Az előző részben már utaltam arra, hogy a hazai ipar 21. századi képességekkel rendelkező hiúzt gyárt majd. A folytatásból most kiderülhet, hogy valóban több lesz egy erősebb motorral rendelkező, és vastagabb páncélzatú harcjárműnél.
A Lynx kialakítása és rendszerei
KF41-es tervezésekor törekedtek arra, hogy a lehető legnagyobb helyet biztosítsák a kezelők számára. Az ergonómiai szempontokat maximálisan figyelembe vették. A katonáknak nem kell természetellenes testhelyzetben dolgozni, a kényelem biztosítása, ugyanakkor a zajterhelés mérséklése szintén fontos szempont volt.
A harcjármű vezetőjének munkahelye elöl található, a középvonaltól balra. Az ülése csökkenti a vibrációt, rázkódást, magassága állítható, annak megfelelően, hogy nyitott, vagy zárt búvónyílással vezet. Vészhelyzetben hátrafele, a rámpán keresztül is elhagyhatja a járművet.
A vezetőfülke kialakítása, és a műszerfal nem új, a Kodiak műszaki harcjárműnél már alkalmazzák ezt a konfigurációt. A munkát több képernyő segíti. 
Ha zárva a búvónyílás, akkor a középső nagy monitoron a kettős kamerablokkban lévő nappali és infrakamerákból továbbított képet figyelheti.
Szenzorfúzióval egy közös képet alkotnak, a rendszer minden egyes pixelt külön felülvizsgál. Rossz látási viszonyok között is dolgozik a nappali kamera, így az abból felhasználható információt, színeket hozzáadják a másikhoz. Így sokkal értékelhetőbb képet lát a vezető, a színeknek köszönhetően az útjelző táblákat, vagy egyéb tárgyakat könnyebb azonosítani. A kamerák látószögét igény szerint változtathatják.
A nappali és infrakamera által szolgáltatott képek balodalt. A nappali kamera nem látja a két embert, de a másik igen, jobbra a szenzorfúzió utáni eredmény.
A rámpa felett egy hátrafele néző kamera van, amely nemcsak tolatásnál használható, de megfigyelhető a lövészek ki- és beszállása is. 
A vezető az irányítást mechanikus kapcsolódású szarvkormánnyal végzi, ugyanakkor control by wire technológiával is rendelkezik. Sajnos arról egyelőre nincs információ, hogy az elektronikus vezérlés mire vonatkozik.
A szarvkormányon egy kisebb képernyő van, amelyen a vezetéssel kapcsolatos legfontosabb adatokat jelenítik meg. A harmadik képernyőről a motor és egyéb rendszerek állapotáról kap információkat a vezető. Modern elektronikus vezérléssel, és diagnosztikai rendszerrel rendelkezik, minden paraméter folyamatosan figyelemmel kísérhető.
Habár érintőképernyőt alkalmaznak, de a legtöbb kezelőszerv „igazi”, hagyományos kialakításúak, és nagyobb méretűek, így azokat kesztyűben, szennyezett kézzel is lehet működtetni. Ráadásul a kapcsolók állását gyorsan át lehet tekinteni. 
A KF-41-es vezetése zárt búvónyílással a kamerák nélkül a periszkópokat használva is elvégezhető. A jármű előtt lévő terepre néző prizmákat védőlemezekkel lehet eltakarni, a szennyeződés pedig sűrített levegővel eltávolítható.
Az „utasok” elhelyezése
A deszanttér mérete a toronnyal rendelkező harcjárművek kategóriájában a legnagyobbak közé tartozik. A katonák különleges felfüggesztésű üléseken foglalhatnak helyet, így az aknák, vagy egyéb robbanóeszközök hatásai nem közvetlenül érik őket alulról. Teljes harci felszereléssel, repeszálló mellényben is kényelmesen elférnek bennük. 
A jármű hátulján hidraulikusan működtethető rámpa van, a rendszer meghibásodása esetén vészeljárással nyitható. A katonák gyorsan elhagyhatják a küzdőteret. Habár egyszerre csak egy fő használhatja, de a ki- és beszállás még így is jóval védettebb, és biztonságosabb, mint a BTR-80-as esetében. Az utóbbinál a kerekek közti kisméretű ajtókat biztos sokszor elátkozták idehaza.
A Lynx esetében azért dönthettek a kisebb nyílászáró mellett, mert így a farpáncélzat nagyobb védettséget ad, mintha a küzdőtér teljes keresztmetszetét lefedő rámpát terveztek volna. Ráadásul a kisebbet könnyebb mozgatni.
A Lynx deszantterének tetején két búvónyílás van, ahol a katonák megfigyelést végezhetnek, vagy ki is szállhatnak.
Belül több gyors rögzítési pont található, ezekhez csatlakoztathatóak a szükséges eszközök, és a jármű átalakítható a feladatnak megfelelően. A belső terek kialakítása nagyon fontos, hiszen a lövészek, és a személyzet hosszú órákig, vagy akár egész napokig is élvezhetik az összezártság szépségeit.
A torony és rendszerei
A KF41-es a Lance 2.0 moduláris toronnyal rendelkezik, amely bővíthető módon lett megtervezve. A nyitott architektúrája lehetővé teszi a jövőben új berendezések integrálását. A tornyot és rendszereit, berendezéseit már megrendelték a spanyol tengerészgyalogság Piranha, és az ausztrál sereg felderítő változatú Boxer harcjárműveihez. 
A Lance 2.0 tervezésekor nagy gondot fordítottak arra, hogy a legjobb védelmet nyújtsák az elektrooptikai rendszereknek a kézifegyverek lövedékei ellen.
A torony elektromosan mozgatható a Curtiss-Wright szervoberendezéssel, a vízszintes és a függőleges alrendszerek függetlenek egymástól. Vészhelyzetben lehetséges manuális működtetés, kenyérszervóra váltva. A beállítás 0.1 milliradián értéket tesz lehetővé, ami a távolabbi célok leküzdésénél is megfelelő pontosságot garantál. A szoftver meggátolja, hogy a fegyverzet a jármű testének, a búvónyílások nyitott fedeleinek, esetleg ideiglenesen felszerelt berendezéseknek ütközzön. A rendszer ellenőrző teszteket végez, méri a hőmérsékletet, páratartalmat, feszültséget.
A bent ülők védelme érdekében a gépágyú lőszereit, és a páncéltörő rakétákat elkülönítették, a személyzettől páncéllemezekkel kerültek elszeparálásra.
Nemcsak a már ismertetett 30 mm-es gépágyút vették figyelembe a torony konstrukciójánál, alkalmas nagyobb űrméretű fegyverek beépítésére.
A vadászok párban dolgoznak
A toronyban a parancsnok és az irányzó egymás mellett foglal helyet, ami jó együttműködést tesz lehetővé, egyszerűsíti a kommunikációt. A parancsnok folyamatosan kapcsolatot tart a szakasz parancsnokával, annak utasításai alapján végzi a tevékenységét. Elsődleges feladata, a környező terepet figyelve az ellenséges célok felderítése, meghatározza az irányzó tevékenységét, aki a fegyverekkel megsemmisíti azokat. Neki kell a vezető számára kijelölni a jármű mozgását, és megszervezni a lövészraj harcának támogatását, fenntartva a kapcsolatot velük.
A parancsnok a távirányítású fegyverállványra szerelt géppuskával/gránátvetővel képes az önálló harctevékenységre. Így a gépágyútól függetlenül más célok ellen tevékenykedhet. 
A torony tetején két búvónyílást alakítottak ki, de a járművet elhagyhatják a rámpán keresztül is. Az üléseket az eltérő testmagasságokhoz lehet igazítani, 4 pontos hevederrel rögzíthetik magukat. A kialakításuk eltér a vezető, és a lövészek üléseitől, három különböző gyártmányról van szó. Azonban közös jellemzőjük már említésre került, vagyis aknák és egyéb elrejtett robbanóeszközök detonációja esetén biztosítják a személyzet védelmét. Ugyanis nem a jármű aljára, hanem a tőpáncélra vannak felfüggesztve, így az testüket nem érik közvetlen hatások.
A toronyban tevékenykedő két katona számára az ember gép kapcsolatot a lehető legjobban akarták kialakítani. Középen egy közös kezelőpanel van, így mindketten átláthatják, és kezelhetik a harcjármű főbb rendszereit.
A kezelőpanelen egymástól elkülönítve, csoportokban vannak elrendezve a figyelmezető rendszerek, a jármű kezelőszervei. A fegyverzet rendszerein belül a gépágyú, a géppuska, az irányított páncéltörő rakéta, és a távirányítású állvány is el van különítve. Legalul az energia és egyéb rendszerek kezelőszervei találhatóak.
A parancsnok és az irányzó számára is egy-egy többfunkciós monitor, és kontroller áll rendelkezésre. Az utóbbi a számítógépes játékok kezelőszervére hasonlít, amivel a tornyot, és a különböző fegyvereket vezérelhetik, miután kiválasztották a funkciókat. Mindkettőjük mozgathatja a tornyot a gépágyút, és bármelyik fegyvert kezelhetik.
A legfontosabb gombok, és kapcsolók a kontrollereken kerültek elhelyezésre, strapabíró kialakításúak, egymillió működtetésre vannak tervezve. A parancsnoké annyiban eltér, hogy arról a célok átadását is lehet vezérelni. 
- "Hunter/Killer" mód aktiválás gombja*
- Lézeres távolságmérő
- Cél megfigyelés
- Célkövetés bekapcsolás
- Nappali kamera látószög
- Hőkamera fókusz
- Célkövetés indítása
- Elsütő gomb biztosítófedél
- Elsütő gomb
- Tenyérkapcsoló
*A parancsnok két különböző módon tevkenykedhet. A Hunter/Killer változatban a figyelőrendszerével felderíti a célt, és azt az irányzó semmisíti meg. A Killer/Killer módban pedig a célfelderítést követően arra a távirányítású géppuskával saját maga nyit tüzet. Az 1-es gomb funkciójára a Hunter/Killer mód kiválasztását írták a kiadványban, ennek értelmezése nem világos. Két lehetőséget valószínűsítek. Mivel mindkét katona kezelheti a fő fegyverzetet, ezért talán ezzel a gombbal lehet átvenni annak a működtetését. De az is lehetséges, hogy a távirányítású géppuska kezelését lehet vele aktiválni. Elnézést kérek, de itt egy nehezen értelmezhető rövid leírás állt csak rendelkezésre.
A hiúz szemei
Az irányzó, és a parancsnok egyaránt rendelkezik saját elektrooptikai berendezéssel, melyek integrálva vannak a tűzvezető rendszerhez. A célok felderítését, azonosítását, kijelölését, és a fegyverekkel a célzást ezek segítségével lehet elvégezni. A 2. generációs SEOSS-2 stabilizált elektrooptikai figyelőrendszer két változatban került beépítésre. 
A parancsnok által használt, páncélburkolattal védett SEOSS-2P (Panoramic) a torony tetején került elhelyezésre. 360°-ban körbeforgatható, nehogy bármi is el tudjon bújni oldalt, vagy hátul, így a teljes harcterület megfigyelhető holttér nélkül. Az előző részben bemutatott távirányítású fegyverállványt ezzel lehet összekapcsolni, a szenzorok képei alapján működtetni. 
Az irányzó SEOSS-2S (Sector) figyelőrendszere a gépágyú mellett található, a toronnyal együtt mozgatható, de korlátozva +/-7,5° tartományban kitéríthető vízszintes síkban. Függőlegesen a SEOSS-2P-hez hasonlóan -13° és +70° szögtartományban mozgatható. A szenzorokat teljesen lefelé lehet fordítani, ilyenkor védve vannak a külső hatásoktól.
A két különálló rendszer lényegét tekintve megegyezik: Magukba foglalnak egy nagyfelbontású hagyományos nappali kamerát, egy hőkamerát, valamint egy lézeres távolságmérőt. Az utóbbi 50 m és 10 km távolság között használható, 5 m-es hibahatárral képes adatot szolgáltatni. A hőkamera 17 km-ről észlel egy 2,3x2,3 méteres objektumot, és 5 km-en belül lehetséges az azonosítás. A nappali kameránál ezek az értékek 18 illetve 4,5 km.
A SEOSS-2P-n mindezeken kívül egy kisebb, szélesebb látószögű kamera is megtalálható.
A hiúz mindent is lát, valamint hall és érzékel!
A környező terepről a személyzet a SAS (Situational Awareness System) figyelőrendszerből is sok infomációt kaphat. A több alrendszerrel rendelkező komplexum a különböző működési elvű szenzorokkal egy átfogó helyzetképet állít össze.
SCM 60-as modulok egy másik harcjárművön.
Az első ezek közül a környezet megfigyelésére szolgáló kamerarendszer. Hat darab SCM 60 modulból áll, mindegyikben 1 nappali és egy infrakamera van, ezek látószöge 65°-os. A vezető kamerájánál ismertetett módon már a moduloknál elkezdődik a szenzorfúzió, a két külön hullámhossztartományban működő kamera képéből egyet alkotnak, amely az emberi szemnek a lehető legkedvezőbb. Az eltérő felbontású kamerák képeit késedelem nélkül összehangolja, hogy a legoptimálisabb legyen a megjelenítés. A grafikus processzor a Rheinmetall Panotech algoritmusát felhasználva a hat modulból származó képből egy 360°-os panorámaképet alkot.
A nálunk bemutatott példányon azonban a kettős moduloknak még csak az előbeépítései voltak láthatóak, de ezekből is csak három, elől egy, és kettő a torony két oldalán. A hátsó részen viszont ezeket nem lehetett megfigyelni. A torony hátulján összesen hat másik szenzort fotózhattunk, elhelyezésük a teljes lefedettséget elvileg biztosította. Az sem biztos, hogy ezek kamerák voltak. Azt viszont ne feledjük, hogy ez csak egy demonstrációs harcjármű volt, amely nem egyezik meg a sorozatgyártásra kerülő hiúzzal!
Az Ausztráloknak ajánlott Lynx változaton viszont már a leírásnak megfelelő konfiguráció volt. A kialakítása sokban eltér a Magyarországon bemutatott hiúztól. Ennek elemzése megérne egy külön posztot, mert még több szenzor látható, és talán még olyan berendezést is fel lehet rajta fedezni, amely valamilyen radarnak tűnik! Ebből egyébként az következik, hogy a magyar hiúzokon lehetnek még meglepetések.
A SAS figyelőrendszerhez tartozik még az LWS lézerbesugárzás-jelző, amely széles hullámhossztartományban működik. 
Azimutálisan teljes lefedettséget biztosít, függőleges síkban pedig -15° és + 75°-ban érzékel. A besugárzás irányát oldalszögben 12° hibahatárral képes meghatározni.
A tűzfegyverek felderítésére alkalmas az ASLS akusztikus lövésdetektor. A külső modulban több mikrofont integráltak, amelyek lehetővé teszik a 360°-os lefedettséget. A bekapcsolás után folyamatosan működik, két különböző eseményt érzékel. Először a harcjármű közelében elrepülő lövedék hangja aktiválja, az érzékelési skála a kézifegyverektől a 40 mm-es űrméretig terjed. Ezt követően a torkolatdörej irányát, a távolságát, és emelkedési szögét felhasználva háromszögelési eljárással számítja ki a lövés helyét. Az ASLS külön GPS berendezéssel, és magasságmérővel rendelkezik, ezekkel határozható meg a lövés földrajzi helyzete. 
A Lynx szerződés bejelentésekor bemutatott példány tetején látható az LWS modulja. (Fotó Air Power Blog)
A SAS rendszer által szolgáltatott képek, két részre osztva a monitoron.
Hogyan is működik a SAS rendszer? A képernyőn két külön részre osztva jelenítik meg a képeket. A felső sávban a kezelők folyamatosan figyelhetik a kameramodulok által összeállított panorámaképet. Az érintőképernyőn ezt kézzel mozgatni lehet, a széleken lévő, vagyis az oldalt, vagy hátul lévő terepszakaszt be lehet hozni középre. Ha pedig jobban szemügyre akarnak venni valamit, akkor a kívánt részt kézzel nagyítani lehet. Ez nagyobb méretben, a panorámakép sávja alatt kerül megjelenítésre. A kamerarendszer így több lehetőséget biztosit, mintha csak szabad szemmel figyelnének egy irányba, vagy folyamatosan körben pásztázva. A gyanús, veszélyt jelentő objektumokat a SEOSS-2 kameráival vizsgálhatják meg alaposabban, szükség esetén azonnal megkezdhetik a tüzelést.
Ugyanakkor a SAS a két másik alrendszerből érkező információkat is feldolgozza, integrálja, és megjeleníti. A lövésdetektortól, és az LWS besugárzásjelzőtől érkező adatok alapján hangjelzéssel riasztás történik, a rendszer pedig megjelöli a képernyőn, honnét lőnek, vagy hol használ az ellenség lézeres célmegjelölőt, távolságmérőt.
Ismét visszautalnék az 1. részre, mégpedig a ROSY álcázó rendszerre. Támadás esetén a SAS adatai alapján aktiválják a kivetőket, a ködgránátok gyors reakcióidővel, emberi parancs nélkül biztosítják a védelmet. Egy irányított páncéltörő rakéta indítást talán a lövéshangdetektor nem érzékel, de az SCM 60 modulok hőkamerái igen. A közeledő rakéta hajtóművének hőjét biztosan veszélyként értékelik. Vagyis a ROSY gránátjainak kilövésével az irányított páncéltörő rakéta rávezetését, vagy az ellenség tűzfegyvereinek hatékony alkalmazását egyaránt megakadályozhatja a SAS. A ködfüggöny mögül a támadás iránya továbbra is megfigyelhető a képernyőn, hiszen ott ki van jelölve, így a csöves fegyverekkel tüzelve erős késztetést lehet kelteni, hogy abbahagyják a rakéta rávezetést, vagy más barátságtalan tevékenységét. Ha egy Lynx 10-20 levegőben robbanó lövedéket lő ki, már azzal nagyon szép repeszfelhőt produkálhat. Ha pedig az egész szakasz rázendít, akkor még pusztítóbb, még kiterjedtebb fémzáporral szórhatják meg az ellenség állásait. 
A kamerablokkok természetesen megsérülhetnek, ilyen esetben a terep a periszkópokon át figyelhető tovább.
A hiúz önállóan figyel, és gondolkodik!!!
A KF41-esnek még a fentieknél is több rendszere van, amelyek az emberek munkáját segítik. A humán faktor mindig a leggyengébb láncszem, a folyamatos figyelés leterheli katonákat, ennek csökkentésére is van lehetőség. Az ATR (Aided Target Recognition and Tracking System) célfelderítő, és a MMT (Multi-Mode Multi-Target Tracker) célkövető rendszerek gyakorlatilag az emberek helyett dolgoznak, a segítségükkel a legoptimálisabban módon jelenítik meg azt, amire valóban fontos odafigyelni.
A két rendszer a SAS kameráinak képeit elemzi. Az ATR az objektumok mérete, alakja, színe, sebessége, fénye alapján kiválasztja a potenciális veszélyforrásokat, azokat megjelöli, majd az MMT megkezdi a követést. A személyzet ennek alapján jobban meg tudja vizsgálni a gyanús dolgokat, és meghozhatják a szükséges döntéseket. Ha a figyelmüket másra kell fordítani, utána a követett célokat könnyebben találják meg ismét a képernyőn. A célok követését a kezelők is elrendelhetik. 
Éjszakai panorámakép, és alatta a nagyítás, célkövető üzemmódban.
A fenti rendszerekről még egyszer említést tesznek az ismertetőben. A második részletezést többször is elolvastam, és a forrást megadva, eredeti változatban írom le. A következő két mondat a poszt végén megadott kiadvány 52. oldalán található*:
A 360° camera vision system or a gunner's view, for example, can now be enhanced with augmented reality functionality driven by the C4I system. These systems can now be supported by target detection and tracking alghorithms and directly hand over the target coordinates from situational awarness to the weapon systems which itself is able to directly aim at the target in-between fractions of a second.
Ezt próbáltam a lehető legpontosabban lefordítani:
A 360°-os kamerarendszer vagy az irányzó figyelőrendszerének képét tovább lehet javítani a C4I (katonai információs rendszer) által vezérelt kibővített valóság funkcióval. Ezeket a rendszereket a célfelderítő és nyomkövető algoritmusok támogathatják, a célok koordinátáit a SAS figyelőrendszer közvetlenül átadhatja a fegyverrendszereknek, amelyek képesek a célzást közvetlenül elvégezni a másodperc törtrésze alatt.
A saját értelmezésem alapján elég meredek következtetés körvonalazódott bennem. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy ez valóban azt jelenti-e, amire én gondolok. Idővel talán többet megtudunk erről.
Rendszerek hálózatba kapcsolva
A Lynx esetében talán az egyik legfontosabb tulajdonság, hogy a különböző feladatú rendszerek egy hálózatba vannak integrálva. Az így összegzett információk könnyen átláthatóak, értékelhetőek.
A hiúz harcvezető rendszere a SAS információit nemcsak egy képen, hanem a BMS harcászati vezető rendszer TacNet térképén is megjelenítheti.
A jármű navigációs rendszeréből származó saját földrajzi helyzethez képest viszonyítja a megfigyelt objektumokat a kamerák képei, a szenzoroktól befutó adatok alapján. Így a harcászati helyzetről egy átfogó, könnyen értelmezhető képet láthatnak a kezelők. Ugyanakkor ezeket megoszthatják a szakaszon belül más harcjárművekkel, és természetesen tőlük is kapnak adatokat. Együttesen ezek alapján pedig meghatározzák a közös harctevékenységet.
Amennyiben az első részben bemutatott AMAP-ADS aktív védelmi rendszer támadást érzékel, akkor az automatikus elhárító tevékenység, valamint a veszély iránya szintén a harcvezetői rendszeren megjelenítésre kerül.
A rendszer képeit rögzíteni is lehet, ez jól jöhet békeidőben a kiképzéshez, harctevékenység alatt pedig a felderített információk kiértékeléséhez.
Az ismertetőben egyébként a Lynx harcjármű navigációs rendszereként nem kerül említésre a GPS, vagy a műholdas navigáció kifejezés. Kizárólag a georeferenciát találtam, mint helymeghatározást. Amennyiben korszerű eszközökkel rendelkező ellenféllel való összecsapásra tervezték a harcjárművet, akkor az mindenképp hasznos, ha olyan navigációs berendezés is rendelkezésre áll, ami nem függ külső tényezőtől.
Együttműködés minden szinten
A SAS vizuális információit nemcsak az irányzó és a parancsnok láthatja, mert van egy nagyobb képernyő a deszanttérben is, így a lövészek szintén figyelhetik a környezetet, nem „vakon” készülnek a harcra. Kézi terminálokat szintén használhatnak, csatlakozva a belső rendszerre. Mindezeken a toronyban lévőktől függetlenül a panorámaképet úgy állíthatják a lövészek, úgy nagyíthatják, hogy a lehető legjobban szemrevételezhessék a kiválasztott terepszakaszt. Így el tudják dönteni, hogy hol a legjobb a kiszállás, miként kezdjék a harctevékenységet. Ők is kijelölhetnek célokat a képernyőn, felhívhatják a parancsnok figyelmét olyanra, amit esetleg nem vett észre. Így a fő megfigyelő rendszereket ezekre fókuszálhatják.
A katonák kiszállás után is a hálózatba kapcsolva maradnak. A Rheinmetall tervei szerint a járművön kívül tevékenykedő lövészraj fel lesz szerelve a Gladius rendszerrel. Így a katonák által felderített célokról az információt eljuttatják a Lynxben ülőkhöz, rádión, vagy adattovábbító eszközökön.
A Magyar Honvédség is tervezi a saját digitális katona projektjét, így annak rendszereit eleve úgy alakíthatják ki, hogy csatlakozhassanak a Lynxhez. Az egyéni testkamerák, a navigációs berendezések, tabletek kétirányú adatforgalma mind kompatibilis lehet majd.
Tovább bővül a rendszerek közti rendszerek hálózata, hogy a szakasz, vagy század harcjárművei között is létrejöhet az információ-megosztás. A korszerű típusokon a célok helyének meghatározása után azt át lehet adni a többi harcjárműnek az alegységen belül. A képernyőkön ez megjeleníthető, és ennek alapján koordinálható a harctevékenység. Habár az igazi szőrösfülű biohiúz egyedül vadászik, a Lynx viszont nem, mert falkában van az igazi erő.
Nagyon fontos hogy ez a falka a jövőben együtt fog működni a különböző drónokkal, vagy harci robotokkal. Az előbbiektől a levegőből kaphat képeket. Mikró és mini kategóriájú drónok jöhetnek szóba, amelyeket a jármű saját maga hordoz, és a személyzet végzi az irányítást. Az első részben említésre került, hogy a torony oldalán lévő kihajtható konténerben nemcsak rakétákat, hanem ezeket is lehet hordozni. Persze nem kell mindegyik Lynx számára drónt rendszeresíteni, de a szakaszban már egy is jelentősen kibővíti a képességeket. Az viszont megoldható, hogy az irányítást átadják egymásnak a járművek a szakaszon/századon belül.
Nemcsak a repülőeszközök lehetnek távirányításúak ebben a futurisztikus hálózatban. Az épületek átvizsgálására a kisméretű lánctalpas, vagy lépegető robotok jobban használhatóak, mint egy repülő drón. Ilyen eszközön már dolgoznak Rheinmetall cégnél. A Robotics L képes robbanóeszköz felkutatására, kameráival felderítést végezhet a falak közt a katonák behatolása előtt. A lépegető gép magassága 0,8 m, a tömege 45 kg.
A munkát, védettséget biztosító egyéb rendszerek.
A harcjármű természetesen fűthető, szellőztethető, és persze van légkondicioló is, ami nem luxus. A személyzet csak az ideális hőmérsékletben dolgozik hatékonyan. Az irányzó és a parancsnok befúvó rendszere el van különítve, maguk választhatják meg, milyen hőfokot tartanak megfelelőnek, ezen sem kell összeveszniük.
Mivel ez egy harci jármű, ezért rendelkezik tömegpusztító fegyverek elleni védelemmel. A szűrőrendszer megóvja a bent ülőket a kinti nukleáris, vegyi és biológiai szennyeződésektől. És ismét egy már alkalmazott típusról van szó, mivel ugyanezt használják a Boxer harcjárműnél.
A szűrőberendezéseket gyártó cég a Lynx-ről szóló ismertetőben egy olyan újdonságot kínál, amely a 2020-as évtől sajnos nagyon aktuális. Megrendelés esetén olyan ionizációs sterilizáló berendezést szállítását vállalják, amely a küzdőtérben minimálisra csökkenti a baktériumok, vírusok által keltette veszélyt. A felsorolásban külön megemlítik a Covid 19-es vírust.
A katonák túlélését segíti az automata tűzoltó rendszer, amely a jármű motorjának leállása után még 30 percig működőképes. Az érzékelők tűz esetén, rövid reakcióidővel aktiválják a készülékeket. A motortérben is van egy külön automata tűzoltórendszer, de ezt az érzékelőn kívül a vezető is bekapcsolhatja.
24 Voltos Li-ion akkumlátorok szolgáltatják az elektromos áramot, ha a generátor nem működik. Ezekből négyet használnak, míg korábban 8 darab 12 Voltos akksit alkalmaztak a német harckocsikban. Így helyet spórolhattak, mivel ez a Li-ion akksi két korábbit vált ki. A Lynx elektromos rendszere nagy hasonlóságot mutat a Kodiak műszaki járműben meglévővel, vagyis ez sem teljesen új.
*A poszt a Defense Techology Review 2020/2 kiadvány alapján íródott. A saját fotókon kívül a Rheinmetall képeit használtam illusztrációként.
Még maradt pár érdekesség, ezért lesz harmadik rész is, folyt. köv. hamarosan!
