Exclusive Military Hardware

2021. december 22. 21:48 - Harrdder

A katonai repülő újságírás egyik meghatározó szakértője távozott közülünk

Kővári László emlékére

Az idei évben elveszítettünk egy barátot. Kővári Laci a magyar repülő újságírás egyik meghatározó alakja volt. Számomra a legfontosabb, így ha késve is, de meg kell emlékeznem róla, mert hiánya még több hónap után is fájó.  dsc_0036_2.JPGKecskeméten egy Gripen előtt emlékeztünk meg róla. 

Gyermekkorában beleszeretett az égen száguldó gépekbe, de nem lehetett pilóta. Azonban az ember a szerelmét nehezen engedi el, így repülőgép szerelő lett. A Pestvidéki Gépgyárba került, ahol a MiG-21-esek javításán tevékenykedett, nagy lelkesedéssel. A munkaköri kötelességén is túlmutatott az érdeklődése, mivel valóban szerette, amivel foglalkozott. Minden információt megpróbált begyűjteni, amihez csak hozzáfért. Több társával együtt fényképezte a gépeket a munkahelyén, pedig az tilos volt. Még akkor is rejtett módon fotóztak, amikor szovjet repülőtéren dolgoztak. Az elsők között láthatták közelről idehaza az akkor vadonatújnak, és csúcstechnikának számító MiG-29-eseket. 

A szakmai érdeklődése motiválta akkor is, amikor néhány kollégájával összeállítottak egy adatbázist a gyárba korábban beérkező MiG-21-esekről. Nyilvántartásba vették, mikor milyen javítást végeztek azokon. Ezzel csak az volt a céljuk, hogy előrejelzést készíthessenek az üzemnek, ami alapján a következő években meg tudják tervezni a munkamenetet. Hivatalosan erről ugyanis nem kaptak információkat. Sajnos az adatokat megosztották egy fiatal kollégájukkal, aki lemásolta, és a friss világútlevelével elindult nyugatra, azzal a céllal, hogy áruba bocsássa. A határon lebukott, a kihallgatás során elmondta, hogy kik készítették az eredeti adatbázist. Így elővették őket, pedig teljesen jóhiszeműen csak belső használatra állítoták össze az anyagot. Nyomozás indult, megtalálták a saját célra készített fotókat is, emiatt gyakorlatilag kémként kezelték őket. Nagy szerencsével megúszták az ügyet, „csak” felfüggesztett szabadságvesztést kaptak. Itt olvashatnak bővebben erről a hercehurcáról. 20180526_123104.jpgMagyar MiG-29-esbe csak a kivonás után ülhetett először.  

A munkahelyén szerencsére nem volt következménye az ügynek, folytathatta a PG-ben a munkáját. Ettől függetlenül ment át évekkel később Ferihegyre, ahol az utasszálítók karbantartását, repülésre történő felkészítését végzte.

A 90-es évek elején úgy döntött, hogy megosztja másokakkal is azt a tudást, amit a munkája során, valamint a külföldi szakirodalomból megszerzett. Először a Top Gun magazinban, majd az Aranysasban írt, az utóbbi években pedig már saját blogot is vezetett.  Megszállottként publikált, havonta több cikk került ki a keze alól. A magazinok olvasói közül sokan a munkái révén ismerhették meg a katonai típusokat. A szakértelme megkérdőjelezhetlen volt. Autentikus forrásként neki nem elvont fogalom volt a hidraulikanyomás, a kompresszorfokozat. Tudta, hogyan működik egy hajtómű, mennyi munka, pénz, és logisztikai háttér kell egy repülőgép üzemeltetéséhez. A cikkek megírásához próbált még több információt személyesen begyűjteni. Amikor csak tehette, ment a repülőnapokra, sajtóeseményekre, idehaza és külföldön. Nagyrészt ezeket saját maga szponzorálta, az utazást, és persze a technikai hátteret is. Szerencsés volt, a munkaidejét, az éjszakai műszakokat úgy tudta alakítani, hogy legyen ideje ezekre. Persze a családdal is egyeztetni kellett.  

Én magam is az Ő cikkeit tekintettem mintának és követendőnek, amikor elkezdtem írni. Boldog voltam, hogy személyesen is megismerhettem. Sokat kérdeztem, szívesen válaszolt, hiszen segített mindenkinek, aki kérte. dscn5873.JPGRitka alkalmat örökítettem meg, a kép bal szélén álló Laci a Brave Warrior 2015 hadgyakorlaton kivételesen harcjárműveket fényképezett.

Amikor már én is rákerültem a meghívottak listájára, akkor közösen jártunk az eseményekre. Később már nem hivatalos alkalmakkor is összejártunk, mert a repülésen túl is van élet. Megismertem a családját, két diplomás lányt nevelt fel a feleségével. dscn5071.JPGA közös programokba sok minden belefért, például a társas „szakmai értekezletek” egy-két sör mellett. Megtisztelt azzal, hogy több születésnapi rendezvényemre eljött. A paintball összecsapásra való meghívást viszont biztos megbánta, miután a csata hevében kétszer is hátba lőttem. dscn4913.JPGA legnagyobb közös élményünk az volt, amikor elkísértem az ejtőernyős tandemugrásra. Öröm volt látni azt a boldogságot, miután a kisebbik lányával közösen ugrottak ki a felhők fölül.  dscn4915.JPG

dscn4961.JPG

dscn5993ww_1.jpgMinden eseményen a repülőgépek voltak számára fontosak. 

Nekem nemcsak szakmailag segített, de abban is, hogy legyőzzem a lustaságom. Nem mindig volt kedvem hajnalban felkelni, hogy reggel időben odaérjünk Kecskemétre, Szolnokra, vagy még távolabbi helyekre. De amikor felhívott, hogy jönne velem, akkor nem lehetett nemet mondani. A reggeli találkozóknál elnézést kért, a macskaszőrös pulóverért, miután beült az autóba. Igen, cicát tartott, mert egy erdei sétán meglátta az elárvult kölyköt, visszament érte, és hazavitte, nem volt szíve otthagyni. Később én kértem elnézést a kutyaszőrös ülés miatt, de csak mosolygott.

Kritikusan állt hozzá sok mindenhez, ragaszkodott a véleményéhez, amit az általa megismert információk alapján alakított ki. Gyakran emlegette a forráskritika fontosságát. Folyamatosan szóvá tette a véleményét a beszerzésekről, vagy bármilyen típusról, amiről valaki szerinte érdemtelenül mondott túl jót. Az illetékeseknek időnként feltett néhány szakértői kérdést, emiatt nem volt népszerű Kecskeméten, sem máshol. Még az is előfordult, hogy egy ideig nem hívták meg. Azonban soha sem a katonák munkáját, szakértelmét, erőfeszítéseit kérdőjelezte meg, hanem a magasabb szinten hozott döntések okát firtatta szakmai szempontok alapján. A civil újságírónak ugyanis az a dolga, hogy kérdezzen. Ezt hívják civil kontrolnak. Az arra hivatottaknak pedig az a feladata, hogy válaszoljanak, és magyarázatot adjanak. Amúgy nem szerette a protokoll eseményeket, távol húzódott a bölcs vezetőktől. A repülőgépeket szerette fotózni csak. 

Viszont volt olyan időszak is, amikor hivatalos szakértőnek kérték fel a kormány részére. Tudok olyan mai helyettes államtitkárról, akinek Ő adott szakirodalmat a diplomamunkájához, bár már ez valóban nagyon régen volt. Talán azt sem közismert, hogy társszerzőként a HM számára írt ismertetőt a repülőgép-fedélzeti fegyverekről, önvédelmi eszközökről. Mert az internet előtti korban bizony még az egyenruhások sem voltak képben ezekről.  

Neki viszont már akkor is hatalmas tudása volt, melyhez kezdetben a külföldi nyomtatott sajtót, könyveket használta forrásként. Olyan magazinokhoz volt hozzáférése a munkahelyének köszönhetően, amelyek akkoriban még korlátozottan kerültek be az országba. Manapság persze bárki által megvehetőek, jó drágán. Az internet jóvoltából pedig az utóbbi évtizedekben megnyílt a lehetőség, hogy az érdeklődők könnyen hozzáférjenek sok információhoz, de azért ennek is vannak korlátai. A nyomtatott szakirodalmat még mindig olvasni kell, mert van, amit csak ott találni meg. Ráadásul az angolról szó szerinti fordítók nem ismerik a bevett magyar szakkifejezéseket. A mindent is tudókkal szintén gyakran vitatkozott a különböző fórumokon Stonefort néven. Vette a fáradtságot, hogy kijavítsa a kisebb-nagyobb tévedéseket.  

Ezekről, és sok minden másról is beszélgettünk. Nagyon sok mindenben nem értettünk egyet, vitatkoztunk visszafogottan, és hevesen. Észérvekkel meggyőzhető volt, ha pedig nem jutottunk dűlőre, akkor egyszerűen csak elfogadtuk a másik álláspontját. Mint ahogy azt bármely magyar állampolgár teszi ebben az országban.

dsc_0084_3.JPG

Szintén meghatározó közös élményünk volt a 2013-es repülőnap. Mindketten fáradtan vállaltuk be, de Laci gyakorlatilag tartalékenergián mozgott. Előző éjjel volt a nagyobbik lányának az esküvője. Alig aludt valamit, amikor felvettem, mégis mentünk, hiszen nem tudhattuk, mikor lesz újra nagy rendezvény Kecskeméten.

Tényleg sokat vártunk, egészen 2021-ig. A szakmai napon, és szombaton is együtt voltunk, hazafele mellettem ült az autóban. Készült a másnapi családi összejövetelre, de előtte meg kellett írnia a beszámolót a kecskeméti bemutatóról.  

 Hétfőn egyenként felhívott minden kontaktot, így engem is, hogy lázas, és a PCR tesztje pozitív lett. A rosszullét ellenére leadta a cikket az Aranysasnak, a kötelességtudat vezérelte, mint mindig az életében. A csapatból mindenki negatív lett, megnyugodott, hogy nem adta át másnak. Naponta kérdeztem, hogy van, de nem javult. Annyira mégsem aggódtam, hiszen kétszer volt oltva tavasszal, és várta a harmadikat.

Hétvégén nem akartam zavarni, hétfőn viszont már azzal hívtak, hogy kórházba került. Meg voltam róla győződve, hogy felgyógyul, és élvezheti a megérdemelt pihenést. Kevesebb, mint egy éve volt csak hátra a nyugdíjig, decemberre várta az unoka születését. Az élet viszont kegyetlen, és igazságtalan. Nem adta meg neki azt az örömet, hogy megélhesse a lányos apa számára a legnagyobb ajándékot, egy kisfiú nagyapaságát. A szervezetét legyőzte az a rohadt vírus.

Igazságtalan volt egy 60-as férfival szemben, aki éjszakai műszakokba járt repülőgépet javítani. Volt, hogy nagy erőfeszítés igénylő munkát végzett, máskor a kabinban ellenőrizte számítógéppel a küllönböző rendszereket. Felelősségteljesen a repülés biztonságáért dolgozott.  

Rengeteg publikáció ott volt még benne. Egyszer valahol azt olvastam, hogy az írással foglakozóknak a 60 az csak amolyan érettségi, azt követően is bőven tudnak maradandót alkotni. Hát ez rá biztosan igaz volt. Ezért is nagy veszteség a halála. De azért még inkább, mert a néhány napja megszületett a kis Laci, az unoka.  269796265_1929626067216990_993992904144970843_n.jpg

Néhány sorba sűrítettem mindazt, ami rá nagyon jellemző volt: 

 Fentről vigyorogva néz ránk. Eléteszik az 50 import sört tartalmazó itallapot, majd felnéz, és megkérdezi: Valami normális sörük nincs? De eközben már a Göncölszekérről szóló cikkén gondolkodik. Amint felkerült, megnézte közelről. Azonnal látta, hogy a sajtó eddig indokolatlanul túlértékelte. Aerodinamikailag rosszul lett megtervezve, a szélcsatorna teszteket nem végezték el alaposan. Kiforratlan a konstrukció, a futó elrendezése is össze lett csapva, a csillagport egyenesen az előrenyúló Pitot-csőbe veri fel. Az üzemeltetési költségek a csillagos egekbe szállnak majd a milliárd éves élettartam során. Mindezt akkor is megìrja, ha tudja, az ortodox kommentelők, valamint a főkonstruktőr szóvá fogják tenni a véleményét. De akkor is meghívják a következő sajtónapra.

komment
Exclusive Military Hardware
süti beállítások módosítása