Az aktív és veterán katonai ejtőernyősök számára egyaránt jelentős eseményre került sor július 28-án. Immáron harmadszor rendezték meg a Hüse Károly emlékversenyt Szolnokon.  A rendezvény névadója a 70-es években a Magyar Néphadsereg tisztjeként a hazai katonai és civil ejtőernyőzés talán legfontosabb alakja volt, világversenyeken is kimagasló eredményeket ért el. 6200 feletti ugrásszáma volt, akkoriban mindössze négy ember rendelkezett többel ezen a bolygón. Furkó Kálmánnal együtt a katonák közelharcoktatásának kidolgozásában is részt vett a felderítő zászlóaljnál. A pályafutása sajnos túl hamar ért véget, hivatása, és imádott sportja gyakorlása közben vesztette életét. 

Június 21-én helikopteres légi rohamra került sor Újdörögdön, amely az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által szervezett Fire Blade 22 nemzetközi gyakorlat egyik eseménye volt. A gyakorlaton több tagország forgószárnyasai a közös művelet során összehangoltan különleges műveleti katonákat, és a TEK felszámolóit rakták ki a romvárosban, hogy egy elvesztett haditechnikai eszközt visszaszerezzenek. Ehhez azonban az épületekben rejtőző, valamint a település környékét védő erőket is meg kellett semmisíteni. 

Immáron sokadszorra van alkalmam írni a 2. Páncélos-Felderítő Ezred (2CR) magyarországi tartózkodásáról. 2015 óta minden évben érkezett hazánkba egy század, vagy zászlóalj az alakulattól, hogy a magyar katonákkal közösen gyakorlatozzanak. Idén is az országba települt egy alegység néhány hónappal ezelőtt. 

Kecskeméten ismét lehetőséget biztosítottak a sajtónak és a lelkes fotósoknak, hogy a bázison belül nézhessék meg a kiképzési repülést. Az alakulat parancsnoka, Ugrik Csaba dandártábornok személyesen üdvözölte a meghívottakat. Hiszen jól tudja, hogy milyen reklámértékkel bír, ha a civilek mutatják be a katonák mindennapjait, és viszik jó hírét a vadászrepülőknek. 

Több helyszínre vittek minket, szinte folyamatosan mozgásban voltunk, persze szoros felügyelet alatt, a biztonsági szempontokat maximálisan figyelembe véve. Nappali és éjszakai repülést terveztek be, így eltérő fényviszonyok között lehetet fantasztikus fényképeket készíteni. Először verőfényes napsütésben nézhettük meg a repüzemet.

Gyakran megesik, hogy az igazán érdekes repülőgépeket csak messziről lehet fotózni. A mai világban viszont már mindenki elvárja, hogy a képek élesek, és részletgazdagok legyenek. De mi lett volna, ha Kennedy elnök félresöpri az U-2-esek által nagy magasságból készített felvételeket azzal, hogy számára nem elég jó minőségűek? Akkor talán még most is orosz rakéták lennének Kubában? Ezzel a felvezetéssel illusztrálom a posztomat néhány igazán egyedi forgószárnyasról. Irakban sok amerikai repülőgép és helikopter állomásozott a bázisokon, köztük igazi ritkaságok. Leginkább akkor tágultak ki a pupilláim, amikor különleges műveleti helikopterek kerültek a látóterembe. Általában egy helyen fészkeltek, ahol az összes haderőnem felvonultatta a Specops kapacitását!

A tavalyi év nagy meglepetése volt a hazai Gestamen kézifegyverek bemutatása. A kutatás-fejlesztést végző csongrádi cégnél nemrégen első kézből kaphattam új információkat a különböző kategóriájú típusokról. A sorozatgyártással és rendszeresítéssel kapcsolatban nagyon sok még a kérdés, amire csak a jövőben kapunk választ. Ezen cikk a fejlesztésre, és a fegyverek bemutatására szorítkozik leginkább. Először is a pisztollyal, vagy ahogy a Magyar Honvédségnél hivatalosan nevezik, a maroklőfegyverrel kezdjük. A G9HSP kifejezetten könnyű, a műanyag toknak köszönhetően. A legnehezebb alkatrész a szán, ami a kellő helyeken meg van erősítve, de ahol nincs kitéve nagy terhelésnek, ott kikönnyítették, hogy optimalizálják a tömeget. Akik eddig a pisztolyt kipróbálták, azok szerint jól ki van egyensúlyozva, a kaliberéhez képest kicsi a hátrarúgás ereje. A fegyvert a Glock tárakhoz tervezték, bármelyik kapacitású használható a 17-estől felfelé.  

Nemrégiben Taszáron jártam, ahol a bázis 2005-ben ugyan bezárt, de a több évtizedes történetének bemutatására létrehozott múzeum bárki számára látogatható. Már többször is megnéztem a tárlatot, de hasznos volt újra betérni, ugyanis a gyűjtemény további ereklyékkel gazdagodott. A kiállítás alapját a hajdani csapatmúzeum adta, de az évek folyamán egyre több adományt kaptak magánszemélyektől. Itt szolgált katonák, polgári alkalmazottak, családtagok adták át a féltve őrzött kincseiket. Így még inkább kibővült a kiállítás, amely emléket állít a magyar katonai repülés dicső múltjának. Nemcsak a pilóták, hanem minden taszári szakember munkájából ízelítőt kaphat a látogató.  

A magyarországi katonai ejtőernyőgyártásról íródott posztomban kitértem arra, hogy a két KC-390-es repülőgépünk hadrendbe állítása után a Magyar Honvédség légideszant műveletek végrehajtására is képes lesz. Ezzel is megpróbáltam indokolni az ejtőernyős képzés fontosságát. Elég sok véleményt kaptam, pro és kontra. Az utóbbiak egyszerűen kétségbe vonták a légideszant kapacitás létjogosultságát. Még azt is mondták, nem kell nekünk ilyen alakulat, és a speciális felkészítés csak a katonák önérzetének növelésére alkalmas, így nincs rá semmi szükség.  

A blogposztok megírása előtt hosszadalmas, de mégis kellemes feladat, hogy a látogatások során készült több száz felvételből kiválogassam a legjobbakat. Habár sok képpel illusztráltam tavaly az írásaimat, még mindig rengeteg érdekes maradt. A 2021-es év elmúltával végigböngésztem az albumokat, és kiválogattam néhányat, amit eddig nem posztoltam itt. Ez egyben kiváló alkalmat teremt arra is, hogy áttekinthessük, milyen fejlesztések, és hadgyakorlatok voltak Magyarországon. Szólok előre, hogy kattintásvadász módon a régebbi cikkeket belinkelem. Megkérek mindenkit, ne gondoljon arra, hogy megnyitja! Aki már olvasta, megteheti újra, de dönthet úgy is, hogy nem. 

Az idei évben elveszítettünk egy barátot. Kővári Laci a magyar repülő újságírás egyik meghatározó alakja volt. Számomra a legfontosabb, így ha késve is, de meg kell emlékeznem róla, mert hiánya még több hónap után is fájó.  Kecskeméten egy Gripen előtt emlékeztünk meg róla.