
A felhőzet hol összezárt, hol felszakadozott. A napocska éppen előbújt, amikor a 41-es a elindult, és a gurulóút felé fordult.
Felszállás, előtérben a 605-ös Airbus 319-es.
A képen épp nem látszik senki, de a műszakiak ott voltak a közelben, munkára készen. Az egész reptéren sok ember dolgozott, hogy a repülés zavartalanul végre legyen hajtva, és annak feltételeit biztosítsák. Kapuszolgálat, őrség, üzemanyagosok, fegyveresek, sárkányosok, az irányítók a toronyban, orvosok, és még sokan mások. Többek közt a kommunkációs tiszt, aki a fotósok csapatát egyben tartotta, és próbálta kéréseinket teljesíteni a fényképezés helyszíneivel kapcsolatban.
A lemenő nap fényei gyönyörű hátteret adtak.
Visszaérkezés a zónába, már sötétben. A blogomon mindig próbálok tisztelegni minden katona munkája előtt, akik a rájuk bízottt technikát kezelik. Ugyanakkor kerülöm azt, hogy azonosítható képeket közöljek róluk.
A dokumentáció kitöltése is könnyebb, ha kedvező a hold állása.
Még mindig nem ért véget a nap, üzemanyagfeltöltés után újabb feladatra készültek fel.
Az éleslövészetről visszatérő gépből a fegyveres szakág katonái a használt hevedertagokat egy zsákba ürítették, ennek csörgése jól hallható volt. Ezt követően ismét 27 mm-es lőszereket töltöttek a a BK-27-es gépágyúba. Az ürítés, és töltés során a gép előtt senki sem tartózkodhatott, a cső a földsánc felé nézett.
Lőszeresláda a 35-ös számú Gripen mellett.
A 43-as számú kétüléses D indul lopakodó üzemmódban az éjszakai bevetésére.
A sötétben az utánégető hangja, és látványa mindig megdobogtatja az ember szívét. Ehhez még hozzáadódott az égett kerozin illata, mindezek adták meg azt a hangulatot, amit csak egy vadászgép felszállását nézve élhetünk át.