A Lynx KF41 harcjárművet eddig bemutató első és második rész megírása után is maradt még bőven érdekesség, ráadásul azóta újabb információkhoz jutottam. Emiatt a sorozat trilógiává bővül. 

Az eddigi ismertetőkben leginkább az alapnak számító gyalogsági harcjármű változatra összpontosítottam. Azonban a felállításra kerülő nehézdandárban több más variánst is használni fognak. Ez teljesen bevált szokás mindenütt, azonos bázison eltérő rendeltetésű járműveket alakítanak ki. Mivel a főbb rendszerek, egységek megegyeznek, így a gyártás során csak a specifikus részegységeket kell külön elkészíteni. Ráadásul a csapatoknál szintén egyszerűbb az üzemeltetés, a logisztikai ellátás, a karbantartás, valamint a kiképzés. Az pedig harcászatilag fontos szempont, hogy az eltérő feladatú, de egy zászlóaljba szervezett változatok ugyanolyan terepjáró képességgel, mozgékonysággal rendelkeznek. Így ahova a lövészeket szállító Hiúzok eljutnak, oda követni tudják az alakulat más harcjárművei is.  

A harci Hiúz segítő testvérei 

Eredetileg nem akartam túl sokat írni a családról, mert az evidens, hogy lesz majd mozgó vezetési pont (parancsnoki), és egészségügyi kihordó jármű.

Ennek egyébként nem véletlenül van ilyen érdekes neve idehaza. Nem lehet egyszerű „mentőautónak” tekinteni. Alkalmasnak kell lennie arra, hogy akár az ellenség tüzének kitéve is hátravigye a sebesülteket a harctérről az ellátóhelyre, a páncélzatával oltalmat nyújtson.  A gyár által tervezett családtagok. Fotó: Rheinmetall

Szóba jöhet még műszaki mentő jármű, amely képes a meghibásodott lánctalpas társait elvontatni. A személyzete kisebb javításokat eszközölhet a helyszínen, vagy akár motorcserét is végezhet. A páncélozott szállító harcjármű számítógépes rajza. A toronynélküli változatok nagyjából így fognak kinézni. Fotó: Rheinmetall. 

A műszaki harcjármű meghatározás nagyon hasonlónak tűnhet, de a feladata eltérő. Tolólappal, markolóval, és egyéb eszközeivel műszaki munkák elvégzésére képes. Árkot ás, akadályokat épít, vagy számol fel, aknamezőn átjárókat nyit, tyúkszemet vág. Amúgy a gyalogsági harcjármű változatra is csatlakoztatható aknamentesítő készlet, bár azt nem írják, hogy az milyen módon működik.

Harcos Hiúzok, lövészek nélkül

A felsoroltakon kívül azonban lesz több olyan változat is, amelyek igazán érdekesek lesznek a Hiúz családban, a falka harcértékét nagyban növelni fogják.  A Spike LR2 rávezetését ki lehetett próbálni Kecskeméten. 

Elvileg nincs szükség külön páncélvadász variánsra, hiszen már az alapjármű is rendelkezik majd kettős Spike LR2 indítóval. Az irányított páncéltörő rakéták 5 km-ig képesek a célok leküzdésére. Így inkább csak szervezeti kérdés, hogy lesznek-e külön harckocsivadász szakaszok a dandáron belül. Persze ezek nem szállítanak lövészeket, csak lőszert és rakétákat. A Lynx tavaly kiállított makettjén egyébként látható volt, hogy mindkét oldalt lehet indító, így elméletileg 4 bevetésre kész rakétával is harcba indulhat. Ugyanakkor egy exkluzív információt kaptam a gyár bokrétaünnepségén a Rheinmetall képviselőitől. A magyar gyalogsági harcjárműnek csak egy indítója lesz, két rakétával. Ez elegendő, hiszen egy szakasznál így is 8 Spike lesz betöltve. Az persze nem zárható ki, hogy páncélvadásznak rendszeresíthetünk olyan Hiúzt, amelynek mindkét oldalában ott lesz a kihajtható indítókonténer, duplikált képességgel.  Zalaegerszegen már kifejezetten kerestem az apró, de árulkodó részleteket. Habár ez csak egy kísérleti, bemutató modell, de a torony bal oldalán arra utaló megoldást lehet látni, hogy ott kihajtható konténer van. A csuklópánt elég kicsinek tűnik, de mégiscsak jelez valamit. A jobb oldalon ilyen nincs. A tavaly szeptemberi fotókat visszanézve egyik oldalon sem volt még ilyen csuklópánt.  

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy már léteznek nagyobb hatótávolságú Spike rakéták. Az ER II változat 16 km, a NLOS pedig 25 km távolságig képes nagy pontossággal felülről rácsapni a fontosnak számító objektumokra, legyenek azok páncélozottak, vagy sem.

Ha ezen rakéták közül rendszeresítjük valamelyiket, akkor ahhoz már lehet, hogy erre specializált Lynx változat lesz szükséges. A nagyobb hatótávolságú rakéták a meglévő konténerbe ugyanis nem biztos, hogy elférnek. Természetesen a láthatáron túl bevethető fegyverekhez valamilyen külső „adatszolgáltató” kell, drónoktól, vagy előretolt felderítőktől származó információ alapján lehet indítani a földrajzi hely alapján, majd a cél közelébe érve kapcsolnak át a rakéta saját elektrooptikai rávezető rendszerére. Kecskeméten a nagyobb hatótávolságú Spike rakéták konténereit is kiállította a Rafael cég. Csak marketing?

Közvetlen tűztámogató Hiúz

 Azt viszont szinte biztosra vehetjük, hogy lesz majd önjáró aknavető, amely a lövész alakulattal együtt tud haladni és képes közvetlen tűztámogatást nyújtani a harc során. 

A Rheinmetall két megoldást is ajánl a leendő vásárlók számára. Az egyik a finn Patria cég NEMO rendszere, amelynél forgatható toronyba van beépítve a 120 mm-es aknavető. Az elektromos rendszerei kompatibilisek a Lynxszel, vagyis könnyen integrálható a modulárisan alakítható alapjárműhöz. A torony az aknavetővel 1500 kg-ot nyom, de a teljes rendszer tömege 48 darabos lőszer-javadalmazással kb. 3100 kg. A NEMO 530 mm-el növeli meg a bázisjárműjármű magasságát a páncéltest tetejéhez képest. A cső ­függőleges síkban -3°/+85° tartományban mozgatható, vagyis a gránátok a parabolikus röppályának köszönhetően épület, vagy domborzat mögött lévő célokra pottyanhatnak felülről. Fotó: Rheinmetall 

A harcjárműre telepített változat esetében a személyzet a jármű vezetőjéből, a parancsnokból, és két töltőből áll. A hátralökő erőt jelentősen mérsékelték, így a járműre kisebb hatással van, bár ezt a Lynx a tömege miatt amúgy is elviseli. 

A félautomata, hátultöltős rendszer nagy tűzgyorsaságot garantál. 15 másodperc alatt képes leadni 3 lövést, vagy egy perc alatt 10-et. Folyamatosan pedig 6 gránát kilövésére van lehetőség.  A töltőberendezés, és a cső mozgatása elektromos berendezésekkel történik, de tartalékként emberi erővel is megoldható. Gyorsan tűzkésszé tehető, akár menet közben is tüzelhet, majd  gyorsan eltűnhet a helyszínről, hogy elkerüljék az ellencsapást. 

Az aknavetőrendszernek külön GPS és INS inerciális navigációs berendezése van, ezek pontos tűzvezetést garantálnak. Csatlakozhatnak más harcjárművek információs rendszereihez, azok továbbíthatják az általuk felderített célok adatait, hogy azoknak közvetlen tűztámogatás nyújtsanak.

Az aknavetőhöz a NATO szabvány 120 mm-es repeszromboló, világító, füstképző gránátokat alkalmazhatják. A 21. században már magától értetődik, hogy a végfázis-vezérlésű gránátok kilövésére is mód van. Lézeres irányítás esetén persze külső célmegjelölőre van szükség.  A hatásos lőtávolság 300 m és 8,6 km között van. A szórás hagyományos gránátok esetében kevesebb, mint 40 m, vagy a lőtávolság 1%-a.

A Lynx gyalogsági harcjárművet sok helyen nevezték már eddig is tévesen tanknak. Amennyiben aknavetős toronnyal is gyártják majd, a laikusok még inkább annak fogják mondani ezt a változatot.

 A Rheinmetall portfóliójában szerepel a saját fejlesztésű Ragnarok rendszer, mint az aknavetős változat másik opciója. Kecskeméten szintén kiállították, elég sokat beszéltek róla a kíváncsiskodóknak. A töltés elől lehetséges, és nem toronyban, hanem a jármű hátuljában, az átalakított deszanttérben lenne beépítve. A tetőn nagyméretű ajtókkal lehetne lezárni a küzdőteret, melyeket tüzelés előtt fel kéne nyitni. Talán ez nem tűnik korszerűnek, ugyanakkor a jármű így könnyebb, és persze alacsonyabb lehetne. A Ragnarok kézzel és automata módon is tölthető. Meglepő módon az előbbi a gyorsabb, akár 12 lövést is leadhat így egy perc alatt, míg az utóbbival kevesebb biztosítható. A tűzvezetéshez használható számítógépet is megmutatták, a koordinátákat gyorsan be lehet vinni. A célzást szoftver segíti, a képernyőn megjeleníti, hogy hova csapódna be a gránát, a piros pont alapján lehet elvégezni a korrekciót. A Ragnarok moduláris felépítésű, így egyes részeket kiszerelve azokat korszerűbb részekkel lehet helyettesíteni. 

És ugye van még valami, amin elgondolkodhatunk. Nemrég hazánk megvásárolta a Hirtenberger osztrák aknavetőgyárat, amelynek kínálatában szerepel egy innovatív 120 mm-es fegyver. Ha ez a sajátunk, akkor bizony fel is lehet használni. A zalaegerszegi gyárban a Lynx változatokba azt építünk, amit mi akarunk. Lehet, hogy a projekt vezetői már eleve ebben a megoldásban gondolkodnak?

Akármilyen típusú aknavetőt integrálnak a Lynxhez, a gránátokat nagy valószínűséggel idehaza fogjuk gyártani hozzá. Kecskeméten a Hirtenberger aknavetői is ki voltak állítva.

Az aknavetős változatot elvileg már a lövészszázadhoz beosztva is alkalmazhatják, de a zászlóaljaknál már biztosan lesz tűztámogató szakasz. Természetesen a szervezeti beosztást háborús helyzetben a parancsnokok rugalmasan kezelhetik. Az aknavetőket, és más támogató fegyvereket szétoszthatják a különböző alegységek között. Így önállóan, a helyzetnek megfelelően alakíthatják a harctevékenységüket.    

Még mindig nincs vége a lehetőségeknek….

Egy különleges tűzvezető (tüzérfelderítő) jármű is kigördülhet a zalaegerszegi üzemből, amely a tüzérséggel, vagy éppen a repülőeszközökkel való együttműködést hangolhatja össze. Ehhez a megfelelő navigációs, felderítő berendezések már megvannak az alapváltozatokban. Ugyanakkor lézeres célmegjelölő eszközre szükség van, valamint azokra a rádiókra, vagy adattovábbító berendezésekre, amelyekkel a célok helyzetének pontos meghatározása után biztosítható az információ átadása. A célmegjelölő egyébként elhelyezhető annak a konténernek a helyén, amelyet az alap Lynx Spike rakétáinak terveztek.  

A családfának lehet egy légvédelmi ága is, hiszen már elég valószínű a Skyranger rendszer beszerzése. Kétféle változatról van szó, ezek közül nekünk most a 30 mm-es gépágyúval rendelkező torony az érdekes. Ha rendszeresítésre kerül, akkor nagy valószínűséggel a Lynx járművekre építik majd ezeket, így önjáró légvédelmi fegyverekkel rendelkezhetünk. Nem az a kérdés, hogy ehhez lesz-e valamilyen rakéta integrálva, inkább a típusa. Az is egy érdekes felvetés, hogy a már szintén megrendelt ELTA radarok önjáró kivitelben kerülnek-e hadrendbe? Esetleg lánctalpasokra építik rá Zalaegerszegen?

Ha a felsorolt változatokat mind számba vesszük, akkor már tisztulhat a kép, miért is kommunikálják hivatalosan a 218 darab Lynx rendszeresítését a program bejelentése óta. A gyalogsági harcjárműből ugyanis ennél kevesebb is elég egy dandárba. Bár rendszeresíthetnek Hiúzt más alakulatoknál is, de a különböző fegyvernemi változatok gyártásával tűnik életszerűbbnek a 218-as szám. 

 Mire képes a Hiúzfalka?

 Most pedig vegyük sorra ismét, milyen szuperképességekkel rendelkezik az alapváltozat KF41-es gyalogsági harcjármű. Kijelenthetjük, hogy a szentháromság, vagyis a mozgékonyság, tűzerő, védettség terén egyaránt kiemelkedő jellemzőkkel bír.  

Ínyenceknek, HTKA kommentelőknek további érdekes fotókért katt ide. 

A kiváló mozgékonysághoz, terepjáró képességhez a kategóriájában megszokottnál nagyobb védettséget sikerült összehozni. A legfontosabb, hogy már megerősítésre került az, amit az első részben még csak találgatás tárgya volt. Vagyis aktív védelmi berendezés lesz rendszeresítve a Hiúzokhoz!!! A Védelmi Beszerzési Kormányhivatal közleménye szerint megvásároljuk a Rheinmetall StrikeShield nevű berendezését. A pontos jellemzői nem ismertek, de a leírás szerint nagy hasonlóságot mutat az első részben bemutatott AMAP-ADS rendszerrel. Esetleg ugyanarról van szó, csak adtak neki egy jobban hangzó nevet.  

Túlzásnak tűnhet, de bizony ezzel világviszonylatban is kiemelkedő lesz a Hiúz. Jelenleg ugyanis a gyalogsági harcjárművek között gyakorlatilag nincs olyan hadrendben lévő típus, melyet ilyennel felszereltek volna, még a harckocsiknál is kevés típusnál használatosak.  

Vagyis hiába lenne minden bokorban egy páncéltörő rakéta, azokat nagy valószínűséggel megsemmisíti a StrikeShield rendszer. Emellett persze a ROSY ködgránátvető is rendelkezésre áll majd, ezek az ellenség célzását, tűzvezetését megnehezíthetik. A StrikeShield és a ROSY együtt biztosítja, hogy azon fegyverek ellen is biztosítva legyen a túlélés esélye, amelyekkel szemben nem védene a páncélzat.

A személyzet számára hatalmas segítség lesz az SAS figyelőrendszer. Ennek különböző elemei, a kamerák, a lövésdetektor, a lézerbesugárzásjelző együttesen átfogó helyzetképet szolgáltatnak. Ehhez társul még a célkövető és célfelismerő rendszer, mindezek együtt olyan perspektívát kínálnak, amellyel a harcot sokkal hatékonyabban vívhatják meg, mint azok, akik ezzel nem rendelkeznek. A személyzet és a lövészek számára egyszerűsíti a munkát, javítja a kognitív és a pszichomotoros képességeket. Magyarán könnyebben ismerik fel a fontos dolgokat a képernyőn, és ennek alapján hatékonyabban tevékenykedhetnek, nagyobb valószínűséggel teljesítik a feladatukat. Az SAS rendszerhez más berendezéseket lehet majd integrálni a jövőben.  Rákérdeztem, hogy miért térnek el a SAS szenzorai hátul. Elmondták, hogy ez csak egy bemutató példány, ezért vannak ott egyelőre hagyományos kamerák. A sorozatgyártott Hiúzokon már a kettős, nappali és infrakamerákat tartalmazó SCM 60 modulok lesznek mindenhol, így biztosítják a 360°-os lefedettséget.  

Az SAS képeit, és információit a szakasz járművei megosztják egymással. Támadás esetén az aktív védelmi berendezés és a ROSY aktiválódik, erről értesül a többi harcjármű is. A szakasz parancsnoka azonnal utasítást ad kitérő manőverekre, felderítik az ellenség helyét, és valamelyik fegyverrel tüzelni kezdenek. A védelmi rendszerek együttes használata, a közös harctevékenység, az összehangolt tűz biztosítja a túlélést. Több rakétával ugyan át lehet hatolni az aktív védelmi rendszeren is, de a szakasz nem hagyja nyugodtan tevékenykedni az ellenséges indítók kezelőit.  Mit nézzünk ezen a képen? A parancsnok búvónyílásának felnyitott tetejét a periszkópokkal, valamint a zárófedeleket a torony első részének tetején. A fegyverek töltését talán ott lehet elvégezni? A jobb oldalon nincsenek csuklópántok.  

A tűzerőt tekintve is nagy előrelépés a Hiúz a BTR-hez, vagy épp a kivont BMP-1-hez képest. A korszerű tűzvezető rendszer kameráival elvégezhetik az célok felderítését, azonosítást, majd a lehető leggyorsabban megkezdhetik a harctevékenységet. A párhuzamosított és a távirányítású géppuskával, a 30 mm-es gépágyú különböző lőszereivel az ellenséges élőerő, valamint gyalogsági járművek ellen vehetik fel a harcot. A Spike irányított páncéltörő rakétával pedig harckocsikat is megsemmisíthetnek. A repülőeszközök, drónok ellen szintén eredményesen tevékenykedhetnek. A gyár képviselői szerint a légi célokat is be tudják fogni a lézeres távolságmérővel, vagyis az időzített gránátok a megfelelő helyen robbanhatnak.  A lövészek a kiszállás után nemcsak a fegyverekkel járulnak hozzá a harchoz, információkat is adnak. A szóbeli jelentéseken kívül lehetséges lesz az általuk felderített célok helyét adatátvitellel a Lynx rendszereibe továbbítani. Ráadásul a begyűjtött információkat a szakasz négy járműve megosztja egymással. A megfigyelt terepszakasz, és persze a tűzerő is megnégyszereződik ezzel. Ezek együtt már szinte szuperképesség birtokába juttatja a harcjárműveket. Századszinten pedig már 12-15 Hiúz rendszereit, és a lövészkatonákat integrálják egyetlen halálos adatgyűjtő, és manőverező harci komplexummá.  A deszanttérbe beülve megtapasztalhattam a méreteket. A 182 cm/85 kg testalkatommal kényelmesen elfértem az ülésben. Magamra képzeltem a málhamellényt, annak megfelelően mocorogtam. A fejem felett még volt kb. 10 cm hely, vagyis sisakot viselve sem koccantam volna a tetőnek. A be- és kiszállás gyorsan ment, nem kellett nagyon lehajolni, de Indiana Jones apját idézve csak az alázatos ember juthat át. Odabent a légkondi kellemes volt a kinti hőség után.  De lépjünk egyet hátra! Nem, nem azért, amit Les Grosmann tanácsolt a Trópusi viharban, hanem azért, hogy még nagyobb képet láthassunk, még inkább átgondolhassuk a Lynx rendszeresítésének, és alkalmazásának lehetőségeit.

Zászlóalj szinten ugyanis már egy századnyi Leopard2A7+ harckocsival, és az önjáró aknavetőkkel együtt kell elképzelni a Hiúzfalkát, melynek a működési területe hozzávetőlegesen 10X10 km. A terepjáró képességüknek köszönhetően nagy szabadsággal manőverezhetnek. Amennyiben zászlóalj harccsoportban tevékenykednek, annak része lesz egy PzH 2000-es üteg is, amely támogatja a lövészeket és harckocsizókat. A zászlóalj alárendeltségébe vezényelt műszaki alegységek hídvető és egyéb járművei képesek a különböző akadályokat elhárítani, átjárókat nyitni. Így ott is áttörhetnek, ahol az ellenség nem számít rájuk. Ugyanakkor a saját üzemképtelen járműveket elvontathatják, vagy a helyszínen megjavíthatják, hogy minél előbb újra bevethetőek legyenek. A deszanttér búvónyílásai a torony mögött vannak. 

A dandárban persze kerekes járművek is lesznek. A Gidránok gyorsan mozogva felderítést végezhetnek, és ha szükséges, akkor páncéltörő rakétákkal vehetik fel a harcot. A Lynxekhez hasonlóan Spike-okkal a látótávolságon kívül eső célokat iktathatják ki a drónoktól kapott információ alapján. 

3 ilyen zászlóalj harccsoport alkotja majd a nehézdandárunkat, amely már hozzávetőlegesen 40 km széles arcvonalon tevékenykedhet. Az alakulat saját csapatlégvédelmét az önjáró Skyranger gépágyúk, és kisebb hatótávolságú rakéták biztosítják. Ugyanakkor a NASAMS rakétákkal egy még komolyabb védőernyőt alkothatnak, az ELTA radarok messziről észlelhetik a levegőben érkező támadókat. A dandárt az ország védelmében nem úgy kell elképzelni, mint a beásott iraki, vagy épp az Karabahot védő T-72-eseket. A lánctalpasok a korszerű harcászati követelményeknek megfelelően manővereznek, nem nyújtanak statikus célpontot, és oda csoportosítják át ezeket, ahova kell. Vagyis ne azt számolgassuk laikus módon, hogy a határaink védelmében hány kilométerenként jutna egy harcjármű, vagy harckocsi. Az az idő már rég elmúlt, amikor a határon lehetett egy komolyabb támadást megállítani.  A 21. században a manőverezés mellett az információ ugyanolyan fontos. Ezért sokadszorra kell megemlíteni a drónokat. Már a szakaszoknál is lehetnek kisméretű, forgószárnyas eszközök, századszinten viszont már elengedhetetlen az ilyen kategóriájú pilótanélküli repülőeszközök rendszeresítése. A zászlóalj vezetésének, dandárszinten pedig nagyobb méretű, és hosszabb repülési idejű drónok biztosítják majd az információt. Az alakulat parancsnoka, és a törzse ezeket összegezve kapja meg a döntéshozáshoz.  A dandár más segítségre is számíthat a levegőből. H145M helikopterek a Spike rakétáikkal bekapcsolódhatnak a földi célok pusztításába, akár a saját erőktől távolabb is, még azelőtt, hogy azok összecsapnának az ellenséggel. Szükség esetén pedig közvetlenül tudnak segítséget nyújtani.

Nagyobb magasságból pedig még pusztítóbb segítség érkezhet. A légierőnk Gripenjei a nehézdandár alegységeinek komoly közvetlen légitámogatást tud nyújtani. A lánctalpas alakulatoknál szolgáló, vagy oda vezényelt JTAC előretolt repülésirányítók lehívhatják a vadászbombázókat. Kijelölik számukra a célt, amelyet a lézerirányítású, vagy csak egyszerű buta, de 227 kg-os bombákkal beleszántják az anyaföldbe.

A nehézdandár felállításának indokaként legtöbbször a NATO-ra mutogatunk, hogy ezt a szervezet követeli meg. Pedig hazánk érdekeit szolgálja leginkább, országunknak szüksége van, és lesz arra, hogy meg tudja védeni magát. Egy ilyen alakulat olyan képességekkel rendelkezik, amely elrettentő erővel bír azok felé, akik ártani akarnának az országnak. A védelemre költeni kell, mert csak ez garantálja, hogy kétszer meggondolják, érdemes-e kockáztatni, megéri megtámadni Magyarországot. Nem kell két ország közti hagyományos, totális összecsapásra gondolni. Elegendő egy széteső állam leszakadt területén grasszáló gerillacsapat, vagy bármilyen fegyveres csoportosulás átsodródása. Nem szükséges ahhoz a régi értelemben vett háború, hogy ártsanak hazáknak. Elegendő beszivárogniuk, destabilizálni a térséget, hogy ne működhessen az államszervezet a békeidőben megszokott módon.

Az is megfigyelhető napjainkban, hogy más ország vezetőinek nem mindig a területfoglalás a célja a fegyveres konfliktussal. A belső problémákkal küzdő politikusoknak elegendő, ha a sajátjai számára erős vezető szerepében tetszeleg, viszont a szomszédjának így is súlyos károkat okozhat. Az ilyen konfliktushelyzet megelőzésének záloga lesz a nehézdandár, melynek Hiúzai idehaza készülnek majd. 

A Lynx harcjármű gyártásával kapcsolatban természetesen a blogírónak is sok kérdése van. Nem ismert még, hogy milyen mélységig történik idehaza a részegységek előállítása, hazánkban készülnek-e egyáltalán a páncéllemezek. Számos olyan faktort is fel lehet sorolni, ami sok nehézséggel fog járni. Már a gyár felépítése, a termelés beindítása sem ígérkezik egyszerűnek. Kockázatosnak tűnhet az is, hogy egy teljesen új, eddig máshol nem rendszeresített harcjárművet fogunk hadrendbe állítani. Még akkor is így van, ha olyan alrendszerekből áll össze, amelyeket más típusoknál már használnak. Tulajdonképpen a Lynx még kész sincs, a gyári tesztek zajlanak, és a csapatpróba is csak akkor kezdődhet, ha a szériapéldányok átadása megtörtént. 

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mind a 218 Hiúzhoz kell legalább háromfőnyi kiképzett személyzet. De még jobb, ha kétszer ennyi hadrafogható katona lesz, aki ezt a csúcstechnikát kezeli. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy megfelelő számú karbantartó és üzemeltető állomány szintén elengedhetetlen lesz.  Tesztelés a próbapályán, héttérben az épülő gyár. 

Ugyanakkor a Lynx program egy nagy siker lehetőségét hordozza magában. A Zalaegerszegen felépülő gyár fogja biztosítania a Magyar Honvédség számára a korszerű harcjárműveket. Az igény szerinti módosításokat, korszerűsítéseket saját magunk végezhetjük el. A hazai ipar csúcstechnológiához jut, a fejlesztésekben is részt vehetnek a mérnökeink. Szakképzett dolgozókat fognak alkalmazni, a létesülő munkahelyek a régió lakosságának megtartását szolgálják.  

És nyugodtan gondolkodhatunk nagyobb léptékben. Amennyiben a Lynx más országokban szintén rendszeresítésre kerül (több tenderre van jelenleg benevezve), akkor azoknak a programoknak hazánk is nyertese lesz, mint beszállító. Vagyis hosszabb távon nemcsak a 218 darabos hazai megrendelés ad munkát Zalaegerszegen, hanem annál sokkal hosszabb ideig és mértékben folyhat a termelés. Vagyis a Lynx sikere mindannyiunk érdeke, mert az egész ország gazdaságának fejlődését szolgálná. A cikksorozatot ezzel a bizakodó gondolattal fejezem be. 

Egy kis zenei ráadásként következzen a Lynx harcjármű nem hivatalos himnusza: