A szállító repülőgépek talán nem olyan érdekesek egyeseknek, mint a forszázzsal felszálló, kecses vadászbombázók. Azonban nagyon fontos szerepet játszanak minden légierőben, nélkülözhetetlen szolgálatot látnak el, akár harcászati, akár hadászati képességekről van szó. Nekem különösen közel állnak a szívemhez, hiszen nemcsak a földről csodálhattam ezeket az órási gépmadarakat, ugyanis több típus fedélzetén volt már szerencsém utazni, vagy épp ejtőernyővel kiugrani belőlük.
A legnagyobb résztvevő a francia A400M Atlas
Ezért nagy örömmel vettem, hogy ismét katonai szállítógépek közelébe juthattam, mert június 10-22 között rendezték meg az ETAP-T légi szállítási hadgyakorlatot, melynek a Pápa Bázisrepülőtér adott otthont. Nyolc ország összesen 9 gépet küldött, a legtöbb természetesen a Herculesekből érkezett. A C-130-asokból a belgák és hollandok H, a lengyelek E, a norvégok, az olaszok, valamint a britek a modernebb J változatokkal képviseltették magukat egy-egy példánnyal. A németek kettő C-160D Transall, kéthajtóművest delegáltak, Franciaországból pedig egy A400M települt át.
Svancok
A sajtónak Pápán lehetőség volt betekinteni az eseményekbe. A szervezőknek külön köszönet, hogy a késők is bejutottak, így nem maradtunk le a komplex feladatra indulásról, és láthattuk a felszállásokat.
A belga gép indult elsőnek
A hollandok nyitott rámpával tolattak ki, majd gurulás közben gombolkoztak be
Olasz J bújtatja nóziját a zöldbe
A német C-160D gépek megérettek már a cserére
A gyakorlaton részt vettek a magyar szállító repülők és helikopterek is, de mi sajnos csak a földön láttuk őket
Királyi norvégoknál a gépeknek nevet adnak. Ő itt Nanna!
A szürke norvég visszavágyik a fjordokhoz. Vigyázni kell, mert szétfeszíti a rácsokat és huss! (Elnézést a lopott poénért, de ez most kikívánkozott!)
C-160D bújik meg a lokátordomb mögött
Megcsillan a nap a RAF gépén, náluk a C4-es típusjelet használják. Évekkel ezelőtt Afganisztánban a tábori reptereken való üzemeléskor jelentek meg ezek az eltérő színű burkolatok egyes gépeken. Talán még mindig a Neoprene anyagból készült bevonat van fent a kritikus részeken, hogy a felverődő kövektől védje a sárkányt.
A DIRCM önvédelmi berendezés lézersugárral képes eltéríteni a közeledő infrafejes rakétákat
Na akkor fussunk neki!
C4-es fordul a fák felett
Érkezésünk előtt már felszállt az A400M, de szerencsére visszajött, így mégis láthattuk.
Attantion! Atterissage!
Az Armée de l’air gépén polgári lajstromjel is van még
Miután elindultunk haza, egy C-160-asból ejtőernyősök ugrottak kb. 3000 m magasságból, de a bázistól kissé távolabb.
A légcellás ernyőkkel természetesen nem volt nehéz a reptérre érkezni
A mostani posztban ismét szerepel a T-72-es, de ezúttal egy másik jármű bemutatása miatt ragadtam meg a klaviatúrát. A nehéz lánctalpas járműveknek van egy hátrányuk, nagyobb távolságra nem egyszerű eljutniuk. Sok üzemanyagot fogyasztanának, tönkretennék az utakat, és a futóművet is kímélni kell. Ha menet közben meghibásodik a futómű, vagy a motor, akkor nem ér oda a rendeltetési helyére. Emiatt vasúti szerelvényen, vagy teherautók által vontatott trélereken történik szállításuk, ha messzebb van rájuk szükség.
Ha történelmi példát akarok idecitálni, akkor az Öböl-háborút említem meg. A hadászati sikernek egyik kulcseleme volt, amikor 1991-ben Szaúd-Arábia útjain az alacsony rakmagasságú trélereken a kuvaiti határ közeléből nyugatabbra dobták át az M1-esek százait, hogy ott törjenek be Irakba, ahol arra nem számítottak.
Idehaza is rendelkezésre áll ez a képesség, amit nemrég Budapest szívében, a Városligetben láthattunk, mivel egy T-72-est hoztak a gyereknapi rendezvényre. A szállításhoz Goldfhofer trélert vettek igénybe, amelyet MAN HX vontatott el a bemutató helyszínére.
Az ilyen szállítás megszervezése nem egyszerű, hiszen különleges útvonalengedélyt kell kérni a civil hatóságoktól, megadva a szerelvény hosszát, szélességét, magasságát, és persze az össztömegét. Az engedély kiadásakor figyelembe veszik az utak, esetleg hidak teherbírását, mert a tréler, és a vontató már 40 tonna, amihez ha hozzájön a T-72-es, akkor bizony 80 tonnával kell számolni. A teljes magasság is fontos adat az útvonal megtervezésénél, senkinek nem hiányzik, hogy lebontsanak egy hidat. (Ugye ismerős a vicc a beszorult teherautóról? Elakadtunk? Nem .... meg, hidat szállítok!)
Legjobban arra voltam kíváncsi, amikor majd felhajt a T-72-es a trélerre. Sajnos erről lemaradtam, ezért csak magamat hibáztathatom, mert a közelben egy sátornál a marcipánok elcsábítottak, és amíg az édességet majszoltam, addigra már a Goldhoferen volt a lánctalpas. Így jártam, már megint ráfaragtam a falánkságom miatt!
Ezek a rámpák elbírják a 40 tonnát!
Megfelelő rögzítés nélkül nem indulhatnak el
Nagy gyakorlat, és tökéletes bizalom kell, hogy az irányító utasításai alapján ilyen pontosan hajtsanak fel a trélerre
Május 26-án nyílt napot rendeztek Szolnokon, így előzetes regisztrációt követően civilek is bejuthattak a helikopterbázisra. Kissé későn, egy nappal előtte kaptunk észhez, de szerencsére a sajtóügyeletes hadnagy asszony nagyon segítőkész volt, így nem volt akadálya, hogy megnézhessük a bemutatót. A programról nem tudtunk semmit, de kellemes meglepetés ért, a szervezők, és persze minden résztvevő kitett magáért!
Először egy Gripen érkezett Kecskemétről, Szatmári László őrnagy többször is elhúzott a közönség előtt. A gépet alaposan meghúzta, de kis sebességgel, és nagy állásszöggel is ellafogott.
Aztán persze jöttek a hazaiak, hiszen ez a nap róluk szólt igazán.
Két Mi-17-es ejtőernyősökkel szállt fel, majd kis magasságban beköszönt a nézőknek. Ezt követően az egyik felemelkedett 600 méterre, ahol a kijelölt célszalagokat dobott. A piros fehér színű papírszalagok süllyedési sebessége nagyjából megegyezik az ejtőernyősökével, vagyis 4-5 m/s. Ennek alapján megállapíthatták a széleltérítést. Még feljebb ment a helikopter, és kiugrottak a körkupolás ernyővel a katonák.
Ha jól látom, a bekötött rendszerű ugrás ellenére a kézinél alkalmazott testhelyzetben történt a gépelhagyás.
Az RS-4/4-es körkupolás ernyőket még a Német Demokratikus Köztársaságtól vásárolták először. Jó kis ernyő volt, sok ezernyi magyar fiatalnak ez volt az első típus, amellyel megismerkedhetett a bátrak sportjával.
A legtöbb ugró állva maradt a földetérés után.
A tapasztaltabbak légcellás ernyőkkel ugrottak, az EU, a NATO, Szolnok városának zászlajával.
Az alakulat címere
Az utolsó körben hárman tandem ernyőkkel ugrottak, de nem embert hoztak magukkal. Ketten lőszerellátmány lejutattatását demonstrálták. A nyitás után ereszkedtek még egy ideig, majd leoldották a zsákot, amely egy külön ernyővel ért le.
Háttérben a "lőszeres" zsák ereszkedik a földre.
Az utolsó ugró egy hatalmas, 160 négyzetméter felületű magyar zászlót bontott ki a levegőben.
Az orrunk előtt történt szinte minden
A teherernyő kupolája még a földön is látványosan be volt lobbanva.
Nem, nem közvetlen légitámogatás, csak az ernyősök után a Zlin 242L bemutatójára került sor. A kiképző és felderítőgéptől nem vártunk dobhártyarepesztést és hajlefúvást, de amit ki tudtak belőle hozni, azt kihozták a pilóták.
Majd a leglátványosabb, és legösszetettebb képességbemutatóval kápráztattak el bennünket.
A különleges műveleti katonák és a helikopterek komplex gyakorlata gépjárművel közlekedő rosszfiúk elfogását, harcképtelenné tételét szemléltette. A gyorsan haladó autót AS 350B helikopter felbukkanása zavarta meg.
A fedélzeten lévő katona a fegyverével leadott lövésekkel megállította a járművet. Engem et emlékeztetett a Black Hawk Down című film elején lévő jelenetre. Szóval nekünk is van motorblokk-átlövő képességünk.
A járműben utazók felszámolására egy különleges csoport érkezett Mi-17-esen. A kirakás kötélen lecsúszva történt.
A katonának a biztonságos földetéréshez nem csak joga, de kötelessége is van.
Távozik a Mi-17-es, de az AS 350-esből továbbra is biztosítják a földön lévőket.
A rosszfiúk most bánták meg, hogy az 50-es táblát és a záróvonalat is figyelmen kívül hagyták. Az elszámoltatást komolyan veszik Szolnokon!
A harcfeladat végén a kiemelést szintén kötéllel hajtották végre.
A forgószárnyas alatt lógó katonák testtartásukkal segítik, hogy ne pörögjenek.
Az AS 350-es később visszatért, hogy műrepülő bemutatót tartson.
A Mi-17-es pedig a felfüggesztett víztartályát megmerítette a Holt Tiszában, majd a betonra engedte a tartalmát, hiszen légi tűzoltásra is képes a Magyar Honvédség. A közelünkben lehullott vízpermet hatását jól lehetett érezni, a levegő pár másodpercre hűvösebb lett.
Dicséret illeti a szervezést, és a végrehajtást egyaránt, a narrációt is jól megoldották. Hűség, és 1930/B. Érti aki érti!
Néha előfordul, hogy nem kell a lakóhelyünket elhagyni, hogy harci vasakat láthassunk. Budapesten például nem megy ritkaságszámba, hogy aknamentesítő naszádok hajtanak végre menetet a Dunán, hiszen a folyam a természetes közegük.
Két hete az AM-31-es jelzésű, Dunaújváros nevű egységet pillantottam meg, és persze azonnal készítettem róla néhány fotót a telefonommal. Sajnos nem lettek jó minőségűek a képek, emiatt sokat vacilláltam, hogy írjak-e belőle posztot, meg aztán rajtam kívül sokan láthatják, nem számít ez különösen nagy dolognak. Ugyanakkor az ország más tájékán élőknek mégsem lehet ez az élmény mindennapos. Így mégis megosztok néhány néhány, általam kiragadott érdekességet a hajókkal kapcsolatban.
Akkor kezdjük az elejéről, kissé szubjektív módon. Valamikor a 80-as években láttam először képeket a Hadihajók című típuskönyvben a Magyar Néphadsereg legkorszerűbb vízi egységeiről. A felsorolt információk közt szerepelt, hogy Jugoszláviában épültek meg. Akkor bizony furcsának tűnt számomra, hogy deli szomszédunktól vásároltunk haditechnikai eszközöket, hiszen szinte minden esetben kizárólag a Varsói Szerződés tagállamaiból történtek a védelmi/hadi beszerzések. Úgy látszik, hogy máshol nem készültek ilyenek a szocialista blokkon belül, viszont Jugoszláviában akkor már évek óta gyártásban lévő Neštin osztályú aknamentesítő naszádok felkeltették a hazai szakértők érdeklődését. Valószínűleg konzultáltak a szovjet elvtársakkal, és engedélyt kértek a beszerzésre. Hat egység került megrendelésre, amelyeket 1981-ben vettek át. A Honvéd Folyami Flottilla állományába kerültek, és a Duna hajózhatóságának a biztosítása lett a feladatuk. Háború esetén az ellenség által telepített vízi aknákat kellett volna hatástalanítaniuk. A gyártón, és hazánkon kívül még Irak is vásárolt három példányt a Neštin osztályból. Összesen 16 épült meg, tehát hazánk elég jelentős felhasználónak számított.
Ahogy maga a hajó, a fegyverzete is kilógott a szovjet rendszerből. A Zastava M55-ös gépágyút ugyanis a Hispano Suiza HS. 804-es alapján gyártották Jugoszláviában, a fegyver 20 mm-es lőszere nem volt elterjedt a szocialista országokban. Az L70-es csőhosszúságú gépágyúkat elődlegesen légvédelmi céllal építették a hajókra, de a parton, vagy a vízen felbukkanó ellenséges erőket is hatékonyan pusztíthatják. Összesen hat gépágyú került mindegyik egységre, az orrnál egy PAV-4-es, az tatnál pedig két PAV-1-es konfigurációban.
Az aknamentesítésnél nagy előny, hogy a hajók teste demagnetizált, vagyis egy különleges ötvözetből készültek.
Az AM-22-es Óbuda a Mosoni-Dunán a 2017-es Szentesi Fokos hadgyakorlaton
A 2000-es években három egységet kivontak, és ezeket eladták, civil használatba kerültek, de csak jelentős átépítést követően. Immáron városnéző hajóként üzemelnek, a turisták nagy örömére.
Még egy dolog motivált a poszt megírására. Az AM-31-es miután kikötött a Parlament előtt, rövid várakozás után újra elindult. Hegymenetben, vagyis észak felé áthaladt a Margit híd alatt. Fentről egy ember különféle trágárságokat kezdett üvölteni a hajó felé. Nem értettem az indulatát, és csodálkoztam, miért kiabál. A személyzet a végezte a dolgát, valamilyen kiképzést hajtottak végre. De végül is utálkozni állampolgári jog, csak épp nem azokra kéne zúdítani mérgünket ok nélkül, akik épp minket szolgálnak például víz alatt talált robbanótestek hatástalanítása, vagy épp a tűzijáték biztosítása során.
A mostani posztban keveset írok, annál több lesz a kép. Kizárólag az iraki hadsereg egykori T-72-eseiről készített felvételeket adok közre, melyeket még 2008-ban készítettem Tádzsiban. Nem a harcokban megsérült, vagy kilőtt példányok voltak ezek, hanem valószínűleg alkatrészhiány miatt kerültek leállításra. Akkor kezdődjön a harckocsi nekrofília!
T-72M1 változat
A torony baloldalán látható optikai távolságmérő mutatja, hogy ez az egyik első változat, a T-72 Ural
Nézzük csak meg közelebbről!
Csak nekem jut eszembe erről az Alien?
Egy további páncéllemezt kapott példány
Alul az önbeásó, ami igazából csak egy leereszthető tolólap
Bajtársak. Ez a szó motoszkált a fejemben, amikor április 14-én Taszáron a volt HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon) előtt gyülekező embereket nézegettem. A 101. Felderítőrepülő Század megalakulásának 35. évfordulójára gyűlt össze 130-nál is több nő és férfi, egykori pilóták, műszakiak, polgári alkalmazottak. Kikerülve a rendszerből, nyugdíjazva is fontosnak tartották, hogy megemlékezzenek életük meghatározó szakaszáról, a szép és kevésbé szép eseményekről, a fiatalságukról. Sok tanulás után kemény munka várta őket, hajnali ébresztőkkel, éjszakai repülésekkel. Azért dolgoztak, hogy a Szu-22-esek hangos dübörgéssel felszállhassanak, végrehajthassák feladataikat. A szeretett és csodált gépek üzemeltetésének szentelték az életüket, amelyek ha utánégetőt kapcsolva szálltak fel, akkor megremegtek a lakótelepen az ablaküvegek, de még a fűtőtestek is. A betonon dolgoztak nyáron a közel negyven fokban, télen pedig a csontig hatoló hidegben. Sok mindent feláldoztak, a közös munka összekovácsolta az személyi állományt.
Szu-22M3 2013-ban Kecskeméten
Ugyanez a gép 2002-ben még Taszáron
Az alakulathoz kiváló szakembereket gyűjtöttek össze 1983-ban, hiszen az új típus üzembe állításánál szükség volt a tapasztalatra. A pilóták már mind tapasztaltak voltak, és a műszakiak egy része is már több éves szolgálati idővel rendelkezett, de azért pályakezdőket is vezényeltek hozzájuk.
Néhány évvel később a taszári ezredbe beolvadt a század, és a parancsnokukból lett az ezred első embere, majd a légierő vezetőjének nevezték ki. Magától értetődő, hogy ő maga, Balog Imre nyugállományú altábornagy köszöntötte a megjelenteket elsőként. A beszédében méltatta a személyi állomány egykori munkáját, szerinte a század még mindig képes lenne működni, ha a megjelent embereken múlna. De sajnos magasabb szinten úgy döntöttek 1997-ben, hogy a Szu-22-eseket kivonják a hadrendből.
Utána Pataki Sándor, Taszár polgármester kapott szót, aki szintén a században szolgált egykoron. A beszédében nagy tervet jelentett be, miszerint a 61-es út körforgalmának közepére szeretnének egy Szu-22-est kiállítani. Nem lesz egyszerű, és olcsó, de mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön.
A találkozón a volt parancsnok és a szervezők kedves meglepetéssel vártak néhány olyan embert, akik sokat tettek az alakulatért. Többek közt a Taszári repülőmúzeum létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Kontsagh Sándornak és Tarlósi Józsefnek adták át a befogadó dokumentumot, tiszteletbeli század taggá nyilvánították őket. Katonák, más alakulatnál repült pilóták, valamint néhány újságíró is kapott a szépen elkészített oklevelekből, így már ők is a Szuhojos közösséghez tartoznak.
Máté László nyugállományú alezredes röviden ismertette a század történetét, hogyan is került a 101. Felderítőrepülő Század Taszárra, és hogyan kapták meg az akkor titkosnak és kuriózumnak számító 15 repülőgépet, a Szu-22M3-asokat valamint a kétüléses Szu-22UM3-asokat. A variaszárnyú gépeket felderítőnek nevezték, de a vadászbombázó, vagy csatarepülőgép besorolás jobban illik rájuk. A század nem a légvédelmi parancsnokság alá, hanem a csapatrepülőkhöz tartozott, ugyanis az volt a feladatuk, hogy a szárazföldi erőket támogassák. Több új képességet hoztak a légierőnkbe. Fotó és rádió-felderítő, valamint rádióelektronikai zavaró bevetéseket hajthattak végre. Emellett a két 30 mm-es gépágyúval, a nem irányított és irányított rakétákkal, az aknaszóró konténerekkel, valamint a bombákkal addig nem látott csapásmérő potenciálhoz jutott hozzá a Magyar Néphadsereg. Akár 4 tonna fegyverzettel is bevetésre indulhattak. A képességeiket a hazai és külföldi lövészeteken egyaránt jól demonstrálták. A visszaemlékezésében külön kiemelte az NDK-ban végrehajtott kiképzést, melynek során a Balti-tenger felett repültek. Előfordult, hogy az előttük felbukkanó hajók láttán emelkedniük kellett, mivel alig 20-30 méteres magasságban száguldottak a hullámok felett.
Ismét összejöttek
A szervezők ismét gondoskodtak arról, hogy legyen vas a levegőben, bár szabadkoztak, hogy nem merevszárnyú gép látványa emelte a hangulatot. Egy Robinson R22 Beta II helikopter repült el többször felettünk. Szerintem egyáltalán nem kellett szabadkozni, hiszen a Szu-22M3 sem volt merevszárnyú, a félszárnyak kétharmadának szárnynyilazása változtatható volt.
A volt HEMO ma már az önkormányzat tulajdona
A következő napirendi pont a laktanyában lévő múzeum megtekintése volt, ahol is elsősorban a századdal kapcsolatos fotókra, emléktárgyakra volt kíváncsi mindenki.
Vámos József őrnagy katapultülésébe már nem rakták vissza a földi biztosítékokat, mivel el kellett hagynia a levegőben. A Szuhoj pont a Dombóvár-Kaposvár vasútvonal töltésére zuhant, a síneket eldeformálta. Az külön szerencse volt, hogy a közeledő vonatot még időben meg tudta állítani egy vasúti dolgozó hölgy, a kendőjét lobogtatva.
A 07-es gép 1995-ben zuhant le közvetlenül a felszállás után. A két hajózó másodpercekkel a becsapódás előtt katapultált, a K-36-os ülések tökéletes működésének köszönhetően ha sérülésekkel is, de megúszták az alig pár méteren bekövetkezett eseményt. Néhány megolvadt fémdarab és egy turbinalapát látható a múzeumban.
Katona István őrnagy 16-es Szuhojának oldalszáma kivágva. A pilóta most doktoriján dolgozik, a század történetét írja meg alaposan részletezve.
A K-36-os katapultülés fejtámlája
Az alakulat története röviden.
Taszár repülőtér a Szu-22-eshez rendszeresített KKR-1-es konténerében lévő AFA-39-es fényképezőgéppel készült felvételen.
A felderítő konténer az egyik gépre függesztve
Az NDK-ban végrehajtott kiképzés emléklapja
A később Fürkészdarázs nevet kapott század aranykoszorús pilótái. Pintér Zoltán természetesen nem Szuhojos volt. Sőt, Katona István mellett a sajnos már elhunyt Nagy Sándor főtörzszászlós fotója látható, aki az alakulat ejtőernyős szolgálatát vezette, még az ezredbe olvadás előtt.
A múzeumlátogatás után megebédeltünk. Az orosz etikett szerint a kiürült tányértól balra illik lehelyezni a PTAB-2M harckocsik elleni légibombát. A kisméretű bombát az RBK-250-275-ös bombakazettába lehetett betölteni. Az azonosítás Vándor Károly érdeme! A képen természetesen múzeumi, hatástalanított példány látható.
Van, aki még mindig büszkén viseli a Szu-22-es kitűzőt a ruháján
És matricaként az autóján!
Végezetül egy régi, rossz minőségű fotó 1995-ből, amikor a még nagyon is aktív Szuhoj század egyik gépébe beülhettem. Akkor, huszonévesen abban reménykedtem, hogy talán én is repülhetek a vadászbombázóval. Sajnos sem a század sorsa, sem az én pályafutásom nem úgy alakult, hogy ez megvalósulhasson. Velem talán nem sokat vesztett a légierő, de a Szuhojok kivonásával nagy anyagi és felbecsülhetetlen humán értéktől váltak meg!
A cikkben csak általánosan írtam a Szu-22-esekről és a századról. De azon leszek, hogy az alakulat néhány tagjával való beszélgetés után közreadjak olyan információkat, amelyek eddig máshol nem jelentek meg.
A március végi különleges műveleti gyakorlat kapcsán még egy posztot meg kell írnom. Azon a napon olyan sok információt és bemutatót zúdítottak ránk rövid idő alatt (aminek én nagyon örültem), hogy az első beszámolóban nem lehetett minden részletre kitérni.
Habár megemlítettem a Magyar Honvédség új járművének rendszeresítését, de mindössze két fotót mellékeltem, pedig többet készítettem a 12 példányból álló flottáról. Most akkor pár fényképet még beillesztek illusztrációnak, és ennek apropóján több részletet is közre adnék. Bizonyára sokan fanyalognak, hogy miért van szükség ezekre a kisméretű, ultrakönnyű harcászati terepjárókra, miért nem valamilyen páncélozott harcjárművet vettünk. Persze kellenek a modern nagyobb vasak, ez igaz. Ugyanakkor a világon sok különleges alakulatnál használnak ilyen könnyű és gyors szállítójárműveket, ami azt bizonyítja, hogy szükség van rájuk. A szolnoki dandárnál sem véletlenül kerültek hadrendbe, szóval ezek beszerzésének is örülhetünk.
Minden bizonnyal sokaknak feltűnik, hogy hasonló típusok kereskedelmi forgalomban is kaphatóak, az új szerzemények azonban eltérnek a civilek által hozzáférhetőektől. Ezek speciális katonai változatok, amelyeken rádiók és fegyverek rögzítése is lehetséges. Szintén felszerelhetőek infravörös eszközökkel, így közlekedhetnek éjszaka a fényszórók nélkül.
A Polaris MRZR-4-eseket több célra használhatják, így felderítésre, kisebb csoportok ellenséges területre való bejuttatására, illetve kivonására, sebesültek szállítására, és persze határvédelemre. A géppuskákon, gránátvetőkön kívül irányított páncéltörő rakétákkal szintén felszerelhetőek, így harctámogató szerepben vethetőek be.
A Polaris négy katonát szállíthat az üléseken, hátul pedig a felszerelést málházhatják. A csomagok helyett még két további ember számára biztosítható hely. Sebesültszállító konfigurációban pedig hordágyon fekvő embert vihetnek biztonságba. Mint látható, vontatható trélereket vettek hozzájuk.
Az alakulat parancsnokától megkérdeztem, hogy tervezik-e a Mi-8/17-es helikopterekkel való légiszállítást, erre határozott igen volt a válasz. A közepes forgószárnyasok deszantterébe befér, így ezzel valóban nem lehet gond. A fémgyűrűknek köszönhetően pedig megoldható a külső felfüggesztés.
A múlt heti posztban már írtam a Magyar Honvédségnél rendszeresítésre kerülő új lőfegyverekről, de akkor nem igazán volt mód kitérni több fontos részletre. Valahogy a sajtóban sem durrant akkorát a hír, nem lett kivesézve a téma, pedig már több konkrétumot is elmondtak Szolnokon. Ezért érdemes visszatérni a kézifegyverek ügyére, hiszen olyan döntés született, amely több évtizedig meghatározó lesz. Azért is fontos ez a beszerezés, mivel a Magyar Honvédség minden jelenlegi és jövőbeni katonáját érinti.
5.56-os űrméretű BREN 2 EOTech optikával, lézeres célmegjelölővel és lámpával
Na de kezdjük elölről! Azt már tudjuk, hogy BREN 2-es, Scorpion Evo 3-as, P-07-es, és P-09-es fegyvereket fognak gyártani idehaza licenc alapján. Szakkönyvbe illő típusismertetésre most ne számítson senki, általánosságokat, háttér-információkat írok inkább. A legtöbb honfitársunknak talán nem mondanak sokat a fenti típusjelek, így messzebbről kezdem, mivel érdemes pár mondatban a cseh lőfegyvergyártásra kitérni. A mostani Ceska Zbrojovka cég nagy hagyományokkal rendelkezik, jelentős nemzetközi sikereket értek el, hiszen a II. világháborús brit Bren a vz. 26-os könnyű géppuska/golyószóró alapján készült. A típusnévben szereplő első két betű a cseh gyár székhelyére, Brno városra vezethető vissza. Az izraeli Uzi szintén cseh eredetű, a vz. 23-as géppisztoly alapos tanulmányozása után alkották meg, még ha ez nem is látszik a megjelenésén. Már ezekből is levonható az a következtetés, hogy csehekről inkább másoltak, nem pedig ők vették át a külföldi megoldásokat. Erre még egy jó példát lehet felhozni, a szocialista táboron belül szintén saját utat jártak az egyéni lőfegyverek terén. A vz. 58-as gépkarabélyuk hiába hasonlít az AK-47-esre, a működési elve és belül a szerkezete attól jelentősen eltér.
A Ceska Zbrojovka híresebb termékei közé tartozik még vz. 61-es Scorpion géppisztoly, valamint a CZ 75-ös pisztoly, és persze a továbbfejlesztett változataik.
A különleges műveleti katonák és a területvédelmi tartalékosok is kipróbálhatták már a BREN 2-est
Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a már NATO tag Csehországban a régi vz. 58-as leváltására megint csak egy hazai fejlesztésű gépkarabély gyártására indítottak programot, melynek az 5.56-os CZ 805-ös BREN lett az eredménye. Számos különböző változatát is elkészítették, kisebb nagyobb módosításokkal.
A szakirodalomban nagyon kedvező ismertetőket találhatunk, igazi 21. századi fegyverről van szó, a tok alumíniumból készült, és sok a műanyag alkatrész. Kiváló ergonómia jellemzi, jól kézre esik minden, a tűzváltókar könnyen kezelhető mindkét oldalon. A felhúzókar gyorsan átszerelhető jobb vagy balkezes használatra, a behajtható válltámasz hossza pedig négy helyzetben állítható. A tok felső részén végig szereléksín van, amire az optikai irányzékok felszerelhetőek, de oldalt és alul is vannak sínek az egyéb tartozékoknak.
Az újabb BREN 2 változatot gyártják NATO 5.56-os űrméretben, de van olyan variánsa, amely a 7,62x39 mm-es 43M lőszerrel működik. A képen ez utóbbi látható.
Láthattuk mindkettő űrméretben, ráadásul rövidebb és hosszabb csövű variánsokat is bemutattak.Az íveltebb tárról könnyen felismerhetőek a 7.62-esek.
A csehek már begyűjtöttek néhány külföldi megrendelést a magyar döntés előtt is, öt országban rendszeresítették több-kevesebb darabszámban. A francia csendőrség terrorelhárító alakulata, a GIGN is vett egy kisebb tételt.
A négy fegyver ismertetőjén már az "Assembled in Hungary" felirat látható
A BREN 2-est rendszeresítése után egy régen várt folyamat indulhat el, megkezdődhet a régi gépkarabélyok kivonása. Tudom, az AK még minidg nagyon népszerű, én is sok előnyét fel tudom sorolni. Jómagam szintén az AK-63D használatával szocializálódtam bele a felnőttkorba, és ezt nehéz nem figyelembe venni, de itt az ideje továbblépni. Az 5.56x45 mm kontra 7.62x39 mm vita talán soha nem fog véget érni.
A döntés azon része is nagyon fontos, hogy idehaza kerül sor a gyártásra, amely több előnnyel jár. Az ország védelmi képességét növeli, ha nem függünk a külföldi szállításoktól, és saját magunk bármikor annyit állíthatunk elő, amennyire szükség van. Létrehozhatjuk a saját logisztikai, javító bázist, és ami a jövő zenéje, a hazai igényeknek megfelelően esetleg kisebb módosítások is elképzelhetőek. Gondoljunk csak arra, hogy az AKM-63, az AK-63D, az AMD-65, és persze az AMP-69 is magyar mérnökök ötletei alapján készültek el a szovjet alapváltozatból. Ki tudja, akár hosszabb csővel távcsöves puskát, vagy sorozatokkal operáló, a rajok támogatására alkalmas golyószórót is gyárthatunk valamikor.
Majdnem minden itt van: Scorpion Evo 3, 5.56-os gépkarabély, P-09-es pisztoly, 7.62-es gépkarabély.
A bemutatón egyébként nagyon dicsérték az összes típust. A gépkarabélyról egy különleges műveleti tiszt beszélt, miszerint meg volt vele elégedve a lövészetek során.
A P-09-as, és a rövidebb P-07-es pisztolyokról a tesztelést és nyúzópróbákat végző szakember azt mondta, hogy a pályafutása alatt soha nem találkozott olyan fegyverrel, amellyel egyetlen akadály sem fordult elő a lövések leadása során. A P-09-essel viszont ez megtörtént. Kiemelte azt is, hogy a pisztolyhoz egy nagyon jó tokot terveztek, melyből a használója gyorsan elő tudja venni, de egy védőkengyellel megakadályozza, hogy illetéktelen személy hozzáférjen, és kirántsa.
A Scorpion Evo 3-as tűzváltókarján látható, hogy egyeslövésen és sorozaton kívül 3-as rögzített sorozatlövés leadásra is képes. Lányos zavaromban a BREN 2-esen ezt nem néztem meg. A szakirodalom szerint a BREN 2 változatokon nincs rögzített sorozat. Majd kiderül ez is hamarosan.
Az előző posztban már szerepelt ez a videó, de most ismét beillesztem.
A bemutató után sok kérdés merült fel, de ezek megválaszolására még várnunk kell. Egyelőre nem lehetünk biztosak abban, hogy melyik űrméretű gépkarabély lesz rendszeresítve a Honvédégnél, megtörténik-e a teljes átállás a NATO 5.56x45 mm-es lőszerre, vagy maradunk a réginél, esetleg vegyesen kerül sor a hadrendbe állításra. Szintén a levegőben lebeg a bejelentett 200000-es darabszám. A MH állományának létszámát kerekítve vegyük 30000-nek, mindenkinek kell gépkarabély, és hozzá talán ugyanennyi pisztolyt is rendelnek. A területvédelmi és műveleti tartalékosoknak is kell majd, és persze megfelelő M zárolt készletet is fel kell halmozni.
Ugyanakkor most egy teória következik, amely kizárólag a szerző spekulációja, de talán mégis elképzelhető. Teljesen logikusnak tűnhet, hogy a katonákon kívül a fegyveres testületeknél is lecserélik a jelenleg rendszerben lévő fegyvereket. Hiszen ha a rendőrségnél rendszeresítik a pisztolyokat, gépkarabélyokat, géppisztolyokat, akkor máris 100000 feletti darabszámnál járunk, és ezen felül még ott van a NAV, valamint a Büntetés Végrehajtás személyi állománya.
A lényeget megismétlem: Nagy horderejű döntés született, amelyről előbb-utóbb még több információt tudhatunk meg. A sajtó munkatársai örömmel vesznek minden meghívást az ilyen tájékoztatókra! Egyelőre itt befejezem az írást, remélem ismét sikerül értelmes kommentháborút kirobbantanom!
Frissítés:
A pontos típusjel ügyében van egy kis zavar. A hivatalos ismertetőben a BREN 2 megnevezést használták. Így ez talán nem CZ 805, hanem inkább a CZ 806-os gépkarabély. Ha tévedtem, elnézést kérek. A posztból kitöröltem a típusjeleket, csak a BREN 2 maradt bent. Remélem hamarosan kiderül, mi is a pontos megnevezés.
Március végén került sor a Visegrad 4Sight 2018 nemzetközi különleges műveleti gyakorlatra Szolnokon. A házigazda alakulat a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár volt, de csatlakoztak hozzájuk szlovák és lengyel katonák, és nagy meglepetésemre önkéntes területvédelmi tartalékosok is.
A március 29-ei sajtónyilvános napon több újdonságot is láthattunk, és igazán szenzációsnak lehet minősíteni az elhangzott bejelentéseket. Talán kezdjük azzal, amely előző napon már bejárta a sajtót, de típusmegjelölés, konkrétum nélkül. Rossz dramaturgként egyből belecsapok a lecsóba. Az első programra készülve a lőtéren gyülekező lengyel és magyar katonák fegyvereit távolabbról nézegetve a mieink mintha nem a megszokott típusokat tartották volna a kezükben. És valóban! Az M4A1-esek helyett egyiknél ugyanis CZ 805-ös gépkarabély, míg egy másiknál CZ Scorpion EVO 3 géppisztoly volt!
Jobbról az első katona már a CZ 806-ost használta a lövészeten
CZ Scorpion Evo 3 géppisztoly
De nem sokáig volt idő a csodálkozásra, ugyanis kezdődött a képességek demonstrálása. Először azt mutatták be, ahogy az elsődleges fegyverrel, vagyis a cseh géppisztollyal, majd gépkarabéllyal küzdötték le a katonák a célokat, majd a lőszer kifogyása után azonnal váltottak a másodlagos fegyverre, a pisztolyt elővéve folytatták a tüzelést. A lövéseket duplázva adták le, hogy mindegyik célalak két lövedéket kapjon, megnövelve a stophatást, biztosítva, hogy az ellenfél valóban harcképtelenné váljon.
Következtek a páros lőgyakorlatok, amikor is egymást biztosítva fedezékből előrenyomultak, majd a célokat sorban lelőtték. Itt külön kihangsúlyozták előtte, hogy a katonák a fedezékek mögött váltott kézzel lőnek, vagyis a jobbkezeseknek a baloldalon is kiválóan kell használni a karabélyokat. A lengyelék egyébként a HK416-os rövidcsövű változatát használták. A tárcseréknél az üreset nem minden esetben tették a zsebbe, ezek „elvesztése” harchelyzetben bizony így megy. A végén szintén pisztolyokkal fejezték be a munkát.
Aztán jöhetett két nagyobb létszámú lövészet, ezeknél még inkább fontos volt a koordinált csapatmunka. Itt a lengyel és magyar katonák együtt hajtották végre a feladatot. A járőrözést végző csoportot támadás érte, amelyre azonnal reagáltak, harchoz vágták magukat, tüzelve megkezdték az elszakadást.
A videó végén ismét jól látható az új cseh gépkarabély!
Az éppen hátrafutókat az elöl a maradtak fedezték, majd pár méter után azok megfordultak, hogy biztosítsák a társaikat, felcserélődtek a szerepek, és így ment addig, amíg mindenki biztonságba ért. Félelmetes volt látni, ahogy egymással párhuzamosan mozgó katonák alig pár méterre lőttek el az előttük lévő társaik mellett! Egy kis hiba is elég ahhoz, hogy nagy baj történjen, na ehhez kell a biztos kéz, és a profizmus.
Nem spóroltak az éleslőszerrel ezekben a helyzetekben, az elszakadást sorozatokkal is fedezték, hogy lefogják a támadókat.
Egy másik helyszínen már sokkal komplexebb gyakorlatra került sor. A szcenárió szerint a szolnoki bázis egy ellenséges repülőtér volt, ahova 24 órával korábban már beszivárgott egy kisebb saját csoport, amely elvégezte a helyszíni felderítést. Megállapították egy nagy távolságú felderítő rádiólokátor, több készültségi szolgálatot ellátó harci repülőgép, és egy fegyverraktár található az objektum területén, amelyek veszélyt jelentnek saját erőkre. A megsemmisítésükre a különleges műveleti katonákat bízták meg, akiket két Mi-17-es helikopterrel kellett bejuttatni.
Elsőnek azonban egy Gripen géppár csapott rá a reptérre. A nézőkkel pont szemben estek ki a felhőből a süllyedő JAS-39-esek, majd kifordultak, és felhúztak.
Jöhetett a két helikopter, egyik a raktár közelében, míg másik a radarhoz közelebb szállt le a katonákkal. Mivel a hátsó ajtókat levették, ezért gyorsan elhagyhatták a fedélzetet.
Azonnal megrohamozták a kijelölt célokat, lelőtték a raktárnál és repülőgépeknél álló őröket, majd telepítették a romboláshoz szükséges robbanótölteteket. Ekkor felbukkant egy teherautó, mellyel az ellenség gyorsreagálású csoportját szállította. A járművet a levegőben köröző helikopterek ajtólövészei állították meg, és tették harcképtelenné a platón tartózkodókat.
A parancsnok műszaki specialistákkal fut a repülőgépek állóhelye felé.
Viggen játszotta az ellenséges gép szerepét, amin épp elhelyezik a robbanótöltetet. A fekvő alak egy hatástalanított rosszfiú.
A saját katonák végeztek a munkájukkal, a kivonási területre mozogtak vissza, és biztosították a helikopterek leszállását. Nagyon gyorsan, másodpercek alatt szálltak be, majd távoztak is. Ekkor jelentek meg a színes füstpamacsok, melyekkel imitálták, hogy a repülőgépek, a raktár és a radar mind megsemmisültek.
A sajtónap végén pedig Simicskó István honvédelmi miniszter ünnepélyesen bejelentette, hogy a Magyar Honvédség számára új lőfegyverek gyártása kezdődik meg 2019-ben. Ez a hír már elhangzott két nappal korábban, de most már megnevezték a típusokat is, miszerint a CZ 805 BREN 2 gépkarabély, a CZ Scorpion EVO 3 géppisztoly, valamint a P-07 és a P-09 pisztolyok kerülnek hamarosan hadrendbe. A cseh cég által tervezett fegyvereket idehaza licenc alapján fogják sorozatban gyártani.
A Polaris MRZR-2 ultrakönnyű harcászati járművek is rendszeresítésre kerülnek, ezek viszont már megérkeztek, a 12 példányt kiállították a hangárban.
Az új haditechnikai eszközök, és a jelenleg használt típusok, eszközök ismertetésére a következő részben kerül sor.
Néhány önkéntes területvédelmi tartalékosok is részt vett a célobjektumok leküzdésében. Sándor Tamás dandártábornok a kérdésemre elmondta, hogy a kiválasztottakat három nap alatt készítették fel a feladatra a különleges katonák. Talán kevesen tudják, hogy amerikai mintára a szövetséges erők kiképzésére is alkalmasak a speciálisan felkészített katonáink. Itt ezt demonstrálták, hogy képesek átadni tudásuk egy részét másoknak. A helyiségharc egyre fontosabb minden harci kiképzésben, fontos ezt beemelni más katonai alakulatnak is. A tartalékosok ezzel ugyan nem lettek különleges műveletisek, de mégis jól hasznosíthatják a megszerezett tudást a jövőbeni szolgálatuk során.
Na most tényleg rendhagyó poszt következik. Nem saját képekkel, de saját véleménnyel. Majd meglátjuk, van-e rá igény.
A 12 katona című filmre beülve nem tudtam a vetítőtermen kívül hagyni saját énem, akarva akaratlanul kiszúrtam néhány részletet, mely másnak talán jelentéktelennek tűnhet. Természetesen itt csak a haditechnikai eszközökre, fegyverekre térek ki, amelyek összességében elégedettséggel töltöttek el, de azért mégis észrevettem az oda nem illő dolgokat.
Nagyon érződött, hogy a katonai szakértők, és persze az eredeti résztvevők segítségével mindent próbáltak hitelesen visszaadni, korhű, vagy legalábbis annak látszó fegyvereket használtak a forgatásnál. A gépkarabélyoknál ez könnyen ment, hiszen egy filmes cégnek ez semmiség, ha ügyelni akarnak a részletekre.
Az M4A1-es úgy volt felszerelve, ahogy kell, az 595-ös Alpha hadműveleti csoport mindegyik operátorának fegyverén ott volt az ACOG optika, az AN/PEQ-2 célmegjelölő, a mellső markolat, és persze a lámpa. M24A1 mesterlövész puskát is vittek magukkal az afganisztáni bevetésre.
A helyiek arzenáljában felbukkannak az AKM, AKMSZ gépkarabélyok, sőt pár másodpercre egy rövidebb csőhosszúságú változat is. A szakirodalomban ellentmondásos információk vannak arról, hogy a Szovjetunióban gyártottak-e ilyen kompakt verziót a 7,62-es Kalasnyikovból. Inkább egyedi átalakítások bukkannak csak fel, a filmben is ilyent láthatunk.
A PKM géppuska, RPG-7V, és nyomokban a Lee Enfield No 1 Mk III puska szintén a filmes szakemberek munkáját dicséri.
A tálibokat az összecsapások során T-72-esek is támogatták a filmben. Ezek eredeti szovjet gyártmányúak, a US Army adta kölcsön a forgatáshoz. A hadsereg valószínűleg az iraki háborúkból hozta haza zsákmányként a lánctalpasokat, és kiképzéshez használják az ellenerő megjelenítésére. Azonban Afganisztánban soha nem volt hadrendben T-72-es harckocsi. A szovjetek csak a T-54/T-55, és T-62 különböző változatait adták el a nem épp megbízható szövetségesüknek. Ráadásul a nagy testvér még az 1979 és 1988 közötti megszállás során is csak T-62-esekkel felszerelt alakulatokat vezényelt a közép-ázsiai országba. T-72-est, T-64-est, vagy T-80-ast féltek bevetni, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Így a tálibok csak az elsőnek felsorolt harckocsikat tudták megszerezni a hatalomátvételük után, T-72-est biztos nem. Ettől függetlenül a filmben jól mutattak.
BM-21 rakéta sorozatvetőjük viszont biztosan volt, de ennél olyan dolog tűnt fel, ami ismét homlokráncolásra késztetett. A töltést a személyzetet játszók begyakorlott módon végezték, de a rakéták orrkúpjai kikandikáltak a csőkötegből!
Talán majd megerősít ebben néhány kommentelő, aki sorkatonaként vagy hivatásosként még kapcsolatba került idehaza a BM-21-essel, de én eddig a töltött csövekből soha nem láttam kilógó rakétát. Magyarázat persze van, a filmesek minden bizonnyal így akarták elérni, hogy a néző jól lássa, a fegyver már tüzelésre kész.
A végére hagytam az egyik kedvencemet az, MH-47-es helikoptert. Már régóta érdekelnek a speciális feladatokra dedikált forgószárnyasok, szerencsém volt látni ezek közül sok típust. Markánsan eltérnek a megszokott katonai helikopterektől. Az 595-ösöket, a légierő repülésirányítóit, és a CIA műveleti tisztjeit is különleges Chinook szállította be Afganisztánba Üzbegisztánból. Az oda vissza repülés 11 órát vett igénybe, háromszor hajtottak végre légi utántöltést, bár ez a filmben nem szerepelt. És valóban hordozható oxigénpalackokat használtak a fedélzeten tartózkodók a nagy magasság miatt, ugyanis a gép törzse nem hermetikus, meg ugye az ablakok nyitva voltak, kell a géppuskáknak a friss levegő.
MH-47-esekkel kizárólag a 160. Különleges Műveleti Repülőezred rendelkezik, az alakulat működött közre a forgatásnál, vagyis egy igazi példányt használtak, néhány MH-60M-el egyetemben. Jó volt látni az MH-47-eseket a filmben, az utántöltő csonk, az orr alatti infravörös kamerát tartalmazó forgatható torony, a törzs oldalán lévő terepkövető radar, a hatalmas üzemanyagtartályok nagyon karakteres megjelenést adnak a tandemrotoros Chinooknak. A hatcsövű M134-es géppuskák, a lézer és radar-besugárzásjelzők, a rakéta-közeledésre figyelmeztető rendszer, az infracsapda kivetők is demonstrálják, hogy nem akármilyen gépről van szó. Azonban itt is meg kell állni egy kis akadékoskodásra. Ez már egy másik változat volt, hiszen 2001-ben MH-47E hajtotta végre a kirakást, a filmben pedig már az MH-47G szerepelt. Persze ennek érthető oka van, mert a régebbieket már átépítették.
MH-47G MH-60M száll fel az MH-47E és MH-60L szerepében
Az orrunk előtt történt szinte minden
A teherernyő kupolája még a földön is látványosan be volt lobbanva. 
A 07-es gép 1995-ben zuhant le közvetlenül a felszállás után. A két hajózó másodpercekkel a becsapódás előtt katapultált, a K-36-os ülések tökéletes működésének köszönhetően ha sérülésekkel is, de megúszták az alig pár méteren bekövetkezett eseményt. Néhány megolvadt fémdarab és egy turbinalapát látható a múzeumban.
A K-36-os katapultülés fejtámlája
Fotók: Warner Bros.