A sok vitát kavart repülős verseny vasárnapi napjára igazi katonai gépeket is kapott a közönség. A Magyar Honvédség megmutatta magát Budapest felett. Gripen géppár, Mi-17-es és Zlin futár/kiképző/felderítő motorosok, valamint az A319-es szállítógép is áthúzott a Duna vonalát követve a főváros felett. 

A Red Bull Air Race díjátadóra időzítette a bejövetelt a Gripen géppár. 

Mi-17-es, két Zlin kíséretében

Budapest szemében

 A szürke milyen jó rejtőszín! 

Honvédségi A319-es a Szabadság híd felett

A NATO közös szállító ezredének C-17-ese magasan közelítette meg Budapestet, de egyre lejjebb ereszkedett

A teljesen nyitott szárny-mechanizációval, futó kint helyzetben, rámpát lenyitva repült el szép lassan

A C-17-es tett egy szép nagy kört, és újra tiszteletét tette, immáron behúzott futóval, és nagyobb sebességgel, jóval hangosabban

Még 2018 Június 23-án családi napot rendeztek a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárnál. Ezen alkalomból lehetséges volt előzetes regisztráció után bejutni a Petőfi laktanyába. Az alakulat több különböző feladatot is ellát, ezek közt talán a legismertebb a katonai és állami ünnepeken való díszelgés. Ugyanakkor a Sándor-palota, és a Szent Korona őrzés-védelmét is elvégzik. Ezen kívül még híradó, elektronikus információvédelemmel is foglalkoznak a kijelölt katonáik, és egyéb támogató feladatokat végeznek. 

A dandár szervezetéhez tartozik a Nemzeti Honvéd Díszegység, a Szállítózászlóalj, a Támogató Zászlóalj, a HM Híradó és Informatikai Rendszerfőközpont, az Objektumokat Üzemeltetési Igazgatósága, a Protokoll, Delegációs és Rendezvénybiztosító Igazgatóság, az Üzemeltető és Kiképzés Támogató Osztály, a Javító Század, és persze az Egészségügyi Főnökség az Orvosi Rendelőkkel, a Kulturális és Rekreációs Igazgatóság, valamint a Központi Zenekar is az alakulat része. 

Gepard M1

A sokak által ismert, a Budaörsi út mellett lévő laktanyában azonban van még egy katonai egység, ez pedig a Katonai Rendészeti Központ. A viszonylag új egység objektumvédelmi és klasszikus rendészeti feladatokat lát el, ilyen például a szállítmányok kísérete, biztosítása. Az egész országra kiterjedő hatáskörrel rendelkeznek, több városban vannak kihelyezett csoportjaik. 

A nyílt napon természetesen bemutatták a rendszeresített fegyvereiket, és felszerelésüket, így a blog tematikája miatt természetesen ezekről közölnék néhány fotót. Kezdjük talán a díszelgők fegyvereivel, amely egyben jól demonstrálja az eltérő feladatrendszert! 

Jobbról két SzKSz öntöltő karabély látható. A 7.62x39 mm-es lőszerrel működő fegyvert még a II. Világháborúban fejlesztették ki a Szovjetunióban. A hagyományos megjelenése miatt alkalmazzák a díszelgők. 

Középen viszont két Mannlicher M1895-ös lett kiállítva, amely a Palotaőrségnél van rendszeresítve. Kezembe is vehettem egyet, felemelő, bizsergető érzés volt felhúzni, és elsütni a több mint 100 éves fegyvert. Ráadásul az egyik magyar gyártmány, idehaza készült. Csak a bajonettek nem eredetiek, de mit számít ez, lényeg, hogy korhűek azok is. Egy szakértőt utólag megkérdeztem, a szurony szót nyugodtan lehet használni a bajonett helyett. A fegyverek a kép alapján inkább M1931-esek, vagyis az eredeti példányokat átalakították, hogy a régi lekerekített orrú lőszerek helyett az újabb, jobb ballisztikai adottságokkal rendelkező lőszerekkel működjenek. A fegyver pontos megnevezése pedig karabély, vagy kurtály. Köszönöm szépen KD!  

A tűzfegyverek mellett a Koronaőrség által használt kardokat lehetett közelebbről is megtekinteni.   

 A katonai rendészek sátrában az SzVD távcsöves puska és a magyar KGP-9-es géppisztoly jól megfért egymás mellett. 

 Remington 870 Police Magnum sörétes puska, AK-63D gépkarabély, és a PKM géppuska egy része. 

Az Országgyűlési Őrség sátrában két világ találkozásának is felfogható ez két pisztoly. Az egyik a Sztecskin APSz, amely még sorozatlövésre is alkalmas. Külön kuriózum a bakelit tok, amely válltámaszként használható. A modern HK P30L viszont teljesen más elvek szerint készült, műanyag alkatrészekkel, szereléksínnel, és combat sátorvassal. 

HK416A5 gépkarabély, EOTech optikával. 

A méret a lényeg, és itt az a jó, hogy kicsi: MP5KA4  

 Néhány távcsöves puskát is célra tarthatott a közönség. 

 Magyar gyártmány a Gepárd M1 nehéz távcsöves puska

Mk 13 puska

 Még egy magyar gyártmány, a Szép puska 

Az Anyagellátó Raktárbázis sátrában más alakulatoknál rendszeresített fegyvereket is bemutattak.

 M4A1 gépkarabély

Az M110 az M16-ossal mutat rokonságot, de 7.62x51 mm-es lőszerrel működik.

A hazai lőfegyverek modernizálására tett kísérlet az AK-63MF

A rendszeresített járművekből is kiállítottak néhányat 

Ivóvíz nélkül a legkeményebb katona sem bírja túl sokáig, a Rába H25-össel szállíthatják a szükséges utánpótlást a hidratációhoz.

Konténerszállító MAN

A harckocsiszállító Goldhofer trélert vontathatja a MAN TGS

A Katonai Közlekedési Központ nyerges vontatója hátulról. 

Nincs katonai bemutató T-72-es nélkül, de a gyereksereg vette birtokba, így csak néhány részletfotót illesztek csak be. 

Az NSzVT géppuska, és a harckocsi hátsó része alakmásítókkal, álcahálóval.

 A parancsnok munkahelye. 

A kilátás a periszkópon keresztül. 

A PKT géppuska hátulról.

A lőszertároló

A 125 mm-es ágyút ebből a szögből ritkán fotózzák talán 

BTR-80A páncélozott szállító harcjármű 30 mm-es gépágyúja 

A HM Geoinformációs Szolgálatának pilótanélküli repülő eszköze. A Trimble UX 5-öst térképezés célokra használják. 

A tűzszerészek sajnos szó szerinti áldozatos munkája megérdemli, hogy pár fotót mellékeljek. A sátruknál a különböző védőeszközöket, felszerelést állították ki. 

A tűzszerész robot használatával távolabbról is dolgozhatnak. Vigyázzanak magukra, az emberélet a legfontosabb! 

És persze minden seregben legfontosabb az ember, maga a katona. A Petőfi laktanyáról mindenkinek a díszelgők jutnak eszébe, így egy őrségváltáshoz történő felvezetésről készült kép mindenképp kell a posztba. 

A Petőfi laktanya épületei igazán impozánsak. A látogatóknak vezetett túrát is szerveztek, hogy ismertessék ezeket. 

 A múlt héten már beszámoltunk a hazánkban zajló ETAP-T 18 hadgyakorlatról, amelyet az Európai Védelmi Ügynökség szervezett meg. Akkor még csak a Pápa Bázisrepülőtéren települt szállító gépeket tekinthettük meg, a fel és leszállásokat fotózhattuk. Az ismertetőben olvashattuk, hogy több más helyen is összetett harcászati műveleteket hajtanak végre, ezen a héten ebből izgalmas és látványos ízelítőt is kaptunk. 

A meghívó Szolnokra szólt, mégpedig tényleg nem mindennapi programot ígértek, ugyanis füves pályáról való üzemelés lett beharangozva. A bázisra érkezve megerősítették a hírt, és busszal a kényszermező mellé vittek ki bennünket. A hagyományos felszállópálya melletti füves területet hívják így, mivel a kényszerleszállást itt kellene végrehajtani, ha a futómű nem jön ki, meghibásodik. 

A zöld területen már tudtuk, hogy nagyon közelről nézhetjük majd az eseményeket, bár a nap állása nem volt túl kedvező. 

 Először azonban a sport-repülőtérre,  Szandaszőlősre repültek rá a légcsavarosok, egyszerre 6 gép volt a levegőben. 

Bekötött rendszerű ejtőernyős ugratás Szanda felett

 Teherdobás 

 Lőszer, élelem, víz, támogató fegyverzet deszantolható a földön harcolók számára 

  Aztán tettek egy kört, és elrepültek a bázis mellett is

 A bázisra több irányból is rárepültek 

 És jött következett az első bejövetel 

 Királyi norvég J áll rá a kényszermezőre

 A földetérés során felkavarták a port, pedig esett az eső a korábbi napokban

 A RAF C4-ese is lent van, na itt látni, hogy a füves pályán nem egyszerű leszállni. Az egyenetlen felület megdobhatja kicsit a gépet, és a leszállás kiszámítása sem olyan, mint egy nemzetközi reptér betonján. 

 A pálya végéig gurultak, majd megfordultak 

 Kis manőverezés, és irányba fordultak  

Alig pár percig maradtak csak a bázison 

 Utána egy mentőakció végrehajtására került sor. A német C-160D nem a fűre szállt, mégis kicsit érdekesen sikerült

 A rámpa nyílik, a katonák már készülődnek a feladatukra

 Lerohannak a rámpán 

 A kimentendők felé futnak

 A feladat pontosítása a helyszínen lévő erőkkel 

 Az evakuálásra váró személyek

 Újabb két Herky érkezik, egy belga és egy holland

 A két gép a gyülekezési pont közelébe gurult

 Megfordultak 

 Indulhat a menekítés 

 Másodpercek alatt beszálltak

 Mindenki a fedélzeten, indulás! 

 Éles helyzetben is elegendő ekkora hely, vagy talán még kisebb

 Fű előttünk, porvihar utánunk! 

 A gyakorlat után kissé furcsa szájízzel távoztam, ugyanis elég sok port szívtam be és nyeltem. De megérte! Ennyi gépet a levegőben, majd alig pár tízméternyire látni fantasztikus élmény volt! A füves pályán le és felszállni nem egyszerű ezekkel a nagyobb szállítógépekkel, a személyzet biztos megizzadt közben. Le a kalappal előttük, szakszerűen és pontosan hajtották végre a feladatukat. Bemutatták, hogy mire képesek a modern szállító repülőgépek, ha megkívánják tőlük. Túszszabadítás, egy polgárháborús helyzetből való evakuálás, vagy épp természeti katasztrófa károsultjainak segéllyel való ellátása ugyanúgy lehet a feladatuk, mint a katonák kihelyezése szükség-repülőtéren, vagy ejtőernyővel való ledobásuk valódi harci bevetésen. 

Külön köszönet a Magyar Honvédségnek, hogy lehetővé tették számunkra az esemény megtekintését!  

A szállító repülőgépek talán nem olyan érdekesek egyeseknek, mint a forszázzsal felszálló, kecses vadászbombázók. Azonban nagyon fontos szerepet játszanak minden légierőben, nélkülözhetetlen szolgálatot látnak el, akár harcászati, akár hadászati képességekről van szó. Nekem különösen közel állnak a szívemhez, hiszen nemcsak a földről csodálhattam ezeket az órási gépmadarakat, ugyanis több típus fedélzetén volt már szerencsém utazni, vagy épp ejtőernyővel kiugrani belőlük.

A legnagyobb résztvevő a francia A400M Atlas

Ezért nagy örömmel vettem, hogy ismét katonai szállítógépek közelébe juthattam, mert június 10-22 között rendezték meg az ETAP-T légi szállítási hadgyakorlatot, melynek a Pápa Bázisrepülőtér adott otthont. Nyolc ország összesen 9 gépet küldött, a legtöbb természetesen a Herculesekből érkezett. A C-130-asokból a belgák és hollandok H, a lengyelek E, a norvégok, az olaszok, valamint a britek a modernebb J változatokkal képviseltették magukat egy-egy példánnyal.  A németek kettő C-160D Transall, kéthajtóművest delegáltak, Franciaországból pedig egy A400M települt át.

Svancok

A sajtónak Pápán lehetőség volt betekinteni az eseményekbe. A szervezőknek külön köszönet, hogy a késők is bejutottak, így nem maradtunk le a komplex feladatra indulásról, és láthattuk a felszállásokat. 

A belga gép indult elsőnek

A hollandok nyitott rámpával tolattak ki, majd gurulás közben gombolkoztak be

Olasz J bújtatja nóziját a zöldbe

A német C-160D gépek megérettek már a cserére

A gyakorlaton részt vettek a magyar szállító repülők és helikopterek is, de mi sajnos csak a földön láttuk őket

Királyi norvégoknál a gépeknek nevet adnak. Ő itt Nanna!

A szürke norvég visszavágyik a fjordokhoz. Vigyázni kell, mert szétfeszíti a rácsokat és huss! (Elnézést a lopott poénért, de ez most kikívánkozott!)

C-160D bújik meg a lokátordomb mögött

Megcsillan a nap a RAF gépén, náluk a C4-es típusjelet használják. Évekkel ezelőtt Afganisztánban a tábori reptereken való üzemeléskor jelentek meg ezek az eltérő színű burkolatok egyes gépeken. Talán még mindig a Neoprene anyagból készült bevonat van fent a kritikus részeken, hogy a felverődő kövektől védje a sárkányt.

A DIRCM önvédelmi berendezés lézersugárral képes eltéríteni a közeledő infrafejes rakétákat

Na akkor fussunk neki! 

C4-es fordul a fák felett

Érkezésünk előtt már felszállt az A400M, de szerencsére visszajött, így mégis láthattuk.

Attantion! Atterissage!

Az Armée de l’air gépén polgári lajstromjel is van még

Miután elindultunk haza, egy C-160-asból ejtőernyősök ugrottak kb. 3000 m magasságból, de a bázistól kissé távolabb.

A légcellás ernyőkkel természetesen nem volt nehéz a reptérre érkezni

A mostani posztban ismét szerepel a T-72-es, de ezúttal egy másik jármű bemutatása miatt ragadtam meg a klaviatúrát. A nehéz lánctalpas járműveknek van egy hátrányuk, nagyobb távolságra nem egyszerű eljutniuk. Sok üzemanyagot fogyasztanának, tönkretennék az utakat, és a futóművet is kímélni kell. Ha menet közben meghibásodik a futómű, vagy a motor, akkor nem ér oda a rendeltetési helyére. Emiatt vasúti szerelvényen, vagy teherautók által vontatott trélereken történik szállításuk, ha messzebb van rájuk szükség.

Ha történelmi példát akarok idecitálni, akkor az Öböl-háborút említem meg. A hadászati sikernek egyik kulcseleme volt, amikor 1991-ben Szaúd-Arábia útjain az alacsony rakmagasságú trélereken a kuvaiti határ közeléből nyugatabbra dobták át az M1-esek százait, hogy ott törjenek be Irakba, ahol arra nem számítottak.   

Idehaza is rendelkezésre áll ez a képesség, amit nemrég Budapest szívében, a Városligetben láthattunk, mivel egy T-72-est hoztak a gyereknapi rendezvényre. A szállításhoz Goldfhofer trélert vettek igénybe, amelyet MAN HX vontatott el a bemutató helyszínére.  

 Az ilyen szállítás megszervezése nem egyszerű, hiszen különleges útvonalengedélyt kell kérni a civil hatóságoktól, megadva a szerelvény hosszát, szélességét, magasságát, és persze az össztömegét. Az engedély kiadásakor figyelembe veszik az utak, esetleg hidak teherbírását, mert a tréler, és a vontató már 40 tonna, amihez ha hozzájön a T-72-es, akkor bizony 80 tonnával kell számolni. A teljes magasság is fontos adat az útvonal megtervezésénél, senkinek nem hiányzik, hogy lebontsanak egy hidat. (Ugye ismerős a vicc a beszorult teherautóról? Elakadtunk? Nem .... meg, hidat szállítok!) 

Legjobban arra voltam kíváncsi, amikor majd felhajt a T-72-es a trélerre. Sajnos erről lemaradtam, ezért csak magamat hibáztathatom, mert a közelben egy sátornál a marcipánok elcsábítottak, és amíg az édességet majszoltam, addigra már a Goldhoferen volt a lánctalpas. Így jártam, már megint ráfaragtam a falánkságom miatt!

Ezek a rámpák elbírják a 40 tonnát! 

Megfelelő rögzítés nélkül nem indulhatnak el

Nagy gyakorlat, és tökéletes bizalom kell, hogy az irányító utasításai alapján ilyen pontosan hajtsanak fel a trélerre 

Május 26-án nyílt napot rendeztek Szolnokon, így előzetes regisztrációt követően civilek is bejuthattak a helikopterbázisra. Kissé későn, egy nappal előtte kaptunk észhez, de szerencsére a sajtóügyeletes hadnagy asszony nagyon segítőkész volt, így nem volt akadálya, hogy megnézhessük a bemutatót. A programról nem tudtunk semmit, de kellemes meglepetés ért, a szervezők, és persze minden résztvevő kitett magáért! 

Először egy Gripen érkezett Kecskemétről, Szatmári László őrnagy többször is elhúzott a közönség előtt. A gépet alaposan meghúzta, de kis sebességgel, és nagy állásszöggel is ellafogott. 

Aztán persze jöttek a hazaiak, hiszen ez a nap róluk szólt igazán. 

 Két Mi-17-es  ejtőernyősökkel szállt fel, majd kis magasságban beköszönt a nézőknek. Ezt követően az egyik felemelkedett 600 méterre, ahol a kijelölt célszalagokat dobott. A piros fehér színű papírszalagok süllyedési sebessége nagyjából megegyezik az ejtőernyősökével, vagyis 4-5 m/s. Ennek alapján megállapíthatták a széleltérítést. Még feljebb ment a helikopter, és kiugrottak a körkupolás ernyővel a katonák.    

Ha jól látom, a bekötött rendszerű ugrás ellenére a kézinél alkalmazott testhelyzetben történt a gépelhagyás. 

Az RS-4/4-es körkupolás ernyőket még a Német Demokratikus Köztársaságtól vásárolták először. Jó kis ernyő volt, sok ezernyi magyar fiatalnak ez volt az első típus, amellyel megismerkedhetett a bátrak sportjával. 

 A legtöbb ugró állva maradt a földetérés után. 

A tapasztaltabbak légcellás ernyőkkel ugrottak, az EU, a NATO, Szolnok városának zászlajával. 

 Az alakulat címere

Az utolsó körben hárman tandem ernyőkkel ugrottak, de nem embert hoztak magukkal. Ketten lőszerellátmány lejutattatását  demonstrálták. A nyitás után ereszkedtek még egy ideig, majd leoldották a zsákot, amely egy külön ernyővel ért le. 

Háttérben a "lőszeres" zsák ereszkedik a földre. 

Az utolsó ugró egy hatalmas, 160 négyzetméter felületű magyar zászlót bontott ki a levegőben. 

Az orrunk előtt történt szinte minden

A teherernyő kupolája még a földön is látványosan be volt lobbanva. 

Nem, nem közvetlen légitámogatás, csak az ernyősök után a Zlin 242L bemutatójára került sor. A kiképző és felderítőgéptől nem vártunk dobhártyarepesztést és hajlefúvást, de amit ki tudtak belőle hozni, azt kihozták a pilóták. 

Majd a leglátványosabb, és legösszetettebb képességbemutatóval kápráztattak el bennünket. 

A különleges műveleti katonák és a helikopterek komplex gyakorlata gépjárművel közlekedő rosszfiúk elfogását, harcképtelenné tételét szemléltette. A gyorsan haladó autót AS 350B helikopter felbukkanása zavarta meg.   

A fedélzeten lévő katona a fegyverével leadott lövésekkel megállította a járművet. Engem et emlékeztetett a Black Hawk Down című film elején lévő jelenetre. Szóval nekünk is van motorblokk-átlövő képességünk. 

A járműben utazók felszámolására egy különleges csoport érkezett Mi-17-esen.  A kirakás kötélen lecsúszva történt. 

A katonának a biztonságos földetéréshez nem csak joga, de kötelessége is van. 

Távozik a Mi-17-es, de az AS 350-esből továbbra is biztosítják a földön lévőket. 

A rosszfiúk most bánták meg, hogy az 50-es táblát és a záróvonalat is figyelmen kívül hagyták. Az elszámoltatást komolyan veszik Szolnokon! 

A harcfeladat végén a kiemelést szintén kötéllel hajtották végre. 

A forgószárnyas alatt lógó katonák testtartásukkal segítik, hogy ne pörögjenek.  

 Az AS 350-es később visszatért, hogy műrepülő bemutatót tartson. 

A Mi-17-es pedig a felfüggesztett víztartályát megmerítette a Holt Tiszában, majd a betonra engedte a tartalmát, hiszen légi tűzoltásra is képes a Magyar Honvédség. A közelünkben lehullott vízpermet hatását jól lehetett érezni, a levegő pár másodpercre hűvösebb lett. 

 Dicséret illeti a szervezést, és a végrehajtást egyaránt, a narrációt is jól megoldották. Hűség, és 1930/B. Érti aki érti!  

Néha előfordul, hogy nem kell a lakóhelyünket elhagyni, hogy harci vasakat láthassunk. Budapesten például nem megy ritkaságszámba, hogy aknamentesítő naszádok hajtanak végre menetet a Dunán, hiszen a folyam a természetes közegük.

Két hete az AM-31-es jelzésű, Dunaújváros nevű egységet pillantottam meg, és persze azonnal készítettem róla néhány fotót a telefonommal. Sajnos nem lettek jó minőségűek a képek, emiatt sokat vacilláltam, hogy írjak-e belőle posztot, meg aztán rajtam kívül sokan láthatják, nem számít ez különösen nagy dolognak. Ugyanakkor az ország más tájékán élőknek mégsem lehet ez az élmény mindennapos. Így mégis megosztok néhány néhány, általam kiragadott érdekességet a hajókkal kapcsolatban.

 Akkor kezdjük az elejéről, kissé szubjektív módon. Valamikor a 80-as években láttam először képeket a Hadihajók című típuskönyvben a Magyar Néphadsereg legkorszerűbb vízi egységeiről. A felsorolt információk közt szerepelt, hogy Jugoszláviában épültek meg. Akkor bizony furcsának tűnt számomra, hogy deli szomszédunktól vásároltunk haditechnikai eszközöket, hiszen szinte minden esetben kizárólag a Varsói Szerződés tagállamaiból történtek a védelmi/hadi beszerzések. Úgy látszik, hogy máshol nem készültek ilyenek a szocialista blokkon belül, viszont Jugoszláviában akkor már évek óta gyártásban lévő Neštin osztályú aknamentesítő naszádok felkeltették a hazai szakértők érdeklődését. Valószínűleg konzultáltak a szovjet elvtársakkal, és engedélyt kértek a beszerzésre. Hat egység került megrendelésre, amelyeket 1981-ben vettek át. A Honvéd Folyami Flottilla állományába kerültek, és a Duna hajózhatóságának a biztosítása lett a feladatuk. Háború esetén az ellenség által telepített vízi aknákat kellett volna hatástalanítaniuk. A gyártón, és hazánkon kívül még Irak is vásárolt három példányt a Neštin osztályból. Összesen 16 épült meg, tehát hazánk elég jelentős felhasználónak számított.

Ahogy maga a hajó, a fegyverzete is kilógott a szovjet rendszerből. A Zastava M55-ös gépágyút ugyanis a Hispano Suiza HS. 804-es alapján gyártották Jugoszláviában, a fegyver 20 mm-es lőszere nem volt elterjedt a szocialista országokban. Az L70-es csőhosszúságú gépágyúkat elődlegesen légvédelmi céllal építették a hajókra, de a parton, vagy a vízen felbukkanó ellenséges erőket is hatékonyan pusztíthatják. Összesen hat gépágyú került mindegyik egységre, az orrnál egy PAV-4-es, az tatnál pedig két PAV-1-es konfigurációban.

Az aknamentesítésnél nagy előny, hogy a hajók teste demagnetizált, vagyis egy különleges ötvözetből készültek.

Az AM-22-es Óbuda a Mosoni-Dunán a 2017-es Szentesi Fokos hadgyakorlaton

A 2000-es években három egységet kivontak, és ezeket eladták, civil használatba kerültek, de csak jelentős átépítést követően. Immáron városnéző hajóként üzemelnek, a turisták nagy örömére.

Még egy dolog motivált a poszt megírására. Az AM-31-es miután kikötött a Parlament előtt, rövid várakozás után újra elindult. Hegymenetben, vagyis észak felé áthaladt a Margit híd alatt. Fentről egy  ember különféle trágárságokat kezdett üvölteni a hajó felé. Nem értettem az indulatát, és csodálkoztam, miért kiabál. A személyzet a végezte a dolgát, valamilyen kiképzést hajtottak végre. De végül is utálkozni állampolgári jog, csak épp nem azokra kéne zúdítani mérgünket ok nélkül, akik épp minket szolgálnak például víz alatt talált robbanótestek hatástalanítása, vagy épp a tűzijáték biztosítása során.

A mostani posztban keveset írok, annál több lesz a kép. Kizárólag az iraki hadsereg egykori T-72-eseiről készített felvételeket adok közre, melyeket még 2008-ban készítettem Tádzsiban. Nem a harcokban megsérült, vagy kilőtt példányok voltak ezek, hanem valószínűleg alkatrészhiány miatt kerültek leállításra. Akkor kezdődjön a harckocsi nekrofília! 

T-72M1 változat 

A torony baloldalán látható optikai távolságmérő mutatja, hogy ez az egyik első változat, a T-72 Ural

Nézzük csak meg közelebbről! 

Csak nekem jut eszembe erről az Alien? 

Egy további páncéllemezt kapott példány

Alul az önbeásó, ami igazából csak egy leereszthető tolólap

Ural és T-72M1 egymás mellett

Jól beásták ugye? :-) 

Nem is olyan magas ez a torony

Bajtársak. Ez a szó motoszkált a fejemben, amikor április 14-én Taszáron a volt HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon) előtt gyülekező embereket nézegettem. A 101. Felderítőrepülő Század megalakulásának 35. évfordulójára gyűlt össze 130-nál is több nő és férfi, egykori pilóták, műszakiak, polgári alkalmazottak. Kikerülve a rendszerből, nyugdíjazva is fontosnak tartották, hogy megemlékezzenek életük meghatározó szakaszáról, a szép és kevésbé szép eseményekről, a fiatalságukról. Sok tanulás után kemény munka várta őket, hajnali ébresztőkkel, éjszakai repülésekkel. Azért dolgoztak, hogy a Szu-22-esek hangos dübörgéssel felszállhassanak, végrehajthassák feladataikat. A szeretett és csodált gépek üzemeltetésének szentelték az életüket, amelyek ha utánégetőt kapcsolva szálltak fel, akkor megremegtek a lakótelepen az ablaküvegek, de még a fűtőtestek is. A betonon dolgoztak nyáron a közel negyven fokban, télen pedig a csontig hatoló hidegben. Sok mindent feláldoztak, a közös munka összekovácsolta az személyi állományt.

 Szu-22M3 2013-ban Kecskeméten 

Ugyanez a gép 2002-ben még Taszáron

Az alakulathoz kiváló szakembereket gyűjtöttek össze 1983-ban, hiszen az új típus üzembe állításánál szükség volt a tapasztalatra. A pilóták már mind tapasztaltak voltak, és a műszakiak egy része is már több éves szolgálati idővel rendelkezett, de azért pályakezdőket is vezényeltek hozzájuk.

Néhány évvel később a taszári ezredbe beolvadt a század, és a parancsnokukból lett az ezred első embere, majd a légierő vezetőjének nevezték ki. Magától értetődő, hogy ő maga, Balog Imre nyugállományú altábornagy köszöntötte a megjelenteket elsőként. A beszédében méltatta a személyi állomány egykori munkáját, szerinte a század még mindig képes lenne működni, ha a megjelent embereken múlna. De sajnos magasabb szinten úgy döntöttek 1997-ben, hogy a Szu-22-eseket kivonják a hadrendből.

Utána Pataki Sándor, Taszár polgármester kapott szót, aki szintén a században szolgált egykoron. A beszédében nagy tervet jelentett be, miszerint a 61-es út körforgalmának közepére szeretnének egy Szu-22-est kiállítani. Nem lesz egyszerű, és olcsó, de mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön. 

A találkozón a volt parancsnok és a szervezők kedves meglepetéssel vártak néhány olyan embert, akik sokat tettek az alakulatért. Többek közt a Taszári repülőmúzeum létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Kontsagh Sándornak és Tarlósi Józsefnek adták át a befogadó dokumentumot, tiszteletbeli század taggá nyilvánították őket. Katonák, más alakulatnál repült pilóták, valamint néhány újságíró is kapott a szépen elkészített oklevelekből, így már ők is a Szuhojos közösséghez tartoznak.  

Máté László nyugállományú alezredes röviden ismertette a század történetét, hogyan is került a 101. Felderítőrepülő Század Taszárra, és hogyan kapták meg az akkor titkosnak és kuriózumnak számító 15 repülőgépet, a Szu-22M3-asokat valamint a kétüléses Szu-22UM3-asokat. A variaszárnyú gépeket felderítőnek nevezték, de a vadászbombázó, vagy csatarepülőgép besorolás jobban illik rájuk. A század nem a légvédelmi parancsnokság alá, hanem a csapatrepülőkhöz tartozott, ugyanis az volt a feladatuk, hogy a szárazföldi erőket támogassák. Több új képességet hoztak a légierőnkbe. Fotó és rádió-felderítő, valamint rádióelektronikai zavaró bevetéseket hajthattak végre. Emellett a két 30 mm-es gépágyúval, a nem irányított és irányított rakétákkal, az aknaszóró konténerekkel, valamint a bombákkal addig nem látott csapásmérő potenciálhoz jutott hozzá a Magyar Néphadsereg. Akár 4 tonna fegyverzettel is bevetésre indulhattak. A képességeiket a hazai és külföldi lövészeteken egyaránt jól demonstrálták. A visszaemlékezésében külön kiemelte az NDK-ban végrehajtott kiképzést, melynek során a Balti-tenger felett repültek. Előfordult, hogy az előttük felbukkanó hajók láttán emelkedniük kellett, mivel alig 20-30 méteres magasságban száguldottak a hullámok felett.

Ismét összejöttek

A szervezők ismét gondoskodtak arról, hogy legyen vas a levegőben, bár szabadkoztak, hogy nem merevszárnyú gép látványa emelte a hangulatot. Egy Robinson R22 Beta II helikopter repült el többször felettünk. Szerintem egyáltalán nem kellett szabadkozni, hiszen a Szu-22M3 sem volt merevszárnyú, a félszárnyak kétharmadának szárnynyilazása változtatható volt.

A volt HEMO ma már az önkormányzat tulajdona

A következő napirendi pont a laktanyában lévő múzeum megtekintése volt, ahol is elsősorban a századdal kapcsolatos fotókra, emléktárgyakra volt kíváncsi mindenki.

Vámos József őrnagy katapultülésébe már nem rakták vissza a földi biztosítékokat, mivel el kellett hagynia a levegőben. A Szuhoj pont a Dombóvár-Kaposvár vasútvonal töltésére zuhant, a síneket eldeformálta. Az külön szerencse volt, hogy a közeledő vonatot még időben meg tudta állítani egy vasúti dolgozó hölgy, a kendőjét lobogtatva.

  A 07-es gép 1995-ben zuhant le közvetlenül a felszállás után. A két hajózó másodpercekkel a becsapódás előtt katapultált, a K-36-os ülések tökéletes működésének köszönhetően ha sérülésekkel is, de megúszták az alig pár méteren bekövetkezett eseményt. Néhány megolvadt fémdarab és egy turbinalapát látható a múzeumban.

Katona István őrnagy 16-es Szuhojának oldalszáma kivágva. A pilóta most doktoriján dolgozik, a század történetét írja meg alaposan részletezve.

 A K-36-os katapultülés fejtámlája

Az alakulat története röviden.

Taszár repülőtér a Szu-22-eshez rendszeresített KKR-1-es konténerében lévő AFA-39-es fényképezőgéppel készült felvételen.

A felderítő konténer az egyik gépre függesztve

 Az NDK-ban végrehajtott kiképzés emléklapja

A később Fürkészdarázs nevet kapott század aranykoszorús pilótái. Pintér Zoltán természetesen nem Szuhojos volt. Sőt, Katona István mellett a sajnos már elhunyt Nagy Sándor főtörzszászlós fotója látható, aki az alakulat ejtőernyős szolgálatát vezette, még az ezredbe olvadás előtt. 

A múzeumlátogatás után megebédeltünk. Az orosz etikett szerint a kiürült tányértól balra illik lehelyezni a PTAB-2M harckocsik elleni légibombát. A kisméretű bombát az RBK-250-275-ös bombakazettába lehetett betölteni. Az azonosítás Vándor Károly érdeme! A képen természetesen múzeumi, hatástalanított példány látható.

Van, aki még mindig büszkén viseli a Szu-22-es kitűzőt a ruháján

És matricaként az autóján!

Végezetül egy régi, rossz minőségű fotó 1995-ből, amikor a még nagyon is aktív Szuhoj század egyik gépébe beülhettem. Akkor, huszonévesen abban reménykedtem, hogy talán én is repülhetek a vadászbombázóval. Sajnos sem a század sorsa, sem az én pályafutásom nem úgy alakult, hogy ez megvalósulhasson. Velem talán nem sokat vesztett a légierő, de a Szuhojok kivonásával nagy anyagi és felbecsülhetetlen humán értéktől váltak meg!   

 A cikkben csak általánosan írtam a Szu-22-esekről és a századról. De azon leszek, hogy az alakulat néhány tagjával való beszélgetés után közreadjak olyan információkat, amelyek eddig máshol nem jelentek meg. 

A március végi különleges műveleti gyakorlat kapcsán még egy posztot meg kell írnom. Azon a napon olyan sok információt és bemutatót zúdítottak ránk rövid idő alatt (aminek én nagyon örültem), hogy az első beszámolóban nem lehetett minden részletre kitérni.  

Habár megemlítettem a Magyar Honvédség új járművének rendszeresítését, de mindössze két fotót mellékeltem, pedig többet készítettem a 12 példányból álló flottáról. Most akkor pár fényképet még beillesztek illusztrációnak, és ennek apropóján több részletet is közre adnék. Bizonyára sokan fanyalognak, hogy miért van szükség ezekre a kisméretű, ultrakönnyű harcászati terepjárókra, miért nem valamilyen páncélozott harcjárművet vettünk. Persze kellenek a modern nagyobb vasak, ez igaz. Ugyanakkor a világon sok különleges alakulatnál használnak ilyen könnyű és gyors szállítójárműveket, ami azt bizonyítja, hogy szükség van rájuk. A szolnoki dandárnál sem véletlenül kerültek hadrendbe, szóval ezek beszerzésének is örülhetünk.

Minden bizonnyal sokaknak feltűnik, hogy hasonló típusok kereskedelmi forgalomban is kaphatóak, az új szerzemények azonban eltérnek a civilek által hozzáférhetőektől. Ezek speciális katonai változatok, amelyeken rádiók és fegyverek rögzítése is lehetséges. Szintén felszerelhetőek infravörös eszközökkel, így közlekedhetnek éjszaka a fényszórók nélkül.

A Polaris MRZR-4-eseket több célra használhatják, így felderítésre, kisebb csoportok ellenséges területre való bejuttatására, illetve kivonására, sebesültek szállítására, és persze határvédelemre. A géppuskákon, gránátvetőkön kívül irányított páncéltörő rakétákkal szintén felszerelhetőek, így harctámogató szerepben vethetőek be.  

A Polaris négy katonát szállíthat az üléseken, hátul pedig a felszerelést málházhatják. A csomagok helyett még két további ember számára biztosítható hely. Sebesültszállító konfigurációban pedig hordágyon fekvő embert vihetnek biztonságba. Mint látható, vontatható trélereket vettek hozzájuk. 

Az alakulat parancsnokától megkérdeztem, hogy tervezik-e a Mi-8/17-es helikopterekkel való légiszállítást, erre határozott igen volt a válasz. A közepes forgószárnyasok deszantterébe befér, így ezzel valóban nem lehet gond. A fémgyűrűknek köszönhetően pedig megoldható a külső felfüggesztés.

Végezetül a technikai adatok táblázata