A tavaly bejelentett védelmi beszerzések közül talán a Lynx KF41-es harcjármű jövendőbeli rendszeresítése volt a legnagyobb szenzáció, mivel a gyártásra idehaza fog sor kerülni. Szeptemberben már megtekinthettünk egy bemutató példányt, és részletes tájékoztató anyagot kaptunk. Azóta eltelt pár hónap, volt időm áttanulmányozni a Rheinmetall cég által adott hivatalos kiadványt. Az információkat feldolgozva úgy gondoltam, hogy érdemes egy alapos ismertetőt írni. Előre szólok, tényleg hosszú poszt lesz, még annak ellenére is, hogy két részre lett osztva.  

Sok információ már eddig is hozzáférhető volt, de ezek mellett számos olyan dolgot is megtudtam, ami nem található meg a neten. Ezekből vált számomra igazán világossá, hogy egy ultramodern harceszközt fog előállítani a hazai ipar. Ez eléggé reklámszagúnak hangzik, de a kedves olvasó eldönti, mennyire meggyőző az ismertető. Legszívesebben egyből a 21. századi képességeivel kezdeném, de menjünk szépen sorban.   

Lényeges kiemelni a tényt, hogy a Lynx nem „tank”, hanem gyalogsági harcjármű (GyHJ). Azt a páncélozott katonai közlekedési eszközt (nagyon szakszerűtlen definíció) nevezzük így, amely lövészkatonákat (gyalogságot) szállít, és a saját fegyvereivel képes a harctevékenység hatékony támogatására. Elvileg 20 mm-es űrméretű csöves fegyver meglétét szabják feltételül a kategóriába való belépésnél. De ennél bonyolultabb a helyzet, mert a BTR-80A csak páncélozott szállító harcjárműnek számít, hiába van 30-as gépágyúja, szükséges még irányított páncéltörő rakáta indító is.  

A KF41-es tehát a lövészalakulataink meghatározó típusa lesz idehaza, mert lövészkatonákat fog szállítani. 8 fő, vagyis egy raj számára van hely. Elvileg 9 ülést is be lehet szerelni, de ez a felszerelés, vagy a lőszerjavadalmazás rovására menne.

Miért is kell ez nekünk?  

A Magyar Honvédség egy korszerű, teljesen felszerelt, és bevethető nehéz dandárt állít fel néhány éven belül, amelyben lánctalpas típusokat rendszeresítenek.

Az összfegyvernemi dandárban egy zászlóaljnyi korszerű harckocsi mellett egy tüzérosztálynyi önjáró löveg, valamint több zászlóaljnyi gépesített lövész alakulat is lesz. Azt még nem tudjuk, hogy milyen szervezeti szintje lesz az egységnek, egyelőre csak találgatni lehet, milyen struktúrát vettek mintának. Még nem ismert, hogy maradnak-e az eddigi homogén, kizárólag lövész alegységekből álló zászlóaljak, vagy vegyesen harckocsi és lövészszázadok alkotják majd. 

Akárhogy is lesz, a különböző fegyvernemek alegységei szorosan együttműködve, a tüzérséggel, valamint egyéb harctámogató eszközökkel jóval rugalmasabban és hatékonyabban tevékenykedhetnek majd, mint a jelenlegi dandárjaink zászlóaljai. Úgy is lehet mondani, hogy megsokszorozzák egymás képességeit. Egy képen a jelen és a jövő. 

Az új gyalogsági harcjárművek a lövészszázadokban kerülnek majd rendszeresítésre. Jelenleg még a BTR-80-asokat használják a lövészeink, ezek viszont megérettek a cserére. Ráadásul könnyű, kerekes páncélozott szállító harcjárművekről van szó, a nehéz dandárba viszont lánctalpasok kellenek.

A BTR-ek egy része helyett állnak majd hadrendbe a korszerű KF41-esek, méghozzá 218 darab. Miért pont ennyi? Hivatalos magyarázatot még nem kaptunk, de egy zászlóaljba (3 századba) kb. 45-50 darab harcjármű tartozik. Ha három lövészzászlóaljat feltételezünk a dandárban, az viszont csak 150. Akkor minek több? Elképzelhető, hogy több lövészszázad lesz a dandáron belül, de én inkább arra gondolok, hogy a fennmaradó mennyiség a családelv alapján azonos bázisjárműre épülő, de eltérő kialakítású önjáró vezetési pont, műszaki mentő, műszaki, egészségügyi kihordó, felderítő, és esetleg önjáró aknavető változat lesz majd. Ez teljesen megszokott az ilyen kategóriájú harcjárműveknél, azonos platformon, de eltérő feladatú változatokat gyártanak. Vagyis a 218-ból nem mindegyik lenne gyalogsági harcjármű.

Természetesen az is lehetséges, hogy a 218-ból több jármű másik dandárhoz kerül, vagy kiképző alakulatok állományába vezénylik, hogy ott készítsék fel a katonákat a használatukra. Egy biztos, a fenti számolgatásba bele lehet kötni, de a találgatás mindig megindul, ha nincs konkrét információ. Már az is felmerült, találgatás szintjén, hogy ez a nehézdandár nem is egy alakulat zászlóaljaiból, hanem több, különböző helyőrség alakulatából kerül kiállításra, ha a harcfeladat úgy kívánja. 

Biztos sokan megkérdezik, mire fel ez a nagy fegyverkezés. Talán ma már kevesen tudják, hogy volt olyan időszak még 1990 után is, amikor hazánk 500 BMP-1-es gyalogsági harcjárművel, és több száz D944 PSZH páncélozott szállító harcjárművel rendelkezett. Az utóbbiak leváltására még a BTR-80-asból is 550-et kaptunk a 90-es években. Ezen számok ismeretében talán nem is tűnik olyan soknak a 218 darab, viszont minőségben, képességben nagy lesz a fejlődés. A „fegyverkezésünk” nagyságrendjét még valamivel szeretném érzékeltetni: Habár nem lehet teljesen összehasonlítani a felállításra kerülő nehézdandárunkat a korábbi magyar alakulatokkal, de 1990-ben még 4 harckocsi és 13 gépesített lövész dandárunk volt... 

Röviden a Hiúz születéséről

Az elmúlt két évtizedben a NATO leginkább az aszimmetrikus hadviselésre fókuszált, vagyis a gyengébb fegyverzettel rendelkező ellenséges felkelőkkel való harcra készültek fel. A Rheinmetallnál azonban nem gondolták, hogy ez mindig így lesz. Így kidolgozták a koncepciót, melynél a hagyományos hadviselést is szem előtt tartották, amikor korszerű eszközökkel felszerelt, egyenrangú ellenséggel kell megküzdeni. 

A Rheinmetall cég önálló fejlesztése 2015-ben kezdődött, vagyis eleve a legújabb tapasztalatok alapján dolgoztak. Gyorsan megszületett az új harcjármű, a következő évben pedig már elvitték egy kiállításra az első KF31-es változat prototípusát, majd 2018-ban bemutatták a nagyobb, és ütősebb képességekkel rendelkező KF41-est is. Manapság szokatlannak számít a rövid fejlesztési idő, ez annak volt köszönhető, hogy sok olyan meglévő rendszert, részegységet használtak fel, amelyet már alkalmaznak katonai, esetleg polgári járműveknél. Ezekre később részletesen kitérek. A már bevált rendszerek a beszerzési, valamint az üzemeltetési költségekre is kedvezően hatnak.  A Lynx egyik kedvező tulajdonsága a moduláris kialakítás, ennek megfelelően lehet változásokat eszközölni, bővítéseket elvégezni.

Tűzerő

A gépágyú

A harcjárművek szentháromságából a tűzerő ismertetésével kezdem. A KF41-esbe fő fegyverként jelen állás szerint a MK 30-2/ABM gépágyú kerül majd beépítésre. Ezt alkalmazzák a Puma harcjárműben, és egyes Boxer változatokban is. 30X173 milliméteres lőszerrel működik, tömege 198 kg, függőlegesen -10° és +45° szögtartományban mozgatható, hatásos lőtávolsága 3000 m. Egyes és sorozatlövés leadására egyaránt alkalmas, az elméleti tűzgyorsasága 200 lövés percenként. Ennél nagyobb, 600 1/min is lehetne, de az üzembiztonság, és a pontosság miatt korlátozták. A fegyverrel menetből, és álló helyzetből egyaránt célzottan tüzelhetnek.A hátrasiklási erőt több módszerrel jelentősen csökkentették, az értéke 18 kN, a hátrasiklás hossza 45 mm. A bölcsőben lévő csőhöz merevítőrudak kapcsolódnak, ezt azonban eltakarja a burkolat, ami a felmelegedéstől védi a fegyvert. A rudak feladata a vibráció csökkentése a nagyobb pontosság érdekében. A gyár által garantált pontosság 0,6 milliradián, de ennél átlagosan jobban teljesít, 0,2 milliradián értéket említ az ismertető. 

A gépágyú töltése csak közvetlenül a lövés előtt történik meg, ekkor kerül a lőszer a töltényűrbe, emiatt a lőportöltet normál körülmények közt nem robbanhat fel túlmelegedés miatt. Kettős adogató rendszerrel jut el a lőszer a gépágyúhoz, így ezekből két eltérő lőszertípust lehet kiválasztani, akár gyorsan váltogatva is. 

A toronyba 252 lőszer málházható be, a személyzettől páncéllemezzel el vannak különítve, ez növeli a túlélés esélyeit találat esetén. A fegyver újratöltése bentről is lehetséges, az irányzó melletti nyíláson keresztül. A gépágyú kezelését az irányzó és a parancsnok egyaránt elvégezheti, a lőszerkiválasztást követően.

Meghibásodás esetén a személyzet kézzel is felhúzhatja a fegyvert, az elektromos elsütést egy akkumlátor energiája biztosíthatja. Felnyitható fedelek lehetővé teszik a lőszeradagolóban előforduló akadályok elhárítását.

Ha a betöltött lőszerkészlet 25-re csökken, akkor figyelmeztetést ad a rendszer, az adagolás leáll, amit újbóli paranccsal lehet felülírni, így kizárólag szándékosan lehet ellőni az utolsó lőszereket. A benti töltést csak akkor lehet elvégezni, ha ez a 25 lőszer még bent van az adogatóban. 

A fegyverrel a korszerű tűzvezető berendezés hőkamerájának segítségével éjszaka is nagyon pontosan lehet lőni. Különböző jellegű célok ellen harcolhatnak, így az élőerőt, könnyű járműveket, és a vékonyabb páncélzattal rendelkező gyalogsági harcjárműveket is nagy valószínűséggel pusztíthatják. Ehhez eltérő rendeltetésű lőszereket málházhatnak be a várható harchelyzetnek megfelelően.

A gépágyú típusjelzésében az utolsó 3 betű az Air Burst Munition szavakból áll össze, vagyis levegőben programozható módon felrobbanó lőszereket alkalmazhatnak. Korábban csak a légvédelmi fegyverekre volt jellemző ez a módszer, aminek az a lényege, hogy a tüzelés előtt a célok távolságát megmérik, és annak megfelően állítják be a lövedék gyújtóját, így a kijelölt pontnak megfelelő repülési idő után lép működésbe, ekkor történik meg a repeszképződés. Ezzel a módszerrel a Lynx képes fedezék mögött megbújó célok, vagy kis magasságú légi objektumok leküzdésére. A programozás a lövés kiváltása után történik, a fegyver torkolatánál lévő, csőszájfékre hasonlító berendezéssel. Ez megméri a kirepülő lövedék sebességét, majd a kiválasztott cél távolságának megfelelően beállítja a töltet robbanásának idejét. Minden egyes lövedék külön kerül programozásra. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor hagyományos módon a célba csapódva fejtik ki a hatásukat. A fegyver igény szerint normál csőszájfékkel is kapható.

A fent leírt módszerhez természetesen szükség van a speciális PMC308 KETF kinetikus energiájú időzítetten levegőben működésbe lépő lőszerre, amely élőerő, és nem páncélozott járművek ellen vethető be hatásosan. A lövedékben 200 gramm össztömegben wolframból készült apró hengerek találhatóak, ezek szétrepülve fejtik ki a pusztító hatásukat. Harckocsik, és páncélozott járművek ellen elvileg nem lehet ezzel a lőszerrel hatékonyan tevékenykedni, de az optikai rendszereiket képes megrongálni, így a harcképességet nagymértékben korlátozza.

A videóban bemutatják a programozható lőszer működését és hatását. 

Légi célokra, nagyobb drónokra, helikopterekre viszont eredményesen tüzelhetnek, ugyanakkor nagysebességű repülőgépek leküzdésére kisebb az esély, hiszen ehhez nem megfelelő a tűzvezető berendezés.

Már most érdemes gondolkodni azon, hogy a drónok jelentette veszély kezelésére milyen módon lehet alkalmas a Lynx KF41-es. A levegőben ugyanis a lőszer felrobban a meghatározott helyen, de csak ha van pontos távolság-meghatározás. Nagy kérdés, hogy a kisméretű, mozgó repülőeszközöket képes-e befogni a lézeres berendezés. Ha nem, akkor nem igazán tudják beállítani az időzítést sem. A lövészalakulatokhoz valamilyen radarból származó információs adatátvitelt kiépítve lehetséges lenne a saját légvédelméről gondoskodni a hiúzfalkának. Hiszen úgy is tervezhetünk, hogy lesz kb. 150 önjáró légvédelmi gépágyúnk!  

Fotó: Rheinmetall. 

A fenti lőszer már a vékonyabb páncélzat ellen sem hatásos, a PMC359 APFSDS-T viszont pont erre való. Az űrméret alatti leváló köpenyes páncéltörő szárnystabilizált nyomjelzős lőszer a gyalogsági harcjárművek ellen alkalmazható, még akkor is, ha azok páncélzata 60 fokban meg van döntve.

Két olcsóbb, hagyományosnak mondható lőszertípust is beszerezhető a fegyverhez, bár hatékonyságuk kisebb. A PMC416 HEI-T repeszromboló nyomjelzős lőszer élőerő és járművek ellen használható.

A PMC432 SAPPIE-T vékonyabb páncélzat leküzdésére és repeszképzésre egyaránt alkalmas, de nincs benne robbanóanyag, így gyújtóval sem rendelkezik.  A Lynx fő fegyverzete a moduláris koncepció miatt a megrendelő igényei alapján változhat. A cég ismertetőjében szerepel a WOTAN 35 gépágyú, amely 35x228 mm-s lőszerrel működik, így nagyobb páncéltörő képességet biztosít, mint a 30 mm-es. Később azonban más, még nagyobb űrméretű gépágyúk is szóba jöhetnek. A NATO-ban ugyanis már folyamatban van a vizsgálata annak, hogy a jövőben egy újabb egységesítésnél nagyobb tűzerejű, hatékonyabb fegyvereket rendszeresítsenek, hiszen a lehetséges ellenfeleknél sem áll meg a fejlesztés. 

A párhuzamosított géppuska Tavaly ősszel az idehozott demó példányra alaposan rácsodálkoztam, amikor a gépágyú mellett lévő párhuzamosított fegyvert megláttam. A 7,62x51 mm-es lőszerrel tüzelő RMG 7,62 géppuska egyelőre még fejlesztés alatt álló típus, de nem véletlenül ezt mutatták be nekünk. Érdemes részletesen írni róla, mert a 3 csöve ellenére nem Gatling rendszerű fegyver! Az MG3-asból fejlesztették ki, teljesen hagyományos módon működik, a percenkénti 800 lövéses tűzgyorsasága is erre utal. Az adagolása hevederrel történik, a lőszerjavadalmazása 750 darab.  

A csöveket nem folyamatosan rotálják, csak akkor forgatja el az elektromos rendszer az éppen használtat, ha a tüzelés során magas hőfokot ér el. A soron következőre, egy addig nem használtra cserélik, így a felhevültnek van ideje lehűlni, míg a másik két csővel is ellőnek egy-egy hosszabb sorozatot. Az RMG 7,62-es alkalmazása a később ismertetésre kerülő SEOSS-2S rendszer használatával lehetséges, de a parancsnok is képes kezelni.

A távirányítású fegyverzet A tetőre szerelhető az MSSA távirányítású fegyverállvány. A működtetése a SEOSS-2P rendszerrel történik, vagyis a harcjármű parancsnoka kezeli, a platformra 12,7-es, vagy 7,62-es géppuska, esetleg 40 mm-es gránátvető szerelhető fel. A giroszkópokkal stabilizált rendszerrel álló, és mozgó célokat küzdhetnek le menetből is.

Teljesen körbeforgatható, függőleges síkban -20°/+75°-os tartományban téríthető ki. Így beépített területen, városi környezetben magasabb épületekben lévő célokra tüzelhetnek vele, vagy légvédelmi célokra alkalmazható, például drónok ellen. Mindkét síkban 80°/sec sebességgel mozgatható. Mód van reflektor, vagy nem halálos fegyverek felszerelésére.

Páncéltörő képesség

 A Lynx alkalmas a harckocsik leküzdésére, ugyanis szériatartozéka a Rafael vállalat Spike irányított páncéltörő rakétája. A típus beszerzésről nemrégiben döntöttek idehaza, és valószínűleg a H145M, valamint a H225M helikoptereinkhez is ezt rendszeresítik. A KF41-es tornyának oldalába építve, annak integrált részeként egy kihajtható indítókonténer van, de az rejtve marad, amíg nem szükséges a használata. Megoldották a vibrációcsökkentését, így a benne lévő rakéták érzékeny rendszereit megkímélik a rázkódástól. Ezáltal hosszabb ideig lehet a konténerbe töltve tárolni azokat, tűzkész állapotban. További rakétákat lehet málházni a jármű belsejében. Egyaránt vannak képek arról, hogy a torony jobb és baloldalán van a konténer, de igény szerint mindkét oldalon is lehet egy-egy.  A duplikált páncéltörő képességet a szerződés bejelentésekor bemutatott makett szemlélteti. (Fotó: Zord Gábor Lászó)

A négy rakétával rendelkező változat ismét felvet néhány kérdés. Szükség van-e arra, hogy mindegyik Lynx ilyen konfigurációban szolgáljon, vagy elég ilyenekből csak egy-kettő a szakaszban? Vagy esetleg ezek egy külön páncéltörő alegységbe kerülnek, és a lövészeknek megfelel a kétrakétás jármű? A toronyba rejtve semmi sem látszik a konténerből. 

A KF41-es már a megnövelt hatótávolságú Sipke LR2-est is alkalmazhatja, amely 5,5 km-ig vethető be. A tandem kumulatív töltetével megsemmisítheti a reaktív páncélzattal rendelkező harckocsikat is, 700 mm-es acéllemezt képes átütni. A rakéta a röppályájából adódóan legtöbb esetben felülről csapódik a célba, vagyis a gyengébb tetőpáncélt támadja, így az igazán védett típusok sincsenek biztonságban. 

A Spike 2LR kettős elektrooptikai vezérlőrendszerük van, egy infravörös és egy nappali kamera található az orrban. A rakéta üvegszáloptikán keresztül kapcsolódik az indítóhoz, ezen keresztül közvetíti a szenzorok képét a járműbe.

Az aktiválás után a kiválasztott kamera képe a személyzet monitorjain láthatóvá válik. Mindkét kamera folyamatosan dolgozik a fegyver alkalmazása közben, az irányzó választhatja ki, akár repülés közben is, melyiket használják a célravezetéshez. Menet közben át lehet kapcsolni egyikről a másikra. Az infravörös rendszer rossz időjárási körülmények között is garantálja a nagy találati valószínűséget. 

A vezérlést a parancsnok, és az irányzó is elvégezheti a saját kontrollerjével, csak ki kell választani a fegyverzeti panelen a kívánt oldali kezelőszervet. A cél felderítéséhez, azonosításához a SEOSS-2S rendszer szükséges. Ennek, és a SEOSS-2P-nek az ismertetésére a poszt második részében kerül sor.

A rávezetés több módon is elvégezhető, a legegyszerűbb módszer szerint a kezelő beavatkozása nélkül a rakéta saját magát irányítja kívánt objektumra. Ilyen esetben a bekapcsolás után a kontrollerrel a célkeresztet rá kell vinni a célra, majd ha szenzorok befogták, akkor ezt a rendszer jelzi, megtörténhet az indítás. Ezt követően automatikusan történik a rávezetés, további beavatkozásra nincs szükség. A rakéta emelkedve indul, majd a cél számított helye alapján kezd zuhanni, és a szenzorok által vezérelve felülről csapódik be. Minél közelebb kerül a célhoz a rakéta, annál jobb a kép, annál több információt kap az irányzó. Két másik röppálya is lehetséges különleges körülmények esetére. 

Az irányzó a közvetlen kapcsolat segítségével több módon is beavatkozhat a már röppályán lévő rakéta vezérlésébe. Lehetőség van arra, hogy célt váltson, vagy megszakítsa a rávezetést, ha rossz azonosítás történt. A becsapódás szögét is módosíthatja.  

Az indítás előtt nem szükséges közvetlenül látni a célt, például ha túl messze van, vagy valami eltakarja. Amennyiben a cél helyzetét megkapják valamilyen forrásból, akkor betáplálják a koordinátákat, ez alapján megfelelő irányban és emelkedés szögben indítják, így repül a számított pont felé, és annak közelében állnak rá a szenzorok, innét ismét önálló rávezetés történik. A kezelő persze ezt figyeli, és szükség esetén beavatkozik. 

Teljesen kézi vezérlésre is van lehetőség. Ilyenkor az irányzó vezeti rá a rakétát a kívánt objektumra a kezelőszervekkel.  Az indító konténer kinyitás közben. (Rheinmetall)

A Spike LR2 egyébként más változatban is megrendelhető. Az MP, vagyis többcélú töltetének gyújtási módját az irányzó tudja beállítani a cél jellegétől függően közvetlen becsapódás esetén 20 cm-es betonfalat képes átütni, majd bent lép működésbe, míg a levegőben robbanva élőerő leküzdésre használható. Ilyenkor kettős a hatása, a légnyomás mellett a repeszeivel is pusztít. Más Spike indítók is integrálgatóak a KF41-eshez, és persze lehetséges eltérő változatú rakéták használata. 

Már a meglévő fegyverek miatt is a Lynx KF41-es a jelenlegi harcjárművek közül kiemelkedik a képességeivel, sokoldalúan alkalmazható. Később pedig tovább bővülhetnek a lehetőségek.

A jövőben ugyanis más feladatú konténert is lehet majd integrálni a toronyhoz. Ezekben elektronikai harcászati berendezéseket, vagy különböző drónokat hordozhatnak. A felderítő robotrepülőgéppel megfelelő információt szolgáltathatnak a szakasz parancsnokának, vagy magasabb szintű vezetési pontnak. 

Az egyre inkább elterjedő csapásmérő drónok integrálására is sor kerülhet a jövőben, azok hosszabb ideig járőrözhetnek a harcterület felett. Ha ezalatt ellenséges célt találnak, akkor történhet meg a rávezetés.

Védettség

A második főbb szempontnál nagyon beszédesek a tömegadatok. A gyalogsági harcjárművek kategóriájában egyre nehezebb típusokat fejlesztenek, ennek a tendenciának egyik csúcsa a Lynx. A típusjelből kiderül, hogy eredetileg a legnagyobb harci tömeget 41 tonnára tervezték, ezt viszont jóval túllépték. Hiszen üresen is kb. 42 tonna, teljes harci konfigurációban pedig 46 tonnával nyomja az anyaföldet. Az üzemanyag, és a teljes lőszerjavadalmazás, a személyzet, a lövészek és minden egyéb felszerelés adja a többletet az üres tömeghez képest. A masszív jármű megjelenésén látszik, hogy a sík felületek dominálnak, erőt sugároz magából. A teknő elején és a tornyon döntött elemeket használtak fel, oldalt viszont a horizontra merőlegeseket. Pont ezek, az oldalsó passzív védőelemek túlnyúlnak a futóművön, de a páncélzat nem ilyen vastag. A különböző rendszerek, vezetékek vannak elhelyezve a külső és belső lemezek között, így el vannak szeparálva a személyzettől. A motor elől található, ami szintén javítja a védettséget.

Rheinmetall egy hibrid rendszert dolgozott ki a Lynx számára, amely kombinálja a passzív, és aktív komponenseket. Az együttes alkalmazás sokkal nagyobb védettséget biztosít a legújabb kumulatív töltetetű fegyverek ellen is.

 A védettségre vonatkozó hivatalos ismertetőkben a NATO STANAG 6-os szintet említik. Ez azt jelenti, hogy ellenáll az 500 méternél távolabbról kilőtt orosz 30 mm-es páncéltörő lövedékekkel szemben, vagyis az ellenséges gyalogsági harcjárművek, esetleg harci helikopterek gépágyúival való konfrontálódás során a páncélzat védelmet nyújt. Oldalról és hátulról természetesen gyengébb a védelem, azokon a részeken már csak a 14,5 mm-es géppuskák ellen van garancia. Ez mégis előrelépés a BTR-80-ashoz viszonyítva, hiszen azt már egy közepes géppuskával is csúnyán meg lehet lepni bizonyos irányokból.

A páncélzat a tüzérségi gránátok repeszeitől is oltalmazza a Lynxben ülőket, ha 10 m-nél távolabb történik a robbanás. A kazettás bombák, lőszerek kisebb altölteteinek az áthatolását szintén megakadályozza.

Az aknák és egyéb telepített robbanóeszközök elleni védettségre is gondoltak a tervezők, hiszen 10 kg-os töltetekig adják ki STANAG 6-os minősítést. A cég videójában látható, hogy robbantásokkal tesztelték, ilyen támadást szimulálva.

A küzdőtér belső falán pedig egy bélés biztosítja, hogy a páncélzatról a durva külső kinetikai hatások, (próbáltam körülírni a közvetlen találat nevezetű eseményt) miatt leváló darabokat megfogja, azok ne száguldozzanak gyilkos repeszként a bent ülők felé.

Aktív védelem, mint opció!

Természetesen egy GYHJ nem lehet olyan mértékben ellenálló a páncéltörő fegyverekkel szemben, mint a harckocsik. A ballisztika védelemnek ebben a kategóriában komoly határai vannak, hiszen még az RPG-7-es alapnak számító PG-7V rakétája is képes 250 mm vastagságú hengerelt acéllemezt perforálni a kumulatív töltetével. Az viszont igencsak bíztatóan hangzik, hogy a Lynx KF41-est a Rheinmetall cég aktív védelmi berendezésekkel együtt felszerelve ajánlja eladásra. Ezek közül a legfontosabb az AMAP-ADS, amely a cég leányvállalatának terméke, vagyis a beszerzési csomagba könnyen beletartozhat. Amennyiben ezt is megvásároljuk a Lynx számára, akkor már a legkomolyabb védelmet lehet biztosítani a kézi és irányított páncéltörő rakéták ellen is.

És itt már tényleg elérkezünk a 21. század második évtizedének színvonalára, ugyanis ilyen aktív védelmi rendszerekkel még nagyon kevés ország rendelkezik. Az AMAP-ADS lényege, hogy a közeledő rakétát, vagy lövedéket a járművön lévő körkörös lefedettséget biztosító szenzorok észlelik, 560 milliszekundumos reakcióidővel aktiválják a rendszert, ami a veszélyeztetett szektorban megsemmisíti a veszélyt jelentő repülő objektumot. 

A jármű felé száguldó rakétát/lövedéket a radar kb. 10-35 méteres távolságban beméri, meghatározza a röppályát. Ezt követően a "második vonal", az optikai szenzorrendszer 10 milliszekundummal a becsapódás előtt beindítja a megsemmisítő rendszert, amikor az objektum már csak 2 méteres távolságban van. Maga a megsemmisítés 4 milliszekundummal a becsapódás előtt történik meg, 1 méterre a páncéltól!  Az egész automatikusan történik, a személyzet beavatkozása nem szükséges. 

A gyorsaságnak nagy szerepe van, hiszen olyan eszközöket kell felderíteni, és ártalmatlanítani, még mielőtt elérnék a járművet, amelyek sebessége elérheti a 2000 m/s-t! Ez a gyorsaság még a 10-15 méterről indított kézi páncéltörő rakéták megsemmisítésére is alkalmas. Az AMAP-ADS a támadó fegyverek töltetét aktiválja, azokat darabokra szakítja, a pályájukról eltéríti, így a harcjármű páncélzatát már nem képesek átütni, a bent ülők sértetlenül átvészelhetik a támadást. Az AMAP-ADS képes megkülönbözetni a veszély jellegét, így a kézifegyverek lövedékei nem aktiválják.

A megsemmisítő rendszer működésének a lényegét tekintve nem találtam még pontos leírást. A legtöbb hasonló rendszer egy kazettában lévő robbanótöltettel működik, amely repeszfelhőt képez, és ebbe repül bele a rakéta, vagy lövedék. Az AMAP-ADS esetében viszont repeszmentes rendszerről írnak, ami valamilyen irányított energiával dolgozik. Ennek nagy előnye, hogy a repeszek hiányában nem veszélyezteti a közelben lévő saját katonákat, hátránya viszont, hogy lövésem sincs, most konkrétan miről van szó. A videóban az látszik, hogy közvetlen közelben, vagyis kb. 1 m-re a páncéltól történik meg robbanással a megsemmisítés. Több blokk látható a kísérleti jármű oldalán, ezek kisebb szektorokat védenek, így nagyobb az esély, hogy nem marad védtelen felület a következő támadás bekövetkeztekor, és azt is kivédik.  

A támadásról az információ eljut a jármű harcvezető rendszerébe, amely figyelmezetést ad, megjelöli a számított irányt a képernyőn. A személyzet így gyorsan reagálhat, felderítik a veszélyforrást, más eszközzel is megkezdhetik az ellentevékenységet, felvehetik a harcot az ellenséggel.

A felderítő radar kisugárzása kis energiával történik, hogy az elektronikai detektálás esélyét minimálisra csökkentsék. Az AMAP-ADS alkalmazását elősegíti, hogy olyan hibrid páncélmodulokat lehet felszerelni a Lynxre, amelyekhez kapcsolódhatnak az aktív rendszer külső elemei.

Az aktív védelmi rendszer beszerzésére többször is rákérdeztem az illetékesektől. Egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták, hogy megvesszük. 

Álcázás

Aktív védelmet nyújt a ROSY gyorsan alkalmazható álcázó rendszer is, amely tulajdonképpen egy ködgránátvető. A nevének megfelelően 1-2 másodperc alatt képes az álcást biztosító felhőt létrehozni a levegőben felrobbanva. A 40 mm átmérőjű töltetek kisebbek, mint a hazai T-72-esnél alkalmazott gránátok, de videók bizonyítják, hogy még a mozgó járművek számára is képesek nagy területen és hosszú ideig biztosítani az álcázást. 

A füst leple alatt elbújhatnak, így az ellenség nem képes pontosan célozni, rakétákat rávezetni, a lézeres távolságmérés, és célmegjelölés is ellehetetlenül. Szintén lényeges, hogy az infravörös felderíthetőséget teljesen lecsökkenti, leárnyékolja a jármű sugárzását. 8-8 töltet a torony két oldalán van a kivető szerkezetben. A rendszert az önvédelmi szenzorok jelzései aktiválják, a kivetés ennek alapján történik.

Stealth

Ma már a harcjárművek védelmét szolgálja az észlelhetőség csökkentése is. A bemutatón a gyár képviselője jól érthetően a stealth szót használta, persze ez csak korlátozottan érhető el. A lehetőségekhez képest minimalizálták a hőkibocsátást. A hátul található kipufogókból kiáramló gázokhoz hűtőlevegőt kevernek, hogy csökkentsék az infrasugárzást. A zajszintet szintén mérsékelték a lehetőségek szerint, ezt a lánctalpak kialakításával érték el.

Moduláris bővíthetőség

A Rheinmetall több kiegészítő páncélkészletet is ajánl, amennyiben az aktív védelmi rendszert nem alkalmazzák, vagy nem lehet felszerelni. A fokozott passzív védettséget a COU (Complex Urban Environment) készlettel lehet elérni. A kumulatív töltetű páncéltörő rakéták, de még az EFP-k, vagyis a telepített formázott páncéltörő töltetek ellen is védelmet nyújt. A szépséghibája, hogy megnöveli a méretet, és a tömeget, de a Lynx ezt elbírja. A harctéren a fenyegetettségnek a veszély jellegének megfelelően alakíthatják a konfigurációt.

Megvásárolható még egy könnyű rácspáncélzat, amely a rakéták ellen véd. Létezik egy olyan könnyebb pótpáncélzat, amelyet arra terveztek, hogy gyorsan fel, és le lehessen szerelni, a légi szállíthatóság érdekében. Sajnos egyik készletről nem találtam még képet.

Mozgékonyság 

A több mint 40 tonnás lánctalpasunk legnagyobb sebessége 70 km/h, ez pedig a motornak, és az erőátviteli rendszernek köszönhető.  

A Liebherr cég dízelmotorja kétfokozatú turbófeltöltőjével folyamatos üzemmódban 1088 Le, míg maximálisan 1140 Le teljesítményre képes. Egyes helyeken erősebb motort is említenek, de az 1400 Le már túl soknak tűnik. Pontos típusjelzést a gyár nem ad az ismertetőkben, csak a teljesítményt. A Liebherr egyébként nagy számban gyárt civil munkagépek számára motorokat, vagyis egy már bevált típusról lehet szó, nemcsak kisebb tételt készítenének kifejezetten a Lynx harcjárművekhez. A KF41-es a kategóriájában kiváló fajlagos teljesítménnyel rendelkezik, a 24 Le/t érték jóval kedvezőbb, mint bármely más gyalogsági harcjárműé, még a könnyebb Pumánál, és BMP-1-esnél is jobb. A modern harckocsikéhoz hasonló a mozgékonyága, a Leopard 2A7-essel, vagy M1A2-essel megegyező terepjáró-képességgel rendelkezik, azokkal együtt tud mozogni egy támadás során. 

A motornak, és a Puma harcjárműben is alkalmazott Renk erőátviteli rendszernek köszönhetően elegendő teljesítménytartalék marad a KF41-esnek, hogy biztosítsa a megfelelő sebességet és mozgékonyságot, akár 50 tonnás össztömegig is. Így megvan a lehetőség, hogy még nagyobb védettséget jelentő páncélzattal, vagy újabb berendezésekkel szereljék fel a jövőben. 

Nehéz terepen a megfelelő mozgékonyságot a lánctalpas futómű teszi lehetővé, ami egyben csökkenti a fajlagos talajnyomást, biztosítja a jó árokáthidaló, és mászóképességet. A gumibetétek jól jönnek a közutakon történő közlekedéskor, csökkentik az amortizációt, a vibrációt, a bent ülők nagy örömére. De persze nemcsak a kényelmet szolgálja, hiszen az útburkolatot is kíméli, ha azon kell közlekedni.

A lánctalp nem teljesen új, ugyanezt használják a PzH 2000-es önjáró ágyútaracknál, amit egyébként szintén rendszeresítünk majd. Ennek logisztikai előnyét nem kell magyarázni. Ugyanakkor két másik lánctalp is megrendelhető, az egyik teljesen gumiból készült. (Rheinmetall)

Ez sok terepen alkalmazható, például a hóban is jól jöhet. Előnye a kisebb zajszint, valamint a harci tömeg is csökkenthető vele. A futóműnél az ausztrál SopaShock cég felfüggesztését alkalmazzák, amelynek komponenseit a civil szféra számára is gyártják. Hopp, már megint egy meglévő technológia alkalmazása! A rendszer elemei közé tartoznak többek közt a Z tengelyek, lengéscsillapítók, és a hidraulikus energiaelnyelő ütközőkkel rendelkező lengőkarok. A futógörgők könnyűfémből készültek, hogy a tömegüket optimalizálják. A meghajtó görgők (csillag kerekek) mindkét oldalon megegyeznek.

A KF41-es hatótávolásgát 500 km-ben adják meg, ha a fő tartályok mellett a kiegészítőket is feltöltik, ez összesen 950 liter gázolajat jelent. Ebből gyorsan kiszámolható, hogy 100-on mennyit fogyaszt. Nehezebb terepen persze ennél is nagyobb étvággyal közlekedik a mi kis szőrösfülű ragadozó macskánk.   

Folyt. köv kb. két hét múlva! Bemutatásra kerül majd, hogy a Hiúz mitől okos, miért lát, hall, és érzékel sötétben, hogyan vadászhat halálos hatékonysággal falkában.